Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-22 / 21. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. A megállapodások révén lehet rá reményünk, hogy ez meg is fog törrénni, És hisszük, hogy akkor másféle állapotok lesznek. Ez azonban az idei nyári évadra már nem határoz semmit. Sürgős és alapos ideiglenes intézkedéseiére volna itt szükség addig is, hogy a nép végre térjen eszére s ne keresse kedvtelését a duhaj kodásban, hanem a munkában s ha szórakozik, embervoltáról akkor se feledkezzék meg. Hassanak oda a hivatalfönökök, a lelkészek, tanítok, az értelmes emberek, hogy neveljék a népet s oktassák szelídségre, erkölcsösségre. Emellett azonban a hatóságnak a fegyveres hatalom egész snlyát kellene latba vetni a békés lakók érdekében. Újabban annyira rosszabbodtak az állapotok, hogy nézetünk szerint teljesen indokolt volna, ha a város a belügyminisztertől addig is, mig a szerződés létrejön, sürgősen kérné, hogg a csendőrség ideiglenes minőségben vegye át már most a szolgálatot és pedig azonnal, mert a késedelmezésben veszély van. (2) 1904. Május 22. ______________________ „A Tanítók Védőszentje.“ (Könyvismertetés.) »A Tanitók Védöszentje« czimmel Meszlényi Gyula szatmári megyés püspök jóváhagyása mellett egy 225 oldalra terjedő s több szép képpel diszitett mü jelent meg, melyben dr. Csókás Vidor magyaros szófüzéssel, megnyerő modorban Írja meg az emberiség legnagyobb alakjai egyikének, de la Salle Jánosnak erényekben, hősi cselekedetekben gazdag életét, — a munka teljes átérthetéséhez szükséges korrajzok kíséretében. A mü hőse, a Rheimsban, 1651-ben született de la Salle János, ki a már gyermekkorában tanúsított erkölcsi és észbeli kiválóságai, valamint köztiszteletben álló nemesi családjának öszeköttetései révén 1667-ben, £ehát 16 éves korában a rheimsi székes- egyház kanonokja volt, — látván hazájában a nagy tanitóhiányt és gyermeknevelésnek ebből eredő, akkori elhanyagolt állapotát, másrészt pedig a ge- nialitás világánál felismervén azon mélyreható, káros következményeket, a melyek ennek folytán az egyházra, hazájára háramlani fognak, — életczéljául a gyermeknevelés felvirágoztatását tűzi ki s hogy teljes erejét, minden idejét e czéljának elérésére fordíthassa, — nem törődve kartársainak kaczajával, gunyjával, lemond a nagy jövedelemmel járó kanonoki méltóságáról, maga is tanítóvá lesz; majd, hogy eszméje nagyságáról, meggyőződése erejéről tanúságot tegyen, másrészt pedig azért, hogy példájával a szegényebb néposztály serdülő tagjait a tanitói hivatás választására bátorítsa, tetemes családi örökségét a szegények között osztja szét. És tettei nem maradnak hatás nélkül; magukra vonják a környékbeli ifjabb, komoly nemzedék figyelmét, s mind többen és többen sereglenek köréje és lesznek hü követőivé. Természetesen, Az ő nagy munkája elé is gördít kisebb-nagyobb akadályokat az emberi irigység, rosszakarat; ámde ö ezen akadályokon több-kevesebb nehézséggel győzedelmeskedve, a jólelkü adakozók anyagi támogatásával ingyenes elemi iskolákat, tanitó-képzöket, u. n. újonc-iskolákat, vasárnapi iskolát, javító intézetet állít fel, majd megalkotja az »Iskolatestvérek Társulatát«, mely táráulatnak de la Salle 1719-ben történt elhalálozásakor már 27 háza, 274 testvére s 9855 tanítványa van. Ez a társulat az ö legnagyobb alkotása, a gyermeknevelés szervezése körül, mely társulat házakban, testvérekben megsokszorozódva, most is folytatja áldásos működését. Ez képezi a műben nagy gonddal, részletesen leirt életrajz rövid kivonatát; ezenkívül azonban a szerző külön fejezetben foglalkozik de la Salle pae- dagogiai elveivel s mint gyakorlati paedagogusnak méltatásával is. Eleinte áradozónak, nagyon is rajongónak tűnik fel a mü az olvasó előtt: később azonban, a midőn elolvassa a műnek azon részét, a melyben a szerző leírja, hogy öt, mint a társulatnak növendékét, minő atyai szeretettel vették körül négy éven keresztül az iskolatestvérek s midőn a műből közelebbről ismeri meg de la Salle egyéniségét, nagyságát : akkor megérti a szerzőt e tekintetben is; megérti továbbá azt is, hogy az őszinte hála az iskolatestvérek iránt s az odaadó tisztelet az »Iskolatestvérek Társulatáo-nak nagy alapítójával szemben késztik a szerzőt a forrásoknak azon komoly buzgó tanulmányozására, mely a mü minden részéből kiérzik és arra, hogy mint augus- tineumi pap de la Salle életét s működését doktori értekezésének tárgyául válaszsza; most pedig, midőn még több időt szentelhet e tárgynak feldolgozására: az ismertetett műben a magyar irodalom terén állítson egy szép és kedves emléket annak, a kinek áldásos működése következtében ma 20,000 iskolatestvér tanít az elemi ismeretekre, több mint 400.000 növendéket a világ mind az öt részében. A rokonszenvessé tett tárgy, az ügyes beosztás, a könnyed stylus élvezhetővé teszi e müvet minden komoly olvasó számára; de különös hasznot meríthet ebből a népneveléssel foglalkozó ifjabb nemzedék, mert mig egyrészt hivatását felmagasztositva látván benne, öntudatában, önérzetében erősödik, addig másrészt a nagy paedagogusnak örökérvényű elvei megkönnyítik neki fontos hivatásának gyakorlati nehézségeit. Husovszky László. A városi tűzoltók szolgálati szabályzata. (Befejező közlemény.) Miután a szerek menetre készen állanak, az őrség tagjai az azokon kijelölt helyeiket az őrparancsnok „felszállani“ vezényszavára elfoglalják. A fogatok egymástól 20 lépésnyi táv között sebes ügetésben haladjanak ; utcza fordulatok előtt mindenkor és olyankor is kell fújni a tüzijelt, a midőn szemben jármüvek jönnek, hogy figyelmeztessenek a kitérésre. Utczai kanyarulatoknál a menetet egy kissé meg kell lassitani. Éjjel minden szerelvényen a kocsilámpa meglegyen gyújtva, ezenkívül minden szerelvényen fáklya viendő. Tűzhöz menet vagy jövet senkit a szerelvényekre útközben felvenni nem szabad. A menet vezetője körülnézi a tűz színhelyét, kiszemeli a szerelésre legalkalmasabb helyet, jelt ad a leszállásra és a szerelvényeket a kellő helyen leszerelteti, intézkedik a támadásról, a mentésről, a vizszerzésről s általában mindazon teendőkről, melyek szükségesnek mutatkoznak. Fellebbvaló megérkezésekor, annak minden eddig tett történtekről jelentést tesz, a vezényletet átadja s annak utasításait követi. A vész helyéit minden tűzoltó a tőle telhető legnagyobb odaadással és fáradhatatlan buzgalommal igyekszik a tűz terjedését meggátolni, embertársai életét és vagyonát megmenteni legszentebb feladatának tartsa. Fellebbvalóinak rendeletét és utasításait teljesíteni köteles. Működés ideje alatt a legnagyobb rendnek kell uralkodni és senkinek kijelölt működési helyét engedelem nélkül elhagyni nem szabad. Tűzoltás közben tett szolgálatokért jutalmat vagy ajándékot elfogadni tilos. Bevégzett működés után a használatban volt szerek és egyéb tárgyak visszaszereltetnek. A netán hiányzó és megrongált szerekről vagy tárgyakról tartozik az őrparancsnok a főparancsnoknak azonnal jelentést tenni. A személyes felszerelésekben történt kárt vagy hiányt tartozik a tűzoltó visszaszerelés után jelenteni. Azonnal be nem jelentett hiányok vagy károk figyelembe nem vétetnek és ennek értékéig az illető kártérítéssel tartozik. Működés befejeztével a tűzoltók sorakoznak és a jelentések átvétele ütán a vezénylő a visszavonulást elrendeli. Visszavonulás alkalmával a szerelvények ugyanolyan sorrendben indulnak, mint a hogy jöttek. Az őrtanyára való visszatérés után, ha ez nappal történik, a szerelvények azonnal rendbe hozatnak, a tömlők kimosatnak, a gépek megmosatnak, és helyeikre visszahelyeztetnek, szóval az összes szerelvények és felszerelések rendbe hozatnak, uj száraz; tömlőkkel felszereltetnek. Éjjel a szerek és szerelvények helyeikre helyeztetnek, a gépek uj száraz tömlőkkel felszereltetnek, és a takarítás csak reggel történik. Nem igazolt szolgálat mulasztásokért a következő bírságok rovatnak ki: Kihágás, ittasság, hanyagszolgálat, perlekedésért 1—2 korona, ismételt esetekben 2—10 koronáig terjedhető pénzbírság róható ki, mely büntetés mindenkor a tűzoltók segélyalapjára fordittatik. A büntetés fegyelmi vétségek elkövetésének ismételt hanyag magaviselet, engedetlenség esetén szabatik ki, mely áll: a szabadnap elvonásából és elbocsájtásból, mely esetben felmondási idő nincsen. Egy havi próbaidőre felvett ujoncz-tüzoltónak joga van a szolgálatból 24 órai felmondás mellett kilépni vagy a főparancsnoknak elbocsátani. Állandósított tűzoltó csak három havi felmondás mellett léphet ki a szolgálatból, ha azt be nem tartaná, elveszti igényét egy havi fizetésére. Kelt Nagybányán, stb. Virág Lnjos h. főparancsnok. A kegyes pártfogó. (Részlet Csókás Vidor Tanitók védőszentje czimü müvéből.) Sok nevezetes történeti eseménynek, természettudományi felfedezésének a véletlen volt a kezdete, alapja. Véletlen találkozás volt a kiindulópontja annak is, hogy de la Salle a fiúgyermekek nevelését tűzte ki életczéljául s megalapitá az iskolatestvérek társulatát. A társulat története a következő véletlen találkozással kezdődik : Midőn 1679, junius hóban, de la Salle szokása szerint a kisded Jézusról nevezett nővéreket ment meglátogatni, a zárda kapujában két vándort talált, kik abban a pillanatban csengettek be, midőn ő odaérkezett. A két idegen nagyon fáradt volt, ruhája csupa, por, látszott, hogy messziről jöttek. A nyári nap forró hevében gyalogoltak Rouen-ból Reims-be. Az egyik Niel Adorján, ötvenöt éves férfiú, haja már őszbeborult, ruhája hasonlított a falusi plébánosokéhoz. A másik alig tizennégy éves gyermek. Mindkettő tanító; azért jöttek Reimsbe, hogy itt fiuk számára ingyenes iskolát nyissanak.1) Niel Adorján már nagy sikerrel életre keltette s felvirágoztatta Rouenban a régi ingyenes iskolákat, melyek az idők folyamán lassankint mind tönkrementek. Társulatot is alapított, melynek tagjai »test*) Jellemző a korra, hogy egy 14 éves gyermek már tanító. 21. szám. véreknek« nevezték egymást s kötelezték magukat arra, hogy ingyenes iskolát tartanak fenn. Külön nevet is vettek fel, Niel, »Gábor testvér«, volt az igazgatójuk. Niel oly lelkes és fáradhatatlan férfiú volt s annyira szerette a gyermekeket, mint akárcsak Pestalozzi. Mindent megtett volna értük. Midőn Mail- lefer úrnő látta, hogy Niel kitünően ért az ingyenes iskolák felállításához, megkérte, hogy menjen Reimsbe s nyisson ott is ingyenes iskolát. Niel azonnal kész volt útra indulni. Maillefer adott neki 300 livrest s három ajánló-levelet: az egyiket a kisded Jézusról nevezett apáczák főnöknőjének czimezte, a másikat fivérének s a harmadikat — de la Sáliénak. De la Salle ugyanis közeli rokona volt, s mint befolyásos kanonokot kérte, hogy pártolja Niel törekvését. így ért Niel a pénzzel s a három ajánló-levéllel Reimsbe, a kisded Jézusról nevezett apácza-zárda kapuja elé, hol de laSalleval találkozott. Nem ismerte még de la Sáliét. Közömbösen néztek egymásra, legkevésbbé sem sejtették, milyen szoros kapocs fogja nemsokára összefűzni életük sorját. Az ajtó megnyílt s mind a hárman beléptek; de la Salle a zárda kápolnájába ment, Niel pedig a fogadó szobába. Niel elmondta küldetésének czélját s átadta az ajánló-levelet. A főnöknő örömmel adta tudtára, hogy az, kinek az egyik levél szól, ép itt van, velük együtt jött; az a pap, kivel az ajtóban találkoztak, nem más, mint de la Salle kanonok. Mindjárt be is hivatta őt is a fogadó szobába. Niel tisztelettel adta át a levelet a bővebben kifejtette törekvését. A jószivü kanonok nagyon szívesen ígérte meg pártfogását és segítségét. Hisz ezzel Roland tervét segíti elő, ki annyira szi- vivére kötötte a gyermeknevelés pártolását. Mindenekelőtt titoktartást ajánlott Nielnek s azt tanácsolta, hogy ne szálljon Maillferné fivéréhez, hanem jöjjön hozzá, igy nem kelt feltűnést ittléte s nem tudódik ki idő előtt szándéka. Ha megtudják a városban, hogy ingyenes iskolát akar alapítani, általános el- lentállásra talál s mindenféle nehézségeket fognak támasztani. »Csak nemrég alapított«, mondá, »egy buzgó kanonok s kitűnő theologus, kit városszerte tiszteltek s becsültek, egy apáczatársulatot s csak kicsibe múlt, hogy bölcsőjében el nem fojtották. Csak az érseknek, Telliernek, tekintélye mentette meg .. . De kérdés, hogy hajlandó-e az érsek újból közbelépni s tekintélyét koczkáztatni. Jöjjön hozzám, házam olyan, mint egy vendégfogadó, hová gyakran jönnek falusi plébánosok s más papok, alkalmas önt is befogadni s czélját titokban tartani. Az ön külseje hasonlít a falusi papokéhoz s azt fogják gondolni, hogy ön csakugyan az2) Mig ha Maillefer fivéréhez száll, mindenki kérdezősködni fog, hogy mit keres az igénytelen külsejű ember a gazdag Maillefernél, fürkészni fogják idejövetelének okát s idő előtt kitudódik czélja.« A kegyes ajánlatot Niel örömmel fogadta s hálát adott a jó Istennek, hogy ily jószivü pártfogót talált. De la Salle nemcsak lakást adott Nielnek, hanem bölcs útmutatásaival továbbra is támogatta. Mintha nem bízott volna eléggé önmagában, tanácskozásra hívta paptársait is. Abban állapodtak meg, hogy az ingyenes iskolát egy plébánosnak védelme alá kell helyezni; oly plébánosnak, ki elég buzgó, hogy elvállalja, elég titoktartó, hogy el ne árulja s elég jószivü, hogy azt fenn is tartsa. Az akkori franczia törvények szerint nem is nyithatott más ingyenes iskolát, csakis plébános. Sem de la Sáliénak, sem Nielnek nem volt joga ingyenes iskolát nyitni. Sokáig tanácskoztak, hogy melyik plébánust kérjék fel a négy közül, kik szóba jöttek. Az egyik buzgó, derék pap volt ugyan, de elöljáróival meghasonlott; a harmadik egész uj ember volt s a skolasztikus pártfogoltja, ki jótevője kedvéért az első szóra cserben hagyta volna az iskolát.3) A választás tehát a negyedikre szent Mór plébánosára Dorigny-ra esett. Ezt szemelte ki de le Salle s a többiek helyeselték. Az ifjú kanonok elkísérte Nielt a plébánoshoz s igy szólt »Csak nevét kölcsönözze, hogy az ön neve alatt nyithassuk meg az iskolát. Hívei úgyszólván mind szegények, önnek kell művelődésükről gondoskodnia, önmaguk nem gondoskodhatnak s ön tanítani fogja őket Niel ur és kis társának szája által, kiket önnek mint tanítókat mutatok be. Fogadja őket jóindulatába s alkalomadtán mutassa- meg, hogy ön fogadta fel őket híveinek oktatására.« Dorigny végtelenül örvendett, mert mint be- vallá, régóta szeretett volna plébániáján ingyenes iskolát nyitni. A Maillefer úrnőtől fizetett csekély összegért lakást és ellátást adott a két tanítónak. Az iskola még ugyanazon évben (1679 ) megnyílt, csak úgy tódult be a sok szegény gyermek. Niel s társa szorgalmasan tanított, de e mellett Niel folyton uj terveket szőtt s kereste az alkalmat újabb iskola alapításra. Az alkalom csakhamar megjött: Egy gyermektelen özvegynő midőn értesült a szent Móricz plébánia ingyenes iskolájáról, hasonló jótéteményben akarta részesíteni a »Szent Jakab« plébániát, melynek területén lakott. Nielnek sem kellett több. A mint ezt megtudta, azonnal felkereste a kegyes úrnőt, Croyéres-t. Croyéres beteg volt, de azért szívesen fogadta Nielt s ez előadta, hogy Rouenban már jóeredménynyel nyitott ingyenes iskolákat, minő sikert ért el már itt s hivatkozott, bogy de la s) Ezen utóbbi szavakból azt következtethetjük, hogy Niel már hordta a fehér mellvédöt (rabat) mit az iskolatestvérek is viselnek 3) A skolasztikus csakugyan ellenezte az ingyenes iskola felállítását, de mindhiába.
