Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-28 / 9. szám
(2) 1904. Február 28. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 9. szám. végül a »Szomszédasszony« czimü vígjátékot jászották el kiváló színpadi otthonossággal Jeney Gézáné és Rába László árvaszéki ülnök. Ezután az egész nagy közönség a havas idő daczára átrándult a kaszinó termeibe vacsorára s ott sokáig elmulatott. Csütörtökön február 25-én reggel nagyszámú, diszes közönség gyűlt egybe a székház tanácstermébe. Már 10 órakor egész fekete sereg lepte el a tágas terem földszintjét, a karzaton pedig a hölgyek tarka csoportja húzódott végig. Majd megjelentek a diszmagyarba öltözött. orsz. gy. képviselők, főispánok, kiküldöttek s festői képet nyújtottak, a mint az első sorban, közvetlen a zöld asztal előtt helyet foglaltak. Károlyi György gróf öles alakjával, pompás meggyszinü dolmányában, kék attilában remekül festett ; jól nézett ki a mi orsz. gyűlési képviselőnk is: Bay Lajos buzavirágszinü attilában és sötét meggyszinü dolmányában. Fél tizenegy után 5 perczczel Nagy László kormányzó alispán megnyitotta az ülést s felolvastatta a királyi kéziratot, melylyel Kristóffy Józsefet Szatmármegye és Szatmár város főispánjává nevezte ki. Erre az alispán indítványára Kölcsey Antal vezetése alatt Pemp Antal, Do- mahidy István, Kende, Szuhányi Ödön, Jármy Ödön, Bencsik István, Csipkés András és még több más bizottsági tagokból állott küldöttség ment a főispánhoz, hogy meghívja öt az ülés terembe, aki csakhamar meg is jelent a jelenvoltak harsány éljenzései között. Daliás, csinos alakja sötétszinü diszmagyarban, rokonszenves, férfias arcza, egész megjelenése igen jó benyomást tett a közönségre. Ilosvay főjegyző felolvasta az esküt, a főispán csengő hangon, ünnepélyesen mondotta utána. Eskü végeztével háromszor megéljenezték. Ilosvay főjegyző üdvözölte a megyei tisztikar nevében, üdvözölte teljes bizalommal, megemlékezett a vármegye múltjáról, a magas állásról, melyben a főispán negyedfel százezer ember fölé rendeltetett s beszédét jó kivánattal fejezte be. Kristóffy József főispán ezután harsány hangon, gyönyörű kiejtéssel, megragadó szónoki előadással mondta el valóban magvas beszédjét, melyet teljesen hiteles szövegben egész terjedelmében közlünk. (A főispán beszéde.) Mélyen tisztelt törvényhatósági bizottság I Midőn uram, királyom kegyelme és a m. kir. kormány bizalma folytán Szatmár vármegye ősi föispáni székét ezennel elfoglalom, agyamnak első gondolata, szivemnek első érzése arra késztet, hogy szeretettel és tisztelettel üdvözöljem ezen nemes vármegye közönségét, a melynek élére engem nem a hatalom szomja. nem is a hir vágy, hanem a kötelességteljesités becsületes szándéka állított. Jól tudom, hogy fényes nevű elődök', köztük Szatmárnak legnemesebb és legelőkelőbb sarjai előztek meg hivatali helyemen, akik itteni származásuk és mindenki által jól ismert hazafias működésűk ajánló levelével foglalták el föispáni széküket és a kik ennél fogva A csöndben, mely most beállott a kormányos kitölté magának a rumot s egy hajtásra kiitta miközben száját elégedetten torié meg. Erre egy a matrózok közül halkan nevetni kezdett, mire hirtelen felnézett és mintha csak most vette volna észre, hogy a legénység mind lenn van, kérdezé őket. Mit csináltok itt lenn ? Mit akartok itt ? — Semmit sem uram, csak. •— — Takarodjatok a fedélzetre azonnal, ordított a kormányos felkelve. — Álljon meg! kiáltott Bradd kapitány szigorúan a kormányosra. — György?! szólt a kormányos azon a vékony sipitó hangon, amelyen eddig is utánozta a kapitányt.-Ébressze fel Zingall, kiáltotta Bradd dühösen, elég volt már a tréfából, majd én megmondom neki, hqgy ki, kicsoda. Zingall kapitány elbizakodott mosolylyal kelt fel és rettentő tekintetét a kormányosra szegezte. A kormányos egy keveset hátrálva tátott szájjal nézett a kapitányra. — Mi az őrdögért nézz úgy reám ? Kérdé gorombán. Tekintetét még jobban reá szegezve, Zingall közeledett a kormányoshoz, majd kezeivel tapsolva erősen az arczába fújt. A kormányos dühös kiáltással a kapitányra vetette magát, majd derékon kapta a földre teperte és ütlegelni kezdte. — Segítség! kiáltott Zingall fuldokló hangon, segitség, mert megöl. — Miért nem oldja fel, kiáltott Bradd dühösen, minek játszik véle így ? — Fújjon mégegyszer az arczába, szólt a szakács a kapitány fölé hajolva. — Vigyétek el, ordított Zingall; megöl. Bradd kapitány, barátja segítségre sietett, amit már jövetelüknél a megyei közönség bizalmának örvendhettek, annak az igazán megtisztelő bizalomnak, a melyet nem az állás, nem a méltóság, hanem a közönség érdekében kifejtett önzetlen működés elismerése nyújt a köztéren járó embernek. Én bevallom, hogy ilyen ajánló levélnek birtokában nem vagyok, de nem is lehetek, hiszen az én sorsom eddig a hazának más helyén jelölte ki működési körömet, ha jót cselekedtem, ott méltányolják, ha tévedtem, ott hibáztatják. Nekem, fájdalom, nem állott itt módomban, mint számos jeles elődömnek a közönség jóindulatát előre megnyerni; még csak előkelő idegen sem vagyok, a ki talán országos hírneve, dicsősége vagy magas társadalmi állása folytán kérhetné előre a tisztelt megyei közönség jóakaratu bizalmát. De azért egészen üres kézzel én sem állok itt, egy ajánló levelet én is hoztam magammal, igaz, hogy szerényét és kevés szavut, csak annyit, a mennyi becsületes fogadalom gyanánt lelkiismeretem tiszta lapján Írva van és ez a fogadalom az, hogy a mai naptól fogva én is Szatmár vármegyeinek érzem és vallom magamat, részt kérek és kívánok a vármegye öröméből és bujából, küzdelmeiből és törekvéseiből, föképen pedig azon komoly, férfias munkából, a mely ezen ősi vármegye erkölcsi és anyagi boldogulásának és felvirágzásának alapfeltételét képezi. E komoly és mélyreható munkának megindítása, a vele járó ambitiónak a közigazgatás, a társadalom, a közgazdaság összes pontjain való életre hívása, e czélból minden értékes erő felkeltése és egyesitése és ekképen a termő és alkotó munkának a vármegyei élet egész vonalán eszközlendő életbe léptetése: ez képezi azon vezéreszmét, a mely föispáni működésemet, kormányzati cselekvéseimet minden izében áthatni és irányítani fogja, úgy annyira, hogy ezen regeneráló munka gondolatát tekintem azon széles keretnek, a melyen belül az összes szellemi és erkölcsi erőket és ha szükséges, még a hatalom erejét is, a vármegye javainak munkálására felhasználni és érvényesíteni akarom. Ebben a széles keretben az első helyet foglalja el a közigazgatás, a mely természeténél fogva legközelebb férkőzvén a közönséghez, gazdaghoz és szegényhez egyaránt, jóságával és páratlanságával általános megnyugvást, hibáival sok keserűséget, nem egyszer pótolhatatlan károkat okoz. 1 Törvényes befolyásom egész súlyát fogom latba vetni a közigazgatás fokozatos javítása, annak gyorsasága, egyszerűsége, pártatlansága és tisztasága érdekében ; különös figyelmet fordítok a községek vagyonkezelésére és háztartására, a melynek takarékos rendjétől a községi élet fejlődése függ; egyúttal előszeretettel karolván fel a közutak fejlesztésének és általában a közlekedés eszközeinek ügyét, a mely a modern társadalmi berendezkedés és vele járó érintkezés előfeltételét képezi. Általában a közigazgatás terén, amennyire ellenőrzési jogköröm és feladatom kiterjed, arra fogok törekedni, hogy ez a nemzet fentartó szolgálati ág az ebben lüktető élet fejlődésével jusson szerves hangulatba, s a végrehajtásnál nem a törvények betűjét, hanem a törvények szellemét applikálva, mentői kevesebb papiros fogyasztás mellett az élet szükségleteit és igényeit elégítse ki. Törvényes hatáskörömben, sőt még azon túl is támogatni fogok minden hasznos törekvést, a mely a vármegye közgazdasági érdekeinek előmozdítását czé- lozza. Ha kell, a kezdeményezés és tettre hívás, ha kell, a végrehajtás terén állok itt a küzdők és a dolgozók sorába, nem feledkezvén meg egyszersmind a szegény munkás népről sem, a melynek jogos erkölcsi és anyagi érdekei, különösen a kivándorlás szemponta herkulesi termetű és erejű kormányos észrevevén kapitányát a kajűt falához szorította- Áztán elengedte a levert kapitányt s megállván előtte tekintetével mintegy méregetni kezdte. — Mi miért — nem oldja — fel, nyögte Bradd kapitány. — Nem tudom felelte Zingall kapitány. Elvesztettem akaraterőmet felette. Ily esetek már előfordultak Tudja én még csak kezdő vagyok, de egy pár év múlva. — Bradd kapitány gyűlöletes pillantást vetett barátjára, a kormányos pedig hirtelen meg pillantván Ja még mindig lenn levő legénységet, elkezdte őket kifelé kergetni fel a fedélre, ő maga is utánuk menvén. — No ezt ugyancsak jól csinálta szólt Bradd kapitány. Miért nem oldja fel akarata alól? — Mert nem tudom, felelte Zingall röviden. Majd magától elmúlik. — Magától ? szólt Bradd. — Lássa kérem, ő most egy tévhit befolyása alatt van s, hogy meddig tart, azt nem tudhatom, de bármit is fog tenni, ne ellenkezzék vele. — Ne ellenkezzék vele ? ismételé Bradd, gúnyosan, és ön azt állítja, hogy ön hipnotikus ? Zingall önérzetesen kihúzta magát. Hát nem látja, hogy mit tettem ? A dolog úgy áll, hogy amidőn a hajóra jöttem telve voltam delejes erővel, de az most mind benne van. Ez engem gyengén hagyott s a inig akaratom nem száll le róla, ő e hajó kapitánya marad. — És vélem mi lesz, kérdé Bradd ? — Ön a kormányos, s engedje figyelmeztetnem, hogy szerepéhez illően alkalmazkodjék. Ha nem ellenzi semmiben sem, úgy .azt hiszem minden jól fog végződni, máskülönben azonban megöli önt — jából mindig meleg érdeklődésem tárgyát fogják képezni. Kulturális téren sohasem lehet eleget tenni. A feladatok itt csak akkor szűnnek meg, ha majd a magyar nemzeti állam fenséges épülete teljesen betetőzve lesz. Addig a mi feladatunk nem lehet egyéb, mint jó kedvvel és bőséggel hordani a köveket ehhez a nagy nemzeti munkához, a melyhez a társadalom minden hasznos tagjának szeretetét, vonzalmát és közreműködését megnyerni egyik legrokonszenvesebb czélo- mat fogja képezni. És mert vármegyénk területén velünk együtt tekintélyes számban nem magyar ajkú polgártársaink is élnek, a nemzetiségi kérdésben ki kell jelentenem, hogy én ezen kérdésben a magam meggyőződését a történelem tanulságaira alapítom és azt tartom, hogy valamint egy ezredéves történelmi fejlődés eredményeként áll az a megmásithatlan tény előttünk, hogy az egységes magyar állam a nemzetiségek jogainak, szabad kulturális és anyagi fejlődésének teljes respektálása mellett épült fel, ez az egységes magyar állam egyebekben jövőre is a nemzetiségek törvényes jogainak, erkölcsi, anyagi és kulturális fejlődésük szabad érvényesülésének megengedése és biztosítása mellett tartható fenn, természetesen kizárásával minden oly törekvésnek, a mely a magyar állam integritását és közjogi rendjét érinthetné, a mely illegális törekvésekkel szemben a törvény által adott hatalmam teljes súlyát és erejét habozás nélkül érvényesíteném. önként értőleg a főispánnak a politikai téren is vannak feladatai. Én azt a politikát, a melyet itt képviselek, az igaz szabadelvüség természete és szelleme szerint fogom kezelni, a mely midőn egyrészt kizárja az erőszakot, a hatalom nyomását és a hivatali beavatkozást, másrészt mindenki politikai meggyőződésének tisztelete mellett saját benső igazságaival akar az elmékre meggyőzöleg hatni. Ugyanez a szabadelvüség fog vezetni e teremben a tanácskozások irányításánál, a hol minden nézetnek meghallgatást, minden indítványnak komoly megfontolást fogok szerezni, arra törekedvén, hogy az ellenkező nézetek és vélemények közül igazságképen mindig az érvényesüljön, a mely a vármegye érdekeinek legjobban megfelel. Jól tudom, hogy a megyei életben a községek fejlődése körül a társadalomban és az egyesek viszonyaiban számtalan hasznos érdek vár megoldásra és erélyes képviseletre. Hát én mindezeknek képviseletét felfelé és lefelé egyaránt szívesen és örömmel vállalom, bár hangsúlyoznom kell, hogy mentői nagyobb erőt meritek a közönség támogatásából és bizalmából, annál nagyobb eredményt fogok felmutatni ezen hasznos érdekek képviselete és kielégítése kőiül. De a tisztelt megyei közönség támogatása mellett feladataim sikeres megoldásához kérnem kell egyszersmind a vármegyei tisztikar támogatását is és pedig elsősorban az igen tisztelt alispán űrét, a ki önfeláldozással és sokszor keserű megpróbáltatások között teljesité e helyen kötelességeit és a kire én épen ezen oknál fogva támaszkodni és az ő bölcs tanácsával élni akarok, remélvén, hogy ekképen egymást megértve, őszinte és vállvetett együttes munkássággal fogunk közreműködni Szatmár vármegye boldogulása és felvirágzása körül. A vármegye — hiába állítják ellenségei —- ma sem romladéka a múlt idők alkotmányos küzdelmeinek ; őrszelleme, védbástyája ö még mindig a nemzet magasabb érdekeinek, a melyet azonban fentartani, a kor igényeihez és a modern közigazgatás szükségleteihez idomítani és benne a rendet a szabadsággal ösz- szeegyeztetni hitem szerint csak úgy lehet, ha a mellett, hogy egy feladata magaslatán álló tisztviselői kar vezeti és intézi a vármegye municzipális ügyeit, és a törvény felelőségre sem vonhatná tettéért. Jó éjt kivánok ! — Talán csak nem megy ? szólt Bradd karjánál fogva. — Igen, felelte amaz. Úgy látszik, hogy irántam ellenszenvvel viseltetik s ha maradok, csak jobban elmérgesitjük Aztán könnyedén felfutva épp idejekorán ugrott félre, hogy a kormányos fejbe ne üsse, aki fenn hallgatózott. Égy ugrással elérte a hágcsót s eltűnt az éjji homályban. Bradd kapitány izgatottan járt fel s le szobájában, amidőn a képzelt kapitány lejött. — Én aludni megyek György, szólt a kormányos. A fejem egy keveset nehéz. Mielőtt a dagály beáll, hívjon. — Hová megyen aludni? kérdezé Bradd kapitány.- Hová megyek aludni? felelte a kormányos, hát hálófülkémbe, természetesen. Ezzel fogta az asztalon álló üres palaczkot benyitott a kapitány hálófűi kéjébe belülről elzárva az ajtót. Aztán az ágyra dobta magát egy párnát szájához fogva oly nevetésben tört ki, hogy majd megfulladt. Másnap reggel, amidőn a fedélzetre jött, a kapitányt a kormánynál találta gondterhes arczczal s észrevette, hogy mig aludt a horgonyt felszedték és útnak indultak. Mániájaa helyett, hogy alábbhagyott volna, még erősbödni látszott, és a kapitányt helyéről eltolva rövid csípős predikácziót tartott neki a szófogadás erényéről. — Smitt György, szólt hozzá, ön derék ember és én eléggé méltányolom szorgalmát, de a mig én vagyok e hajó parancsnoka, nem illik, hogy ily önkényesen járjon el.
