Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-01-22 / 4. szám
Nagybánya, 1905. Január 22. — 4. szám. XXXI. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK HVCHsTIDEUXr Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsűbányai-utcza 20-ík szám alatt. Választási mozgalmak. A hét eseményei, hogy ludányi Bay Lajos, a szabadelvű párt jelöltje január 19-én csütörtökön d. e. 11 órakor tartotta prog- rammbeszédét szép szánni hallgatóság előtt. A sok nevezetes kérdést felölelő szép prog- rammbeszéd a jelenvolt választók körében osztatlan tetszéssel találkozott. Ugyancsak Bay ma délután 3 órakor Felsőbányán tart programmbeszédet. A független pártiak Szappanvos Gerő dr fővárosi ügyvédet léptették föl, a ki idevaló szintén, mert 1863. október 14-én Nagybányán született. Szappanvos ma Szinárváral- ján, holnap vasárnap pedig Nagybányán tartja programmbeszédét. Tájékozásul jónak látjuk közölni a következőket : Szatmármegye központi választmánya kiadta a szokásos hivatalos hirdetményt az orszgy. képviselő válaszlások tárgyában. A hirdetmény hivatkozik ő felsége legfelsőbb elhatározására s határidőül az egész megye területén január 26 ikát tűzte ki. A választás reggel 8 órakor kezdődik. A viilasztás^|^^HBk foganatosítására a nagybányai kerti let lpeÜ^^^^^Hnk választattak meg Választási elnök jegyző dr Weisz Ignácz, Szavazatszedő küldoW^i elnök Égly Mihály, jegyző dr Fényes Antal, helyettes elnökök Szimon Béla és Kepes Sándor, jegyzők Uray Bertalan és Stern Mór. Szimon Béla ezen állásáról leköszönt s igy helyette más egyén kinevezéséről fognak gondoskodni. A váiasziási einok a törvény 21. ipában előírt eskü szóbeli letétele után a választást 8 órakor megnyitja s ha szavazásra kerül a dolog, a községek következő sorrendben fognak az urnához járulni : A választási bódé I-ső szakaszában : 1. Nagybánya, 2. P'elsőbánya, 3. Alsófernezely, 4 Felsőfernezely, 5 Giródtótfalu, 6. Felsőujfalu, 7. Kisbánya, 8. Buság, 9. Láposbánya. 10. Misztbánya. 11. Misztmogyorós, 12. Misztótfaln. 13. Zazar. A 2-ik szakaszban : 1. Szinérváralja, 2. Sebespatak, 3. Hóba és Ilo- babánya, 4. Alsóujfalu, 5. Feketefalu, 6. Hidegkút, 7. Lénárdfalu, 8. Tőkés, 9. Kissikárló, 10. Nagysikárló, 11. Monostor, 12. Laczfalu, 13. Magyarkékes. Szavazati joggal csak azok bírnak, kik a választói névjegyzékben benfoglaltatnak. A szavazásra jelentkezett választó, ha személy- azonossága máskülönben megállapítható, nevének, életkorának vagy foglalkozásának hibás bejegyzése miatt a szavazástól el nem üthető. A szavazás nyilvánosan, élőszóval történik. A választóknak a választásnál semminemű bottal vagy fegyverrel megjelenni nem szabad. A választók személyazonosságának ellenőrzésére városunkban a tanács két megbízott tagja, községekben pedig a községi hiró vagy helyettese és valamelyik községi esküdt vannak hivatva, kik e czélból a választás helyén megjelenni és a záróra alatt is jelen lenni tartoznak Hzenkivül minden jelöltnek bizalmiférfia is joggal bir arra, hogy akkor, midőn valamely községre vagy városra a szavazás sora reá kerül, ezen városból vagy községből egy-egy lakost, mint azonossági tanút jelöljön meg, kik mindaddig, mig azon város vagy község választói szavaznak, a választók személy- azonosságát ellenőrzik. Az összes azonossági tanuk az 1899. évi XV. t.-cz. 153. §-ában foglalt esküt a szavazalszedő küldöttség színe előtt letenni tartoznak. Ezenkívül az alispáni hivatal is adott ki egy hivatalos hirdetményt, melyben figyelmeztet a törvény azon §-aira, a melyek áthágása miatt a választás megsemmisíthető. Torday Imre választási elnök által tegnap d. e. 11 órára összehívott szükebb körű vegyes bizottság a választók elhelyezésére nézve hosszas tanácskozás után úgy határozott, hogy mivel téli választásról van szó s ezúttal nem lehet a várost keleti és nyugati részre osztani, mert keleten nincsenek a választók részére tanyák, ezért a Főtér északi és déli oldalra ; lesz felosztva s a mennyin a nézetekből következtetni lehel, a Szappanyo: pártnak a gyülőhelve a kispiaezon, a Bay pártnak pedig a Nagyvendéglőben lesz. A rendfentarlás czéljából a napokban egy század katonaság és 28 csencőr érkezik városunkba. A rendőrkapitányi hivatal a következő 2 rendeletet adta ki: »144 —1905 kpsz. Hirdetmény. Folyó évi január hó 26-án városunkban megtartandó országgyűlési képviselőválasztás alkalmából, figyelmeztetik a közönség a képviselőválasztásról szóló 1874. évi XXXIII. törvényezikk 100., 103. és lOá ik paragrafusaira, mely szerint: Aki valamely választót választói jogának gyakorlatában erőszakkal, vagy büntetésre méltó cselekvénv által fenyegetéssel megakadályoz : 1000 koronáig terjedhető birsággal vagy három hó napig terjedhető fogsággal büntetendő, Akik pedig a választási helyen erőszakot használnak a végett, hogy a választás meg ne kezdethessék, félbeszakittassék vagy pedig meghiusiltassék : a választói jognak három évre való felfüggesztésével és egy évtől három évig terjedhető börtönnel büntetendők. — Ki a választás színhelyén a rendet zavarja, vagy oda fegyvert vagy i botot visz és azt a rendre ügyelő közeg felhívására rögtön át nem adja: az illetékes közigazgatási ható- 1 ság által rendőri utón három naptól egy hónapig terjedhető fogsággal büntetendő Aki a zászlót vagy | jelvényt oly helyről, hová annak kitűzése megen- j gedve van, erőszakosan eltávolítja vagy megrongálja vagy a be nem jelentett nyilvános pártgyüiést, párt- ünnepélyt, körmenetet rendezte, a közigazgatási hatóság által rendőri utón 200 koronáig terjedhető bírsággal vagy busz napig terjedhető fogsággal büntetendő. Ezek előrebocsátása után alulírott rendőrkapitányi hivatal bizton reméli, hogy Nagybánya város közönsége a választás előtt és alatt viselkedése által nemcsak nem fog okot szolgáltatni a hivatalos beavatkozásra, hanem polgári kötelességének fogja ismerni a rend fenntartása érdekében aiólirolt kapitányi hivatalt támogatni. Nagybánya, 1905. január hó 17-én. A rendőrkapitányi hivatal. Főkapitány h. Smaregla Mihály r alkapitánv.« »148. 1905. kp. sz. Felhívás! Városunkban az országgyűlési képviselő választási mozgalmak megindulván, panaszok merültek fel, hogy az ellenvé- leménvüek a jelölt zászlóinak s jelvényeinek széjjel- vilelét akadályozni igyekeznek, sőt azokkal szemben támadókul is lépnek fel. Ebből kifolyólag kötelességemnek ismerem komolyan figyelmeztetni a város közönségét, hogy az alkotmányos élet egyik alapfeltételét képező szabad vélemény nvilvánitási jogát mindenkinek tiszteletben kell tartani s bárminő fenyegetéstől vagy erőszaktól tartózkodni, mely minden szabadságszerelő magyar embernek kötelessége. Mindenki tartózkodjék tehát attól, hogy a képviselőjelöltek programmbeszédjét, vagy pártgyüléseket szóval, vagy bármiképen megakadályozni megkísérelje. Óvakodjanak más politikai pártállásuakkal szemben fenyegető magatartást tanúsítani, vagy éppen tetleges- ségre vetemedő csoporlosulást előidézni. Kerüljék a választási küzdelem szabadságát veszélyeztető csoportosulásokat is, mert ezek mint a közrend, valamint a személy- és vagyonbiztonságot veszélyeztető cselekmények ellen a legerélyesebben, a legnagyobb szigorral, ha kell, karhatalommal is fog alólirt hivatal eljárni Azon reményben, hogy a varos közönsége a | választási küzdelem előtt és alatt a legnagyobb higgadtsággal fog viselkedni s a pártküzdelmek közepette pedig polgártársai szabad vélemény nyilvánítási jogát és választási jogának gyakorlását a legnagyobb tiszteletben fogja tartani kérem a nagy közönségei, hogy ezen felhívásban foglaltak megtorlására alkalmat ne szolgáltasson. Nagybánya, 1905. január hó 18-án. Rendőrkapitányi hivatal. Főkapitány h Smaregla Mihály, r. alkapitánv.« Schönherr Antal. Ma reggel hirtelen elterjedt a városon, hogy Schönherr Antal városi főkapitány az éjjel meghalt. Nem hangzott hihetetlenül a szomorú hir, mert hónapok óta súlyos asztmatikus szívbajban szenvedett s köztudomású volt, hogy nagy betegen fekszik. A gyász- hir valónak bizonyult. Schöuherr Antal csakugyan meghalt ma reggel 728 órakor. A család öröme. Irta: Londesz EleK. Tóth János egy szép napon a szokottnál korábban távozott hazulról Koránkelésének nevezetes oka "volt, melyről azonban nem szólott senkinek, még a feleségének sem. Siető léptekkel haladt végig az ut- czákon, a hetivásár felé — dobogott a szive, ragyogott az arcza a titkos örömtől. Teljesedni fog tehát régesrégi vágyuk! Hosszas kuporgatás után megjött az ideje, hogy malaczot vehet. Dél felé járt az idő, mikor Tóth János megü- tögette ólmos botjával a kerítést. A gyermekek ott játszottak az udvaron s azonnal figyelmesek lettek a kopogásra A nagyobbik fiú ki is szalad nyomban az utczára, de egyszerre megállt, egy szól sem tudott szólni a meglepetéstől, — Tóth János ott állt a kerítés előtt, mosolygó arczczal, ragyogó szemmel ; előtte egy kis malacz ugrándozott. — Ne bámulj, Jóska, inkább nyisd ki a kaput, had hajtsam be a mi malaczunkat! — kiáltotta Tóth János olyan harsány hangon, hogy az egész utcza meghallhatta. Jóska felocsúdott a nagy bámulatból s beszaladt azonnal az udvarra, onnan a konyhába, miközben torkaszahadtából kiabálta : — Malaczunk van, édesanyám! Malaczunk van! Egy pillanat alatt mindnyájan kigyültek a kapu elé az utczára s örömrepeső szívvel gyönyörködtek a formás kis malaczban, mely vígan viczkándozott előttük a porban. Tóth János vetette végét a gyönyörködésnek, ráparancsolva a nagyobbik fiúra, hogy nyissa ki a nagy kaput, hadd hajtsa be a malaczot. Igaz, a kis ajtón is befért volna az apró állat, de igy sokkal ! nagyobbszerii volt a bevonulás. Ki is nyitották aztán a kapunak mind a két szárnyát s úgy hajtották he a malaczot az udvarra, diadalmas kiáltozással. A kötélre kötött kis malacz ott ugrándozott már az udvar közepén s a gyermekek nem nyugodtak, amig a kötelet a kezükre nem hízta az apjuk ügy fogták a'dán a kötelet mind a ketten s csattoglak a nyelvükkel a malaczka télé s fütyültek, daloltak neki, hogy ne unatkozzék. Tóth János ezalatt az eperfa árnyékában apróra meghányta-vetette a feleségével a malacz sorsát. Hol fogják tartani? Hogyan etetik? Mikor ölik meg? A tyukólat szemelték ki a malaczka lakásául. Régóta üres volt már, aztán elég kényelmes is lesz a számára. Ki is takarították nyomban az ólat s nemsokára beleköltöztették a család örömét. A gyermekeket bottal sem lehetett volna elriasztani a tyúkól mellől; odatelepedtek az ajtaja elébe s játszottak tovább a malaczkával. Semmi áron nem lehetett őket rábírni, hogy délután iskolába menjenek. De Tóth János sem igen szorongatta rá őket, hiszen régóta nem volt a családnak ilyen nagy öröme, hadd legyen ünnep ez a nap. Az általános örömből csak a malaczka nem vette ki a részét. Nem nagy kedve lehetett a játékra, mert a gyerekek elől minduntalan bemenekült az ólfenékre, egyszer aztán ott is maradt, se fütyüléssel, se dalolással nem lehetett kicsalni többé a világosságra A gyermekek rémülten néztek egymásra. Vájjon mi a baja szegénykének ? Talán éhes ? Persze, hogy éhes. Beszaladtak tehát az anyjukhoz, hogy ennivalót kérjenek a malaczka számára. Tóth János épen azon töprenkedett a feleségével egyetemben, hogy mivel lehetne legkönnyebben meghizlalni a malaczot. A gyermekek azonnal kijelentették, hogy ők szívesen megosztják vele az ebédet meg a vacsorát, még a vajaskenyeret is megfelezik vele. Tóth János azonban sehogysem akart beleegyezni e nemes ajánlatba. Végre hosszas fontolgatás után eldöntötték a kérdést, hogy mivel hizlalják meg gömbölyűre, nagyra a malaczot. Hozzá is láttak azután valamennyien a tengeri morzsolásához, mindenki örült, hogy részt vehet a malaczka sorsának intézésében. Lefekvésig egyébről sem folyt a szó, mint a malaczvásárlás négy eseményéről. Tóth János apróra elmesélte, hogyan kereste ki azt az egyet száz másik közül, hogyan alkudott rá, hogyan hajtotta haza. Boldogan feküdtek le azután, csak a kis Laczi nyugtalankodott attól való féltében, hogy az éjszaka ellopják a malaczot. Váltig könyörgött az apjának: — Hadd tegyem ide magam mellé az ágyba, hadd aludjam vele. Még álmukban is megjeleni nekik a malaczka, amint szemlátomást hízik s olyan kövér lesz, hogy szétveti a tyukólat s az ócska alkotmány recsegve, ropogva hull szerteszét az udvar minden zugában... Riadtan serkentek fel boldog álmukból s leesett állal némán meresztették szemüket az ablak felé, melyen át mosolyogva bámult be a szobába a meg- ifjodott nap. Talán nem is hitték, hogy már felébredtek, mert az édes álom tarka képei még ott nyüzsögtek a fejükben.
