Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-21 / 8. szám
Nagybánya, 1904. Február 21. — 8. szám. XXX. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP i- ^ ; |) A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE meg-teleitie: Tr.A.s.Á.iEgisr.A.iE3 Szerkesztőség és tciadótiivatal Pelsőbányai-uitcza 20. sz Előfizetési árak *. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. A jótékonyság nemtől Negyvenkét éve már annak, hogy a jóté- konyczélu nőegyesület Nagybányán szakadatlanul működik s valóban hálára és figyelemre méltó munkálkodást fejt ki. A város közönsége pedig a kebelében alakult sok jótékony egyesület felett mindenkor éber figyelemmel Őrködik. És méltán! A mai nehéz anyagi körülmények között a szocziális kérdés megoldása a legfőbb elv és legsürgősebb óhaj. Ezen kérdést pedig máskép nem lehet megoldani, mint csakis a szövetkezésekkel. Városunk e tekintetben igen áldozatkész s a hová társadalmi adóját fizeti, azon egylet felett szigorú felügyeletet gyakorol. Épen ezért— miként a most kiadott évi jelentés mondja — a nöegylet mint a múltban, úgy most is tudatában volt e szigora felügyeletnek s a rája rótt kötelességeket tisztikara mindenben erejét összeszedve, édes örömest végezte. Tudta azt jól, hogy a szenvedő emberiség szolgálatában van és ez a legnemesebb czél, a legszebb eszmény, amelyért küzdeni mindenkor dicső dolog. Szegények mindenkor vannak velünk. A társadalom óriási forrongása, a vagyoni jólét forgandósága, a véletlen, melynek mindnyájan alája vagyunk vetve, a leggazdagabbat is koldussá teheti. Ma még boldogan, arczán a megelégedettség mosolyával jár valaki az utczán s holnap a dúlt vonásokból következtetünk átélt egyetlen nap rombolásaira. A mi szegényeink között is vannak ilyenek s a nőegylet legnagyobb szeretettel kereste fel ezeket adományaival, kik jobb napokat láttak valaha, kikhez a nyomasztó gondok csak későn szegődtek társul s épen azért sokkal inkább érzik azt. Czélja az egyletnek a szegények segélyezése, azért soha sem szűnt meg azon buzgólkodni, hogy munkaházi termékeinek minél szélesebb piaczot teremtsen és támaszkodott Nagybánya város közönségének áldozatkészségére is, hogy ezek által elősegítse magasztos törekvéseit. Nagybánya tudja nagyon jól, hogy a nő- egylettel jót tenni annyi, mint szegényeinknek alamizsnát adni. Szívesen ad neki, tesz érte, mert tudja, hogy szeretetadománya jobb helyre nem mehet. Negyvenkét esztendő óta szorgal- mataskodik ez a derék intézmény a szegényügy terén s e hosszú évek alatt sohasem volt panasz, zugoloÜás- ellene, sőt mind nagyobb áldozat- készség iránta. Erről a nagy áldozatkészségről tesz tanúbizonyságot az őszi gyljtés, amelynek 274 K 30 f lett az eredménye. A farsang utolsó napján tartott calico-bál, bár látogatottság tekintetében nem volt valami nagy, mégis 132 K 70 f-t jövedelmezett. Fényes estélye az egyesületnek a karácson másodnapján megtartott hangverseny 311 K 60 f jövedelemmel. A hivatalos jelentés nem mulaszthatja el, hogy hálatelten ne mondjon köszönetét Teleki Gézáné grófnő őnagymcltóságának, a helybeli Részvény-takarékpénztárnak, Nagybánya város takarékpénztárának, továobá a Kincst. Bányaigazgatóságnak, kik az egyesületet nagyobb összegekkel támogatni kegyesek voltak. A munkaházi készítmények ez évben is nagy kelendőségnek örvendettek s több kitüntetésben részesültek. Tavaly mutatták be az utolsó párisi kiállításon nyert elismerő oklevelet, a pozsonyi kiállítási ezüstérmet. Résct vett az egylet a zsolnai kiállításon, hol, arany-, az iglói és szatmári kiállításokon, hol ezüstéremmel lett kitüntetve. A hódsági kiállításon a készítmények igen gyors kelendőségnek örvnndecteK. Budapesten a József kir. herczeg védnöksége alatt álló sanatorium- egyesület kiállításán szintén részt vettek. Ez alkalommal kiállított termékeikről egyik fővárosi napilap (Budapesti Hírlap) a legnagyobb elismeréssel szólt. De a kitüntetésekre a koronát a m. kir. földmivelési minister tette, aki igen hízelgő levélben fejezte ki elismerését az egyesület működése felett. Örömmel értesülünk arról, hogy az egyesület ipari czikkei hazai fürdőinkben is nagy kelendőségnek örvendettek. Barcs Gusztávné Feketehegyen, továbbá a Hosszú nővérek Nagysom- kuton díjtalanul eszközölték a készítmények eladatását. A „NAGYBANYA ÉS VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. A Nap. Fölkelt a Nap s egy lángoló sugara Megérintette alvó színemet, Egy másik ajkamat csókolta meg S fölpattant tőle lelkem titkos zára. S születtek vággggal telt melódiák, Forrók, de tiszták, mint a kócsag szárnya Legbensőbb rejlett énemet kitárna, Miként kibontja kelghét a virág. ... De egyszer aztán csak letűnt a Nap. . . S a fényözönt, miben tobzódtam szinte, A ragyogást mind, mind magával vitte. Nekem csupán . . . csupán a dal maradt. És igy kifosztva most, koldussá válva Sírom e dalokat az éjszakába. . . Jörgné Uraskóczij Ilma. Bitorolt rang. — Angolból fordította: ENGEL JENÓ. — A Viktória teherszállító hajó legénysége az esti szürkület homálya mellett ült a hajó fedélzetén, lomhán bámulva a mellettük elhaladó hajók árnyait; egyes nagyobb hajók neve fölött néha élénkebb vitába bocsátkozva. Még igy is nehezen telt az idő és a legénység vágyakozva gondolt a partmenti mulatókra, hol szabad idejüket rendesen tölteni szokták. A mai estén Bradd kapitány kívánságára — ki egyszersmind tulajdonosa is volt a hajónak — egy sem távozott, mert — mint mondá — egy kapitány kollegája fogja őt meglátogatni, aki egyúttal a hipnotizálás terén is jártas és egyes dolgokat be akar mutatni. Addig is, mig barátja megérkezett, egyet mást elmondott a körülte álló legénységnek, kik bámulattal hallgatták kapitányuk elbeszéléseit. — Én ilyesmit még sosem hallottam, szólt egyik a matrózok közül mély lélegzetet véve. — Te még jó sokat nem hallottál, Bili, szólt most egy másik, akin meglátszott, hogy nem tudja elviselni, hogy megszokott grogjától elesik ma este. De, kapitány ur szemtanúja volt mindezeknek ? — Igen, sőt egy alkalommal Zingall kapitány engem is hipa otizálni akart. Jól van mondtam, ámde azt hiszem, hogy az én koponyám egy kevéssé kemény lesz erre a czélra. — És fogadni mernék, hogy az is volt, szólt most az a matróz, aki oly nyílt volt Bili iránt. — Hát bizony mindent megpróbált, szólt a kapitány, de akkor nem sikerült hipnotizálnia, ma este azonban eljön és ha valamelyitek, kívánja úgy lejöhet kajűtomba és ott hipnotizáítathatja magát. — És miért lenn a kajütban, miért nem itt a fedélzeten ? kérdé a hajó herkulesi termetű kormányosa. — Azért, szólt a kapitány, mert ahoz mesterséges világítás kell. Most hangok hallatszottak a parton és az éjjeli őr által vezetve Zingall kapitány a fedélzetre lépett. A legénység az érkezőben semmi különöst nem tapasztalt, sőt a hágcsón nagyobb vigyázattal jött le mint szokás. Alacsony termetű ember volt, kevéssé kidülett szemekkel a sok hipnotizálás folytán. A legénységgel barátságos beszélgetésbe eredt, mígnem Bradd kapitány hosszas unszolásra beleegyezett, hogy lenn egy próbát ád hipnotikus erejéről. Ezen ipari czikkek utján részt vett az egylet a debreczeni ipar- és kereskedelmi kamara állandó kiállításán. Havi segélyekkel 60 szegényt látott el és pedig 1472 koronával. Munkásokra fizetett 1383 koronát. A kisdedóvókban több mint 180 gyermek nyert gondos nevelést és felügyelet. A karácsonyi ünnepek alkalmával a két óvóban karácsonyfa ünnepeket tartottak, a melyek után a szokásos ajándékok kiosztása következett a gyermekek kedves meglepetésére és örömére. A Mária menházban volt a szegények karácsonya, városunk jószivü lakossága, sőt a messze távolban lakó tagok is szívesen hoztak áldozatot, hogy szegényeink legalább az ünnepek alatt ne érezzék nyomorúságukat. Meszlényi Gyula szatmári püspököt Őfelsége V, b. t. tanácsossá nevezte ki. Az egylet ez alkalomból O exellenciáját hálatelt szívvel üdvözölte. Megünnepelte továbbá csendben ügybuzgó elnökének, Robelly Lajosnénak az egylet körében töltött huszonöt éves fáradságteljes működését. A tagok közül, a városból való eltávozása miatt kilépett Várady Gyuláné választmányi tag, Konkoly Thege Elekné pedig meghalt. Uj tagok: Kovács Elekné, Lakos Imréné, Kende Dánielné, Veres Lászlóné. Velők az egyesületnek 71 működő tagja van. Lovrich Gusztávné és Harácsek László édes atyjoknak, Harácsek Józsefnek emlékére 200—200 koronás alapítványt tettek. Tartottak több rendes és választmányi gyűlést s a pénztárt két alkalommal vizsgálták meg. Az elmúlt év arról is nevezetes, hogy ebben pendítették meg a fózőiskola eszméjét, melynek létesítése ez év kötelessége leend. Az egyesület pénzbeli forgalmáról múlt számunkban emlékeztünk meg, most csak annyit teszünk hozzá, hogy a jelenlegi vagyon 38162 korona 45 fillért tesz ki. A kiadott terjedelmes és csinos jelentés szerint körülbelül ezek volnának a főbb mozzanatok az egyesület múlt évi életéből. Láthatjuk belőlük, hogy a nőegyesület hivatása magaslatán Kezdetben nem igen volt valami sikere. A legénység egy kis lemezre bámult merően, melyet kezükbe adott úgy, hogy majdnem fejfájást kaptak, azonban alig valami sikerrel. Az első, aki a bűvös erőnek engedett Bili volt, aki lágy delejes álomba merült, melyből kifolyólag bolondnál bolondabb dolgokat miveit. — Különös mily hatalma van felette, szóit Bradd kapitány örvendezve. Zingall kapitány elégedetten mosolygott. E perezben, mondta, teljesen hatalmamban van s bármit parancsoljak, kész megtenni. Kívánja valaki, hogy tegyen valamit ? — Hát, szólt egyik az emberek közül, nekem egy fél dollárral tartozik s én úgy hiszem, hogy nagyon érdekes egv kísérlet lenne, ha meg parancsolná neki, hogy fizessen. Kétkedem a hipnotizálás valódiságáról, de ezáltal minden kételyemet eloszlatná. — Nekem hatvan centtel tartozik, szólt most egy másik matróz hirtelen. — Egyenként, szólt az előző matróz hevesen. — üs nekem, szólt a szakács, egy dollárral tartozik, nem is tudom mióta. Zingall kapitány áldozatához fordult. Maga itt ennek az embernek, az első szóló felé mutatva, egy fél dollárral adós; ennek itt hatvan centtel, s ennek egy dollárral. Fizesse meg. Bill most a legtermészetesebb arczczal zsebébe nyúlt elővéve egy néhány zsíros pénzdarabot s a jelzett összegeket kifizette. — Az őrdögbe is- szólt a kormányos ámulva azt hittem, hogy az egész hipnotizálás csak szemfényvesztés. Kérem most ébreszsze fel. — De, szólt a szakács, ne mondja meg neki, hogy mit tett. Zingall kapitány kézmozdulattal eszméletre hozta médiumát, ki csöndesen társai közé húzódott.
