Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-28 / 9. szám

1904. Február 28.

9 szám. (3)

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

egyszersmind a jövö, szakképzett tisztviselői nemzedék is biztosítva van, a mely hazafias életczélhoz a megyei fiatal, müveit generati'ót megnyerni egyik legkedvesebb feladatomat fogja képezni.

Mélyen tisztelt törvényhatósági bizottság! Valamikor réges-régen, a mikor még nem húzott szerte- széjjel a magyar, a nemzeti ujszászületés verófényes napjaiban, midőn Kölcsey, Wesselényi és a jeles politikai képzettségű Nagy Károly tiszti ügyész ültek és szónokoltak e teremben, akkor, midőn a szatmári 12 pont született meg e falak között, a történelem tanúsága szerint Szatinár vármegye az országban nagy eszmék zászlóvivője és diadalmas körülhordozója vala.

Nekünk sem módunk, sem alkalmunk, sem képességünk arra, hogy a nagy elődeink nyomdokaiba lépjünk. Mi csak az ö nagy példájukból tanulhatunk, lelkesedésükből elszántságot és kitartást meríthetünk ahoz a komoly férfias munkához, a melyet Szatmár vármegye erkölcsi és anyagi boldogulásáért és felvirágzásáért kifejteni akarunk oly czéllal és elhatározással, hogy vármegyénk a nemzeti törekvések küzdelmes utjain ezentúl is a haladás és fejlődés zászlóvivője legyen.

Éhez a nagy munkához kérem én az Önök támogatását. Hiszen nem magamnak kérem, hanem Szatmár vármegyének. De kérem egyszersmind hozzá a mindenható Isten áldását is, amely után szives üdvözlésüket és megjelenésüket hálásan megköszönve, zárom szavaimat azzal, hogy; Éljen a király ! Éljen a haza ! Éljen Szatmár vármegye közönsége!

Roppant hatást gyakorolt a főispáni beszéd. E perczekben talán nem volt senki a teremben, a ki a vármegye uj kormányzójával ne rokonszenvezett volna, a közelében levő előkelőségek siettek is melegen megrázni kezeit, s gratulálni az őszinte, nyílt, értékes tartalmú székfoglalóhoz.

Gróf Károlyi György fejezte ki a vármegye közönségének bizalmát, üdvözölte hosszabb beszédben a törvényhatósági bizottság nevében a főispánt. Ö, úgymond, tiszteletben tartja a magas hivatalt, a kormány megbízottját, s a kiváló egyént, a kinek szép beszéde minden oldalról helyeslésre talált, előlegezi a közönség nevében a szeretetet és a reménységet.

Az ifjú gróf rokonszenves szónok, kinek úgy tartalmilag, mint alakilag csinos beszédje után Kölcsey Antal indítványára elhatározta a gyűlés, hogy az elmondott szép beszédek egész terjedelmükben jegyzőkönyvbe vétessenek.

Végül a főispán a mai nap emlékére Teleki Pál grófot tiszteletbeli szolgabiróvá nevezte ki. Ezzel a gyűlési rész befejezést nyert.

Némi pihenő után megkezdődött a küldöttségek fogadtatása. Ezek aztán szakadatlanul vonultak a kisterembe egész d. u. 2 óráig. A főispán a 28 küldöttségnek 28 szép beszédet mondott s egyik szebb volt a másiknál. Valóban Kristóffy az ő őszinte, megnyerő, keresetlen beszéd modorával és megkapó világos gondolataival a legjobb szónokok közzé tartozik.

1 Elsőnek jöttek az orsz. gy. képviselők Feilitsch b. alelnök vezetése alatt, kik érzékeny búcsút vettek képviselői körökben közszeretetben álló barátjuktól.

2.Idegen törvényhatóságok Kállay Zoltán hevesmegyei főispánnal élükön. Heves, Szabolcs, Hajdú, Debreczen, Szilágy.

3. Róm. kath. papság Kosztra István esperes vezetése alatt.

4. A nagykárolyi róm. kath. egyháztanács szónoka Timár Péter volt.

5. Nagykárolyi ev. ref. egyházmegye Do- mahidy Elemérrel az élén. A főispán adott válaszában hangsúlyozta, hogy hive az 1848. XX. törvényezikknek. Érdekes volt az öreg, 80 éves Asztalos nagykárolyi ev. ref. lelkész nyilatkozata, a ki bemutatáskor megemlítette a főispánnak, hogy ö már a 12-ik főispánt üdvözli Nagykárolyban.

6. Nagykárolyi ref egyház, szónoka Asztalos Sándor.

7. Megható volt Csanádmegye búcsú vétele, ez nem tartozott a hivatalos küldöttségek közzé. A főispán baiátai, iskolatársai, kik látták öt tanulni, növekedni, nagygyá lenni igaz érzelemmel váltak meg a megye fiától. Bucsuzásul a főispán a pátriabeliek szónokát könnyezve csókolta meg.

8. A gör. kath, magyar egyház. Somossy Miklós hangsúlyozta, hogy ez az egyház a ma| gyarság érdekében most nagy küzdelmet folytat s Kristóffy megígérte, hogy ügyüket támogatni fogja.

9. Gör. kath. román egyház, Szabó Ignácz lelkész.

10. A nagykárolyi ág. h. ev. egyház küldöttsége élén dr Lucz Ignácz felügyelő üdvözölte a főispánt, a ki a protestáns egyház iránt való rokonszenvének adott kifejezést.

11. Az izraelita statusquo hitközség. Fürth F. rabbi szép magyar beszédével.

12. Orthodox hitközség.

13. Fényes volt a honvéd zászlóalj és csendőrség tisztikarának küldöttsége. Barkóczy Fe- rencz őrnagy katonás rövidséggel, pár meleg szóval illette a főispánt, a ki a haderőnek rendkívül fontos rendeltetését vázolta a beszédre, adott válaszában.

14. Nagy László vezetése alatt tisztelgett a vármegyei szabadelvű párt is tekintélyes számú tagokkal s a főispán válasza, melyben a sza- badelvüség ápolását, a szabadelvű eszméknek a társadalomban, a mindennapi életben, sőt a barátságban való terjesztését is hangsúlyozta, talán a legszebb megnyilatkozás volt.

15. A vármegyei Széchenyi társulat. Vezetője szintén Nagy László.

16. Állami anyakönyvvezetők. Majos Károly egész politikai essayt tartott erről az uj intézményről, a főispán pedig annak küszöbön levő reformjáról.

17. A községi jegyzők küldöttségének (szónoka Bodoky Béla) meg a jegyzői hivatás fontosságáról mondott igen érdekes dolgokat hangsúlyozván, hogy nemsokára fölkeresi őket a hivatalban.

18. A Szatmármegyei gazdasági egyesület

szónoka Domahidy Sándor volt. A főispán válaszából, mint érdekes életrajzi adatot kiemeljük, hogy midőn elvégezte jogi pályáját, nem volt teljes korú, ezért közigazgatási pályára nem alkalmazhatták s igy mint vármegyei gazd. segédtitkár kezdte meg működését.

19. Kemény Alajos pén^ügyigazgatóval a pénzügyigazgatóság és dohánybeváltó hivatal népes tisztikara.

20. Kegyesrendi gymn. tanár-kara Hám

József vezetésével.

21. A községi erdőket kezelő állami erdészet tisztikara. Szónok Márton Sándor.

22. Ecsedi láp lecsapoló társulat. Szónok Domahidy Sándor. A főispán itt azon nézetének adott kifejezést, hogy a lápnak nemzet gazdá- szatilag nagy kérdését telepítés által véli megoldhatónak.

23. Az államvasutak tisztikarát Tóth Kálmán főnök vezette..

24. A posta- és távirda hivatalt Schnébli János főnök.

25. Nagykároly képviselőtestülete. Szónok Debreczeni István polgármester, a ki beszédében felemlítette azt is, hogy az állami túlságos terhek könyitésében kéri a város a főispán pártfogását. Kristóffy válaszában kiemelte, hogy a kormány általában a városi és specziálisan állami feladatok elkülönítése által nagyban segíteni fog a városok helyzetén.

26. Nagybánya küldöttségének tagjai voltak : Gellért Endre szónok, Bálint Imre, Csüdör

L. Izik Vilmos, Kovács Sándor, dr Miskolczy Sándor, Km. Papp Sándor, Révész János. Gellért szép beszédje után a főispán csodálatos tájékozottsággal fejtegette Nagybánya közjogi helyzetét, specialis állami feladatait s ígérte, hogy nem is oly sok idő múlva fölfogja keresni városunkat.

27. Felsőbánya város. Szónok Farkas Jenő polgármester tartalmas szavaira Felsőbánya magyar nemzeti missziót teljesítő hivatását emelte ki a főispán, s szintén megígérte, hogy nemsokára a város vendége lesz.

28. Végül a vármegyei tisztikar következett Nagy László alispán vezetése alatt. A főispán igen szép szavakban emelte ki ebben a mai 29-ik beszédében, hogy utoljára jönnek, pedig legközelebb állanak hozzá, legközelebb állanak mint tisztviselők az ő hivatalához, de legközelebb állanak szivéhez is, hangsúlyozza a barátságot s reméli, hogy vállvetett munkával sikeresen fogják megoldani a vármegye nagy feladatait s kívánta, hogy egymást soha félre ne értsék.

Bevégzödvén két és fel órai nagy munka után a küldöttségek tisztelgése, a főispánt az egész tisztikarral együtt lefényképezték s ezután közös ebéd következett a kaszinó helyiségeiben.

Eltekintve attól, hogy a kaszinó termei erre az alkalomra szükeknek bizonyultak, mert a társaságot négy terembe kellett szétosztani, ez az

— De Ön nem érti, szólt Bradd kapitány erősen fékezvén feltörő haragját. Nézzen a szemembe György.

— Kit nevez ön Györgynek ? szólt hirtelen a kormányos.

— Nézzen tehát -a szemembe, szólt a kapitány figyelmen kívül hagyva a kormányos beszédjét.

— Majd nézek én úgy, hogy meg nem kö- köszöni, felelte a kormányos dühösen.

— Meg akarom önnek a dolgok állását magyarázni, szólt Bradd. Emlékszik Zingall kapitányra, aki tegnap este hajónkon volt?

— Arra a piszkos emberkére, aki folytonosan reám nézett, kérdé a kormányos?

— Azt nem tudom, vájjon piszkos-e, szólt Bradd kapitány, de őt gondolom. Tudja, hogy mit tett önnel, György.

— Mit ? kérdé a kormányos dühösen.

— Hipnotizálta önt, szólt a kapitány hirtelen. Maradjon csak nyugodtan. Nemde, ön azt hiszi, hogy ön Bradd Benjamin e hajó kapitánya ?

— Nem csak hiszem, én az is vagyok, szólt a kormányos, és szeretném, hogy valaki az ellenkezőjét állítsa.

Tegnap — szólt Bradd neki bátorodva — ön Smitt György volt e hajó kormányosa, azonban barátom Zingall kapitány hipnotizálta önt és elhitette önnel, hogy ön az.

— Aha látom már mi a baj, szólt a kormányos szigorúan. Ön berúgott. Valószínűleg megdézmálta a rumos üvegeimet.

— Kérdezze meg ön; ön megbolondult kiáltotta a kormányos úgy, hogy a legénység is hallja. Ha csak valaki is bolondozni merészkedik velem, annatc csontjait porrá zúzom, folytatta a kormányos.

Bradd kapitány parancsára most előjött a legénység és felszólítására, hogy mondják meg a kormányosnak, hogy csak kormányos, egyik a másikát kezdte bökdösni, hogy szóljon.

— Nos, szólt a kormányos egy kis szünet múlva, miért nem mondjátok Györgynek, hogy elment az esze ?

— Kérem szólt Bili alázattal, az nem tartozik mi reánk.

— Átkozott, szólt a kormányos megragadva gallérjánál, tudod, hogy én vagyok a kapitány, nemde ?

— Persze, hogy tudom felelt Bili.

— No lássa György — szólt a kormányos a kapitányhoz fordulva, a ki reszketett dühében. — Hallotta ? Figyeljen reám- Ön vagy ivott, vagy meg zavarodott. Menjen és feküdjék le és ha nem csinál több bolondot, úgy ez egyszer meg bocsátók önnek.

Ezzel a legénységet helyükre rendelé s hogy nyoma maradjon parancsnokságának, az egész hajót piros, fehér, és kékre festeté. Az élelmi szereket pedig, melyek nem voltak ínyére, a tengerbe há- nyatá.

A kapitány mindezt tehetetlenül nézte s hogy eszét ne veszítse, melyre föltétien szüksége volt — lement.

Az idő telt, s a kormányos ahelyett, hogy észre tért volna, még jobban beképzelte magát bitorolt rangjába s Bradd kapitány, miután mégegyszer megpróbálta esztelenségéről meggyőzni elhatározta, hogy mihelyt partot érnek, átadja a rendőrségnek.

Kora délután Tidescroftba érkeztek és a kormányos mintha csak megérezte volna, hogy ez lesz utolsó alkalma a hajón parancsolni, maga köré gyűjtötte a legénységet és lelkűkre beszélt, miként viseljék magukat, ha partra szállanak. Kei üljétek a mulatókat folytatta beszédét s menjetek haza feleségeitekhez, miként én is egyenest haza megyek az enyémhez.

— Mit beszél ez ? súgta Bili ámulva a szakácsnak, hiszen neki nincs is felesége.

— Ne légy bolond Bili, — felelte a szakács, — a kapitány feleségét gondolja. Nem látod, hogy most ő a kapitány.

Az idő gyönyörű volt, és a kapitány izgatottsága valami szörnyű volt. Fel és alá járt a fedélzeten s sóvár pillantásokat vetett a part felé s alig értek közelébe egy ugrással lenn termett. A kormányos rosszul titkolt mosolylyal nézte mindezt, s miután a hajót kikötötte, le ment a kapitány fülkéjébe s annak legjobb italaiból megerősítve magát elhagyta a hajót, hogy szerepét méltóan befejezze.

Ezalatt Bradd kapitány hazaérkezett s feleségének mindent elmondott, ki nem kevéssé csudálkozott az egész dolgon.

A kapitány rendőri segítséget akart igénybe venni, majd pedig orvosszakértőkhöz akart fordulni, felesége azonban ellenezte, mert mondá a dolog nagy port fog felverni, s daczára férje ellenkezésének elhatározta, hogy ő majd egyedül végez a kormányossal.

— Te eredj a konyhába, szólt az asszony az ablakon kinézve. Itt jön. Meglásd, hogy elbánok majd véle.

A kapitány az ablakon kinézett s látta mint tart Zingall kapitány szerencsétlen áldozata egyenest a ház felé. Felesége félre tolta és daczára nagy ellenkezésének a szomszéd szobába tuszkolta és az ajtót betette.

Éppen leült a divánra, amint a kormányos,

kinek bátorsága erősen megcsökkent, belépett. Az