Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-04 / 36. szám

Nagybánya, 1904.

Szeptember 4. — 36. szám.

XXX. évfolyam.

NAGYBÁNYA ESíllDEKE

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK ÜVtlUNTIDIEUNr VASÁRNAP

Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt.

A ligeti nyaralókról.

Elvégeztetett, hogy a ligetben nyaralók legyenek. A város parlamentje — a közgyűlés — határozott. És ezzel Nagybánya szépségére és már eddig is többször megtépázott egyetlen és páratlan ligetére pusztító csapást mért.

Az Ur Istennek azt az áldását, melyet városunknak világot ide csábitó természeti szépségeiben adott, a város közönsége és kormányzó testületé megdöbbentő közönnyel, vagy talán még inkább egy gyermek tudatlanságával, két kézzel tépdesi magáról. Pedig szavakban mindenki vallja, hogy e városnak nagy kincse, tőkéje a szépsége és jövő fejlődésének legbiztosabb alapja. Gazdaságát a rósz esztendők válságba sodorhatják, ha a földalatti titkos természeti hatalmak szeszélye akarja, a nemes érczek telléreit elsorvaszthatja és bányászata megszűnik; szépsége azonban örök lehet, csak az emberek ronthatják meg A szépség a közönyt is megsínyli; az Ízléstelenség azonban a megölője.

E sorok íróját véletlen akadályok gátolták meg, hogy szavát a kérdést tárgyaló közgyűléseken felemelje, azért itt mondja cl azt, amit ez irányban — mint a város hű fia — elmondani kötelességének tart.

A helyi sajtó orgaumai pro és contra, előbb oldalról világitotlák meg a kérdést, hogy épitsen-e a város nyaralókat vagy sem, de távolról se merítették ki az összes szempontokat. Csodálatos jelenség azonban az, hogy az illetékes fórumokon, a bizottsági és közgyülésekan, még annyira részletesen se tárgyalták a dolgot s alig hangzott mélyebbreható és több szempontból vizsgálódó beszéd emez annyira fontos ügyben. Úgyszólván egyébről sem esett szó, mint a kérdés hivatalos megoldásának módozatairól; egyéb szempontokkal röviden, néha dilleltantikusan végeztek. Mennyi pénzért, ki építse, jóvá hagvják-e, a belefektetett tőke kamatait meghozza-e? Ezek tagadhatatlanul lényeges, vitatásra érdemes kérdések, azonban nem csak nem egyetlenek, de nem is legelsők

Első és főkérdés magának az ötletnek helyessége.

Miután a város közvéleménye megérett az eszme befogadására: hogy Nagybánya helyes fejlődési iránya természeti szépségeinek a gyümölcsöztetésében áll — és pedig az idegen forgalom utján — pályázatot hirdettek gondolatra, mi lenne legczélszerübb ennek előmozdítására ?

A pályázatra beérkezett egy eszme : a nyaralók építésének eszméje. Mivel pedig a város közönségének a gondolatkör: Nagybányát idegenek Mekkájává tenni, uj volt s ez irányban gyéren termelt ideákat, ezért kapva kapott ezen egyetlen hivatalos ruhába öltöztetett indítványon. így volt a dologgal a város vezetősége és a közgyűlés is. Minél tovább forgott aztán a nyilvánosság előtt a kérdés, annál jobban csiszolódtak a nézetek, mind több kétely merült

föl a dolog helyessége iránt és mint nyomosabb érvek hangzottak az eszme kivitele ellen. Sajnos, fehér asztalnál, fehér papíron, de nem eléggé a közgyűlésen. így nem akadt ember, aki az érvek összegyűjtött sugaraival világított volna a kérdésre. A nyaraló- építés eszméjének birtokosa, vagy birtokosai — nem tudjuk pontosan megállapítani — nagy kedvteléssel majd ambiczióval harczoltak szerencsétlen ideájuk mellett. Ama makacs ellenállást azonban a legjobb érvekkel szemben is, melyet a harcz alatt kifejtettek, — ne haragudjék érte senki, a kiket illet — nem lehet egyébnek betudnunk, mint az egyéni hiúságnak Csakis ezt a lélektani magyarázatát tudjuk adni annak a merev ellenállásnak, melylyel a nyaralóeszme birtokosai és exponáltjai minden argumentá- cziót visszautasítottak. Ha lehetett mcghallatlanná tették, vagy ha reflektálni kényszeritették rá, akkor „mást beszélt Bodóné". Mindig a „város jövője“, a „város érdeke'1, „haladása" voltak a feleletek Pedig épen ezen idézőjelbe tett szempontok miatt lelt volna szükséges hogy megérteni akarják, miszerint eszmé jük: a ligetet házikókkal megbontani és teleszórni határozottan rósz. ízléstelen. Káros.

Meggyőződésünk teljesen őszinte és lojális, hogy ezen eszme fölvetői és a város vezetősége lelkes és érdemes munkát vélnek cselekedni, mikor a ligeti nyaralók eszméjét tetté iparkodnak váltani. De épen azért, mivel erősebbnek tartjuk bennük a szülővárosunk iránt való őszinte s meleg szeretetet amaz egyéni hiúságnál, mely a kimondott szóhoz való makacs ragaszkodást diktálja, — épen azért vetjük magunkat a hivatalos aparátus immáron megindított súlyos szekere elébe. A csalhatatlanság és változha- tatlanság a római pápaságnak atributumai, nem pedig a varos vezető fórumainak, ép ezért nem tartjuk se későnek se abszurdumnak kérni őket, eszmei ellenfeleinket, engedjenek a helyes érveknek és ne7,támaszkodjanak a kedve, '»nü! ' és tanácstalanul megadott voksok többségére. Egyéni érdekek azt hisszük: nem állanak a dologgal kapcsolatban és régi dolog, hogy érvek előtt meghajolni, meggyőzeim: intelligens és férfias dolog.

Szedjük hát sorba és összegezzük lehető röviden a szétszórtan már jórészt többször elhangzott érveket, melyek bizonysága szerint a nyaralók építése a ligetben czéltalan, helytelen, káros, és nagyon de nagyon Ízléstelen.

Nézzük első sorban, szolgálja-e a gondolat a czélt, a nyaralókés idegenek ide telepítését? Nem!

Ezen igazság legfőbb bizonysága a tapasztalati tények egész tömege. Ezen az utón ugyanis sehol se fejlődött egy fürdő, vagy nyaraló hely “se. A fejlődés menete a következő volt: ha valamely vidék, falu vagy város szép, kellemes, olcsó, esetleg gyógyhatású is volt, az ott megforduló idegenek oda évről-évre visszatértek és évről-évre szaporodtak. Kezdetben a

Dal.

Megtelt szivem mindannyiszor Véghetetlen szenvedélylyel, Valahányszor csillagszemek Néztek le rám holdas éjjel.

Odavágytam megfürdeni Csillagsugár özönébe,

Ilalványarczu holdvilágnak Titokzatos közelébe.

De mióta két szemedbe Belenéztem — már nem vágyom:

Ott van az én csillagfényes,

Holdsugaras mennyországom!

Jörgné Draskóczy Ilma.

Az érdekes Miss.

— Németből fordította : Mandel L. Ernő. —

Mr. Alfred Daruiért, ki nemrégiben jött Eszak- Amerikából, hamarosan megkedvelték a társaságban.

A körülmény, hogy mint német szülők gyermeke, meglehetősen tisztán beszélt németül, felmentette a vele szívesen társalgó hölgyeket az angol tudományukban teendő bakugrásoktól.

. . . Egy utczai jelenet folytán épen az amerikaiaknak a nők iránt tanúsított hires udvariasságáról volt a szó, miről Mr. Dannernek a véleményét kikérték.

»A nők iránt mutatott udvariasság az amerikaiak egyik legdicséretreméltóbb tulajdonsága, mely megérdemli, hogy mindenütt például szolgáljon, ámbár az udvariasságnak sokszor meg van az árnyoldala is . . .«

— De Mr. Danner«, kiáltották a hölgyek.

A fiatal ember úgy látszott megbánta, hogy ez utolsó kijelentést tette és mintegy mentegetőzés képen mondotta:

— Csak egy eseményre gondoltam, mely Európába való jövetelemkor történt.

— Ugyan mesélje el.

Erre Mr. Danner megkezdte a történetet.

— Az angol gőzösnek, mely bennünket New Yorkból Southamptonbe vitt, összes kabinjai el voltak foglalva.

Az utasok között sok érdekes, szokatlan személyiség volt, például egy hires angol drámamüvész, egy német operaénekesnö, kinek dús aratása volt a dollárok hazájában, egy államférfiu, ki a hágai békekon- ferenczián lendületes beszédet tartott az örök békéről, és továbbá az Egyesült Államok legjobb boxolója, kit — mellesleg mondva — legjobban megbámullak az összes élő látványosságok között és ki mesés étvágyával még azokat is csodálatba ejtette, kik nem rajonganak az ökölviadalokért.

Az asztalnál egy fiatal miss vult a szomszédom, ki nem szívesen akart beszélgetésbe elegyedni. Mivel észrevettem, hogy a társalgást nem óhajtja, csak egy pár szót váltottunk. A fedélzeten is csak egyedül láttam öt sétálni, a midőn is feltűnt, hogy a miss milyen szép.

Oh, hölgyeim — mosolyogva jegyzé meg a beszélő — ez tiszta tárgyilagos észrevétel volt minden alanyi mellékhatás nélkül. Tehát szép volt,Talán egy kissé alacsony termetű és kissé halavány, de ez nem befolyásolhatta az általános benyomást. Hogy milyen idős volt ? Húsz vagy huszonegy, e ponton természetesen nincsen biztos Ítélőképességem.

Midőn a fedélzeten sétám közben találkoztam vele. mindenesetben üdvözöltem és üdvözletem viszonoztatok De e viszonzás módja cseppet sem bátoritermészeti előnyök kárpótolták őket a kényelmi fogyatkozásokért és éllek és laktak úgy, amint lehetett.

A természetes fejlődés ezen fokáig eljutott már Nagyhánya is. Ezek után az öntudatos fejlesztés első lépése bizony sehol sem drága és keveseknek szolgáló, (mert a czélhoz képest kis számú) nyaralók építése volt, hanem egy a lehetőséghez és a szükségletekhez alkalmazkodó nagyobb hotelnek a berendezése. Egy ilyen nagyobb hotel körül, mintegy mag körül épültek és csoportosultak a kisebb-nagyobb luxus épületek, kiadó és magán nyaralók. Ez azt hisszük, mindenki előtt érthető és világos. És evidens, hogy Nagybánya városának ezt az utat kell követnie, ha ez irányban haladni akar. Építsen a ligetben egy jó, habár egyszerit, ha csupán nyári használatra való hotelt, lehetőleg sok szobával. Kára ebből bizonyára sokkal kevesebb lesz, mint a nyaralókból. Kiadó nyaralókat építsenek a magán vállalkozók, a város, ha ezt előmozdítani akarja, adjon az építkezésnél kedvezményeket. Egyebet nem tehet.

A fürdő és nyaralótelepek ezen rövid fejlődésrajza szerint a ligeti nyaralók ötlete tehát a czélnak nem felel meg. Már ez egy és legelső legfőbb szempont szerint is ezen idea életképtelen, rósz.

De nemcsak czélszerütlen teljesen, hanem pénzügyi szempontból káros is. A kérdés ezen pénzügyi oldala leggyakrabban és legbehatóbban volt tárgyalva. Az erre vonatkozó megállapított igazságokat azt hisszük nem szükséges ezúttal bővebben részleteznünk, Hiszen ezeket a dolgokat bármely vállalkozó is, aki a saját zsebének előnyeit mérlegeli, ki tudja számítani és meg tudja Ítélni. Éhez egy akkora testületnek, mint egy város képviselőtestületének az összetett bölcseségére nincsen szükség. Igen könnyű belátni, hogy a város czéltalan és káros dolgokra költené. Könnyű kiszámítani, hogy nagyon gazdag vagy nagyon kétségbe esett ember lenne az, aki két hónap alatt lenne hajlandó megfizetni egy ily épület egy évre való kamatát. Bizony üresen állanának és csak egy uj városi hivatalos állás szervezését tennék szükségessé „a nyaralók gondozója, és felügyelője" czim alatt. Vagy ha meglelnének is, 5 családból állana az idegen forgalom.

Es most áttérünk a harmadik, de fontosság tekintetében éppen nem utolsó szempontra : a szépészetire. A kérdés ezen oldala volt legjobban elhanyagolva és legdiietantikusabban érintve, folytatásakép ama szerencsétlen szépészeti politikának, mely alatt a város már jóideje szenved s melynek alapja a közöny és járatlanság.

Ami egy nemzet műveltségének, magas kulturális fokának mindenkoron főbizonyitéka volt és ami ma az ipari versenyben az iparművészet révén elsőrangú gazdasági fölényt is biztosit némely országnak az a művészi tudás és érzék fejlettsége. Egyszerűbben az ízlés fejlettsége. Es természetes, hogy

tott fel barátság kötésére. Kevéssé lehangolva, büszke magatartása és megközelithetetlensége miatt, néhány urat kerestem fel, kikkel egy new yorki hotelben ismerkedtem meg : egy ültetvényest Texasból és egy kereskedőt Chicagóból, Ez urakhoz egy harmadik is csatlakozott, kit nekem mint Mr. Rowtert New Yorkból mutattak be.

Még ugyanazon estén megtudtam, hogy Mr. Rowter detektív, ki egy rejtelmes bünpörben Glasgowba utazik. Halottam valamit az eset részleteiről is, mely a sajtóban is nagy port vert fel.

A szép miss már utitársaim figyelmét is magára vonta és úgy látszott, hogy varázsszerü megjelenése a texasira mélyebb hatást gyakorolt. Jól kigondolt közeledési tervet próbált kivinni, de oly gyalázatos kudarezot vallott, hogy szégyenkezve tért vissza körünkbe.

Ellcnban a chicagói kereskedő, egy öreges, nős úriember sokkal szerencsésebb volt bájos ismeretlenünkkel. A hajó könyvtárából ugyanis egy oly könyvet vett ki, melyet a hölgy a szolgálatot tevő hivatalnoktól épen kért. Természetesen barátunk sietett a missnek az óhajtott könyvet átadni, ki nemcsak örömét fejezte ki ezért, de a könyv tartalmáról és sok másról is elcsevegett vele. A kereskedő, nem minden káröröm nélkül, terjedelmes vallomást tett erről, a szerelmes texasi nagy bosszúságára, ki aznap azután nagyon kedvtelen hangulatban volt.

A chicagói pár nap múlva elveszített egy drágakövekkel kirakott medaillont, melyet óralánezon szokott volt hordozni és mely mivel elhalt gyermekének képét tartalmazta, különösen becses volt előtte.

A hiányt bejelentették a kapitánynak és akkor kitűnt, hogy már többen vesztettek el értéktárgyakat, melyeket, mint hiányzókat jelentettek be. Mivel egyik sem térült meg, vagy adatott vissza, önkéntelenül is