Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-06-25 / 26. szám
Nagybánya, 1905. Junius 25. 26. szám. XXXI. évfolyam. " V.-.'Y! • TARSAD ALMI HETILAP. A NAGYBÁTfTST GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK IVCILvTIDEinNr VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Jó levegőt a lakosságnak! A legutóbbi „Nagybányában“ nagyon helyesen irt Székely Árpád kollegánk arról, hogy a Vár-utcza közelében van a régi korcsolyapálya. mely azonban csak télen volt korcsolyapálya, — körülvéve akkor is mint koszorúval sok illemhelylyel — nyáron azonban pocsolya volt és pocsolya ma is. Ennek közelébe nem lehet iskolát építeni. Igaza van, de én tovább megyek, ilyet nem lehet tovább a városban megtűrni. A napokban egy arra felé lakó úrtól kaptam a következő levelet: Iqentisztelt Szerkesztő Ur\ A folyó évi 25 számú becses lapja Egészségügy rovata alatt tudatja a veszélyes betegség által az elhalt és szenvedők számát, de hogy honnan eredhet ez a veszély, azt nem magyarázza meg. Nagybánya hires volt és hires ma is klimatikus tájáról és ime most a betegséggel küzd. Mi okozta ezt ? Hát tessék az egészségügy bizottsági tagok közül egy-két urnák egy szép veröfényes meleg napon a postaréti utczán levő Borsi és Nagy István háza közötti ördögárok hídjára menni, akkor megérzik, hogy mily kellemes illat terjed arra felé és ezen bűzben hány ezer meg ezer ember részéről, pl. midőn kedves halottját kiséri örök nyugalomra a csak 24 métert tevő távolságban levő róm. és görög, kath. temetőbe. Úgy látom ezen ügy a várost nem érdekli, mert már igen sokszor alkalmatlankodtam e tárgyban becses lapjában, s mindeddig az eredmény semmi. H« r^ár a levpgjöt rontó kigőzölgésekről beszélünk. Ilyen a pénzverő-utczai árok is, melynek beboltozása a 70000 koronás alkotások között helyet foglalt s daczára ennek kiépítése késik az éji homályban, terjesztve a bűzt és a betegségeket embertelen módon. De ilyen maga a főtér is. Kereskedelmi érdekből nem mernek ahoz hozzányúlni, hogy a piaczon lóval, marhával hetivásáron megátlani ne lehessen, pedig sok szépet és jót lehet keresztül vinni, csali akarni kell s amitől fél az ember, az nem mindig teljesedik. Lám, a felsőbányái vonattól is féltek a nagybányaiak s a kereskedelmet és ipart ma határozottan Nagybánya felé tereli. Tehát ellenkezője állott be annak, amitől rettegtek. Nálunk a város kellő közepén ma a trágya és a piszok hetivásárok alkalmával pe netras bűzt terjeszt, igaz, hogy sietnek eltakarítani, de ami a kövek közt a földbe szívódik, azt seprővel nem lehet onnan kiszivaty- tyuzni. Ha uj rendszert hoznának be erre vonatkozólag, attól minden téren csak jót lehetne várni. Miután a kigőzölgése* leginkább a nyári melegben ártalmasak, felhívjuk hatóságunk figyelmét újólag azokra a helyekre, melyeken sürgős közegészségügyi intézkedésekre volna szükség. Ha egyelőre lecsapolnák a fazekas-utezai és a kath. temetői pocsolyát, beboltoznák a pénzverö-utczai árkot és kitiltanák az állatokat a főtérről, (a szekereket nem, csak az állatokat) ezzel nagyot javulna a helyzet, azután jöhetne év- röl-évre a többi. Nyaralás Felsőbányán. Pár évvel ezelftt mozgalmat indítottunk meg, melynek az volt a czélra, hogy a nagyvárosok közönségével, — mely egész évi fárasztó és idegölő munka után a forró nyári idöszakbar menekülni igyekszik a városi izzó, poros, füstös, fülledt és igy egészségtelen légkörből, — megismertessük városunkat, regényes zöld erdeivel, kristály tiszta forrásaival és ozondus fertőzetlen levegőjével. A mozgalom sikerre veretett, igen sokan töltötték nálunk a nyári hónapokat s a kik itt voltak, elragadtatással beszéltek a környék szépségeiről s a város egészséges fekvéséről és teljesen megelégedve töltvén itt idejüket, nehéz szívvel távoztak el, azt Ígérve, hogy jövőre ismét ide jönnek. Akik még nem ismerik Felsőbányát, azoknak elmondjuk, hogy : Felsőbánya sz. kir. rendezett tanácsú bányaváros, mely 5000 lakost számlál, Szatmár-vármegye északkeleti szélén, három oldalról hegyekkel körülvett völgykatlanban, igen regényes vidéken fekszik, a Gutin és Rozsály havasok közelében : a hegyeket gyönyörű erdők borítják s a sziklákból, sok helyen a város közelében is krisztály-tiszta források bugyognak elő. Szebb- nél-szebb kiránduló helyek nagy számmal kínálkoznak s a magasabb pontokról elragadó kilátást nyújtanak, egyik oldalon az alföldi síkság, másik oldalon a mára- marosi és erdélyi hegységek felé. A levegő tiszta, ózonban dús; de a szelektől védve van a vidék a hegyek által. Az ivóvízül használt források vize semminemű bac- teriumot nem tartalmaz. A vidék oly egészséges, — hogy midőn országszerte pusztítottak a járványos betegségek, városunk ezektől megkímélve maradt. Ily körülmények között önként kínálkozik nyaraló-települ. A város képviselő testületé elhatározta, hogy a város területén nyaraló-lakások építésére alkalmas, a nyaraló nagyságához mért 600—1800 m2 földterületet enged át évi egy korona jogelismerési dij mellett azoknak, kik kötelezik magukat, hogy a kijelölt helyen két év alatt nyári lakot -pitének; a nyári lak az illetőnek örök tulajdona marad, de csak lakásul használható. A város által kijelölt nyaraló-telepek a várostól mintegy 2 kilométernyi távolságban feküsznek erdős hegyek között, források közelében. Az átengedett területek örök áron is megválthatók; valamint örök áron olcsón holdankint 300—400 koronáért szerezhetők, a városhoz közelebb nyaraló-telepnek alkalmas területek magánosoktól. Oly feltétel mellett is kapható nyaralónak alkalmas terület, hogy a villa s a földerület 30 évig az építő birtokában marad, 30 év után azonban az épülettel együtt a föld tulajdonos tulajdonába megy át. A város a nyaraló-épitéshez a szükséges köter- melést dij nélkül engedi meg, épületi anyagokat pedig kerü (előállítási) árban ad. Kerekes Sándor helybeli építőmester — a város által adott kedvezmények beszámításával — két szobás nyaralót kisebb (8.88 □ m.) verendával 2451 kor. 02 fill.-ért, nagyobb (29.6C □ m.) verendával 2699 kor. 66 fill.-ért, három szobás egyszer nyaralót kisebb (16.50 Dm.) verendával 3144 kor.-ért, nagyobb (41.40 □ m.) verendával 3350 kor.-ért, három szobás nagyobb és csinosabb nyaralót (8.25—16 □ m.) verendával és pinczével 6000 kor.-ért. négy szobás nyaralót (22 □ m.) verendával és pincsével 8379 kor. 62 fill.-ért épit. Mindenféle nyaralónál tervezve van a szobákon kívül a nagyságnak megfelelő konyha és kamara három szobás nyaralóknál folyosó és a négy szobásnál cselédszoba is. — A nyaralók köalapon, téglából, zsindellyel fedve, tehát egész szolidan és erősen építtetnek. Az építésre vonatkozó tervek és költségvetések készen vannak s a polgármesteri hivatalnál megtekinthetők. Az építés feletti felügyeletet a városi hatóság magára vállalja. Akinek anyagi viszonyai nem engedik, hogy magának nyaralót épit.tesen az is eltölheti Felsőbányán a nyári idényt, mert kiadó lakások magán-házaknál olcsón kaphatók s a mellett az élelmezés is igen olcsó, mint a mellékelt árjegyzék mutatja. Nem valamely magán-vállalkozásról van itt szó, a melynek czélja a közönség kizsákmányolása, hanem arról, hogy egy szegény és nemzetiségektől körülvett magyar város forgalmát némileg emeljük s azért jó, egészséges és nyugalmas nyári pihenő helyet nyújtsunk a nagy közönségnek. Ennek bizonyságául az ügyet mintegy közigazgatásilag kezeljük, amennyiben a jelentkezőknek a városi elöljáróság biztosítja az igényeiknek megfelelő szállást s aztán itteni életmódját kiki saját Ízlése szerint rendezheti be. Kifejezett kiváaságra megfelelő ellátást is biztosítunk s általában minden irányban szívesen adunk útbaigazítást. Esthangulat. Imára hiv az estharang, S én itt künn hallgatom; S mig az alkony száll, száll alá, Fohász kél ajkamon. A legfönséges’b templomban, A természet ölén Pihenek, — sűrű árnyas lomb Lágyan hajol fölém A harangszó is elhangzott, Nagy, mély csend átölel; Lelkem áthatja sejtelem, Hogy most a menny — közel. * * * A liget csöndes magánya Oly bűbájos, — csodás ! Ajkamról önkénytelenül Röppen el a fohász. . . Csöndes hálaimát sóhajt A rezgő' falevél; S e halk nesz is az Alkotó Költségéről beszél. Tömjén helyT fenyők illatát Hordja a szellő szét, S a fenséges nagy némaság A legszebb szent beszéd. E hely titkos nemtője is Ilyenkor ünnepel; Álmaiból világi zaj Most nem zavarja fel. S mig lom az első csillagok Halvány fénye kigyul Úgy érzem, itt — lelkemben is Valami elsimul: Ha bár csak pillanatra is Nyugalmát föllelé, Es sejtelmes, sóvárgó vágvgyal, Lágy, nesztelen szárnysuhanással Röpül a csillagok felé ! Takács llus. A könycsepp. — Egy falusi tanító naplójából. — Irta: LONDESZ ELEK. Volt egyszer egy dúsgazdag ember, aki egész életében nem törekedett egyébre, mint vagyonának szaporítására. Ebbéli iparkodása minden más vágyat kiölt a szivéből, amelyet azután csak az arany meg az ezüst csengése volt képes megörvendeztetni. Az élet sok kedves, szelíd örömét sohasem érezte, sohasem ismerte meg, habár a háta meggörnyedett már az évek súlyától s a haja is hófehérré változott, homlokát meg telis-tele rótta barázdával a vénség- olyan volt a lelke, mint tél idején a puszta, rideg mező, mely felett károgó, éhes varjak repül- | nek át. A kincs után való vágy volt az ő lelkében ez a varjú-csapat, mely mindig prédára lesett, telhetetlent, örökös sóvárgással. Hiába gyűlt halomra ládájában az arany meg az ezüst, hiába szélesedett napról-napra szántóföldjeinek határa, hiába sokasodott meg legelőinek csordája, ménese, ő mindig elégedetlenkedett s mindig többre vágyott. Ha es- ténkint belemarkolta ládájában halomra gyűlt kincsbe, egy szempillantásra elszállt arczárói a komorság, de nyomban vége is szakadt a hirtelen örömnek; a károgó, éhes varjak ismét visszaszálltak — lelkét ismét hatalmába ejtette az elégedetlenség s összeszáradt ajkán megeredt a panasz : — Kétszer ennyi is lehetne! Háromszor ennyi is! . . . De majd teszek róla ! S tett róla csakugyan. Mindennap mohóbb igyekezettel törte magát a kincs után s nem riadt vissza semmitől, a kegyetlenségtől, a gonoszságtól sem, ha valami haszonról volt szó. Történt egy napon, hogy egyik béresét munka közben halálos szerencsétlenség érte. A szegény embert holtan vitték haza az erdőről, ahol egy ki- döntött fa véletlenül rázuhant. Özvegye és árvái jajgatva borultak rá holttestére. Ki lesz már ezután az ő kenyérkeresőjük ? Megvitték a szerencsétlenség hírét a dúsgazdag embernek is, aki nyomban kiadta a parancsot; — Mást kell beköltöztetni a viskójába ; az asszonyt, meg a gyermekeket ki kell hajtani onnan, ne foglalják a helyet haszontalanul! A kegyetlen parancsot teljesíteni kellett. A szegény özvegyet, meg az árvákat a temetés után kikergették a viskóból a dúsgazdag ember szolgái. IMP Róka P. Pál táneztanár julius hó l-én érkezik.
