Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1905-06-25 / 26. szám

Nagybánya, 1905. Junius 25. 26. szám. XXXI. évfolyam. " V.-.'Y! • TARSAD ALMI HETILAP. A NAGYBÁTfTST GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK IVCILvTIDEinNr VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Jó levegőt a lakosságnak! A legutóbbi „Nagybányában“ nagyon he­lyesen irt Székely Árpád kollegánk arról, hogy a Vár-utcza közelében van a régi korcsolya­pálya. mely azonban csak télen volt korcsolya­pálya, — körülvéve akkor is mint koszorúval sok illemhelylyel — nyáron azonban pocsolya volt és pocsolya ma is. Ennek közelébe nem lehet iskolát építeni. Igaza van, de én tovább megyek, ilyet nem lehet tovább a városban megtűrni. A napokban egy arra felé lakó úrtól kap­tam a következő levelet: Iqentisztelt Szerkesztő Ur\ A folyó évi 25 számú becses lapja Egészségügy rovata alatt tudatja a veszélyes betegség által az el­halt és szenvedők számát, de hogy honnan eredhet ez a veszély, azt nem magyarázza meg. Nagybánya hires volt és hires ma is klimatikus tájáról és ime most a betegséggel küzd. Mi okozta ezt ? Hát tessék az egész­ségügy bizottsági tagok közül egy-két urnák egy szép veröfényes meleg napon a postaréti utczán levő Borsi és Nagy István háza közötti ördögárok hídjára menni, akkor megérzik, hogy mily kellemes illat terjed arra felé és ezen bűzben hány ezer meg ezer ember részé­ről, pl. midőn kedves halottját kiséri örök nyugalomra a csak 24 métert tevő távolságban levő róm. és görög, kath. temetőbe. Úgy látom ezen ügy a várost nem érdekli, mert már igen sokszor alkalmatlankodtam e tárgyban becses lapjában, s mindeddig az eredmény semmi. H« r^ár a levpgjöt rontó kigőzölgésekről beszélünk. Ilyen a pénzverő-utczai árok is, mely­nek beboltozása a 70000 koronás alkotások kö­zött helyet foglalt s daczára ennek kiépítése ké­sik az éji homályban, terjesztve a bűzt és a betegségeket embertelen módon. De ilyen maga a főtér is. Kereskedelmi érdekből nem mernek ahoz hozzányúlni, hogy a piaczon lóval, marhával hetivásáron megátlani ne lehessen, pedig sok szépet és jót lehet ke­resztül vinni, csali akarni kell s amitől fél az em­ber, az nem mindig teljesedik. Lám, a felsőbá­nyái vonattól is féltek a nagybányaiak s a ke­reskedelmet és ipart ma határozottan Nagybá­nya felé tereli. Tehát ellenkezője állott be annak, amitől rettegtek. Nálunk a város kellő közepén ma a trágya és a piszok hetivásárok alkalmá­val pe netras bűzt terjeszt, igaz, hogy sietnek eltakarítani, de ami a kövek közt a földbe szí­vódik, azt seprővel nem lehet onnan kiszivaty- tyuzni. Ha uj rendszert hoznának be erre vonat­kozólag, attól minden téren csak jót lehetne várni. Miután a kigőzölgése* leginkább a nyári melegben ártalmasak, felhívjuk hatóságunk fi­gyelmét újólag azokra a helyekre, melyeken sürgős közegészségügyi intézkedésekre volna szükség. Ha egyelőre lecsapolnák a fazekas-utezai és a kath. temetői pocsolyát, beboltoznák a pénz­verö-utczai árkot és kitiltanák az állatokat a fő­térről, (a szekereket nem, csak az állatokat) ez­zel nagyot javulna a helyzet, azután jöhetne év- röl-évre a többi. Nyaralás Felsőbányán. Pár évvel ezelftt mozgalmat indítottunk meg, melynek az volt a czélra, hogy a nagyvárosok közön­ségével, — mely egész évi fárasztó és idegölő munka után a forró nyári idöszakbar menekülni igyekszik a városi izzó, poros, füstös, fülledt és igy egészségtelen légkörből, — megismertessük városunkat, regényes zöld erdeivel, kristály tiszta forrásaival és ozondus fertő­zetlen levegőjével. A mozgalom sikerre veretett, igen sokan töltöt­ték nálunk a nyári hónapokat s a kik itt voltak, elra­gadtatással beszéltek a környék szépségeiről s a város egészséges fekvéséről és teljesen megelégedve töltvén itt idejüket, nehéz szívvel távoztak el, azt Ígérve, hogy jövőre ismét ide jönnek. Akik még nem ismerik Felsőbányát, azoknak el­mondjuk, hogy : Felsőbánya sz. kir. rendezett tanácsú bányaváros, mely 5000 lakost számlál, Szatmár-vármegye észak­keleti szélén, három oldalról hegyekkel körülvett völgy­katlanban, igen regényes vidéken fekszik, a Gutin és Rozsály havasok közelében : a hegyeket gyönyörű er­dők borítják s a sziklákból, sok helyen a város köze­lében is krisztály-tiszta források bugyognak elő. Szebb- nél-szebb kiránduló helyek nagy számmal kínálkoznak s a magasabb pontokról elragadó kilátást nyújtanak, egyik oldalon az alföldi síkság, másik oldalon a mára- marosi és erdélyi hegységek felé. A levegő tiszta, ózonban dús; de a szelektől védve van a vidék a hegyek által. Az ivóvízül használt források vize semminemű bac- teriumot nem tartalmaz. A vidék oly egészséges, — hogy midőn ország­szerte pusztítottak a járványos betegségek, városunk ezektől megkímélve maradt. Ily körülmények között önként kínálkozik nya­raló-települ. A város képviselő testületé elhatározta, hogy a város területén nyaraló-lakások építésére alkalmas, a nyaraló nagyságához mért 600—1800 m2 földterületet enged át évi egy korona jogelismerési dij mellett azok­nak, kik kötelezik magukat, hogy a kijelölt helyen két év alatt nyári lakot -pitének; a nyári lak az illetőnek örök tulajdona marad, de csak lakásul használható. A város által kijelölt nyaraló-telepek a várostól mintegy 2 kilométernyi távolságban feküsznek erdős hegyek között, források közelében. Az átengedett területek örök áron is megválthatók; valamint örök áron olcsón holdankint 300—400 koronáért szerezhetők, a város­hoz közelebb nyaraló-telepnek alkalmas területek ma­gánosoktól. Oly feltétel mellett is kapható nyaralónak alkalmas terület, hogy a villa s a földerület 30 évig az építő birtokában marad, 30 év után azonban az épülettel együtt a föld tulajdonos tulajdonába megy át. A város a nyaraló-épitéshez a szükséges köter- melést dij nélkül engedi meg, épületi anyagokat pedig kerü (előállítási) árban ad. Kerekes Sándor helybeli építőmester — a város által adott kedvezmények beszámításával — két szo­bás nyaralót kisebb (8.88 □ m.) verendával 2451 kor. 02 fill.-ért, nagyobb (29.6C □ m.) verendával 2699 kor. 66 fill.-ért, három szobás egyszer nyaralót kisebb (16.50 Dm.) verendával 3144 kor.-ért, nagyobb (41.40 □ m.) verendával 3350 kor.-ért, három szobás nagyobb és csinosabb nyaralót (8.25—16 □ m.) verendával és pinczével 6000 kor.-ért. négy szobás nyaralót (22 □ m.) verendával és pincsével 8379 kor. 62 fill.-ért épit. Min­denféle nyaralónál tervezve van a szobákon kívül a nagyságnak megfelelő konyha és kamara három szo­bás nyaralóknál folyosó és a négy szobásnál cseléd­szoba is. — A nyaralók köalapon, téglából, zsindellyel fedve, tehát egész szolidan és erősen építtetnek. Az építésre vonatkozó tervek és költségvetések készen vannak s a polgármesteri hivatalnál megtekinthetők. Az építés feletti felügyeletet a városi hatóság magára vállalja. Akinek anyagi viszonyai nem engedik, hogy ma­gának nyaralót épit.tesen az is eltölheti Felsőbányán a nyári idényt, mert kiadó lakások magán-házaknál ol­csón kaphatók s a mellett az élelmezés is igen olcsó, mint a mellékelt árjegyzék mutatja. Nem valamely magán-vállalkozásról van itt szó, a melynek czélja a közönség kizsákmányolása, hanem arról, hogy egy szegény és nemzetiségektől körülvett magyar város forgalmát némileg emeljük s azért jó, egészséges és nyugalmas nyári pihenő helyet nyújtsunk a nagy közönségnek. Ennek bizonyságául az ügyet mintegy közigazgatásilag kezeljük, amennyiben a je­lentkezőknek a városi elöljáróság biztosítja az igénye­iknek megfelelő szállást s aztán itteni életmódját kiki saját Ízlése szerint rendezheti be. Kifejezett kiváaságra megfelelő ellátást is biztosítunk s általában minden irányban szívesen adunk útbaigazítást. Esthangulat. Imára hiv az estharang, S én itt künn hallgatom; S mig az alkony száll, száll alá, Fohász kél ajkamon. A legfönséges’b templomban, A természet ölén Pihenek, — sűrű árnyas lomb Lágyan hajol fölém A harangszó is elhangzott, Nagy, mély csend átölel; Lelkem áthatja sejtelem, Hogy most a menny — közel. * * * A liget csöndes magánya Oly bűbájos, — csodás ! Ajkamról önkénytelenül Röppen el a fohász. . . Csöndes hálaimát sóhajt A rezgő' falevél; S e halk nesz is az Alkotó Költségéről beszél. Tömjén helyT fenyők illatát Hordja a szellő szét, S a fenséges nagy némaság A legszebb szent beszéd. E hely titkos nemtője is Ilyenkor ünnepel; Álmaiból világi zaj Most nem zavarja fel. S mig lom az első csillagok Halvány fénye kigyul Úgy érzem, itt — lelkemben is Valami elsimul: Ha bár csak pillanatra is Nyugalmát föllelé, Es sejtelmes, sóvárgó vágvgyal, Lágy, nesztelen szárnysuhanással Röpül a csillagok felé ! Takács llus. A könycsepp. — Egy falusi tanító naplójából. — Irta: LONDESZ ELEK. Volt egyszer egy dúsgazdag ember, aki egész életében nem törekedett egyébre, mint vagyonának szaporítására. Ebbéli iparkodása minden más vágyat kiölt a szivéből, amelyet azután csak az arany meg az ezüst csengése volt képes megörvendeztetni. Az élet sok kedves, szelíd örömét sohasem érezte, so­hasem ismerte meg, habár a háta meggörnyedett már az évek súlyától s a haja is hófehérré válto­zott, homlokát meg telis-tele rótta barázdával a vénség- olyan volt a lelke, mint tél idején a puszta, rideg mező, mely felett károgó, éhes varjak repül- | nek át. A kincs után való vágy volt az ő lelkében ez a varjú-csapat, mely mindig prédára lesett, tel­hetetlent, örökös sóvárgással. Hiába gyűlt halomra ládájában az arany meg az ezüst, hiába szélesedett napról-napra szántóföldjeinek határa, hiába sokaso­dott meg legelőinek csordája, ménese, ő mindig elégedetlenkedett s mindig többre vágyott. Ha es- ténkint belemarkolta ládájában halomra gyűlt kincsbe, egy szempillantásra elszállt arczárói a komorság, de nyomban vége is szakadt a hirtelen örömnek; a károgó, éhes varjak ismét visszaszálltak — lelkét ismét hatalmába ejtette az elégedetlenség s össze­száradt ajkán megeredt a panasz : — Kétszer ennyi is lehetne! Háromszor ennyi is! . . . De majd teszek róla ! S tett róla csakugyan. Mindennap mohóbb igyekezettel törte magát a kincs után s nem riadt vissza semmitől, a kegyetlenségtől, a gonoszságtól sem, ha valami haszonról volt szó. Történt egy napon, hogy egyik béresét munka közben halálos szerencsétlenség érte. A szegény embert holtan vitték haza az erdőről, ahol egy ki- döntött fa véletlenül rázuhant. Özvegye és árvái jajgatva borultak rá holttestére. Ki lesz már ezután az ő kenyérkeresőjük ? Megvitték a szerencsétlenség hírét a dúsgazdag embernek is, aki nyomban kiadta a parancsot; — Mást kell beköltöztetni a viskójába ; az asszonyt, meg a gyermekeket ki kell hajtani onnan, ne foglalják a helyet haszontalanul! A kegyetlen parancsot teljesíteni kellett. A szegény özvegyet, meg az árvákat a temetés után kikergették a viskóból a dúsgazdag ember szolgái. IMP Róka P. Pál táneztanár julius hó l-én érkezik.

Next

/
Thumbnails
Contents