Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-06-11 / 24. szám
g» Boldog: p^inlsSsti ünnepeket I Nagybánya, 1905. VJunius 11. — 24. szám. XXXI. évfolyam íj NAGYBANYA ES VIBEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK 3^I3STIDEIsr VASARNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Äz idén, sajátságosán beleesik a pünköst ünnepe az iskolai vizsgálatok idejébe, mivel a husvét nagyon későn volt s tőle függ az is, hogy mikkora essék a kereszténység harmadik nagy ünnepe, a mennyiben ez mindig ötven nappal haladja túl a feltámadás emlék-napját, innen van neve is: pentekoszté, ötvenedik, magyarul „Pünköst“, Ha ez a késői dátum le is von valamit az ünnep külső körülményeiből, nem vonhat le annak szép és nagy jelentőségéből. A szentiéleknek, a kereszténység szellemének napja ez. A apostolok vették Jézusnak lelkét s ihletett ajakkal hirdették az igét, lánglélekkel indultak meghódítani a világot. Ma éppen azok akarnak világhódító útra indulni, győzedelmeskedni és uralkodni mindenek felett, akikben nincs Jézusnak szelleme, akikben nincs lánglélek, nincs lelkesedés. A keresztény vallás azonban éppen igy az ünnepek alkalmával mutatja meg mily erő és hatalom napjainkban is, mely önkéntelenül, mint sebesen zugó szélnek áradatja ragadja magával az embereket. A harangok megkondulnak, az emberek ünnepi díszt öltenek, a templomokból áhitatos zsolozsma hangzik. Majd egész seregek vonulnak ki a természetnek immár minden pompával ragyogó szépségei közzé, a berkek, ligetek árnyas bokrai, fái fürdenek a nyári ozondus légben s alattuk mulatnak, dalolnak, örülnek a népek ezrei. A nyári pompának, a fenséges terApostolok sorsa. — Irta: Dura Máté. — ügy vágytam hazulról ki a nagy világba, Mint kalitjából a fiatal madárka, Börtönéből az ember. Nem törődtem vele, milyen lesz a sorsom: Gúnyolnak, tapsolnak, ha eszméim ontom, Csak künn legyek egyszer. Nagy terveim voltak, isteni nagy tervek, Nemesebbé tenni emberben a lelket, Teremtni czélt, eszmét, Melyben egyenlőség, testvérség, szabadság Ragyogtassa soha le nem szálló napját S végtelenül tessék. Kiröpültem volna, ki a mindenségbe, Hol a szeretetnek se hossza, se vége S visszatérő útban Hoztam volna üdvöt, áldó békességet, Hogy ezt a vérengző, gyász-emberiséget Boldogitni tudjam Mit tehet az ember: nagyon jól tudjátok ; Apostoloknak is akad keresztfájok, Nem különb a sorsom. De nem szövöm ujFa megváltók meséjét, Csak az fáj szivemnek, azt bánom, hogy mért, mért Nem maradtam otthon?! Pedig, hogy marasztott édes anyám karja! Mintha már a vésztől védeni akarna Jóelőre engem. Magas terveimbe, a jövőbe nézett S a fürkésző gondos, jó anyai lélek Sejté veszedelmem. Hát veszedelem a nagyon komoly munka? A jobbratörekvés, a haladás útja Halált is okoz tán ? Uh, hogy ilyen állat még mindig a testvér, Folyton azt zihálja: nem eszme kell: hús, vér, Csak pirulj el orczám. Anyám, szülőföldem, drágák e világon, Nem térhetek vissza, bármily forrón vágyom Védő kebletekre! Czéljaimért bátran harczolok halálig! Bennem az ember bár részeire válik: Nem hal meg az eszme 1 mészetnek, az isteni szellemnek diadalmi ünnepe ez. Emeli az alkalom szépségét, hogy sok helyütt a gyermeksereg is ilyenkor megy először a szentség élvezéséhez a felnőttekkel s az apró emberkék fölvétele az egyház felnőtt tagjai közzé feledhetlenné teszi e napot sokak előtt. Vannak kik azt tartják, hogy a karácson és husvét sokkal költőibb, nevezetesebb és magasz- tosabb ünnepek. .Nincs igazuk, mert mig a karácson, a rideg télnek, a husvét a tavasznak, addig a pünköst a nyárnak kiemelkedő nagy napja, jelentőségben, szépségben tehát nem ke- vésbbé gazdag, mint amazok. O, bár csak gyarapodnánk mi is a szentszellemben, miként hajdan az apostolok, bizony reánk férne minden téren, hogy látnánk világosan, tudnánk az eszmény mellett lelkesedni, s bátrak lenni ott, ahol bátorságunkra és tevékenységünkre szükség van. Bárcsak jönne el hozzánk az igazságnak lelke, hogy legyó'zetnének a hamisságnak sötét árnyai s győzne az igazság az egész vonalon. Legnagyobb szüksége volna talán édes hazánknak, hogy az isteni szellem bevilágítson kétes helyzetébe, hogy támasszon lánglelkü apostolokat, kik kettős tüzes nyelveken szólanak s vezetni tudják a népet a boldogulás utján, mert ha ez a pünköst nem hozza el a mi vigaszunkat, bátorításunkat és megszenteltetésünket: ünnepnélküli sivár félév következik, melyben az igazság lelke háttérbe szorul s elnémulnak a győzelmi ünnepek. A budapesti ev. papválasztás. Lapunkat közelebbről is érdekelte az a mozgalom, mely Révész János mellett a fővárosban megindult a tavaszszal s melynek czélja volt a fasori lelkészi állásnak egy arra alkalmas és érdemes egyénnel való betöltése. Huszonkét lelkész közzül a magyar egyház tanácsa, mely 64 igen előkelő, többnyire nagynevű férfiúból áll, többek között benne van Kossuth FeVan-e békesség? — Révész János beszéde a deáktéri templomban. — Alapige: János evangéliuma XX. 19—23. Kedves Hallgatóim ! A leáldozó napnak visszasügárzó fénye sokáig bearanyozza a tájat, még jó ideig világosságot ad az embereknek, akkor is, mikor a nap maga már eltűnt a földnek, ilyenkor élesen kiemelkedő körvonalai mögött. A husvétnak kegyeletes szép ünnepe is, melyet két évezrednek hite és költészete annyi magasztos vonással ruházott föl s a melyet ti a napokban bizon- nyára megújult hittel és lelkes buzgalommal ültetek meg, ez a nagy jelentőségű ünnepkör szintén hasonlatos a naphoz, nemcsak fényben és dicsőségben, hanem azért is, mert ragyogásával, melegével, világosságával még akkor is eláraszt titeket, mikor a nagy nap maga már tulajdonképpen eltűnt, miként eltűnik az életnek minden pillanata, miképp elmúlik a világ és ennek minden gyönyörűsége. Én hiszem, fölteszem rólatok, hogy ti még az ünnepek hatása alatt álltok. Régente a husvét 8 napig tartott, s ezt a vasárnapot, mint befejező ünnepet kis husvétnak nevezték. Az ős egyházban a feltámadás emléknapján megkeresztelteknek egész a husvét után következő űrnapig fehér ruhában kellett járniok, s azért mondják a mai napot »Dominica in albis«-nak, vagyis fehér vasárnapnak. Lázas munkával versengő korunkban a külső ünnepelés nem tart ugyan oly hosszasan, de a keresz- ténység'husvéti öröme, világra szóló győzelme mély nyomokat hogy ma is a lélekben. És ti szivetekben, legalább e szent helyen, bizon- nyára még mindig a feltámadott Jézussal foglalkoztok, miként egykor a tanítványok, kikhez az üdvözítő, noha zárt ajtókra talált, mégis beköszöntött. Az egyházilag rendelt s általam imént felolvasott igék a husvét utóhangulatát jelzik. rencz, Láng Lajos, Mikszáth Kálmán, Fabinyi, Scholcz Gyula, dr Moravcsik, Bókayék stb., ez az előkelő testület első helyen legtöbb szavazattal Révész |á- nost jelölte, továbbá még 2 más lelkészt és Kaczián János 20 év óta budapesti hitoktatót. Révészt meghivták beszédre is az egyház költségén s néhány ezer ember hallgatta meg a deáktéri templomban, magas szárnyalásu és gyönyörűen előadott szónoklatát, úgy, hogy április 30-ika valóságos diadalnapja volt Révésznek, mikor tiszteletére díszes bankettet is rendeztek. Magát a beszédet mai számunk tárczarovatában hozzuk. A fővárosi lapok a legnagyobb elismerés és rokonszenv hangján nyilatkoztak Nagybánya egyik prédikátoráról, igy pl. a Budapesti Hírlap közvetlenül a választás előtt, junius 3-án, szentandrási And- reánszky Jenő tollából követkéz” valóban rokonszenves hangon irt gyönyörű czikket, hozta Révésznek egyik munkájáról és ő róla magáról: Egy evangélikus lelkész alkalmi beszédei. A könyv nem egészen uj, megjelenéséről pár hónap előtt a Budapesti Hírlap is röviden hirt adott: a czime: »Egyház és haza«, mely czim alatt Révész János, a nagybányai evangélikus lelkész adta ki alkalmi beszédeit. Most, hogy a budapesti ágostai evangélikus egyház fasori uj temploma számára lelkészt választ és a négy jelölt között van Révész is, ez a körülmény már magában véve is oly kitüntetés, amely eléggé megokolja, hogy könyvével foglalkozzunk. Amikor az ország legelső evangélikus egyháza valakit méltónak talál arra, hogy lelkészi állásra jelölje, bizonyára nagy dicséret az illetőre. Révész János neve nem ösmeretlen az irodalmi világban. A mióta Nagybányán lelkészkedik, a »Nagybánya és Vidéke« czimüujságotszerkesztis ez a lap mindig kivált komolyságával, jó ízlésével és igen gyakran közleményeinek irodalmi értékével; a szerkesztője nemcsak jó újságíró de hivatásos iró. Révész János irodalmi hivatottságáról, de egyszersmind lelkes hazaszeretetéről tanúskodnak könyvében kiadott alkalmi beszédei is: retorikailag kerekded, szépen kidolgozott beszédek ezek,, amelyeknek gondolatban gazdag tartalmát a világos, gyökeres magyar elő • adás művészi tökéletességgel teszi hatásossá. Ez alkalmi beszédek tárgya pedig mind olyan, melylyel nem egy országosan ösmert szónokunk foglalkozott; és mégis minden beszédében találunk sok szép, uj gondolatot, az egyházi férfiúnak evangéliumi egyszerűségével, de talán éppen azért szokatlanabb hatásos világításban kifejezve. Kossuth Lajos halála alMi az ünneplés áldásos következménye ? a béke. Ki hozta azt ? a feltámadott Jézus, aki igy szól hozzátok: »Békesség nektek!« s ismét mondja: »Békesség nektek!« Izrael fiainál e két szó a köszöntésnek egyik módja volt, eredeti nyelven héberül igy hangzott: »Sa- lóm alechem.« Tudnunk kell, hogy a »salóm« szó magában foglalja a béke mellett a tökély, üdv, egészség, épség fogalmát, mint a melyek nyomon kisérik édes testvérüket: a békét. Köszöntésnek is mély értelmű, szép gondolat volt ez, de bizony sokszor megfelelő tartalom nélkül hangzott el az emberek ajkain. Az üdvözítő azonban nem használja puszta üdvözlési formául, láthatjuk abból is, hogy ismételve hangsúlyozza ellőttük, valamint Jézusnak, ugyancsak János evangéliumában (XIV. 27.) olvasható idevonatkozó szavaiból : Békességet hagyok nektek, amaz én békességemet, nem úgy adom, mint a világ adja. A feltámadott Jézus tehát legelső megjelenésével békét hoz a tanítványoknak. K. H.! Mi is Krisztus nevére keresztelkedtünk meg, mi is tanítványai vagyunk »a halál meggyőzőjének,« nekünk is hozta tehát a békét, amaz ő békességét, de vájjon. A békesség, mit a feltámadott Jézus tanítványainak hozott, velünk van-e? Nagy kérdés ez, melylyel méltó ez órában foglalkoznunk. Van-e békesség? 1. A derült világnézetű igenli. 2. A sötét felfogású tagadja. 3. A hivő keresztyén reméli. I. Hallgassug meg tehát először azokat, kiknek a fergeteg, az orkán is csak langy szellő, kik- a már-már fülünkbe dörgő és vakító villámokat lövelö vészbem sem látnak egyebet, mint szelíd, rózsaszínű bárányfelhőket, halgassuk meg a közszólásmód szerint u. n. opszámunk 0 old.a.1. Pünköstkor.
