Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-10 / 28. szám

(2) 1904. Julius 10.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

28. szám.

jártatóhely és közlegelő legyen: libák, kecskék, sertések, lovak és szarvasmarhák számára.

Ilyen nyaralótelepnek alkalmas hely volna még a hegyek lába területén kívül a Gózsen, de bárhol is, csak rendezett, fásitott utczák és árnyas tágas terek létesítésével biztosíthatjuk az idegen forgalom növekedését és állandóságát.

Uj taviró szabályok.

Julius hó 1-ével uj táviró szabályok léptek életbe, melyek a régiektől sokban különböznek. Nemzetközi megállapodások okozták ezen többnyire czélszerü változásokat.

T. olvasóinknak vélünk szolgálatot tenni, mikor az idevonatkozó rendeletet egész terjedelmében közöljük :

A Londonban 1903. év folyamán tartott nemzetközi távirdaértekezleten módosított nemzetközi távirdaszolgálati szabályzat és tarifák alapján »Távírda Tarifák és Távirdaüzleti Szabályok« czimen uj, két részből álló szabályzatot bocsátók ki, melyek a távirda használatának feltételeit határozzák meg. — Az I. Rész a Távirda Tarifákat, a II. Rész a Távirdaüzleti Szabályokat tartalmazza.

E hivatalos kiadmányok határozatai 1904. évi julius hó 1-ével lépnek hatályba.

A tarifák és szabályok, melyek a távirda használatának feltételeire nézve az 1875. évi LV1. t.-czikk alatt törvénybe iktatott »Nemzetközi távirdaegyez- mény« s annak kiegészítő részét képező »Nemzetközi távirda Szolgálati Szabályzat«, valamint az 1878. évi XX. t.-czikk 18. czikkelye által érvényben tartott régibb és az azóta kiadott újabb szabályok hivatalos összeállítását képezi: a magyar távirda és az azt igénybevevő magánfelek közti viszonyra nézve mérvadó és minden kérdés, mely e viszonyból származik, e hivatalos kiadványban foglalt határozatok alapján ítélendő meg.

Hasonló érvénynyel bírnak a szabályoknak későbbi módosításai és kiegészítései is, melyek a »Posta és Távirda Rendeletek Tára«, vagy a »Budapesti Közlöny« utján fognak időnként közzététetni.

E hivatalos kiadvány a közönség érdekeit érintő többrendbeli uj és kedvező határozatot tartalmaz. A főbb változások a következők:

1. A tarifa alkalmazásánál az európai rendszerű forgalomban megszűnik az eddigi alapdij-rend- szer, s a dijakat tisztán a szószám alapján kell fizetni, olyképpen azonban, hogy egy-egv távirat dija 1 koronánál kevesebb nem lehet. E változás következtében a külföldre menő rövidebb táviratok dijai az eddigieknél mérsékeltebbek lesznek. A belföldi forgalomban, Ausztriába, Bosznia-Herczegovinába, Németországba és Szerbiába szóló táviratokért fizetendő legkisebb dij megmarad mint eddig volt 60 fillér.

2. A most említett dijrendszerváltozáson kivül egyes európai országokkal való forgalomban a dijak újabban is leszállittattak. — így pl- Görögországgal, Máltával, Montenegróval, Romániával való forgalomban — Jelentékeny dijleszállitások történtek továbbá az Európán kivül összes forgalomban (főként Amerikába, Egyptomba szóló táviratoknál).

3. Dijleszállitás jellegével bir még, hogy a) a távirati vételjelentésnél (értesítés távirat kézbesítésről) 10 szó helyett ezután csak 5 szó diját fizeti meg a feladó;

V) a postaszállitás dija általában 50 fillér helyett ezentúl 25 fillér; az ajánlva továbbküldés dija pedig

a rendeltetési ország határán belül 50 fillér helyett szintén 25 fillér;

c) a hirlaptáviratok az európai országokkal való forgalomban díjkedvezményben részesülnek; az uj tarifában e mérsékelt díjtételek már fel vannak ugyan véve, de csak később meghatározandó időtől fogva lépnek életbe.

4. Kedvezményeket jelentenek a közönségre nézve még a következő változások :

a) kívánható a táviratoknak nappali kézbesítése ; ennek jelzése J. vagy »Nappal (jour) s a czim elé írandó;

b) a vételjelentés diját, ha a távirat nem volt kézbesíthető, a feladó visszakapja: feladó sürgős vételjelentést is kérhet ;

c) a válaszért fizetett dijat visszakapja a feladó abban az esetben is, ha czimzett nem fogadja el a táviratot, vagy az utalványt (eddig a válaszdij fejében erről értesítést kapott a feladó, most erről díjmentesen értesítik);

d) a válaszért fizetendő szószám nincs többé korlátozva (eddig csak 30 szóért lehetett választ fizetni); de a fizetett szószámot mindig jelezni kell;

e) utánküldendő táviratokban is lehet vételjelentést kikötni és választ fizetni (eddig nem lehetett) ;

/) a dijak visszafizetésére irányuló igény több esetre terjesztetett ki. Nevezetesen a) oly esetekben is igényelhet feladó dijtéritést, midőn közönséges (össze nem olvasott) távirata ferdítések következtében czéljának meg nem felelhetett; b) ha a táviratból szavak hagyattak ki, feltéve, hogy a Kihagyott szavak dija az 1 koronát meghaladja;

g) késedelem czimén dijtérités jár abban az esetben is, ha szomszéd vagy közvetlen vezetékkel ösz- szekötött országokkal való forgalomban 12 óra múlva érkezik meg a távirat; sürgős táviratoknál már 6 óra múlva áll be a dijtéritésre irányuló késedelem (mindez eddig 24 órában volt megszabva);

5. Egyéb intézkedések:

a) a pontozási jelek, ha feladó azokat egymás mellett párosával vagy többszörösen alkalmazza, díjazás alá esnek (úgy, mintha számjegyek volnának);

b) a távirat kezelésére vonatkozó megjelöléseket többé nem zárjelek közé, hanem kettős kötjelek közé kell írni, mindig a czim előtt (pl- =Rp10= =PC= stb.);

o) vevényeket magántáviratokról, kivétel nélkül csak 10 fillér külön díjért kaphatnak a feladók; az áílamtáviratok feladását a hivatalok a feladási könyvben ismerik el, ha azonban a feladási könyv nélkül adják fel, arról díjmentesen adnak elismervényt, de a bemutatott táviratmásolaton nem ismerik el többé a távirat feladását;

d) az államtáviratok szám és betüjegyes nyelven vegyesen nem szerkeszthetők s hitelességük bizonyítására el kell látva lenniök a feladó hatóság hivatal vagy közeg bélyegző lenyomatával;

e) távbeszélőn leadandó táviratokért, ha a kézbesítés e módját a feladó köti ki, a közvetítésért járó dijat (10 fillér) a feladónak kell fizetnie;

/) kedvezményes diju hirlaptáviratok feladására jogosított hírlapok tudósítóit a posta- és távirdaigaz- gatóságok igazolványnyal látják el; az igazolvány alapján meghatározott korlátok közt és mérvben bármely állami távirdahivatalnál adhatnak fel hirlap- táviratokat az igazolványban megnevezett hírlap részére;

g) a rövidített czimek használata újból szabá- lyoztatván, e szerint rövidített czim képezhető a

czimzett nevének vagy vállalata cziméhez tartozó szavaknak egyes szótagjaiból, de saját vezetéknevét és keresztnevét egybevonva vagy oly szót, mely két vagy több szó összevonásából áll, rövidített czimül senkinek előjegyeztetni' nem lehet. Összebeszélt czim lehet bármely elvont szó, feltéve, hogy más azt már nem használja; a már előjegyzett czimeket, a mennyiben e «szabálynak meg nem felelnek, 1905. január hó 1-ig meg kell változtatni, két vagy több szó össszevonásából képzett rövidített czimek folyó évi szeptember hó 1-től kezdve a czim- ben is két, illetve több dijszónak számítanak.

h) a kézbesítés uj módjaként életbe lép azaz eljárás, hogy abban az esetben, ha czimzett nincs otthon és van levélgyűjtő szekrénye, a kézbesítő a levélszekrénybe helyezi el a táviratot; állami és saját kézhez czimzett távirat azonban igy nem kézbesíthető ;

i) ha czimzett nincs otthon s nincs aki jogosítva volna helyette a táviratot átvenni, a kézbesítő értesítőt hagy hátra (ragaszt az ajtóra), mely esetben czimzett köteles gondoskodni távirata átvételéről;

j) ha a feladó kellő igazolás után visszavonja a még el nem küldött táviratot, 25 fillér levonásával (eddig 50 fillér) visszakapja a dijakat; ha már elküldték a táviratát, annak távirati utón való megsemmisítését kérheti, mely esetben, ha még nem késő feltartóztatják táviratát, ellenkező esetben czim zettel közli a kézbesítő hivatal, feltéve, hogy a feladó ellenkező kívánságot nem nyilvánít, hogy fel- misiteni kérte a táviratot;

k) czimzettnek oly kívánsága, hogy a hivatal táviratait állandóan vagy huzamos időn át a nap különböző óráiban különböző helyen kézbesítse, csak abban az esetben teljesíthető, ha czimzett ennek nyilvántartásáért évi 40 korona előjegyzési dijat fizet, elfogadnak a hivatalok ily előjegyzéseket évnegyedekre is 10 koronáért;

l) a táviratoknak küldönczczel való kézbesítéséért, ha czimzett kívánja a kézbesítés e módját, czimzett a tényleg felmerülő küldönczdijakat, de legalább egy koronát köteles fizetni; a távirdahivatal székhelyének külterületen lakó czimzettek ilyen esetben csak a tényleges kiadásokat s legfeljebb egy koronát kötelesek fizetni.

Budapesten 1904, évi junius hó 29-én.

A minister megbízásából:

Szalag s. k.

pt. elnökigazgató.

Cziprus ág egy sírra,

(Évfordulóra.)

Csöndes nyári alkony terül el a tájon,

Szellő rezgeti a levelet az ágon,

Hallgatom merengve.

S mig a homály egyre, mindjobban terül szét, Közelmúlt időkből méla gyászos emlék Merül föl lelkembe.

Bus harangszó kondult nehéz gyászt hirdetőn : »Elhervadt szép virág nyugszik a térítőn Örök álmot alva!«

S az igaz részvétnek, melyet a hir vert föl. Emléke visszhangként csendül im lelkemből E bánatos dalba.

Kedves ifjú leányt tettek le a sírba: Könnyzáportól ázott virággal telt sírja;

elhivatá udvari jósait hogy jövendöljenek az újszülöttnek.

A jósok összedugták mohos fejüket és sokáig tanácskoztak, miközben fejüket minduntalan csóválták. Rossz jeleket láttak. Az volt megírva a kis királyleányról, hogy nagy bomlást fog előidézni népe között, s hogy ő általa elveszítik minden sajátságukat és közönséges halandókká redukálódnak.

A királyt egy kevéssé kellemetlenül lepte meg ez a jóslás, azonban az általános örömmámor között hamar elfeledé.

így telt el húsz év.

A kis király-leány gyönyörűen fejlődött, úgy, hogy boldog volt az, aki csak egyszer is rápillanthatott ; szépségének az örökké rabja lelt.

Egy nap iszonyú vihar volt az egész szigeten. A tenger úgy háborgott, mintha ezer ördög korbál- csolta volna fel.

A tűzhányók, melyek a szigetet őrizték, iszonyú füstfelhőkel okádtak és a kiömlő láva pusztulással fenyegette az egész szigetet. A sziget lakói ily viharra nem emlékeztek soha és ijedten fordultak királyukhoz, hogy tegyen valamit. A király jósait hivatta.

Ezek megint összedugták mohos fejüket s röviden kijelentették, hogy a vihar csak akkor fog csillapulni, ha a király hajlandó a tűzhányó szellemének feláldozni leányát. A király erről hallani sem akart és inkább hajlandó volt népével együtt elpusztulni, semhogy egyetlen gyermekét, a szép királyleányt feláldozza.

Azonban a vihar tovább dühöngött; a nép jajgatott, sirt és esdekelve kérték a királyt, hogy könyörüljön rajtuk annyira, hogy a jó öreg, vérző szívvel bár, de mégis engedett.

Azalatt a szép király-leány szorongva ült palotájában ; tudta, hogy mily sors vár reá és elhatározta, hogy rangjához illően fogja magát viselni s bátran megy a halálba.

Megindult tehát a szomorú menet a legnagyobb tűzhányó felé, hogy kiengeszteljék a haragvó szellemet. A királyné minduntalan elájult és a jó öreg király is sirt, valamint a nép is, hogy szépséges királylányukat ily szörnyű módon el kell vesziteniök.

Amidőn a hegy tetejére értek, bámulattal vették észre, hogy mily csöndes és nyugodt odafenn, és hogy lent is kezd a vihar csillapulni.

A jósok tehát a kráter közelébe mentek s azt háromszor erősen megdöngetve, tudtára adták a szellemnek, hogy a kívánt áldozatot elhozták.

Egyszerre hatalmas dörgés reszketteté meg a léget, s a kráter mélyéből sürü füst szállott fel, majd utána egv emberi alak bontakozott ki.

Minden szem oda nézett és csodák csodája, felismerték a szellemben a sziget belsejében lakó örökifjú embert.

Az örökifjú most odalépett a bámuló királyleányhoz és igy szólt: én vagyok e sziget ura és parancsolója és atyádnak csak ideiglesen engedtem meg az uralkodást. Csak én egyedül vagyok hivatva e sziget fölött parancsolni s miután léted nekem köszönheted, ennélfogva magamhoz veszlek, hogy oldalomon élvezd az uralkodás gyönyöreit és igy atyád is megelégedett lészen.

Az öreg király erre előlépett, beleegyezését adta, s a nép amily szomorúan jött, oly örömmel tért vissza a szigetre.

Ez volt az első s utolsó vihar azon a szigeten s a szép királyleány férjével még ma is boldogan él.

Engel Jenő.

Üvölt a harczi vész.

— 1859, —

üvölt a harczi vész, egymást vidáman, Zeneszó mellett ölik a népek.

Ha egymást nem gyilkolgatná az ember:

Ez önző fajt mi ismertetné meg?

S miért e harcz ? ne tőlük kérdezzétek . , . Hát arra is gondjuk legyen nekik ?

Elég, ha egymást öldösik, — az okról, Helyettük a zsarnok elmélkedik.

De mért e gúny? — hiszen a népjog és a Szabadság lelke vérzik, — és miért ?

Mert nem talál a földszinén legszentebb Eszméinek egy talpalatnyi tért.

Szabadság, jog: virágok és ezek csak Véráztatott földben fogamzanak.

Egy jó vihar nem árt, hiszen a légben Úgyis nagyon sok már a kóranyag.

A háború, e véres förgeteg, majd Megtisztítja a levegő-eget,

Melyet a zsarnokság s a szolgaságnak Gyáva nyögése megferlőztetett.

S ha a vihar kitombolá haragját,

El fog tisztulni azzal a szemét,

Mely eddig oly méltatlanul bitorlá

A jog és az igazság szent nevét.

Legyen hát harcz! melynek haragja minden Rablánczot kardokká formáljon át.

Mely meggyalázott fémünkre: a vasra Elhozza az elégtétel korát.