Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-10 / 28. szám

1904. Julius 10.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE.

28. szám. (3)

Igaz részvét könnye

Fakadt föl a szívből, ellepve a szemet;

Zokogás verte föl a halotti csendet Künt a temetőbe!

Minden szem könnyezett, minden sziv úgy fájt ott, Hisz oly szomorú az, ha nyíló virágot Szakit le a végzet;

Kivált kinek éltét hő szeretet fénye,

Ragyogta át és csak örömet Ígérve Várt reá az élet.

Mint bálványozták őt, mennyire szerették! Vágyait, tetszését gyöngéd gonddal lesték ; Szülő, testvér, rokon,

Azon igyekeztek és csak arra vágytak,

Hogy szüntelen derült mosolyt láthassanak A kedves ajkakon.

Átölelte éltét rajongó szeretet,

Mégis szerény volt ő, a milyen csak lehet Nemes ifjú kedély;

Szelíd méltósággal élte ifjúságát,

Emlékét ez tiszta fénnyel ragyogja át S jóságáról beszél.

Eis ha volt lelkének szép reménye, álma,

Iliven őrizte azt, szivébe elzárva Elrejtette mélyen!

Élete zajtalan, tevékeny, derült volt;

Övéit ölelő szerelme sugárzott Komoly szép szemében !

Annyi szép reménynyel, biztató életet,

Oly korán elhagyni miért, miért kellett? így volt elrendelve:

Es ő tudta sorsát, tudta mi vár rája;

Végzetét szelíden, megnyugvással várta, Békével szenvedve.

»Liliomhullás volt« lassú »hervadása!« Elrejtőzve hervadt, hogy senki ne lássa;

S úgy éljen emléke Rarátai között, mint a mig körükben, ürült az életnek, mely annyi reménvnyel Mosolygott elébe.

S mikor már csöndesen a térítőn feküdt, Halvány szép homlokán valami elterült;

Egy néma bús panasz! ,

Mintha mondta volna: »mért kellett oly korán Eltávozni innen, életem tavaszán,

Mikor oly szép volt az?«

Lelke most már fönt, az angyalok köréből Néz le szerettire, imádkozva értök A fényes magasba’!

S virággal borított, csöndes sírja felett Ott lebeg szüntelen a néma kegyelet Hófehér galambja.

Takács Ilus.

A gyümölcsfák gombabetegségeinek gyors- és könnyű meghatározása és a védekezés *)

Számtalan kérdés érkezik a különféle gazdasági szaklapok szerkesztőségeihez, melyekben gondos gazdák egyes, általuk beküldött betegségek meghatáro*) A gyümölcskertészből közli a gazd. egyesület.

Méltatlan meggyaláztatás miatt a Szégyenpir, a vason a rozsdafolt;

Mert békóvá lelt; pedig hajdanában Bajnokkézben villámló szablya volt.

Most újra szablya lesz, hősök kezében S aztán — miként előbb — megint bilincs; Mert fegyverével az ember testvérit Gyilkolja meg, ha karja kötve nincs.

De ezt csupán ti mondjátok, kik ellen Ijesztő hangon mennydörög a vád, — Visszhangozván az elfojtott szabadság S liprott erény idegrázó szavát,

Elképzelem, bogy’ belétek nyilallik,

Ahányszor csak egy rabláncz elszakad S talán, — ha vas nem volna, — szivetekből Veretnétek helyette újakat,

De szivetek sincs, álnok kebletek csak Önzést takar és denevéreket, —

Mérges barlang az. melybe hitszegés és Ármány denevér-csoportja rekedt.

S ezek irtóznak a világosságtól,

Mert éltető elemök a setét.

No, de a nap nem késik el azért, hogy Ne sértse a denevérek szemét!

S talán a vérmezőn és a haragvó Felhők szélein pirkadó sugár,

Azt hirdeti, hogy nem sokára virrad,

A nemzetek szabadságnapja már. —

S következik a számadás, amelynek Izzó hevétől már is haldokol A zsarnokok reménye s nem sokára Felséges lakókat kap a pokol.

Tót Márton.

zását s a szükséges védekezési munkálatok kijelölését kérik. Bár a szükséges útmutatások ily utón mindenesetre megszerezhetők, mégis akadnak olyanok, a kik irtóznak a levelezéstől, bár nehány sorból is álljon az, szakmunkákat nem igen akarnak olvasni, vagy nincs erre elég idejük, mindamellett olyan helyzetbe kerülnek, hogy az illető betegség ismerete fontos anyagi érdeküket képezi s igy ürülnek, ha a fenforgó bajjal s az ellene való védekezéssel a lehető legrövidebb utón megismerkedhetnek. Mondják meg mi a baj s mit kell ellene tenni? — ez a kérdés s bár ily eljárás magasabb szempontból kifogás alá is esik, amennyiben alapos és a részletekre is kiterjedő kutatás nélkül megfelelő eredményre nem juthatunk, mégis tisztán gyakorlati szempontból ily nézetek előtt is meg kell hajolnunk s arra törekednünk, hogy az ismereteket ily módon is, tehát egy helyen könnyen áttekinthető, gyakorlati alkalmazás végett megfelelően csoportosítva, úgyszólván dióhéjban nyújtsuk.

E feladatnak kívánunk ezúttal eleget tenni, midőn az egyes gyümölcsfabetegségeket, mellőzve a részletes leírást főleg az élet- és fejlődéstani viszonyokat, az egyes gazdanövények szerint csoportosítva ismertetni kívánjuk, miáltal a laikus is a legegyszerűbb módon azon helyzetbe kerül, hogy a nálla fellépő gomba- betegség&ket maga határozhatja meg s igy a védekezést is a lehető legrövidebb idő alatt foganatosíthatja. Hogy ily gyors, de mindamellett elég alapos eljárás sok esetben indokolt, minden gyümölcstermesztő, aki a növényvédelemnek kellő fontosságot tulajdouit —- könnyen beláthatja. Természetes, hogy sokszor több gomba egy- és ugyanazon kórképet idézi elő, vagy egy- és ugyanazon gomba más-más növényen különböző kártételeket idéz elő, a miért a mikroszkopiái vizsgálat némely esetben nem maradhat el; de miután itt, a mint már említettük, tisztán a gyakorlati vég- czél lebeg szemünk előtt, a betegség meghatározása által történő esetleges félreismerése nagyobb kárral nem járhat, amennyiben a védekezési módok igen sok, különösen a hasonló betegségeknél azonosok s igy a tévedés által is nagyobb czéjt érünk, mintha a kártételt egyáltalán elhanyagolnék. Az adott ismertető jelek kellő méltatása mellett azonban munkánk is alapos lesz ; komplikáltabb esetekben az illetékes szakközegek, mint eddig is, kellő felvilágosítást mindig nyújthatnak.

Alma. Farothadás. A törzsön s ágakon különféle likacsgombák ütnek tanyát, melyek igazi gombaformájuknál fogva élénken szembetűnők. A gomba alapszerve a fa belsejében élősködik, miáltal a fatest vöröses vagy fehéres szint vesz fel, megpuhul s elkorhad, elrothad. Előidézője legtöbb esetben a füz.fataplógomba és a kénsárga taplógomba; előbbi terméstestei (maga a látható gomba) kemények, gömbólydedek, majd pataszerüek, felül hamvas szürkék, majd redősek, alul vöröses barnák s likacsosak; utóbbi terméstestei le- gyezőszerüen szétterülök, kénsárga színűek, előbb lágyak, majd szárazak, szétmorzsolhatók. E terméstestek a fáról eltávolitandók, á kéregsebek kátránnyal, agyagmész- vagy trágyapéppel bekenendök. (A leirt gomba más fákon is mutatkozhatik, miért úgy erre, mint magára a kártételre nem térünk vissza,)

Gyökérpenész. A gyökereken fehér, vagy barna pelyhes penész mutatkozik, mely magába a gyökérbe is behatol; utóbbi rothadása által az egész növény is elpusztulhat, Előidézője egy gomba. — A talajvizet le kell vezetni, magát a talajt pedig gyakran szellőztetni, tehát leginkább vizes talajban álló fák gyökerén fordul elő.

Korompenész. A leveleken — az őszi baraczkfa gyümölcsén is — fekete bevonatok keletkeznek, melyek azok rendes életműködését károsan zavarják és a gyümölcs fejlődését megakasztják. Előidézője egy gomba, mely különösen a levéltetvek édes váladékaiban igen jól tenyészik, miért ezek pusztítására gondot kell fordítani. A petróleum-emulzióval, thanatonnal, vagy pyretrummal való permetezés, esetleg, különösen száraz időben a tiszta vízzel való locsolás is jó szolgálatot tehet; a korona gyakrabban ritkítandó. Az éredésben levő baraczkot azonban csak tiszta vízzel szabad locsolni.

Lisztharmat. A zöld részeken fehér bevonatok képződnek, melyek a szervek rendes fejlődését gátolják s azok elszáradását idézik elő. A baj gombától ered. A kénporozás sikerrel jár.

Mon il ia - betegség. A gyümölcs felületén piszkos, vagy sárgás-fehér, bársonyszerü, koraiakban elhelyezett párnácskák lépnek fel, melyek a gyümölcs egész felületét is elfoglalhatják; ritkábban fellépnek ezen képződmények a leveleken, ágakon s a virágokon is. A félig vagy egészen érett gyümölcs a penészedés folytán vagy lehull s a földön rothad el, vagy a fán marad, mely esetben összezsugorodik s kőkeménnyé válik. Ily gyümölcs »múmia« név alatt ismeretes. A betegséget az almán, körtén, birsalmán és naspolyán a Mo- nilia fructigena Pers. nevű gomba idézi elő, mig a ba- raczkon, szilván, cseresznyén s megygyen inkább a Monilia cinerea Bon. idéz elő hasonló kártételeket. Az alma húsának megbarnulása s héjának megfeketedése (fekete rothadás) is az előbbi gombától eredhet. A megbetegedett, lehullott gyümölcs összeszedendő s elásandó, vagy elégetendő. Ugyancsak le kell szedni a fán maradt mumifikált gyüm >lcsöt is. — Az elhalt gályák az egészséges részben levágandók, a korona ritkítandó, végül jó a fák tövét ősszel felásni, miáltal számos gombacsira föld alá kerül és elpusztul. A bordói lével vagy kénmájjal való permetezés itt nem jár sikerrel.

Rák. A gyümölcsfák törzsén vagy ágain kisebb- nagyobb daganatok, vagy nyílt sebek keletkeznek,

melyek gumós (zárt) és nyílt rák név alatt ismeretesek. E'iatalabb ágakon fekélyes gyűrűk képződnek, miáltal a seb feletti rész elszárad. A betegséget legtöbb esetben egy gomba faj idézi elő; hasonló káitételek azonban alkalmatlan talaji vagy időjárási viszonyoktól is eredhetnek. A betegség nagyobbmérvü terjedése ellen a sebek és daganatok kivágása s a metszési helyeknek kőszénkátránynyal, vagy oltóviasz- szal történő bekenése, esetleg konczentrált vasgálicz oldattal vagy bordói lével való mosása, permetezése, alagcsövezés s a talajnak mészszel való trágyázása által védekezünk.

Rozsda. A rozsda tekintélyes foltok alakjában jelentkezik, melyek a levél mindkét felületén láthatók ; a felső felületen apró körte alakú tartányok képződnek, melyek felbört a félkört, mint apró, finom pontok tűnnek fel; az alsó felületen a foltok húsosán megvastagodnak s belőlük fehér, kupalaku gombaképződmények törnek elő. A betegség a gyalogboróka fenyőn élősködő rozsdafaj támadásától ered, miért e bokor pusztítására gyümölcsöseink közelében gondot kell fordítani.

Varasodás. (Fusicladium-ragya.) Egyike a legveszedelmesebb s leggyakoribb gombabetegségeknek, mely nemcsak a gyümölcsöt, hanem a leveleket s a még zöld galyäkat is megtámadhatja. A leveleken ez esetben fekete, kerekded foltok keletkeznek, melyek az egész felületet is elfoglalhatják s korai levélhullást okozhatnak. A gályák megtámadtatása tányér alakú kéregszerü mélyedések, fekélyek alakjában tűnik fel, melyek az illető szervek pusztulását már az első évben idézhetik elő. Legjellemzőbb a betegség a gyümölcsön. Ezen fiatal vagy félérett korában kisebb-nagyobb zöldesbarna vagy feketés szinü, későbben parásodó s keményedé foltok lépnek fel, melyek az alma vagy körte gyümölcs varasodását, vagy ragyáját, repedezését s lehullását okozzák. Ily gyümölcs alig értékesíthető. A betegséget előidéző gomba Venturia inaequalis. Ad. (Fusicladium dentriticum Fuck.) név alatt ismeretes. A beteg ágakat le kell vágni s a nagyon megtámadott gyümölcscsel együtt elégetni. A fák alja ősszel felásandó, miáltal a jövő évi fertőzést csökkentjük. Nagy sikerrel alkalmazzák itt a bordói lével való permetezést. Az első permetezést 2°/0 oldattal még rügyfakadás előtt, a második l°/0 oldattal közvetlen virágzás előtt, a harmadik ugyancsak 1% oldattal virágzás után s a negyedik 2°/0 oldattal a lomblevelek kifejlődése idején történik. Száraz időben a háromszori permetezés is elegendő. (Folytatjuk.)

HETI KRÓNIKA.

— Látod, mily nagy város ez a bánya, itt majmot is lehet látni! — igy szólott egy büszke bennszülött Szent Jakab hava első napjaiban alföldi vendégéhez és igaza volt, mert a mennyi komédiás, kötéltánczos, kis hintás, nagyhintás, csimpolyás a világon van, az mind ide igyekszik nyaralni s jól érezve magát, hosszú ideig él ezen a földön. A majmot, a csimpolyát elviszik, de elviszik a kis pénzünket is.

Elvitte Bunkó is az érett ifjak bálján. Kapott 200 korona fizetést, útiköltséget és három tányérozást. Kell-e több ennél egy czigányi fekete kebelnek? De jól is mulattak ám, ez az a ritka idő, mikor mindenkinek megáll az órája s a mamák, a menyecskék hiába tudakozódnak utána, hogy 11 óra van-e vagy 3/43-ra. A czigány rágyújt egy »acsarkandóra« s az óraverkek egy varázs ütésre megbomlanak.

Bunkó pedig ért az ilyen acsarkandókhoz. Nemcsak maturusok előtt húzott ő már, hanem császárok előtt, is, bejárta kétszer a világot, kezet szorított a német császárral, 3000 özvegy asszonnyal és gyakran ült úgy az ebédnél, hogy »egy csigány, egy király, egy csigány egy király«. Ám azért a mi Jóskánkat is meglehet hallgatni, tudnak ők is, ha akarnak, csak kenni kel a vonót, hogy ne nyikorogjon, de mikor nincs aki kenje !

Pirkadt a hajnal, a nappali fény hatalma ismét úrrá lett a vidék felett, egy kakas kétségbeesetten kezdett kukorékolni, odabent a teremben azonban még nem ébredtek a hajnal tudatára, nosza a figyelmes rendezőség kitekerte a kakas nyakát és az nem kukorékolt többé, de azért mégis kihajnalodott. Egy félig érett fiatal ember dalolni kezdte az acsarkandót, nem állhattam meg, hogy meg ne jegyezzem:

— Öcsém, te is olyan vagy, mint az a kakas, hajnalban jön meg a hangod. Kaczagtunk rajta, de egymás nyakát azért nem tekertük ki.

Nagy ricsaj az ilyen maturus-bál, talán már elég is volt belőle, valami uj eszmét kérünk, rendezzen egyebet az arany ifjúság jövőre, mert ha ez igy megy, akkor legközelebb már egy teljes hétig fog tartani az érett ifjak táncza s a megye összes bandáit ide kell hozni, hogy mindennap kidőlhessen egv.

Hogy azonban egyébről is szóljak, a tüzjelzési mánia e héten is dühöngött. A toronyőr, a vén ro- botos kongatott s mi futottunk a szélrózsa minden irányába, sokan elhagyták a családi tűzhelyet, elhagyták hitvesüket, sőt a kártya asztalt is és futottak s ime kisült, hogy a téglavető kemenezébe két esztendei pihenés után begyújtottak- Némelyek megakarták lincselni . a toronyőrt, de ujjabb rendelet szerint az őr, — hogy meg ne szökhessék — be van zárva a toronyba, neki kulcsa nincsen, a harangozó pedig a Sz. péter-kulcsokkal messze lakik, fölmenni tehát nem lehetett, s igy a közönség legfellebb egy-egy baka-miatvánkban tört ki

Addig játszottak azonban a tűzzel, hogy végre kitört s elemésztette a városi malmot, nagy kárára