Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-06-11 / 24. szám
(2) 1905. Junius 11. 24. szám. kalmával mondott gyászbeszéde. Rudolf trónörökösről mondott emlékezése, az aradi vértanuk ötvenéves gyászünnepén, a nagybányai Petőfi-emléktábla leleplezésén, Erzsébet királynénk temetése napján s a koronázás huszonötéves évfordulóján mondott beszédei, s könyvében foglalt huszonnégy alkalmi beszéd közül is^ kiválnak mélységes szépségükkel. Révész János az ágostai evangélikus templomban próbaszónoklatot is mondott: és ekkor a hivek nemcsak beszédjének költői szépségén és tökéletes formáján épültek, hanem a javakorbeli lelkésznek minden pátosztól ment és mégis ihletett szónoki ejőadása is nagy hatást tett, Nem tudjuk, nem is keressük, vájjon a hivek többségének bizalma Révész János felé hajlik-e, hiszen a lelkészválasztó egyháztagok jó része — mint azt a próbaszónoklatoknál tapasztaltuk — kevés érdeklődést tanúsított a szónokok kvalitása iránt és a választásnál gyakran egyéb szintoly tiszteletreméltó szempontok vezetik a választót szavazatának leadásában, de az bizonyos, hogy ha a hivek Révész Jánost emelik a budapesti evangélikus egyház második szószékébe, a nagy szónok Székácsnak és a költő Győry Vilmosnak nem lesz méltatlan utódja, (szt. a) A junius 4-iki választáson aztán az történt, hogy a főváros hallatlan közönyösséggel viselkedett az egész választás iránt. 30000 lélekből áll a pesti ev. magyar egyház és csak 666 szavazott le belőle, 500 Kacziánra, 50—60 meg egyik-másik lelkészre, t. i. Révészre, Gedulyra, Blatniczkyra. 500 ember szava döntött tehát abban, hogy ki lépjen Székács örökébe! Erre a napra bölcsen kitűzték az összes egyházi tisztviselők és presbyterek választását is, hogy az egyháztanács önmagával legyen elfoglalva, mert hiszen Révésznek ebben volt az ereje. Csináltak titkos szavazást is, de úgy, hogy még Nagybányán is tudta mindenki, aki érdeklődött, a szavazatok számarányát, szavazás közben, ami a titkos szavazás karrikaturája. A lelkészválasztási szabályrendelet több § át egyszerűen mellőzték, mintha csak azért csinálta volna azokat a közegyház, hogy meg ne tartsák. Úgy, hogy a választás megsemmisítését csak kérni kell, azt lehetetlen meg nem semmisíteni, hírlik is, hogy a jelöltek ezt megfogják tenni, Révész János azonban még ha megsemmisítenék is a választást, többé nem fog pályázni Budapestre. Mondják, hogy akiket már semmiképpen nem lehetett Kacziánhoz édesgetni, azokat otthon maradásra kérték fel legalább s bérkocsikon eljárták a választókat. Junius 2-án hire jött, hogy Wagner Géza, az egyház szeszélyes felügyelője kérelmére a presbyterek ígéretet tettek egymásnak, hogy a választásban való activ részvételtől tartózkodnak. Révész e percz- től kezdve megbukottnak tekintette magát s vissza is akart lépni, azonban tisztelői nem engedték. Valami nagy ígéretekre különben nem is volt szükség, mert hiszen a presbyterek amúgy is másként voltak elfoglalva saját érdekükben, s igy nem is tehettek Révész mellett semmit. Mindazáltal igen bajos megérteni az egész választást, hogy az a kit elsőhelyen jelöltek, megszerettek s a ki, mint szónok az összes pártok nézete szerint első volt a jelöltek között, mégis megbukott. timistákat, a derült világnézetüeket. mit mondanak a békéről ? * Béke, béke! ez a mivelödés szent jelszava, erre vágynak az emberiség jobbjai, ezt hangoztatják az ifjúság nevelői, a nép igazi vezetői, ennek megőrzésére szövetkeznek nagy és hatalmas államok, mert a béke, ha a szívben van, az egyén boldogsága, ha hajlékodban üt tanyát, a családnak őrangyala, s ha a közéletben virul, a haladásnak éltető levegője. Pál apostol egyenesen azt mondja (Róm. XIV. 17.), hogy : Isten országának egyik föczélja. A kedvezően gondolkozók állítják, hogy a béke meg is van. * Kibontogatta már tarka szárnyait a várva várt kedves kikelet. Ha elhagytuk a napokban a várost, az emberi rideg építmények ez élettelen tömkelegét, kimentünk az Isten adta mezőre, láthattuk hegyen-völgyön s a végtelen rónán, mint hasogatja az eke a föld barázdáit; megpendült a kapa, ásó, s a béke áldott munkája folyik, mert a földmives kérges tenyere nem a véres kardot, de az eke szarvát szorongatja. A reggeli harangszó békés munkára hívja a népet, az esti édes pihenésre, a béke lágy párnáira. És az iparos, a kereskedő, a különféle tisztviselők, birtokosok, a közélet vezetői szabadon teljesíthetik hivatásukat, nincs ez alól kivéve senki sem. Vasárnap van, benyitok egy templomba, a hivek ájtatos zsolozsmája hangzik ott, a gyarló ember a hitnek szárnyain emelkedik az ég felé, közeledik Istenhez, hogy hozzá hasonló legyen. Mily sokan lépték át ugyebár ennek a szent hajléknak küszöbét is az elmúlt napokban, az ünnepek alatt. Ez csak a béke jegyében történhetik. íme zavartalanul gyakorolhatja mindenki vallását, nyilváníthatja meggyőződését. Dicsérjük az TJrat, mert jó, mert mindörökké vagyon az ö irgalmassága ! Benyitok egy iskolába. Az apró emberkék, a jövő nemzedék, mint zsongó méhraj gyűjti ott a tudomány szinmézét, elégülten látom, a szorgalmas csemeték elö- haladásában a béke igazi áldását. Ez a nép nem fog elveszni, mert ez a nép nem tudomány nélkül való. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE A fővárosi kulisszák és azok mögötti intrikák közzé mi nem láthatunk, elégedjünk meg tehát azzal a magyarázattal, hogy a leszavazott csekély tö redék egy 20 év óta köztük élő tisztviselő tisztes munkáját akarta megjutalmazni. Révész tehát Nagybányán marad s annál nagyobb odaadással és szeretettel fogja szolgálni itt a közügyeket, amelynek régi idők óta lelkes bajnoka s fogja fejleszteni öreg lapunkat, melylyel lelke 15 év óta összeforrott Olyanok, kik bukása fölött tapsolnak, bizonyosan kevesen vannak Nagybányán és vidékén, sokkal többen vannak azonban azok, akik ittmaradásának őszintén örvendenek. A választás szeszélyes lezajlása daczára is megmarad Révésznek az a dicsősége, hogy az értelmiség első helyen jelölte és az a szép elismerés, amelyben a fővárosi sajtó ez eset alkalmából számtalanszor részesítette. Nyaralótelep Nagybányán. Befejező közlemény. Ne feledkezzünk meg azonban ezen utczák fenntartási költségeinél arról sem, hogy ezen utczák némelyikének létesítése, a nyaralótelepeket összekötéstől eltekintvén is, elöbb-utóbb be kell hogy következzék. Mert, hogy a Szénatérröl kiinduló Rák-dülöut, mely már is — épen ott, ahol görbe, tehat a szabályozás hiányában rendetlen összevisszaságban épülő házaival — utczává fejlődésnek indul, valamint a vele párhuzamos Postarét-utcza is, sem egymással, sem a Porondos, sem a Felsöbányai-ut, illetve Magtár utczá- val, mintegy 1 kilometer hosszúságban semmiféle úttal, még csak gyaloguttal se legyen összekötve, az sokáig úgy nem maradhat. Tehát csupán csak város- rendezési szempontból is, most kellene ezeket az ut- czákat létesíteni, mikor az ahoz szükséges területet ingyen kínáljuk, nem pedig akkorra hagyni, mikor majd házak lerombolásával kapcsolatos drága kisajátítással járna az. Intő példa erre a Rák-utczának a Rák-dülöuton lévő Kegyes Károly-féle házig való meghosszabbítását immár drágává tévő, illetve megakadályozó Schwarz-féle ház. CT avaslat. Mivel az üdülő helynél a levegő tisztán tartása a legfőbb czél, mit csak a kellemetlenül fertőző anyagok távoltartásával lehet elérni: kacsa- és liba, falka, sertésclak és lóistálló kerülendők, mert azok az ilyen helyeket már csak a kellemetlen bűz árasztásával is, czéljuknak meg nem felelőkké teszik. Nagyon ajánlatos volna ott, ahol lehet, mint p. o a postaréten tervezett uj ny iralótelepnél is, az ilyen állatok tartására vonatkozólag legalább bizonyos korlátozást hozni be, p. o. sertést csak hízni valót volna szabad tartani, azt is csak a Szent-István király napi vásártól kezdve és csakis a ház szükségleteit fedező darab számban; lovakat pedig csak egymagában is nagy területet képező telken volna szabad tartani.. Ezen czél csak úgy volna zúgolódás nélkül elérhető, ha a város (városi takarékpénztár) a telepnek való területet megvenné és a legcsekélyebb kamatú amortizatios kölcsönnel visszafizethető telekár és építkezési kölcsönnel terhelve, tetszés szerinti és szerződésben biztosított megszorításokkal parczellázná átvételre elfogadható jelentkezőknek. És az igazságszolgáltatást, a közigazgatást nem zavarja semmi, érvényesülhet minden tényezője a békének, nem bántja, nem akadályozza senki. A mindent kedvezően ítélő emberek szerint azokat az időket éljük, mikor teljesedett a zsoltáriró mondása (LXXXV. 11.), hogy; az igazság és a békesség egymást csókolgatják. Az emberek udvariasak, finomak, a szeretet bajnokai lelkesülnek a közintézményekért, melyek embe- ries czélokat szolgálnak. Utczákon, tereken, a közélet találkozó helyein ezren és ezren megférnek egymás mellett, nem tör a XX. század gyermeke felebarátja életére, mint az ököljog korában, mikor nem egyszer egyéb vágyuk sem volt az embereknek, mint hogy ne gyikolják meg őket. Mennyire megváltoztak az idők ? A kínzó kamarák, csonttörő kerekek, gályák evezői, spanyol csizmák,' tűzhöz szoktatott rostélyok, régiség tárakba kerültek. Isten nagyobb dicsőségére, a vallás keresztes zászlója alatt nem marja vadállatként egymást az ember. A béke napja delelő ponton áll, egyenesen a fejünk fölött ragyog. A hit szülöttje mindez (Róm. V. I), mert a keresztény vallás tanítja, hogy boldogok a békességre igyekezök. Nyilván a kér. országok krisztusi mivelödé- sének tulajdonítható a világ képének ezen megváltozása Hiszen az Ur Jézus azért született, hogy legyen dicsőség a magasságos mennyekben Istennek és e földön békesség (Luk. II 14.); azért halt meg, hogy a mennyei atyát a bűnös emberiséggel kiengesztelje, ajándékul adta önmagát mi érettünk és áldozatul Istennek (Ef. V. 2.) s azért támadott fel, hogy első szava is tanítványaihoz a békesség legyen. így beszélnek ők a derült világnézetüék. Jézus békét hozott, és mi megőriztük azt. Van békesség. Van a szívben, az emberekben, a társadalomban, és mindenütt, mert békességre hivott minket az Isten (I. Kor. VII. 15.) II. Egészen másképen beszélnek a sötét felfogásunk, köznapi néven pessimisták : Nincs béke, nincs sohá és sehol, mert a mit ti annak láttok, hazug béke az és nem igazi. Ezt a területet azonban nem volna szükséges előre okvetlenül megvenni, hanem szomszédaimnak záros határidőre szóló, kötelező Ígérete alapján a város (városi takarékpénztár) jelentkezőket keresne, p. o. hirdetés utján és csak abban az esetben venné meg szomszédaim birtokát, ha már megelőzőleg elfogadható jelentkezőket talált az átvételre. így, ha a megvásárolt terület nagyságához képest 20—70 vagy 100 házzal létesítjük is a telepet, tulajdonképen nem kerülne az anyagi áldozatba, mert a befektetett pénz mint amortizacios kölcsön visszatérülne. Sőt idővel majd a házak után befolyó házadó növelné a város bevételét. Ajánlat. Ha mindamellett is, hogy szomszédaim közül többen megígérték, miszerint hajlandók utczának való területet ingyen adni, vagy birtokukat méltányos árban átengedni, mégsem sikerülne talán velük egyezségre jutni, hogy a telep létesítése, 'habár kisebb területen is, de mégis lehető legyen : hajlandó vagyok kertemnek a vasút felöl eső, különben is eladó részéből 10.000 négyszögölnyi területet, záros határidő alatt való átvétel mellett, rendelkezésre bocsátani úgy, hogy csak abban az esetben volna az általam felajánlott terület a város (városi takarékpénztár) részéről tőlem megveendő, ha a kitűzött záros határidő alatt elfogadható jelentkezőket kap az amortizatios kölcsönnel való kiosztásra. Az árra nézve most csak annyit látok jónak megemlíteni, hogy csak abban az árban adnám, ahogy ezelőtt 5—6 évvel is már eladhattam volna, eltekintvén attól, hogy ezen 5 — 6 év óta a földbirtok ára legalább a postaréten többszörösen emelkedett. Végezetül az a kérésem, hogy mert sok aprólékos, de a kivitelre mégis fontos elintézni való van ez | ügyben, melyekre tulajdonképen csak akkor lehet javaslatomat, illetve észrevételemet megtenni, ha ismerem az ellenvéleményt is. Hogy tehát a körülményeknek megfelelő észrevételeimet megtehessem és tervemnek és javaslatomnak az ellenvéleménynyel szemben védelmére kelhessek, tisztelettel kérem a kiküldendő 1 bizottság tárgyalásaihoz mint indítványozót és mint birtok szerint is érdekelt félt engemet is meghívni. HETI KRÓNIKA. Annyira fejlődött az ízlésünk, hogy holmi apró- cseprő hírekre nem sokat adunk. Csak az számíthat érdeklődésre, ami »szenzáczió«. Ki törődik ma azzal, hogy a Minoriták épülő bérháza alatt mélyen a földben folyosóra találtak, mely kelet-nyugoti irányban halad s a Szent István templom főbejárata felé vezet. Titkos hadászati alagút volt-e, vagy kripták közlekedési vonala? Ki bánja azt, befalazták újra anélkül, hogy mibenlétét megállapították volna. Ki ad rá valamit, hogy 8-án Medárd napja volt és esett az eső az egész országban? Jön az özönvíz, nem lehet kaszálni. Azt mondják rá, amit az egyszeri csizmadia, mikor vásárra ment : — Aztán asszony, tudod, ha esik az eső, hát csak hadd essék. Az északi fény! ez már izgató valami. A norvégek az ő bátor, merész föllépésükkel. Az északi hideg vér, déli tűzzel vágta ketté a gordiusi csomót. Még Togoról is elhallgat a világ egy-két napra, uralkodó planéta lett a héten: Norvégia. A szántóvető ember kimegy földjére, az igaz, de sírva szántja azt, minfha csak neki szólna Jakab IV. 9, keseregjetek, gyászoljatok és sírjatok, a ti ne- vetségtek siralomra forduljon és örömötek keserűségre. Kezeit az eke szarván tartja, igaz, de agyában komor gondolatok űzik egymást, idegen tanok férkőztek leikébe. O mily icétségbeejtő, érthetetlen ellentét, éppen az, a ki egyrészt közvetlenül a hazának földjéből él, azzal, úgyszólván, össze van forrva, és a kinek munkája eredménye másrészt majdnem teljesen Isten akaratától függ, az kiáltja behunyt szemmel, jobb ügyhöz méltó meggyőződéssel: »nincs Isten, nincs haza!« Hasztalan hangoztatjuk előtte : Szegénynek drága kincs a hit, Tűrni és remélni megtanít; Néki mig a sir rá nem lehel, Mindig tűrni és remélni kell! Hiába idézzük rá a költő magasztos szép dalát : Tekints magad körül: im a fű, fa, virág — A levegő, a menny ránk boruló boltja. Az üde forrás, meny szomjúságunk oltja, A fekete rög, mely kenyerünket adja, A nép, mely e rögöt munkálja izzadva, Az erdő, a melyben bölcsőnk fája termett, A föld, mely ölében apáink pihennek, Vidám és szomorú emlékeknek raja, Özöne a vérnek, könnyek áradatja .... — Ezt mind-mind egy szó ha egybe foglalhatja: Ez a te nem ismert világod — a haza / Ha angyaloknak nyelveken szólnánk is, az idegen eszmék tért hódítanak, s a béke csak látszat. Ha- ! zug társadalom, hazug béke ! Közkeletű mondás, hogy a világ soha sincsen háború néiküi; épületes látvány ma is, a mint egy keresztény állam a Kris/.tus nevében mondott imákkal indul mészárszékre vinni százezernyi fiát, hogy leigázhassa fegyverrel szabadságszeretö, vitéz pogány szomszédját. Miért nem igyekszik a békesség evangeliomával meghódi- I tani ? Ez volna a keresztény államok feladata szemben I a pogányokkal.
