Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-05-21 / 21. szám
21. szám. kés körülmények, melyek közt a gyermekek nőnek s hozzá a szülők irányítása érlelik meg bennük ezt a gondolatot. Így a fiú, mint meglett férfi, vagy a nagy anyagi előnyökkel kecsegtető házasságban, vagy nőtlenségben reméli megtalálni életének könnyűvé tételét és biztosítását, a leány pedig hogy önállóságát s lehetőleg a jövőjét biztosítva tudja és hogy igy az élethez fűzött várakozásának legalább anyagi részéből megmenthessen a maga számára egy darabot, pályát választ s a kenyérharczban versenytársa lesz a férfinak. S ezt a kényszerűségből eredő irányzatot gyakran még a szerencsésebb anyagi előnyök közt élő magasabb tisztviselői családok közül is több követi, mert a kor változását látja belőle. Eltekintve attól, hogy e mozgalomban egyesek a nő és férfi egyenlő jogát vitatják, s a természet által felállított válaszfalakról s az alkotó által a nőre elrendelt feladatokról megfeledkezve annak kiküzdését tartják czélnak, alapjában véve még sem egyéb ez, mint kényszerűségből eredő kenyérharcz, mely a társadalmat rohamosan tereli egy uj irányba, a családi élet eddigi rendjét megváltoztatja, meghamisítja, s a kenyérkereseti pályákra özönlő leányok nevelésének uj nyomot vág, uj utat mutat. Eddig a müveit középosztályu családok gondolkodása a leánygyermekek neveléséről az volt, hogy az ismeretszerzés mellett a leányok tanulják meg alaposan a gazdasszonyi kötelességeket, hogy majd mint önálló háziasszonyok a háztartás ezerféle apró szálát, ágát ismerjék s hogy ebben a nehéz művészetben annyira vigyék, hogy takarékosságukkal és mindenre kiterjedő gondoskodásukkal a családfő mellett igazán felesegitségek legyenek a szerzemény megőrzésében. A családok ezen ősi irányzata azonban a kenyérkereseti pályára készülő leányoknál ma legnagyobb részben hiányzik, ami természetes is. Ha a nő a házon kívül kenyérkeresettel van elfoglalva, akkor ritkán végezheti e mellett még a gazdasszonyi kötelességeket is. így a házvezetéc gondja s ha a nő anya, a gyermekek szoktatása és felügyelete idegenre van bízva. Ez aztán következményeiben a család jövőjére nézve sokszor nagyobb veszteség annál, mintha az anya szerzeménye egészen elmaradt volna. Azonban ebből nem az következik, hogy a leányok csak gazdasszonyoknak neveltessenek s hogy tanításuk kevés legyen. A leánygyermekek nevelése tehetségeik és adott körülményeik közt az általános műveltség megszerzésében emelkedjék a legmagasabb fokig, de az iskolázásnak minden fokán öleljen fel mindig többet és többet azokból az ismeretekből, a melyek a háztartás vezetésére a családanyai kötelességek praktikus és észszerű, okos vezetésére elő- készitnek. Ez legalább is ér annyit minden egyes leánynak, mint a mennyi értéket középiskolai érettségije, vagy a kenyérkereseti pályára képesítő végzettsége tesz. Mert lehet a nőnek akármilyen magas képesítése valamelyik kenyérkereseti pályára, azért, ha a természet fenséges rendelése szerint megtalálja azt, a kivel életét összefonódni érzi s a ki mellett jövőjét legalább is megnyugtatónak reméli, arra a lépésre határozza magát, mely a háztartás sokszálu tudását, a családanyai gyönyörű nevelői kötelességek ismeretét megköveteli. Ha másképpen tenne, az isten által adott nőies természetét tagadná meg Mennyi hasznát veszi akkor ezeknek a családban szükséges ismereteknek s mennyivel hozzájárul ahhoz, hogy magának és szeretteinek boldogulását, elősegítse! Csak az tudja azt, a ki naponta érzi! Ha aztán a körülményei olyanok, hogy a házvezetésben csak a kormányzást végezze, milyen más (2) 1905. Május 21. ______________________ Tíz óra tájban megunta a sok garasos vevő ostromát. belerakta a kasszát a nagykabátja zsebébe s nagy zajjal kikergette az ujjonjött vevőket. Bezárta a bolt ajtaját és a kérdezősködők közül kiszakítva magát, gyors léptekkel vágott át a piaczon. Útközben beszólt a bíróhoz s megtudta, hogy ma reggel Pista is elutazott, Beregszászba ment lovakat venni. Bement saját házába; a kocsist már otthon találta. A konyhán nem égett tűz, a benyílóban vetetlenül állt a menyecske ágya. Még alá is nézett, nem bujt-e oda az asszony'' Lehetetlen, hogy megcsalta, hogy megszökött volna! összeszedett egyet-mást az útra, bekötötte egy tarka kendőbe és ment a vaspályához. Felül — gondolta — a legközelebbi vonatra és megy Miskolczra. Rendkívül izgatott volt. Alig volt anyi lelki nyugalma, hagy jegyet tudjon váltani. Az a hat óra, mig a kupéban ült, lázálmok, képzelődések között telt el. Képzeletében már beszélt a feleségével, kikérdezte, összevesztek, kibékültek; beszélt vele anyósa ágyánál, állt a ravatalnál és vigasztalta nejét, aki keblére borulva siratta anyját. Egészen meghökkent, mikor a vonat megállt és látta, hogy bőrüléses kupéban ül, egyedül. Azután mai reggele jutott eszébe. Izgatottsága a boltban, a tolakodó heti vásárosok lármája és a kenyeres kofa hirei. Iszonyú méreg fogta el, mikor rájött, hogy egy vén asszonynak öt forintot adott vissza egyből. Dohányt vitt az asszony. Oly élénken visszaképzelte magát a boltba, hogy már felugrott és utána akart futni annak a vén asszonynak: »Hallja, néni, adja vissza a pénzemet.« Ez öt forint miatt roppantul elkeseredett. El is határozta, hogy mihelyt visszajön Miskolczról, felhivatja azt a banyát a városházára és visszaköveteli tőle a pénzét. Esküre kényszeríti, ha nem adná, ha tagadná. Aztán arra gondolt, hátha csakugyan beteg a NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE az, ha gyakorlatilag szerzett tapasztalatai alapján tudatosan intézkedhetik. . . Anyák, neveljétek leányaitokat kiválóknak a házias erényekben! Bár az újabb irány sokban ellene mond, arra kellene törekednünk, hogy a leány- a nőnevelés első sorban olyan legyei hogy a családi életre készítsen elő, a mi a nő hajlamának, kedélyének: természetének legmegfelelőbb. Akkor aztán, ha a nevelésben az egyszerűségre szoktatást, a takarékosság szeretedét a mainál nagyobb mértékben bevi- hetnők, az állandóan s néha túlzott igények csökkenését is elősegitenők egyben-másban. Akkor az iskola a leányneveléssel több esetben hatna a család ilyen irányú felfogásának erősítésére s a társada lomban mindenesetre megéreznék az az előnye, hogy a családalapításra érett férfiak üzletszerüleg nem olyan nőt óhajtanának feleségül, mint ma, gyakran, a ki hozzájuk hasonlóan részes a kenyérharczban, hanem olyant, a kiről tudják, hogy az otthont háziasságával, példás gondosságával egyszerűségében is vonzóvá tenni képes 's a ki a látszólagos külső előkelőségnek keresése helyett lelkének nemességével hitvesének az életét boldoggá teheti; egyszerűségével, munkássága- és takarékosságával megvetheti a család jóllétét; példájával és nevelésével a családtagok egészséges jövőjét, jövőjének határozott alapját megépítheti Azon kellene lennünk, hogy a nőnevelésben a kenyérkereseti pályákra előkészítő irányzat ellen- súlyozására ez a szempont erősödjék meg. Én hiszem, hogy eljő ez az idő. De lehet az is, hogy a prófétaságöm csal. Lehet, hogy a nyugati példák nyomán a nőnek a kenyérharcza mind szélesebb alapon terjed. Ez mindenesetre erősen meg fogja változtatni a társadalmat. A változás annál erősebb lesz, mennél nagyobb mértékben fog terjedni az uj 'l£*ny ' ‘ ' Székely Árpád. HETI KRÓNIKA. A Darvin-féle majom-elmélet nagyon lejárta már magát a tudományban, nem hisz a majmokban senki, mint nemünk ősében; ám azért még sem árt, ha néha elrettentő például látjuk az emberhez oly feltűnően hasonlító utáncsokat. Ez szerénységet szül a lélekben. Talán ily közmivelődési szempontok lebeghettek a városi kapitányság előtt, mikor a héten elárasztotta csunyábbnál-csunyább, csenevész majmokkal a várost Egyik majom a másiknak kezébe adta a kilincset. s dobolt, tánczolt, ugrált, már mint ez szokás. Az utcza örömmámorban úszott, a gyermekek kipirulva futkároztak a lelkesedéstől Az öregek pedig szegényebbek lettek egy-két fillérrel vagy hatossal, már aszerint, hogy ki-micsodás. A majom-invázióval szemben kedves ellentétként jelentkezett a liget sürü látogatása, mert már kedden népes térzene volt, sőt esténkint a felséges holdvilág mellett szintén élvezték ábrándos párok a jó levegőt. Nincs is szebb a világon a szerelemnél és a májusi holdvilágnál! Ifjaink pedig, középiskolai tanuló ifjaink tanulnak, birkóznak, futnak, .dobnak, készülnek erősen a nagy, országos mérkőzésre. Talán egyszer sem mentek annyi ambiczióval a versenyre, mint most, s az izgalom, érdeklődés sein mutatkozott még oly nagy mérvűnek mint je lenleg mama? látta már az egész családot; a beteg ágya körül állottak : a pap, a minisztráns gyerek és a rokonság Mihály töredelmes, bűnbánó szavakat sugdosott a felesége fülébe : Bocsáss meg, de oly féltékeny vagyok! Mig ezeket összegondolta, folytonosan előre hajolva ült és szívta egyik czigarettát a másik után. Vérben forgó szemekkel, ökölbe szorított kézzel ugrott fel egyszerre ültéből. Hátha velem egy vonaton hozza azt a tacskót? Megölöm őket! — Lázas képzeletében látta, amint ölelkeznek, ő meg kalauz képében belép, kéri a jegyet és megfojtja őket. A láz és a képzelődés egészen elcsigázta Mis- kolczig. Ekkor már szinte ki volt engesztelödve a fáradtságtól. És ha itt meg nem látja az asszonyát azzal a fiúval, talán meg is bocsát neki. De a mint az étterembe lépett, ott látta őket a hosszú asztal végén. Egy tányérról ettek. Látszott, hogy a Budapestre menő vonatot várták, melyen Mihály jött idáig és az is látszott ijedt meglepetésükön, hogy öt nem várták. Mihály felkapott egy nádszéket, azzal rohant rájuk, leütni őket. A diák kiszaladt; az asszonyka mint vakmerőbb, még végig nézte az asztalt, nem hagy é ott valamit ? Felkapta a kézi táskáját és a másik ajtón kifutott a fiakkerek közé, felugrott egybe és elkezdett kocsis után kiabálni. Kiáltozására előkerült a rongyos, füstös parasztkocsis és fölmászott a bakra. Az asszonyka rákiabált: Hajts ! Férje már az ajtóban állott és kereste öt iszonyúan forgó szemeivel. A kocsi megindult és Mihály megismerte feleségét. Szaladt utána és kiabált: Megállj 1 Megállj I Megyek én is! De az asszony nem hitt neki és dühösen kiabált a kocsisra : Hajts ! Ez hajtott isj Mihály azonban jobban győzte Csak napok választanak el a budapesti ünnepélytől, de ezek alatt a napok alatt hej! hány gyerek nem fog tudni aludni; az igazat megvallva, már azt a vándor zászlót, meg babérkoszorúkat szeretné is látni a krónikás. Uépdal. Elhallgatott az esteli harangszó, Tudom rózsám, hogy még most is 'haragszol, Hej pedig, ha belátnál a szivembe, Meglátnád, hogy csak egyedül Érted lángol, érted hévül, Csak egyedül a te képed van benne. Fölfelé száll a teli hold felettem, fiúbánatom alig fér meg szivemben. Nézek, nézek ablakodra — hiába! Esti szélben ringatózva Ablakodat eltakarja Az orgona, az orgona virága. Ha nem szeretsz elbujdosom, elmegyek, Bánatommal terhelve én ne legyek ; S ha még érek uj tavaszt a távolba, Hej tudom — majd elgondolom; ..Most hajlik bé ablakodon Az orgona, az orgona virága !*• Niola. Különfélék. Révay Károly költőt és irót az erdélyi irodalmi társaság egyhangúlag rendes tagjává választotta. Az erdészet köréből. A földmivelési miniszter Oesárd Károlg sóvári erdőmestert Nagybányára helyezte át. Mai számunkhoz Alexy E »Ursus a hű szolga« regényes korrajzának 9—16-lapját veszik mellékletül olvasóink, melynek eddigi füzeteit, tekintettel felhívásunk eredményére, hátralékos lapjáratóinknak is megküldöttük. A városi muzeum még folyton kapja az értékes adományokat. A minorita-bérház építésénél talált különféle régiségeket a konvent szintén felajánlotta a régiségtárnak. Továbbá Nagysomkutról Hosszú Rózsi és Biri kisasszonyok, kik már félszáz müipari tárgyat küldöttek a múzeumnak, legújabban ismét 100 drb régi könyvet adományoztak a könyvtárnak. A muzeum látogatottsága is folyton növekedik; sűrűn látogatják a vidékről is, valamint az itt meg-megforduló idegenek. Városi közgyűlés volt Felsőbányán folyó hó 17-én, mely alkalommal a képviselőtestület a múlt évi zárszámadásokat elfogadva, azokat az alíspáni hivatalhoz beterjeszteni határozta. A bemutatott 1905. évi jóváhagyott városi költségvetések tudomásul vétettek és betartás végett a tanácsnak kiadattak. — Bónis Antal által a két cserjés terület, rétjén a Gurut alatt, díjmentesen s hasonlóképen Bernovits Emil részére a kérelmezett utczai földtér dij nélkül megadatott, ellenben özv Lévay Ferenczné földtér feladás iránti kérelmére a határozathozatal akkorára tartatott fenn, mikor ez ügy a vasúti vállalat által már rendezve lesz. Az Ambrus-tó melletti, tudniillik, Nyisztor István városi tanácsos kertjével határos utczaközben (Kert-utcza) hogy nevezett tulajdonos kerti kapuját lejebb a patak felé hozhatja, ezt a gyűlés engedélyezi. Pap Márton városi számvevőnek az adóhivatalnál hátralékban volt birtokváltozási kimutatások elkészítéséért 300 korona jutalmat szavaztak meg. Az állami nyugdijszabályzatoknak megfelelőig átdolgozott városi nyugdijszabályzatot elfogadván, ez 30 napi közszemlére kitétel után jóváhagyás végett a belügyminisztériumhoz lesz felterjesztendő. Ezzel kapcsolatban elhatározták, hogy az 1896-ban mint a fiakkeres lovak, utolérte őket, megfogózott a saroglyábán és olyan erőlködéssel, a minőre csak az őrültség képes, fölugrott a vágtató kocsira. A fáradtságtól fuldokolva rogyott felesége mellé a ülésre. Amint ott ült mellette, szótlanul, lihegve, a furfangos asszony visszanyerte lélekjelenlétét és korholni kezdette urát, miért jött ? miért hagyta ott az üzletét ? miért nem bízik ö benne, esküdt feleségében ? Erre az arczátlan beszédre fölforrt Mihályban az epe, karon-torkon ragadta az asszonyt és ki akarta dobni a kocsiból. Az asszony védekezett, eviczkélt, kiáltani akart, de nem birt. A kocsis a kerekek pörgésétől meg sem hallhatta a háta mögötti dulakodást. Az utczán száz meg száz ember járt, de hát kinek jutna eszébe mjgállitani egy sebesen robogó fiakkert, melyben egy kerek vendéggaléros hölgy van és mellette egy nagybajuszu barna ember ül — kalap nélkül. A férfi talán sejtette ez örült dühében is, hogy mostan, itten, nyílt utón nyitott kocsiban ölheti meg legakadálytalanabbul az asszonyát. Diadalmasan suttogta fülébe: Kezemben vagy! Megöllek! Megfojtalak ! És minden szóra szorított egyet a nyakán. Az asszony az ülés sarkában eviczkélt, rugdalt, de nem birt kiszabadulni. Alélni kezdett, szemei minden színben kápráztak és elhomályosodtak. Talán meg is fojtotta volna Mihály, ha a kocsis véletlenül hátra nem tekint és észre nem veszi a küzdelmet. Megállította lovait, a pár közé ugrott és kérges kezével úgy ragadta torkon Mihályt, hogy az rögtön eleresztette az asszonyt. Ez föleszmélt és előbb rekedten, aztán egészen hangosan elkezdte kiabálni, a mi előbb a czivódás közben belé szorult: — Segítség! Megfojt ez az örült! Ez az asszony tehát még a halál révén is hazudni akart. Még a fojtogattatás közbe,í is arra számított, hogy letagadja az urát és tovább szökik kedvesével. Kisvároson mindig akad rendőr mindenre. A csoportosulásból rögtön előtolakodott itt egy nagybajuszu
