Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-01 / 18. szám
Nagybánya, 1904. Május 1. — 18. szám. XXX. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE mesteleitik: iMiisrrDEKr Előfizetési árak:-. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fii 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal Felsőbányai-utcza 20. sz j. /<■ ' " Idegen forgalom. A természet szokatlanul korán költői mezbe öltözött. A Kereszthegy oldalai üde, zöld lombokkal ékesítve, a Virághegy megfelel nevének csakugyan virágzik, rózsaszín, hófehér tündéri ruhájával bájos, mint egy ifjú menyasszony. Itt a tavasz a maga szépségével és örömeivel. Újra daltól hangzik a hegyek vidéke, ismét élvezhetjük hát a természet megfizethetetlen áldásait, miket irigyelnek tölünk a nagyvárosiak, meg az alföldiek. Holnap május elseje, a legszebb hónapnak beköszöntője. Nemsokára jönnek a festők is, jönnek seregestöl, bár egyik kiváló mesterük Grünwald Béla messzire elutazik s nem tölti itthon a nyarat, de itt maradnak kívüle a többi hírneves piktorok, a kik városunk nevével bizonyos modern művészi irányt hoztak összefüggésbe, s a kik igy hálára kötelezték le Nagybányát. A palettás fiatalemberek elárasztják a berkeket, mezőket, hegyeket-völgyeket. Majd megindul nemsokára a nyaralók áramlata is. Bizonyos az, hogy évröl-évre több vendég fogja fölkeresni vidékünket, ha itt jól érzi magát s ha Nagybányának jó hírnevét viszik el az idegenek. Ezt azonban nem elég a véletlenre bízni s várni a repülő sült galambot, mert a nyaralás a szép vidéken kivül még egyebet is kiván. A nyaralók is csak emberek és nem angyalok, esznek, isznak és sétálnak s ezekhez megfelelő berendezkedés és kényelem szükséges. A városnak jobban bele kellene ártania mag.lt az idegen forgalom emelésének nagy kérdésébe. Lám Felsőbányán a jelentkezőknek lakást, olcsó kosz- tot kerít maga a hatóság s ugyancsak a városi hatóság kirándulásokat rendez, melyeket a városházi központból igazgatnak s a melyen a tisztikarnak egy-egy tagja mindig részt vesz. Nálunk a hivatalos város még csak nem is tudja, hogy valaki itt tartózkodik, bár a bejelentő hivatal 14 év óta szabályrendeletileg szervezve van, arról meg, hogy megfelelő lakásokról és kirándulásokról gondoskodjék, még csak álmodni sem lehet, hiszen a szervezési szabályrendeletben ez senkinek sincs beosztva. Egyelőre megelégednénk mi azzal is, ha a ligetben a lámpákat rendbe hoznák, több ülőhelyről go idoikoi íí iak, hi a ligethez vezető utón, a veresvizi, Petőfi, szt. János, Amadéi völgyben, a borpataki, fernezelyi gyaloguton stb. nehány padot, a forrás ok mellett egy-két asztalt felállítanának, ha a csorgókat megtisztítanák, ízlésesen rendbe hoznák, ha a keddi bányász és a csütörtöki czigány térzenét létesítenék. Szóval, ha látnánk valami külső csínt, tisztaságot, rendet és éreznénk némi jóakaratu előzékenységet az idegen forgalom emelése iránt. Pedig ez nem sokba kerülne. Egy-két száz forintból igen sokat lehet felmutatni e téren s hálára kötelezni azokat, a kik jóindulattal, ragaszkodással jönnek ide és kik, ha többször nem jönnek, annak egyenesen a mi élhetett enségünk és nemtörődömségünk az oka. Gazdák figyelmébe! Felhívás fagy elleni védekezésre. Eltekintve a »Meteor« nak folyó évi május hó 8—10-iki fagy jóslatától, tavaszi évadban uralkodó ily szokatlan hőség után, hidegre fordulásra számíthatunk. Egy netaláni dér, vagy fagy a tavalyinál is nagyobbnak mutatkozó gyümölcstermésünket köny- nyen tönkre teheti Hogy ez mit jelent, azzal — azt hiszem — mindnyájan tisztában vagyunk. Készüljünk tehát a nem szíveseit várt vendég illő fogadására, készüljünk a fagy elleni védekezésre közös erővel, mert csak igy számíthatunk esetleg kellő si- I kerre. Noha nagy tapasztalatunk nincs, de viszonyaink között a kritikus napokon az általános füstölésben véljük találhatni az egyedül czélra vezető védeke zési módot. Ehhez sok párás, tehát nehéz füstre van szükségünk. Ezt úgy nyerjük, ha kupacokba össze- hordattuk a birtokon található mindenféle gazt, esetleg szalmát, vagy Carbolineummal telitett fürészport. A halmokat a gyümölcsös nagyságának megfelelő számban elhelyezve akkor gyújtjuk meg, mikor a hőmérő éjféltájt a fagyponthoz közeledik. Az általános füstölés folytán — melyet dűlőnként lehet szervezni — egy majdnem áthatlan füstfelhő áll elő, mely a gyümölcsösre borul és a hideg ellen védelmet nyújt. Hogy a kupacokat a birtoknak melyik oldalán helyezzük el. mindig a kritikus napon uralkodó szél irányától függ. Az állandó légáramlat irányára azonban okvetlenül figyelemmel legyünk, mert tavaszi fagyáskor ritkán uralkodnak nagyobb szelek. így tehát, ha a rendes légáram északról délre húzódik, a meggyujtandó halmoknak is a gyümölcsös északi oldalán jelölünk ki helyet. A nagyon száraz levelek, moha, szalma, fürészpor vagy egyéb gazból álló s alágyujtandó halmokat vízzel kissé megöntözzük. Ha a megvédeni szándékolt területünk dombos, a kupacokat nem a domb aljába, hanem ennek tetejére helyezzük el, mert a nehéz füst, levegő nyomás és légáramlat folytán a völgybe húzódik le. Ismételjük azonban, hogy a védekezéstől csak akkor várhatunk sikert, ha legalább egy dűlőnek összes birtokosai egyszerre gyújtják meg a gazt, mert csak igy vagyunk képesek megfelelő mennyiségi füstöt előállítani és csak akkor oszolhat meg a védelmet adó füst valamennyi birtokon egyenlően. Egy elszigetelt birtokos védekezése sokat nem ér, vagy teljesen kárba is megy fáradsága, mert nagyon könnyen megtörténhetik az az eset, hogy egy kedvezőtlen szél a füstöt épen a nem védekező szomszéd területére hajtja át. Felkérjük tehát az érdekelt birtokos közönséget, szervezkedjenek a dülőnkénti fagy elleni védekezésre, tegyenek meg jó előre minden intézkedést, nehogy a bekövetkezhető fagy készületlenül találja. A védekezés előleges munkája sokba nem kerül s ha — a mi legkívánatosabb volna — szükség nem,lesz a füstölésre, a készülődéssel járó csekély kiadás és fáradság bőven megtérül a fagytól megkímélt szép gyümölcstermés értékéből. Bárkinek készségesen nyújt szóbeli felvilágosítást a Gazd. Egyesület. A városi tűzoltók szolgálati szabályzata. Közönségünk tájékoztatása végett közöljük kellő részletességgel a városi hivatásos tűzoltók részére Virág Lajos h. tűzoltó parancsnok által megállapított szolgálati szabályzatot : >A tűzoltólaktanyában az őrparancsnok kezeli a laktanyaparancsnokságot, az őrparancsnok kijelöli a fekhelyeket és életbe léptet minden máskülönben a rend és biztonság fenntartására szükséges rendszabályokat. Tűzveszély elkerülése végett a dohányzás és a fedetlen világítóval való járás a padlásokon, takarmánykamrában, istálóban és más tűzveszélyes helyeken tilos. A postás kisasszony. — Irta: RÉVAI KÁROLY. — I. A falusi kis postahivatal zöldre festett léczei között behatolt a hanyatló nap utolsó sugara, s meg- arauyozta a postás kisasszony szőke fürtjeit. Ott ült Geszti Róza az asztal mellett; merengve nézett maga elé, gondolatai valahol a távolban kalandoztak. Szabályos finom arcza volt; nagy kék szemekkel, vékony kissé hajlott orral, keskeny üde piros ajkakkal; arczbőre oly finom átlátszó volt, hogy halántékán az ereket meg lehetett volna számlálni. Az egész arczon a húsz év harmatos üdesége látszott. Amint ott ült a rozoga kis asztal mellett, ki lehetett venni a sugár termetet, a hajlékony karcsú derekat, a szelíden domborodó formás keblet. Vékony hosszúkás ujjai idegesen hevertek az előtte heverő papírok közt, de szeme merengve kalandozott a távolban. Néha-néha lehunyta sötétes szempilláit, s ilyenkor úgy nézett ki, mintha csöndes állomba merült volna, csak hullámosán emelkedő keble mutatta, hogy él. Időnként bánatosan fölsohajtott, mintha valami mély fájdalom gyötörte volna ifjú szivét.) Hiszen igaz, hogy élete nem volt valami rózsás ! De hát én Istenem! hányán vannak a kerek világon, kiknek még annyi jólét sem adatott, mint Geszti Rózának! Árva lány volt; szülei egyedül hagyták a nagy világban. Valami távoli rokonai éltek ugyan Dunántúl, de hát az ilyen árva, szegény leányt nem szívesen veszik a jómódú atyafiak a házhoz. Cselédnek nem használhatják, mert hát mégis csak rokon ; házi kisasszonynak nem való, mert talán modora, műveltsége nem megfelelő ! Egyszóval, jobb az ilyen árvát távol tartani a rokonságtól! Az az egy szerencséje volt, hogy kitanulta a postás mesterséget; mit is csinált volna ez a szegény leány, ha kenyerét meg nem keresheti ? Elhalt apjának egyik jó barátja addig járt a nagy urak nyakára, mig a vadvölgyi kis postahivatalt odaadták Geszti Rózának. Vámosy Aladár postaigazgatósági titkár ur annak rendje és módja szerint átadta neki a hivatalt. Nagy kincs volt ez a szegény leánynak ! Otven korona havi fizetés eleinte egészen boldogá tette. Nem kellett senki könyórületére szorulnia ! meg volt a mindennapi kenyere, sőt még egy-két korona feleslege is maradt havi fizetéséből. De ez a felesleg arra még sem volt elég, hogy magát ruházattal ellássa. Régi divatból kiment ruháit ő maga szorgalmasan átalakította, s viselte békés megnyugvással. Mi is kellett ott Vadvölgyön? Ott ugyan nem lett volna érdemes valakiért díszesebben felöltözködnie! Egy nehány mándlis polgár, az öreg sánta jegyző, a plébános, meg a jegyzői Írnok alkották a vadvölgyi intelligentiát. No ezekért ugyan kár is lenne a divatos ruha ! Hanem éppen most mégis, de jó lenne egy szép fehér nyári ruha, egy fehér orgonavirágos szalma kalap, egy pár csinos czipö s habfehér keztyü! Oda át, a szomszéd Varalján jövó héten majálist rendez egy pár jókedvű fiatal ember ; ötét is meghívják. Jaj, de kimulatná magát egy hoszszu időre, talán egész életére azon a majálison! Ez az édes csábos gondolat leikéhez verődött; úgy érezte, hogy valami erősen csiklandozza a szive táját. De aztán megint csak bánatba merült; ez a fényes gondolat félig meddig eltemetve maradt lelkében. Két forró könycsepp pergett alá rózsás arczán. Mit tegyen ? Régi ruhái oly kopottak, divatból kiment ócskaságok voltak, hogy azokkal ugyan hiába állítana be a váraljai majálisra; senki el nem vinné még egy fordulóra sem. Még azt gondolnák valami cselédféíe, s talán ki is tessékelnék a mulatságból. Fölállott az asztal mellől, s a hivatalos helyiségből átment a szomszéd kis szobácskába. Előszedte ruháit és újra szemlét tartott fölöttük. Sivár valóság ! Ruhái közt egy sem volt olyan, mely csak megközelítőleg is alkalmas lett volna; kalapja meg éppen nevetséges formájú. Valami ócska megfakult szalmakalap hevert az asztalon, melyre ö maga tűzött föl egy pár vadrózsát, azzal jár Vadvölgyön ; de már Váraljára át nem menne azzal, a szégyen pírja égetné arczát. Meg aztán elgondolva azt is; hátha a váraljai majálison akadna valaki, ki meleg szívvel közelednék hozzája? Miért ne? Szép leány, becsületes dolgos! Miért ne szerethetné meg öt is valaki ? Aztán olyan könnyű is az egész dolog; a férfit az asszonyi szó, a bájos pillantás hamar elszéditi ; különösen ö teheti ezt, kinek — úgy mondták a vadvölgyiek, — meleg lángo- lásu, édesen kaczagó szeme volt. E pillanatban lelke zordon komorságán át, valami bövös derű lopózott leikébe. Neid is van joga a boldogsághoz ! O is tudna szeretni egy olyan szegény becsületes fiatal embert, kinek valami kis hivatala van. A júniusi csöndes alkony enyhe szellője ringatta künn a tárva nyitott ajtó előtt viruló vadgesztenye lombjait, s nagy fürtös rózsaszín virágjának illatát behozta a kis posta hivatalba. Ez az illat lassan lopózva terjengett a szobában, s mámorossá tette a szegény postás kisasszonyt; bánatának kifejezése egyszerre eltűnt ajkairól s gödrös arczán lüktetve lángolt az érzés. — Ej! — kiáltott föl lázas fölhevüléssel, — nem hagyom el magamat! Meghozatom a ruhákat bármily áron ; hadd legyek egyszer boldog életemben ! Visszatért a hivatalos kis helyiségébe. Már 6 óra volt; a hivatalos órák elmúltak. Oda ment az utczára nyíló ajtóhoz; kinézett ha nem jön-e még valaki ? Egy lélek sem járt az utczán, csak a ház előtti vadgesztenyék lombjai közt csicseregtek az összesereglett verebek. Az a futó borulat, mely eddig beárnyékolta fehér homlokát, — eltűnt teljesen; szerelemre sóvárgó szive erőre kapott, s édes mosolyt varázsolt ajkára. Behúzta az ajtót s belülről bezárta. Vége a hivaLäpunk mai száma 6 oldal.
