Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-14 / 7. szám
Nagybánya, 1904. Február 14. — 7. szám. 9 9 XXX. évfolyam. 9 TÁRSADALMI HETILAP k:A nagybányai gazdasági egyesülés hivatalos közlönye awne<3-t:ei^e;asms: awcxasTEEa^r vasAeitap Előfi-zetósi ára 1c •. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fii 1. Szerkesztőség és leiadólnivatal Relsőtoányai-tatrcza 20. sz vasút? Egyszerű telefon értesítésére »külön vonat«-ot indít, melynek díjjá 10, azaz Tíz- korona ! Vagy egy másik példa : Január 22 -én temették Simándon néhai dr. Mittler Pál volt bécsi orvost. iStmawí Aradtól 3 kilóméternyire van az arad—ujszentanna—kétegyházi vonalon. A temetés délután l órakor volt, olyan idöben/ mikor arra nem megy vonat. Simánd pedig sokkal kissebb helység, hogysem ott a temetésen részt venni szándékozók elszállásolást kaphattak volna. Rendeltek hát egy motorkocsiból és egy mellék kocsiból álló »különvonat *-ot, a mely a mintegy 60 tagból álló társaságot a 35 kilométeres útra elvitte és a temetés után vissza szállította 40, azaz negyven koronáért! Ilyen és még száz meg száz előnye van a fürge és olcsó motorosnak a nehézkes és drága nagy vonatok felett. Ugyanígy van a teherszállításnál. Akkor megy, mikor van mit szállítania, mikor megrendelik. Csabán éppen egy nagyobb birtokos dohányának beszállítását, volt alkalmunk szemlélni. Es ugyanez a kis vasút szállítja el a Wenkheitn gróf 11000 holdas birtokának összes terményeit minden fennakadás és késedelem nélkül, és ami fő: olcsón. A kis gazdák meg arra a tapasztalatra jöttek rá mióta motoros szaladgál a kis vasutju- kon, hogy egy fogattal kevesebbre van szükségük, illetve azt a fogatot, amelylyel eddig birtokukról a városba közlekedtek, egészen gazdálkodásuknak szentelhetik. Olyan olcsón viszi őket a motoros, hogy nem csak lovaikat kár volna befogni és a munkától elvonni, de a szekérkopással is többet veszítenének. Hogy a motoros a falukon, nádfedeles házak közt is teljesen veszélytelen, arra Csaba meg Békés példája szolgálhat teljes megnyugtatással. Ott szűk utczákon nádfedeles házak közt jár. Békésen egy a szabályozási vonalon kívül álló régi nádfedelü ház eresze meg éppen csak egy méternyire van a motorostól. Nem kevésbé érdekes azonban az is, hogy az Alföldi Első gazdasági vasútnak messze földön terjedt el a.lji^e, minap egy ludwigshafeni vasúti igazgaí(|Y|j/be utazta a motoros közlekedési vonaíákát tanulmányozás czéljából. Pár hét előtt két angol vasutas járt Aradon ugyan- ily czélból, A múlt évben Amerikából is voltak hasonló okokból. Ezt a jó hírnevet a vasút nemcsak a motoros üzemnek, hanem annak a praktikus berendezésnek és kezelésnek köszönheti, amelylyel úgyszólván teljesen szakit minden eddigi rendszerrel. Sehol semmi luxus ; semmi felesleges dolog ! Minden lehető egyszerű és olcsó, de jó. És hogy Magyarországon miért áll egyedül a maga nemében mind e mai napig, annak igen érdekes a magyarázata, Az a hiedelem, hogy az a kis vasút azért létesülhetett és azért mutathat fel olyan fényes eredményeket, mert a háta megett áll és mindenben támogatja a tekintélyes és gazdag arad—Csanádi vasút.! Pedig ebből csak annyi a valóság, hogy annak a kis vasútnak igazgatója, lelke egyszersmind az A cs. V.-nak főmérnöke és a vasút valamivel olcsóbban volt előállítható, mint más hasonló, — de épen Sármezey igazgatónak volna egyik legfőbb óhajtása, hogy létesülne valahol az országban egy másik hasonló, amelynél még személyi összeköttetés sincs nagy vasúttal, mert akkor beláthatnák, hogy másutt se »ördögi mesterség« az. Múlt évi gyümölcsforgalmunk és értékesítő viszonyaink. Ismét a szatmári kertészeti kiállításra térek visz- sza s megczáfolni igyekszem a kiállítás -alkalmából egyik tájékozatlan szatmári lap azon állítását, mintha a kiállításban résztvelt gazdák 50 — 500 darabig terjedő egész gyümölcstermésükből állítottak volna ki nehány darabot. íme múlt évi gyümölcsforgalmunk: Motoros közlekedés. Egy pár megyei lapban olvastuk, hogy a szatmár-nagybányai vonalon azért odázzák el a motoros közlekedést, mert az eddigi kísérletek megbízhatatlanoknak bizonyultak. Válaszolva erre elmondunk egyetmást s hangsúlyozzuk, hogy Magyarországon van már igen sikerült motoros közlekedés, a mely teljesen és reményen felül bevált, tehát éppen nem megbizhatatlan. Él és uralkodik pedig ez a motoros közlekedés győri yl •[ ü eredménynyel A Csaba—Mezökovácsháza Csaba—-Békés közötti vonalokon. Ha kissé ismertetjük ezt, talán nagyobb .t adunk a mi vasutunk igazgatóságának is: logy hova fejlődött az alföldi első gazda- vasút, mióta azon motoros kocsik járnak, arró. igen érdekes tapasztalatokat olvasunk A személyforgalom soha nem remélt magassá'. i emelkedett. Mig a kis vasúton mozdonyos vonatok járás a viteldijjak drágábbak voltak, az uta- k száma 24 - 26000 volt egy év alatt. Mikor 11)02. május 1-éna motorkocsikat vették használatba és a viteldijjakat leszállították, az utasok ozáma 67000-re emelkedett. A múlt esztendőben pedig már havonként 25—-28000 utasa volt a kis vasútnak! Naponként majdnem 1000 utas! Sőt volt olyan nap, a csabai őszi vásár napján, amikor egy nap alatt 4600 (négyezer - hatszáz) utast szállított a kis vasút! Szinte hihetetlen számok, kivált ha tudjuk, hogy milyen lakatlan vidéken megy keresztül a vasút! Ezt az óriási forgalmat azonban csak azzal a mindenben nyilvánuló praktikus felfogással és eljárással lehetett elérni, amit ott tapasztalni lehet. Csak egy példát. A motoros kocsik rendes menetrendje úgy va'n megállapítva, hogy Csabán a személyvonatokhoz van csatlakozásuk. A vonal mentén lakó Wenkheim Frigyes gróf azonban csak gyorsvonaton utazik. Mit tesz a kis A „NAGYBÁNYA ES VIDÉKE" TÁRCZÁJA. Hajh Rákóczi!... Hajh Rákóczi! hajh Bercsényi! Magyarország szép vitézi, Mért alusztok oly sokáig? A magyar rég tettre vágyik. Árpád apánk, Kossuth apánk ' Turulszárnyon röpül hozzánk : Tűzzel rohan, ontni a vért, Ki csak itt halt, ki csak itt élt. Hajh Rákóczi! hajh Bercsényi! Magyarország szép vitézi, Álljatok már egyszer talpra, Riadjatok, rajta ! rajta ! Dara Máté. Első magyar önkéntes maszkos társaság. — Farsangi maszkirozás -Egy este igy szólotlam önmagamhoz:-— Szerelném tudni, miért ne öltözhetném én maszkba, mint annyi más? A farsang elfut, közeledik a heringes böjt, élvezzük hát az életet, a mig lehet. (Mert mikor már nem lehet, akkor úgy sem fogjuk élvezni többé) Mivel pedig két maszk több mint egy maszk, bárom, több, mint kettő, tiz pedig még annál is több, tehát megalakitotlam az »első magyar önkéntes maszkos társaságot.« Megvallom, tömérdek fáradságomba került. Az öregek azt mondották, hogy ők már öregek, a fiatalok azt, hogy ők még fiatalok. A vidámak kika- czagtak, a komolyak meg összecsapták ránezos kezeiket, égre tekintvén s igy kiáltottak fel: — Miféle hivalkodás ez, Uram? kenyeret a népnek, bérkocsit Kanabokának, de farsangot nem Életünket és vérünket a társadalomért, de maszkunkat nem! Saját külön helyi filozófusunk pedig kijelentette, hogy mivel az emberek amúgy is maszkban járnak éjjel és nappal, tehát ő sohasem fogja belátni azt, hogy mi szükség van az egyik álarezra még egy másikat reátenni ? Avagy kell-e a bozon- tosfejü poétának vendéghaj ? az ép lábúnak mankó, a kemény fogúnak hamis fog, a szemfülesnek szem- golyó és hallócső ? Ugy-e bár nem kell. Tehát akkor a mai társadalomnak sincs egy garas ára szüksége sem a maszkra. Megértették önök? Elmehetnek. Én azonban rendithetlen voltam, nem hallgattam se jobbra, se balra, nem tekintettem se vagyonra, se korra, se nemre, se rangra, se vallásra, se nemzetiségre, hanem a legnagyobb lelkesedéssel megalakítottam az általam tervbe vett társaságot. Sok bajjal járt a szereposztás. Mindenki betyár akart lenni, még a társulat hölgy tagjai is, mert — mi tűrés-tagadás benne — bizony daliás is a lo- bogós ingű, rojtos gatváju, pörge kalapos, árvalánv- hajas magyar betyár, a ki ha rjgyújt egy-egy bus nótára, az egész hölgykoszoru rögvest odáig van a nagy szerelemtől Figyelmeztettem azonban a társaságot, hogy ha csupa betyár kisértené meg a házalást, annak esetleg végzetes következményei lehetnének. Az ilyen betörés nagyon megtalálná ijjeszteni városunk csendes, begubózott lakóit. Győzött a jobb rész! Két órai tárgyalás után a szerepeket következőleg osztottuk ki: Magyar betyár, német szakácsné, angol zsoké, czigány leány, pap, katona, kondás, virágárusnő, pe- reczes, búr leány. Összesen tiz tag, kik véd és dacz szövetséget kötöttünk, egyetértésre, összetartásra és a rnaszktitok szigorú megőrzésére köteleztük magunkat abban a biztos tudatban, hogy társaságunk veres fonálként fog végighúzódni városunk történetén. A gyűlésen történt összeszólalkozástól kipirul- tan, de mégis bizonyos kellemes izgatottsággal oszoltunk széjjel azzal, hogy három nap múlva az est sötét leple alatt a »Vasbunkó«-hoz czimzett kis korcsmában isméi találkozunk, a mikor is egyelőre ki-ki bemutatja majd legjobb meggyőződése szerint összeállított jellegzetes öltözékét s kikéri reá a választmány jóváhagyását. Megérkezett a várva-várt este. Öndicsekvés nélkül mondhatom, hogy az én megjelenésem kivállóan maradandó benyomást telt a jelenvoltakra, mivelhogy t. i, én valék a »magyar betyár.« De meg is érdemeltem a tetszés-zajt, sok akadállyal kellett megküzdenem. Először nem találtam pörge kalapot, azután árvalányhajat, végül sarkantyút az egész városon. Ismeretlen dolgok ezek arra mifelénk, éppen olyan, mintha valaki bocskort kérne Kisújszálláson, vagy farmatringot Debreczenben, létrát Rátóton, lencsét Ivókán. De segítettem rajta. »ívsz kell a magyarnak vagy kötél!« mondja Anthistenes. Egy ócska kemény kalap levágott karimával és becsapott tetővel a csalódásig hű pörge kalappá vált, árvalányhajat pedig gyártottam három szál pi- paszártiszlitóbói, sarkantyúnak derekasan megfelelt két derelyemetsző s oly kaczkiásan állott, hogy valóságos aranysarkantyús vitézzé lettem.
