Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1905-05-21 / 21. szám

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK IVEI INTELE] INT VASÁRNAP

Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt.

De capo. . . .

Budapestről Bécsbe el lehet jutni négy óra alatt, pedig elég messze van a két főváros egymástól (bár lenne még messzebb), mi közel vagyunk Szatmárhoz és majdnem ugyanannyi idő alatt érkezünk vonaton a mi kulturális központunkra. Az egyik távolság 278, a másik 61 km. Bizonyság a mellett, hogy lassan, de biztosan haladunk.

Budapesttől Hatvan a régi közmondás szerint 6 mértföld, ma 69 kilometer s a hatvani ember naponta több Ízben bemehet egy óra alatt a fővárosba. Hol állunk mi ehez képest? Hát biz ez nagy igazságtalanság, mert az államvasutak nagy hálózatát az egész ország pénzéből tartják fenn, tehát a mienkből is, az volna az igazságos eljárás, ha az állam minden vonatot a kezébe venne s egyenlő mértékkel mérne a szegényebb hegyvidéknek és a tejjel, mézzel folyó alföldi Kánaánnak.

Eltűrnénk mi már, hogy a szatmár—- nagybányai vonatokon nincs semmi kényelem, hogy a kocsiban aludni nem lehet, a fűtés télidején szabályozatlan, hol nagy a meleg, hol veszedelmesen hideg, hogy a világítás is nagyon kezdetleges, eltűrnénk sok egyéb gyarlóságot, csak járna a mi vonatunk egy kicsit' sebesebben.

Szatmár-Németiből délután 2 óra 35 percz- kor indul a gyorsvonat, ha Bányáról 12 órakor indulva csatlakozhatnánk ahoz, akkor este 9 óra 35 perczkor Budapesten lehetnénk, vagyis 9 és V* óra alatt, viszont Budapestről reggel 7 óra 25 perczkor indulva 2 óra 02 perczkor Szat- máron, d. u. 4 órakor Nagybányán lehetnénk.

Egyelőre ez vágyaink netovábbja s ezt ígérték nekünk évek óta, télen várjuk-várjuk, tavaszszal csalódunk s ez igy megyen, „de capo“ évről-évre.

Most újabb ígéret történt: julius elsején jön el a boldog korszak, mely után buzgó imádság epedez! Félünk azonban, hogy ez csak az Ígéretek jubiláris számát fogja szaporítani, mert hihetetlen nekünk ez a harmadik vonat, mint a tótnak a rizskása.

Nem messze van már a vasúti közgyűlés. Junius 5-én d. u. 4 órakor lesz, s bár a tárgy- sorozatban nem látjuk ezt a kérdést, kérve kérjük a jogosult tagokat, szíveskedjenek szőnyegre l^ífcni-~^|zt*áz ügyet s a köznek javára dönteni beflfe«y®tíveteljük a vasút érdekében is, mert annak csak hasznára lehet az előnyösebb változtatás.

Mondják, hogy a szatmár—nagybányai vasút egyike a legjobban jövedelmező viczináli- soknak, behozza tehát a nyereséget, a vezetőköröknek azonban egy pillanatig sem szabad feledniük, hogy a vasútnak az elsőbbségi részvények osztalékén kivül van magasabb czélja is és ez a közönség közlekedési igényeinek helyes szolgálata.

Igen szép és üdvös dolog volna tehát, ha a sokszor hangoztatott Ígéretet végre a junius

5-iki közgyűlés komoly határozattá emelné.

A nő kenyérharcza és nevelése.

Körülbelül 10—15 éve kezdett szélesebb körben terjedni s azóta, mondhatjuk, állandóan növekvőben van az a mozgalom, mely sok esetben a nőt a kenyérkereseti pályákon a férfi versenytársává igyekszik leszállítani arról a magaslatról, melyen a müveit társadalomban eddig mint családanya és feleség, mint a gondoskodás és szeretet őrangyala s mint a legszentebb nevelő magasztos szerepet töltött be. Ez a mozgalom a kor irányát, a társadalom átalakulását, ezen irányzattal szemben a családok magatartását egyaránt jellemzi s mint ilyen a tanítással foglalkozóknak s a müveit társadalom gondolkodó tagjainak figyelmére kiválóan érdemes.

Ezen mozgalomnak egyik jelensége, helyesebben egyik előidéző oka az az utóbbi 2-3 évtized alatt mindig élesebben és erősebben szembeötlő tény, mely a müveit társadalomban általánosan és minden téren az igények emelkedésében mutatkozik. Az igények emelkedését a legmagasabb köröktől a kis hivatalnokokig, az országot vezető egyének családjától a műveltséggel lépést tartani törekvő tanítónak családjáig mindenki érzi. Alóla és előle kitérni nehezen lehet. Oka egyrészt az ipari és kereskedelmi czikkek könnyű és gyors terjesztése az országot behálózó vasutak és az igazán mintaszerű postai szállítás által, amennyiben számtalan kínálkozó és rábeszélő alkalmat nyújt arra, hogy a nélkülözhetlenül szükségeseken kivül a fényüzési és kényelmi czikkekből is mennél többet

A féltékeny fűszeres.

— Irta: ZEMPLÉNI ÁRPÁD. —

Mikor az ég csatornái megerednek és a jó szívós agyaggal makadámozott országúton a város végéről kell valakinek a piaczon levő boltjába begyalogolnia, akkor bőségesen módjában van zúgolódni a város és a végzet utjai ellen. Mert Szöllös, az igaz, hogy város, de nem annyira nagy, mint hosszú város. Két sor ház mindössze, de hat kilométer hosszúságban és e két sor ház közötti mederben, mint a Tiszában a viz, hömpölyög a sár.

Embert nem igen látni az utczán. A kinek esze van, a kertek alatt jár, a gyaloguton. Keresztény Mihály is csak azért jön itt, az országúton, mert elve, hogy minden vevőjének beköszönjön hajnalonként:

— jó reggelt biró ur! — Adjon Isten kurátor uram!

— Dicsértessék a Jézus Krisztus, fötisztelendő uram 1

Minden rendnek és felekezetnek másképen kell köszönni. Egész tudomány az, de hát igy él az ember, így él meg.»A vevők szeszélyes nép, a kiket soha sem lehet lekötelezni. Mártirság, önfeláldozás a kereskedő élete.

Megható az, mikor Keresztény Mihály otthon reggel neszelni kezd. Halkan kikel ágyából, papucsot sem húz, hogy ne csoszogjon; gyorsan felöltözik, kimegy a konyhába, egy csorba korsóból teleszivja a száját vízzel és azt felmosdja. Akkor visszaoson a benyílóba a felesége ágyához, lehajol hozzá és megcsókolja az asszony álomtól égő, piros orczáját. — »Hát már mégysz, Mihály?« — kérdi ez álmos hangon és imádandó közönynyel fordul be a falhoz. Mihály szive, ettől az egy csóktól, megtelik elragadtatással, úgy poroszkál vígan befelé a városba.

Ma reggel azonban, kivételesen, rossz a kedve. Talán az esős idő miatt? Vagy rosszat álmodott? Azért is. Mihály ugyan nem babonás, de végre is, ha az ember vén asszonyba botlik mindjárt reggel,

amint kiteszi a kapun a lábát. — az bizony megrendíti a szivet. Mert az nem jelent jót. Adót is kellene fizetnie, az is lehangoló. És még egy baja van, — felesége ma reggel elutazik, egy egész hétre.

Egy hétig özvegy lesz Mihály. Ez az ö baja, nem más. Ilyenkor bizony az ember, elkeseredtébea nem is taktikázik, nem is kerülgeti, hanem bele lép a legnagyobb sárba. Sőt, ha egy pár ökrös szekér jönne, Mihály, elmerültében, bizonyosan egyenest begyalogolna az ökrök szarva közé is.

A piaczon, a városházával szemben, van a Mihály boltja. Fekete táblán, fehér betűkkel van az ajtó fölé kifestve, hogy ott ö árul fűszert, nem a konkur- rense, O a trafikos is.

Megérkezvén, mielőtt kinyitna, gondosan megpróbálja a lakatot, a sarokvasakat, a pántokat, mig meg nem bizonyosodik, hogy csakugyan nem törtek be az éjjel. Odabent lámpát gyújt és megkínálja magát egy pohár szilvóriummal. Megnézi az órát : fél hat, megnézi a naptárt: Péntek.

— Jézus Mária ! mikor lesz mához egy hétre esteli 10 óra.

Akkorra Ígérkezett vissza a felesége.

A piaczon gyülekezni kezdenek a kofák, a hetivásáros asszonyok. Virrad erősen. A kálvinista templom tornyáról lefoszlik a köd es egyszerre le van leplezve egész puritán vakolatlansága, A templom előtt kenyeres kofák sátrai, kerek ernyői és a helybeli csizmadiák, czipészek vásáros bódéi állanak.

Az első vevő, egy vén kofa, nagy »Pálinkás jó reggelt« kívánással állít be. Ez azt jelenti, hogy a kedves boltos ur adjon hitelbe egy félmeszely pálinkát. Egy hajtókára megissza, még a torkát sem köszörüli utána. Egy krajczáros sóskalácsot eszik rá.

Ha a szegény hitelbe vásárol, roppant édes, előzékeny és törlészkedő a hitelezőjéhez. így a vén asz- szony is rögtön észrevette Mihályunk rossz kedvét és nagy részvéttel érdeklődött annak oka iránt.

megszerezhessünk. Oka a káros divat mellett a műveltségben való felületesség is, mely a látszatra építve külsőségekben keresi és gondolja a valódi műveltséget. De oka másrészt magának a kultúrának a terjedése is.

Mindnyájan tudjuk, hogy a művelt egyén igényeiben is finomult: sokat kíván. Hogy példát említsek, a művelt egyén tisztasági és egészségi igényei mennyire különböznek a műveletlen emberétől. A művelt embernek nemcsak fedél kell, ahol meghúzhassa magát, hanem a lehetőség szerint tágas, világos, száraz, napos, czélszerüen tisztítható, jó levegőjű lakás, amelynek belső beosztásában és elrendezésében a hygienia kellően érvényesülhessen s e mellett kellő kényelmet is biztosítson. A művelt ember arra is sokat költ, hogy testének és ruhájának a tisztaságát megőrizze. A művelt embernek, mint tudjuk, a szellemi, a nemes élvezetek megszerzése is lelkiszükség s a korral való haladását jelenti. A müveit ember ezeken kivül a ' ilső igényeknek ezerféle kielégítéséért is nagy anyagi áldozatot hoz. Azok a patriarchialis egyszerűségű alakok, akik nagy műveltségűk és előkelő állásuk mellett is a külső aprólékos igényeket jórészt figyelmen kivül hagyják, napról-napra kevesebben vannak.. Általánosan szólva a müveit ember egész életrendje más, mint a műveletlené s azért olyan költséges a megélhetése is.

Ebben aztán megvan a magyarázata annak, hogy a müveit tisztviselői kar miért nincsen régebbi javadalmazásával megelégedve. Az igények emelkedésével a családfő gondja fokozódik: családja életszükségleteinek megszerzéséért, olykor igazán fölösleges és elkerülhető igényeinek kielégítéséért, ha teheti, mellékesen is szerez, sok esetben már az egyszerű megélhetés is mellékfoglalkozásokra utalja s ezzel az az odaadás és figyelem, mely állandó munkakörének lelkiismeretes betöltéséhez any- nyira szükééges, megoszlik és maga az ügy, melynek az illető szolgálatában áll, szenved csorbát miatta. Körülbelül ennek az életmódnak a következménye többször az a sok idegbetegség, mely a családapákat gyógyintézetbe vezeti.

Az igények általános fokozódása a müveit családok életrendjét és életfelfolyását is sokban megváltoztatta. Részben a könnyen élni akarást s részben az anyagi jóllétnek valami könnyű megszerzését tűzik ki czéljokul már serdülő korukban úgy a fiuk, mint a leányok. Az a lépésről-lépésre előnyomuló lassú haladás, mely a munka eredménye s melynek értékét éppen az érte kivívott küzdelem adja meg, már nem mindenkinek tetszik. A gyors, felületes haladásra, az ösztönzést a gyermekek sokszor a családban kapják. Az a küzdelem, melyet a család a létfentartásért naponta tesz, a szü— Jaj édes lelkem — sóhajtozott Mihály — a feleségem hazautazik. Nem úgy, nem örökre! csak egy hétre. Beteg az anyósom, azt ápolni hívták haza. Tegnap egész este pakoltunk. Én is segítettem neki Beraktunk a nagy ládába négy rendbeli ruhát, a tetejébe annyi fehérneműt, ki szennyes, ki tiszta, hogy az elég volna egy egész ház leánynak.

A vén asszony nagy szemeket meresztett a hallottakra. Mihály azt hitte, hogy gazdagságukon bámul, s még részletesebben eldicsekedte, hogy mi mindenféle gyönyörű fehérneműt visz magával az asszony.

— Még a fényképalbumot is bepakoltuk. Benne vannak az összes miniszterek. Azt mondta az édes, azért viszi magával az albumot, mert otthon is látni akarja a képemet.

— Hát az apósának nincs meg a maga képe.

— Meg van az, küldtünk az öregeknek, mikor levétettük magunkat.

A vén kofa különös szemeket vetett Mihályra, aztán csak annyit mormogott, hogy ő nem eresztené el olyan nagy láda ruhával a feleségét, mert hátha ellopják az utón. De hát, úgy látszik, lakodalom után a férfiak megnyiratják az eszüket, hogy mindőjüké ilyen kurta.

— Téns uram, tudja-e maga, hogy a biró uram nagy diákfia egész napokon át a feleségénél ül. Ma reggel is, a hogy maga kitette a lábát,. Pista azonnal átsuhant. Nem jó az ilyesmit engedni.

Ezt csakugyan nem tudta Mihály. Majd le is verte a lábáról ez a hir. Szédelgett, motyogott. Egy szolgálótól háromszor is megkérdezte: Mi kell? és végre is elfelejtette: mennyi jár vissza? nem tudta megkülönböztetni a gyertyát a sótól. Kapkodott,, mint a vízbe fuló, akinek csak egy gondolata van: a menekülés. Neki is csak egy gondolata volt, mely parázsként égett és világított agya közepén: hogy mihelyt egy kicsit szűnik ez a hetivásár, bezárja a boltot és utazik a felesége után.