Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-28 / 9. szám

TÁRSADALMI HETILAP

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEaTELENIK 3^ TUSI IDEIT VASAE3Sr^.P

Előfizetési áratc •. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20GI).

Szerlcesztősóg és IciodóLiivatal Felaőbányai-utcza 20 sz

A főispán beiktatása.

Január 12-én kélt szárnyra a hir, hogy vármegyénk főispánja Kristóffy József lesz. A vármegyei körök nagyon vegyes érzelmekkel fogadták ezt: »Tehát újra idegen, már a harmadik!« Megvalljuk, némi elégedetlenség is végig moraj- lőtt a vármegyén.

Egy kormánypárti lap: az »Újság« ugyan biztatott bennünket, hogy ha Hugonnay gróf utódja lesz is Kristóffy, »ez nem olyan szabású ember, a ki utódnak való volna. Elöl szokott ö járni: Invenczióban, tudásban, képzettségben, szeretetreméltóságban, politikai egyéniségben és küzdelemben is, a mikor harezok ideje van. Világos fej, törhetlen jellem, és szabadelvű minden izében,«

Ez a jellemzés, nyíltan ki kell mondanunk, teljesen bevált minden szavában. Kristóffy a beiktató ünnepélyek alatt, hihetetlen gyorsa- sággal meghódította az egész vármegyét. Az ő kiválóan rokonszenves egyénisége, vonzó modora, remek szónoki talentuma eltalálta azokat a finom nüanszokat, a mikre aztán azt mondotta Kölcsey Antal bátyánk : »Írják fel ezeket a beszédeket a jegyzőkönyvbe, hadd lássa az utókor, hogy tudunk mi lelkesedni is, ha velünk bánni tudnak.«

Póz nélküli őszinteség, keresetlen tiszta beszéd, világos fej, gyors itélötehetség és nemes jóindulat jellemzik az uj főispánt. Harmincz- egy beszédjét hallottam egy napon az erős fizikummal és még erősebb lélekkel megáldott embernek, de hogy melyik volt a legszebb még sem tudnám megmondani. Talán a programul- beszéde, hisz ez az ó szép előadásában csak úgy ragadta magával a közönséget,

Kristóffy egyénisége sokat ér s működése nyomán áldás fog fakadni, de úgy hisszük ő a főispánságnál még nagyobbra hivatott s nem minden ezélzás nélkül mondta a ház aielnöke b. Feilitsch üdvözlőbeszédének zárószavaiban neki, »és ha a magyarságot itt egyetértő, vállvetett, működésre bírtad, ha a nagy nemzeti czélok szolgálatában megerősítetted, add át a munkát másnak.«

A beiktató ünnepségekről részletes tudósításunk következő :

Hetek óta hiresztelték, hogy Kristóffy József főispán beiktatása mikor lesz, némely lap öt dátumot is közölt már és egyik sem volt iga?n A Tápunk csak a múlt számában jelezte,

' aíérty hogf^ biztosat írhasson erről a dologról.

Február 24-en érkezett a főispán Budapestről Teleki Géza volt beli gyminiszter, Domahidy Elemér debreczeni, Kállay Zoltán hevesi, Meskó Csanádi főispán és tizenhyolcz orsz. gy. képviselő kíséretében, a gyorsvonattal Nagykárolyba. A vonat reggel 6 óra 50 perczkor indult Bpest- ről, 12 óra 50 perczkor erkezett Erkörtvélyesre, hol a megye határán a főispán tiszteletére külön megállították a vonatot, mert különben nem szokott megállani, s itt Gönyey István nagykárolyi főszolgabíró üdvözölte a megye nevében az érkező főispánt.

Nagykárolyba G 2 órakor robogott be a gyorsvonat, a pályaudvaron levő nagy közönség harsány éljenei között. Nagykároly város nevében a perronon Debrecz- ni polgármester beszélt s a főispán válasza után megindult a díszes menet a városba, számtalan kocsi, igen sok négyes és ötös fogat és 50 tagú zászlós paraszt bandérium vonult keresztül a városháza előtt felállított hatalmas diadalkapun, mely Nagykároly színeivel: kék-fehérrel volt diszitve s Nagykároly czimere lengett a szép lobogókon. A vármegyeháza előtt állott meg a menet, a hol Nagy László alispán szívélyes szavakkal fogadta a székház uj lakóját, délután 4 órakor pedig zsurt rendezett a tiszteletére1

Este 7 órakor Nagykároly városa impozáns fáklyásmenetet rendesett s nagy lelkesedéssel tüntetett az uj főispán mellett.

Este a székház nagytermében a nóegylet műkedvelői előadást rendezett óriási közönség jelenlétében. Az est alkalmából Majos Károly »Virágüdvözlet« czimü prológját mutatták be eló'ször, melynek szövegét itt közöljük :

Szín : Tó pariján, bokros háttér előtt virágkertben, leánykák különféle virágjelmezben részint álló, részint fekvő helyzetben félkörben csoportosítva alusznak; függöny gördiiltével kerti tündér, karján szedett virággal teli kosán ál, a szín elejére lebben s szavalja a prológol.

Tündér:

(Virágokat mintegy költögetve:)

Szép virágok, testvérkéim ! Ébredjetek !

Nagy örömhír: megjött az uj kertészetek!

(Virágok szemeiket dörzsölgelve ébredeznek s áhítatai hallgatják a

tündért.)

A szivárvány száz színében csillogjatok ! Kelyheitek ontsák most a jó illatot!

(Főispán felé meghajtja magát)

Hatalmas ur! — kerti tündér, ki most köszönt, Elédbe hint üdvözletül virágözönt!

(Kosarából virágot szór a főispán elé)

Mi idegen s te — ránk szintén ösmeretlen ;

A szavunktól, őszinte — bár megnerettenj!

A hódolat — kérés kapcsán eseng feléd:

Légy jó kertész, s hogy az lehess, — ösmerj elébb ! Ne hidd, hogy itt e sok virág — mind csenevész, S rajtunk a sás, a dudva, rút bozót tenyész ! Bármit beszél a hir, — e föld, a fajta jó! Kormányos légy s úgy félre nem megy a hajó ! Hallók hired: mester vagy a virágokban ;

Am késedtől -- igaz szivünk alig dobban!

Vágd a fattyut, de a nemes hajtást ne bántsd, Tövist, ha tépsz, rózsát ne sérts, ne érjen gáncs ; A rombolás, — mely nem alkotást szül, halál ; Czélhoz az ér, ki a középutra talál!

Ha kannádból »egyetértés« harmata hull, Homlitáskor »tapintatod« el nem lazul,

S bölcsességed kapálgatja termő földünk,

Távol tartod a »szétvonás« férgét tőlünk!

A nagy szigor legyen kivételes zápor;

Nem a villámütés, de a napfény ápol !

Munkálj (rámutat a főispánra)

te meg uram isten igazába,

S nem hull több bírálat zord jege e tájra !

Jeles elméd, nagy tudásod erős karod Éden kertet teremthet itt, ha akarod!

De ám, ha mi merész tanácsadók lettünk,

Nagy esküvel ki is mentjük ezt a tettünk :

(Esküre emeli kezét)

Feléd tartjuk szolgálatkész kelyheinket.

Bízást, reményt láthat bennük a tekintet.

(Sorban a megfelelő virágdiszü leányokra mutat.)

E lángszirom, mély érzését kinálgatja;

Kék testvérnek, tisztelet a foglalatja;

E bóbitás, szorgalomért máris hévül;

S hitet tesz e bimbó — becsülete felül !

Mind rügyre kész, meddő köztük — egyetlen sincs ! Tetszésedet kinyerni lesz — a legszebb kincs! Hatalmas ur! Rajtad a sor légy jó kertész,

S meglásd, hogy a jó munka itt kárba nem vész ! Hozott Isten ! Szerencsés légy ! halmozz sikert! Váljék édes otthonoddá e kert!

Közel jövő gazdag virágaratást hoz,

S kötheted a dicsőséges bokrétához !

(Virágok mind)

Éljen ! Éljen ! Éljen !

Majd bibliai tárgyú élőképeket adtak elő : »Mózes megtalálása«, »Jefte fogadástétele« stb. s

A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE“ TÁRCZÁJA.

Egy kiérdemült hazafihoz.

Nem kérdem én, dicső uram, Kelmed annyit mért iszik!

Hisz kelmédnél ősi jelszó-.

Hogy ki butykossal viszik.

Ámde van egy óhajtásom, Szerencsésnek mondanám:

Ha kelmedet szép szerivel A mennyekbe juttatnám.

Nagy a jussa, érdeme is,

Nem volt kend itt hiába! Elveszett az ingatlanja:

Marad ingó utána.

Ránk maradt ez ősi jelszó ■■»Fiuk! veszélyben a hon,

Igyunk! . . .« És hogy meg is tartjuk, Azt is bátran mondhatom.

Nyugodt lehet, dicső uram,

Ha már innen kivénült ;

Örökébe méltó utód,

S kitartóbb nemzedék ült.

Ha van bajunk, de van borunk,

Iszunk, Nagyúr, nagyokat, —

Kend mehet már, bankettjegyet Már nem kelmed osztogat.

Pálmay József.

Bitorolt rang.

— Angolból fordította: ENGEL JENŐ. —

Ránk maradt hazafisága Ezt jól meg is tanulók!

Azt hiszem, hogy dikezibban Kendet is fölülmúlók.

No de hisz1 ez kötelesség, Hogyha dolgunk rútul áll! . . Iszunk, iszunk sárga j'öldig Mienk még a telt pohár! . . .

— Most mutatok önöknek valamit, ha sikerül, szólt Zingall kapitány homlokát törülve. Eddig még nem próbáltam és nem tudom hogyan fog lefolyni mert őszintén mondva, csak kezdő vagyok még a hipnotizálás terén. Bradd kapitány, ha nincs ellenére megmondom neki, hogy ő Bradd kapitány és ön az ő kormányosa

— Nem bánom, szólt Bradd kapitány.

Zingall teljes erővel haladt előre. Gyors mozdulatokkal felrázá a kormányost kábultságából és fénylő szemeit erősen rá szegezé.

— Ön Bradd kapitány, tulajdonosa e hajónak, szólt lázasan és nyomatékkal.

— Az vagyok, felelte a kormányos komolyan.

— És ez itten György, az ön kormányosa, szólt Zingall, Bradd kapitányra mutatva.

— Igen, felelte a kormányos egy sóhajjal— Rendelkezzék tehát, szólt Zingall és kezeit elégedetten dörzsölve leült.

— A kormányos felpillantott és parancsolólag maga körül nézett.

— György — szólt hirtelen a kapitányhoz fordulva — meglehetősen utánozva annak hangját.

— Parancsol, szólt Bradd humoros szempillantást vetve Zingall felé.

— Egy barátom, Zingall kapitány jön meglátogatni ma’este, hozzon a dolgozó szobámból egy kevés rumot ki a részére.

— Azonnal, szólt a nevető Bradd.

— Csak egy ujjnyit hozzon, folytatá a kormányos, mert úgy iszik mint egy hal.

— Sosem mondtam ilyesmit, protestált Bradd halkan. Nem is gondoltam ilyesmire.

— Persze, hogy nem, felelte Zingall, szemét az asztalon álló majdnem üres palaczkra vetve. •

— És vigyázzon a dohányra György, szólt ismét a kormányos.

A kapitány erőltetett nevetéssel nyugtalanul nézett a kormányosra.

— Éhes, mint egy hyena a dohányra, de csak a máséra, folytatta tovább a kormányos.

— Zingall kapitány, ki eközben a pipáját tömni kezdé barátja dohányából melyet, ez elébe tett, most kezdé azt pipájából kiszedni és visszatenni a sze- lenczébe.