Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-01 / 18. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 18. szám. A tűz a legénységi szobákban esti 9 órakor eloltandó. A laktanyaparancsnoknak ügyelni kell',arra, hogy a kémények kellő időnként kitisztittassanak. Úgy a laktanya helyiségében, mint annak közelében tisztaság uralkodjék. A lakszobákba, raktárakba, istálókba, általában a laktanya helyiségébe idegeneknek a bemenet csakis kiséret mellett van megengedve, A laktanya parancsnok felügyel ezen utasítások betartására és viseli a közvetlen felelősséget minden előfordulható kihágásokért. A szobarendet illető foglalkozásokra minő a tisztogatás, világítás, fűtés, vizhordás, az őrparancsnok naponta egy tűzoltót rendel ki. Az őrparancsnok minden tárgyat leltár mellett vesz át s ezekért, nemkülönben a falak, ablakok, ajtók, padlók, kályhák és a szobák minden egyéb alkatrészeinek jókarban tartásáért felelős. Ha valami kár támad, köteles az őrparancsnok eredeti okának felemlitése mellett a főparancsnoknak azonnal jelenteni. Az alvóhelyek czélszerü beosztása lényegesen hozzájárul, hogy a nyugalom és rend a legények között fenntartassék. Minden ágy fejrésze felé egy táblácska függesztendő, melyre a tűzoltó neve irassék. A felszerelés mindig akként helyezendő el, hogy az mindig kéznél legyen. Ha a főparancsnok a szobába lép, az őt legelőször megpillantó vigyázt kiált. A legénység a belépő felé fordul és ott a hol van állásba helyezkedik, a szobaparancsnok jelenti magát ezen minőségben. Az istáiéban rend és tisztaság uralkodjék, a közönséges almot minden reggel az erre rendelt helyre kell hordani. Az istáló lefolyt csatornái vízzel gyakran kiöb- litendők. Az istáló eszközök mindig kéznél és hasznavehető állapotban legyenek. A rendet és tisztaságot az istálóban fenntartani elsősorban a kocsisok kötelessége, erre felügyel az őrparancsnok. Az elméleti és gyakorlati kiképeztetésre rendszerint télen 3, nyáron 4 óra szabandó ki naponként. (Folytatjuk.) (2) 1904. Május 1. HETI KRÓNIKA. Kétszáz év előtt történt, mikor a vitéz magyarok »napkelet tájiról fegyverbe kelének,« mikor, mint egy ember, talpra állott az egész ország s ment, futott, rohant a férfi szépség eszményképe az: imádott vezér után. A fejedelem jó volt, a fejedelem nemes szivü, áldozatkész ember volt, ki úgy szerette hazáját, mint senki más abban a korban. És sorsa Ion bujdosás, nélkülözés, száműzetés ! Törvénybe igtatták, hogy felségsértő és hazaáruló az, ki egy évtizeden át a magyar szabadságért küzdött. Kétszáz év múltán támadt egy másik magyar fejedelem, a király maga, a ki azt mondta, hogy nem jól van ez igy. A múlt hibáit jóvá tenni, a megsértett történelmi igazságot kiengesztelni köte- lesség% És elrendelte, hogy a szent hamvakat magyar földbe temessék, a kié volt életében a félország, halálában ne tagadjanak meg tőle egy sirhalmot. Valószínűleg ott fog emelkedni Rákóczv sírja a Kossuthé mellett a fővárosban s abban a nehány göröngyben, mit koporsójára rálöknek, a kegyeletnek, nemzeti érzésnek, kibékülésnek, hazafiságnak mennyi örökbecsű kincse rejlik majd. A sztrájk miatt hozzánk késve jött a királyi szó. Csak a héten gondolkozhattunk felette mélyebben és most a mi városunk is csatlakozik \az ország egyéb városaihoz és megyéihez, kik hálás feliratokban ünnepelik a magyart megértő királyi felséget. A sztrájk tehát megszűnt, a vonatok megindultak, a kisiklott gépezet vissza zökkent régi helyére. De elég legyen az országos dolgokból ennyi, í térjünk rá a mi helyi újdonságainkra. Nos hát a bicikli társaság megalakult, czélja j minden komolyság mellőzése, az egylet föltételezi tagjairól, hogy a kirándulásokon szellemi szikráikat j özönnel fogják önteni s a pihenőkön farkas étvágy- gyal fognak rendelkezni, Meg is volt az első kirándulás, 11 biciklin a Czifra fogadóhoz s holnap lesz | a második Felsőbányára. Persze ilyen időben könnyű kirándulni, mikor soha sincs eső, a gazdák fohásza nem hat az égig s a szárazság már-már kétségbeejtő. De majd ha beáll a 100 napos esőzés! Oh talán már soha sem áll be, körülöttünk mindenfelé ömlik az áldás, csak Nagybánya képez száraz, poros szigetet. Holnap május elseje van és — vasárnap! Az ország sok helyén tehát okvetlenül vörös május lesz. Nálunk azonban disz — séta, liget megnyitás, czigányzene várható, hiszen itt a kék hegyek alján a modern élet boldogtalan kinövéseit még nem ismeri a krónikás. Különfélék. Meszlényi Gyula püspök újabb adománya a városi múzeumnak. Meszlényi Gyula v. b. t. t. szatmári püspök, ki már két Ízben gyarapította értékes tárgyakkal a városi muzeum gyűjteményeit, meleghangú levél kíséretében újabban egy egész láda csigát és kagylót küldött ajándékba széles körben ismert gyönyörű magángyűjteményéből. Személyi hírek. Grünwald Béla festőművész e hó 28-án Budapestről városunkba haza érkezett családjával együtt s pár napi tartózkodás után hosszabb időre Rómába fog utazni. — Baltay János kir. erdőmester családjával együtt jelenleg Palermóban időzik. Doktorrá avatás. Dr. Neubauer E, Ferenczet tegnap avatták az összes jogi tudományok doktorává a budapesti tudományos egyetem jog és államtudományi karán. Ez alkalommal családjától többen felutaztak az avatásra, városunkból pedig többen táviratilag üdvözölték a fiatal doktort. Rendjeladományozás. Ő Felsége a király Sztán- csek János debreczeni Ítélő táblai bírónak, saját kérésére történt nyugalmaztatása alkalmából, sok évi hű és buzgó szolgálatai elismeréséül a harmadosztályú vaskorona rendet díjmentesen adományozta. Eljegyzés. Janki Béla bányaművezető a napokban jegyezte el néh. Kassay Endre építészmérnök leányát: Kassay Margitot. Elhalálozás. Szendy Lajos pacséri ref. lelkész ki pár év előtt a nagybányai lelkészségre pályázott, e hó 27 én 58 éves korában, szivszélhüdés következtében hirtelen elhalt. Ápri 29-én temették. A boldogultnak neje Miskolczy Ilona volt s igy só- gorságban állott dr Miskolczy Sándor városi tiszti ügyészszel. Gyászhir. Községi iskolánk érdemes igazgatójának Doroghy Ignáncznak nagybátyja Doroghy Károly meghalt a napokban Szolnokon. A boldogult tekintélyes városi hivatalnok volt. Haláláról a következő gyászlapot adták ki: Doroghy Béla máv. tiszt, a számos rokonság nevében is, megtört szívvel jelenti szeretett atyjának, Doroghy Károly ny. városi árvaszéki ülnöknek, f. hó 27-én reggel fél 7 órakor, életének 77-ik évében, hosszas szenvedés után történt elhunyták A megboldogult földi maradványai f. hó 28-án d. u. 1 órakor fognak a halottas háznál (Tün- dér-utcza 47G. sz.) beszenteltetni és a róni. kath. sir- kertben örök nyugalomra tétetni, az engesztelő szentmise-áldozat f. hó 20 án d. e. 10 órakor fog az egek Urának bemutattatni. Szolnok, 1904. április hó 27-én. Béke lengjen porai felett. A megboldogult, legfiatalabb íiteslvére volt a Doroghy Ignácz igazgató édes atyjának, ki ugyancsak 77 éves korában halt el hirtelen 1890. aug. 13-án Szatmári, egy pár perez alatt. A két testvér végtelenül szerette egymást. Most már mindketten pihennek az anyaföldben. Nagybánya — sz. kir. város. Olvasóink emlékezni fognak arra, hogy a város a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszternek a községi iskolákat illető utasítását elfogadni nem kívánta, mivel az a sz. kir. és az önálló törvényhatósági városokra nem vonatkozik. Most, a mint értesülünk, a miniszter kimondta, hogy az utasítás Nagybányára nem vonatkozik, mivel Nagybánya sz. kir. város. Ez intézkedés kétszeresen lényeges, a mennyiben a róm. kath. és gór. kath papválasztás ügyével is összefüg. Egyelőre azonban ezt a hirt csak fenntartással közöljük. A régi korcsolya pálya környékének nagy örömet fog okozni a belügyminiszternek azon intézkedése, hogy az itt levő mindenféle vizek elsősorban levezetendők s csak azután fogjon a város a csatornázáshoz. Köszönetnyilvánítás.. Mindazok, kik Istenben boldogult szeretett férjem végtisztességtétele alkalmából részvétükkel bánatunkat enyhíteni szívesek s úgy a végtisztességtételen megjelenni kegyesek voltak, fogadják ez utón is hálás köszönetünket. Nagybányán, 1904. április 28. A család nevében is: Özv. Makray Sámuelné. A főgymnasium köréből. A VlII-ik-osztály vizsgálatai május hó 7-én kezdődnek a vallástani vizsgálattal. A segélyzö-egyesület gyűlését vasárnap tartotta. Az egyesület vagyona 2776 korona. Évenkint átlag talos óráknak ! Igaz, hogy a sánta jegyző még nem hozta el napi levelezéseit, de sebaj! Majd dörömbölni fog az ajtón, s akkor utólagosan átveszi tőle; addig be sem köti a levélzsákot. Leült a kis lakó asztal mellé, tollat vett kezébe s levelet irt: »Tekintetes Almássi és társa uraknak Budapesten.« Gyorsan futott a toll a papíron, egy fehér illusió- ból készült ruha, fehér orgona virágokkal díszített kalap, fehér atlasz czipöcske, meg keztyü egy szempillantás alatt megvolt rendelve, utánvétellel Vadvölgyre, Geszti Róza kisasszonynak. Borítékba tette, s fölezimezte. Egészen fölvidult mosolyogva nézegete magát a kis fali tükörben, s elképzelte, hogy milyen jól fog állani neki az a sok fehér holmi! Az ö sugár termete, szép arcza, bájos mosolya hódítani fog a váraljai majálison. Csak úgy fognak tódulni nyomába a fiatal emberek. Boldog lesz, ki vele egy táoczot ellejthet; a négyeseket meg éppen kapkodni fogják, s alig ha nem előre le foglalják tőle. Aztán a majális után haza fogják kisérni még hintóba is ültetik, s úgy vágtatnak véle vadvölgyre, S hátha- hátha akkor a sziveket összehozó; bűbájos júniusi éjszakán, valaki nyilatkozni is fog! O boldog fiatal ábrándok ! Betette a megrendelő levelet a zsákba, hogy a hét órai kariollal továbbítsa. E pillanatban zörgettek az ajtón. A sánta jegyző jött a hivatalos levelekkel. Róza vig kedélylyel nyitotta föl az ajtót s átvette a leveleket. — Jó kedvű ma Róza kisasszony! — jegyezte meg a jegyző, látván a mosolygó bájos arezot, talán valami örvendetes levelet kapott? — Nem kaptam jegyző ur, hanem én mindig jó kedvű vagyok I — Tartsa a majálisra jó kedvét! — Nem tudom megyek-e vagy nem ? — Már hogy ne jönne! Én is átmegyek az írnokommal I — Megválik, mehetek-e ? — Már pedig Róza kisasszony nélkül nem fogérni semmit az a mulatság! — Jaj, jegyző ur, ne gúnyoljon ki egy ilyen szegény ái va leányt, mint a milyen én vagyok ! — Nem gúnyolódás az, a mit mondok ! Ha én nem lennék már olyan vén ember, bizony a lábaihoz borulnék Róza kisasszonynak! Különösen ha hófehér ruhában látnám, azt hinném, hogy a meny országból szállott alá ! — Ugy-e ? jól állana nekem a fehér ruha? — kérdé a leány fölvillanó szemekkel, — ugy-e öltözzem fehérbe. — Fehérbe tetőtől talpig! Az áll jól az ilyen fiatal liliom szálnak ! Csókolom a kezecskéit! Vette kalapját s lassan elsántikált a postáról. Róza magán kívül volt örömében. Mintha ez a vén ember belelátott volna az ő leikébe ! Jaj, de jó, hogy megírta a megrendelést, csak már jönne a kariól hadd vigye gyorsan, repülve azt a levelet ! Négy-öt nap alatt itt lesz a ruha, s ha éppen valami igazitni való lenne rajta, elvégezi ő maga is. Igaz ugyan, hogy sokba fog kerülni; az ö számítása szerint köriilbelől 50—60 koronába ; egy egész havi fizetésébe. — Istenem! — szólt önmagában megdöbbenve, miből fogom kifizetni ? Hiszen nincs megtakarított pénzem egy-két koronán felül! Mit cselekedtem ? Édes Istenem ! Remegve állott a levélzsák mellett, s azon gondolkodott, hogy a levelet ismét kivegye abból és semmisítse meg. Már kezdte is bontogatni a zsákot, mikor az ajtó előtt megszólalt a posta legény kürtje. Szivdobogva tartotta kezében a zsákot, szemét lehunyta s pár pillanatig álmodozva állott egy helyben, mozdulatlanul. Az élesen fölhangzó kürtszó magához téritette a szegény leányt. Határozott léptekkel ment ki, s átadta a zsákot a posta legénynek. A kocsis vígan fújta a kürtöt s Váralja irányában elvágtatott. Mintha az a kürt is a fehér illusió ruháról beszélt volna. Már régen elhangzott a kürt szava, s Geszti Réza még mindig ott állott a vadgesztenye fák alatt, meredten belenézett a csöndesen leszálló alkonyatba. Valami szorongó érzés töltötte be lelkét. Egyszerre fölsohajtott: — Istenem ! milyen szép lesz, ha majd abban a fehér ruhában tesznek engem a ravatalra ! . . . Mintha belelátott volna a jövendőbe ! . . . II. * Zengett a dal, pengett a czimbalom a váraljai kis népkertben. Kora délután kezdték a mulatságot. Az árnyas fák alatt hullámzott a meghívott közönség, Geszti Róza jókor megérkezett. A vadvölgyi plébános ur édes anyja szives-örömest ment vele ; mert hát fiatal leány egyedül nem mehet rossz nyelvek mindjárt megszólnák érette. Habfehér ruhába volt öltözve tetőtől talpig. Olyan bájos volt, hogy a váraljai leányok irigykedve néztek reá. Volt is tánezosa túlontúl ! Egyik kézből a másikba adták; nem panaszkodhatott, mert nem ült egy pillanatig sem, pihenő alatt is egész tábor fiatal ember vette körül, meg a házas emberek is lassanként oda húzódtak, hogy legalább egy szót váltsanak a vadvölgyi szép postás kisasszonynyal. Délután négy óra lehetett már; a tánczjavában folyt. Róza kigyult arczczal tánczolt egy csinos ke- reskedösegéd karján, midőn egy falusi ficzkó közeledett a táneztérhez, erősen kezdett integetni a leánynak ; kezében egy levelet tartott. Róza azonnal észrevette a kis vadvölgyi gyereket félre állt a tánezolók sorából, s boldog mosolylyal vette át a levelet, s hirtelen átolvasta. E pillanatban a kigyult arezon halálsápadtság futott keresztül; gyorsan zsebébe rejté ; s engedelmet kért tánczosától, hogy rövid időre eltávozhasson ; befogatott a plébános ur hintójába s gyorsan hazafelé hajtatott. A ki e perezben látta a postás kisaszonyt, azt hitte volna, hogy egy halott ül a kocsiban. Szemét lehunyta, szép kis kezeit imára kulcsolta egybe, s rászorította dobogó szivére. Gyorsan eltelt az a félóra, mely Váraljáról Vad- völgyig szükséges volt Pedig szegény Geszti Róza úgy szerette volna, hogy soká-soká tartson, hogy ház a ne érkezzék soha! A postaigazgatósági titkár ur, Vámosy Aladár boszusan sétált a becsukott postahivatal előtt, s várta a hazarendelt kisasszonyt. Kis pálczikájával mérgesen csapkodta időnként a gesztenyefa alá csüngő lombjait ; a megijedt verébsereg hangos zajjal röpült tovább a mérges ur látó köréből. No de érkezett már a kocsi. Róza messziről megismerte a szigorúságáról hires titkár urat, s kezeit még akkor is összekulcsolva tartotta, mikor a kocsi a ház előtt megállóit, mintha kegyelemért esdekelt volna, Vámossy Aladár magas barna férfi volt, körülbelül 30—35 éves; megjelenése elagáns nagyurias, de
