Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-14 / 7. szám

7. szám. (2) 1904. Február 14. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Friss alma 1,585,941 kgr. Nyers szilva. . , . . , 1.961,966 kgr. Vegyes friss gyümölcs . . 121,490 kgr. Aszalt alma.............. 91.763 kgr. Aszalt szilva .............. 735,891 kgr. Di ó............................ 438,688 kgr. Sz ilvaiz....................... 426,686 kgr. Sz ilvapálinka.............. 52,697 kgr. Össze sen 5.415,122 kgr. 1.018,280 K 66 f értékben. Ezen nagy mennyiségű gyümölcs a nagybányai vasúti állomásról 702 és a nagysikárlói állomásról 184, összesen tehát 886 vag- gonban szállíttatott el és pedig nagyobbára külfötdi piaczokra, Becs, Berlin, Stuttgart, Páris, Hamburg, Londonba. A posta utján, továbbá a közeli piaczokra ko­csin szállított gyümölcs, de különösen gesztenye, a julius hóban feladott őszi baraczk, a még nagy menv- nyiségben készletben levő aszalt szilva és sziívorium, végre a buság-misztótfalusi állomáson feladott gyü­mölcs és egyéb termények a kimutatott mennyiség­ben benn nem foglaltatnak, s igy a múlt évi gyü­mölcstermésnek értékét Nagybányának és járásához tartozó községeknek minden nagyítás nélkül 1400000 koronára becsülhetjük. Csak szeszfőzési illeték czi- mén a nagybányai adóhivatal pénztárába 32,338 K 99 f folyt be, a melyhez csak egy szeszfőzde — a Mol- csány Gáboré — 1042 koronával járult hozzá. Eb­ből kitűnik, hogy mily nagy mennyiségű és értékű nyersszilvát kellett feldolgozni. Az idén pedig uem dicsekedhettünk általános jó terméssel, mert almá­ból és dióból középen aluli, sőt almából nekünk nagybányaiaknak gyenge termésünk volt. Azt hiszem, az itt közölt adatok fényesen iga­zolják, hogy a kiállított gyümölcsön kivid itthon is maradt még valami, ezt a valamit pedig elég szépen értékesítettük. Hogy ily óriási forgalom lebonyolításához hány kereskedő és közvetítő közreműködése volt szüksé­ges, hogy tehát ily horribilis összeg után mennyi le­hetett a közvetítési dij, ezt csak megközelítőleg is alig lehet megállapítani; s igy fogalmat sem alkotha­tunk magunknak arról, hogy mily nagy az az ösz- szeg, in elv Iy el kellő értékesítő szervezet nélkül csak egy évben is a gazdák károsultak, mert hiszen kellő szervezkedés mellett a közvetítési dij a gazdák zse­béhen maradt volna. Az értékesítés módja felett sokat vitatkoztunk. Meg vitattuk a részvénytársaság és szövetkezés ut­ján való értékesítés módját több ujsűgczikkheii, de saj­nos ennél ma sem mentünk tovább, az eszmék ma sem tisztultak. Csak egyben értünk egyet l. i. abban, hogy ezen immár égetővé vált kérdést megoldani kell. Részvénytársaság utján a gyümölcstermelők szempontjából azért nem tartom a kérdést megold­hatónak, mert az inkább a részvényesek érdekét mozdítaná elő, továbbá mert a kistermelő — hiszen ennek helyzetén akarunk segíteni — nem rendel­kezhetvén felesleges tőkével, a részvényesek sorába alkalmasint be nem léphet; végre kételkedem a megfelelő részvénytőke összehozásában. Ha azonban az eszményi részvénytársaság valamennyi részvé­nyeit csak és valamennyi gyümölcstermelő — ki-ki anyagi viszonyához mérten — jegyezné, ez utón, gondolom, lehetne az értékesítés kérdéséi legbizlo- sabban és leggyorsabban megoldani. De ha ennek bármily akadályok állanának útjában, az értékesítés más módját, mint a szövetkezetbe tömörülést nem ismerem és más módot nem is lehet választani, ezt is csak a helybeli ipari hitelszövetkezetnek gazdasá- , givá is átalakítása által. Ezen irányban egy ízben folytak már tárgyalások is, melyek azonban a hely­zet félréismerése folytán az ipari hitelszövetkezet kebelében felmerült nézeteltérések következtében mi eredményre sem vezettek. Reméllem, hogy az itt közlőit, a gyümölcstermés forgalmát és értékét fel­tüntető adatok sokban hozzáfognak járulni a lényeg­telen nézeteltérések elsimításához. Azonban válasszunk és állapodjunk meg az ér­tékesítés bármely módjában, fődolog az, hogy az előmunkálatokat mielőbb megkezdjük és be is fejez­zük, tehát nemcsak ujságezikkekben vitatkozzunk, hanem jöjjenek össze az érdekelt gazdák és beszél­jék meg a további teendőket, mert minden elmu­lasztott év nemcsak anyagi kárt okoz, de a nagybá­nyai gyümölcs jó hírnevén csorbát is ejt, hiszen fe­lesleges talán rámutatni azon ténykörülményre, hogy nemcsak a fővárosban, hanem nagyobb városaink­ban is nagybányai ezégér alatt sok silány és ki tudja honnan eredő gyümölcsöt és aszalványt hoznak for­galomba. Mely kétszeres károsodástól csak úgy óv­hatjuk magunkat, ha az értékesítés egy kézben össz- pontosul, termésünket egységes csomagolás mellett és ólomzárolva hozzuk forgalomba. A szervezkedés előmunkálatait azért volna jó már most megkezdeni, nehogy egy esetleges gvö- mölcstermő jó év, ismét készületlenül találjon, mert valljuk be, mi dolgainkat rendesen az utolsó perezre szeretjük hagyni, sokkor mindenfelé kapkodunk és végre is sajnosán tapasztaljuk, hogy ismét elkéstünk, ezzel pedig önmagunknak óriási kárt okozunk. F ogjunk tehát munkához ! b. a. *) Védekezési kísérletek a gyümölcsfák fontosabb gomba­betegségei ellen, — Befejező közlemény. — Linhart György, a növénykórtani állomás veze­tője, most megjelent gyakorlati irányú »Gyümölcs­fáinknak élősdi gombák által okozott legfontosabb betegségei és az ellenök való védekezés«') czimü müvecskéjében 5 pontban foglalja össze (a perme­tezéseken kívül, a melyre nézve a müvecske Írása­kor a kísérleti adatok még nem álltak rendelkezé­sére) a védekezést: 1. Á betegség által megtámadott, lehullott gyü­mölcs naponta kétszer-háromszor összeszedendő s elásandó. Nagyobb gyümölcsöknél, annak egészsé­ges része kivágandó és értékesíthető. A fán levő (alacsony törzsű fák), de már láthatólag fertőzött gyümölcs; főleg az alma, körte, birs, kajszin baraczk és őszi baraczk leszedessék, belőlük a beteg részt ki kell vágni és megsemmisíteni. 2. A fákon maradó összeszáradt és megkemé­nyedett gyümölcsöt már őszszel vagy télen, legké­sőbb azonban kora tavaszszal, mielőtt a fák rügyezni kezdenek, le kell szedni és elégetni. 3 Az elhalt galyakat a fák metszése alkalmá­val el kell égetni. Arra is gond fordítandó, hogy a fák koronája ritkittassék, vagyis minden felesleges ágat el kell távolítani, hogy a napfény, világosság I és levegő lehetőleg hozzá férjen s az is elkerültes- I sék, hogy az ágak tulsürüsége következtében a gyü­mölcsök "a legkissebb szél alkalmával megsérüljenek. A beteg gályák vissza metszésénél ne csak a már elhalt részt távolítsuk el, hanem még az egészséges *) A magyar-óvári m. kir. növényélet és kórtani állomás az érdeklődőknek kívánatra díjtalanul megküldi. A német szakácsnő (az adóvégrehajtó) fehér köténynyel, tenyérnyi fakanállal és ez alkalomra kü­lön lehorotvált kaczagtató képpel társaságunk krém­jét képezte. A zsokénak csak az volt a hibája, hogy természettől is lőcs lába volt s igy könnyen felis­merhetővé váll, de a hibát kellően ellensúlyozta az a végtelen előny, hogy úgy nézett ki, mintha szün­telenül lovagolna. A többiek szinten jól festettek. A kondás nem kapott ugyan karikást sehol, a virág­árusnőnek nem volt virágja, mert a mentő társulat házi estélyén mind elfogyott még a múlt héten, a papnak nem akart reverendát adni senki, katonának meg egy kövér kisasszony öltözött fel s a ruha na­gyon megkinozta szegényt, de erre nem sokat hede- ritettünk. (Uram fia! hát még az egyenes lábú ina-, gyár katonákat, hogy kínozzák a görbe nadrággal ott a kaszárnyákban! ?) Legtöbb gondot okozott a burleány. Hogyan tudjuk azt első tekintetre teljesen érthetővé és kita­lálhatóvá lenni, hogy a bírósági szolga: az egy búr leány ? mert ő vállalkozott a nehéz feladatra s kény­telen vagyok bevallani, bizony nem tudott eredmé­nyesen megbirkózni a kosztümirozás súlyos kívánal­maival. Kiindultunk abból, hogy »a húrok fehér színűek, igen magasak, széles válluak, esős testalkatnak, és garázdálkodni igen szeretnek,« Egyikünk se látott búr nőt soha (talán, ha látott volna meg is vakult volna,) Hanem azért megrajzoltuk szépen a képét. Az atyafinak falábakat adtunk, hogy magas legyen. Más­fél méter hosszú piros szoknyát, kék ruha derekat széles vállakkal, fehérre meszeltük a maszkját s fehér tányér kalapot tettünk a feje búbjára. (Pi­ros, fehér, kék Németalföld színei); egy puskát és seprüt a kezébe s egész társaságunk azonnal meg­ismerte, hogy búr leánnyal van dolga. Már pedig ha mi megismertük, akkor tartsa más is kötelessé­gének felismerni. Úgy volt tervbe véve, hogy a próba után csak két nap múlva fogjuk »Az első magyar önkéntes maszkos társaság« esti felvonulását megtartani, azon­ban a tagok közt oly fenomeuális érdeklődés mutat­kozott s annyira fenyegetőlbg léptek föl, hogy mint elnök kénytelen voltam kimondani a határozatot: — És most induljunk el lulajdonképeni hóditó utunkra. — Előre fiuk! Legelőszőr be a város fejeihez: a polgármesterékhez. A polgármester igen nyájasan fogadott, (ő nagy­sága épen a galuskát főzte be a konyhában s igy nem lehetett hozzá szerencsénk) nagyon jóízűen ka- czagott, de még jobb izü sarlrőzzel kínált meg, szer­kelt tartott, leültetett s bizonyos non salanszszal, sorba nevünkön szólított mindnyájunkat. A társaság alapitó és rendes tagjai között halk moraj zugolt végig. Kiosontunk gyorsan. Oda kint szememre vetették, hogy én vagyok jól a polgármes­terrel, hogy bizonyosan én árultam el kinek-kinek a maszkját. Megtörtem a titoktartás alapszabályait. Én pedig álarcz alatt nem élvezhető sanyarú blattal kénytelen voltam »igent« mondani. No de azért lecsendesedtek a felkorbácsolt kedélyek s ismét azon szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy tovább mehettünk. A járásbiró jó kedélyű ember, keressük fel őt. — A járásbiróhoz ! A járásbiróhoz! ez lett a jelszó. Becsörtettünk teljes hadi fölszereléssel udvarias derültségek között. A járásbiró vizel kért, hogy meg ne haljon a kaczagástól. Szép fekete kutyájának orvét pedig kis fia erősen tartotta, mert a kutya nevető görcsöket kapott a mi lábunkra. Művelt emberhez illő udvariassággal leültetett a bíró ur és sorra nevünkön szólított pár pillanat alatt, csak a sartrőz helyett adott somijait, különben egé­szen a polgármesteri scéna ismétlődött, még meg is köszönte, hogv »az első magyar önkéntes maszkos­részből is egy darabot, nehogy a gomba myceluma visszamaradjon a galyban. 4. ősszel a fa töve oly kerületben, mint annak a koronája, egy jó ásónyomnyira felásandó. 5. Az ősszel lehullott lombot az összes gyü­mölcsfák alul gondosan gyüjtessük össze és semmi­sítsük meg, mert a kártevő gombák egy jórésze a lehullott lombon telel át. Ilyen gondos eljárás mellett nagyon sokat te­hetünk gyümölcseink érdekében, de csak abban az esetben, ha nemcsak egyesek, hanem az összes ter­melők hasonlóképen járnak el. Mit ér az, ha egyik­másik termelő megfogadja a tanácsot s a szomszé­dok pedig nem tesznek semmit. így nem várható eredmény a védekezéstől. A második betegség, a mely ellen a bordói lével való permetezést ajánlják: a »ragya«, mely különösen a körtén, de az almán is nagy károkat tesz. Előidéző oka, mint már említettem, a körténél a Fusicladium pirinum Fuck, az almánál Fusicladium dentriticum Fuck nevű gomba. A kísérletek ebben az irányban teljesen posi­tiv eredményt adtak. Mig ugyanis a permetezetlen fákat megtámadta a fusicladium, addig a permete- zetteken nem lépett fel e baj A permetezések szá­mában alig mutatkozott különbség, különösen az őszi permetezés maradhat el, mert e gomba tavasz­szal kezd fejlődni és fertőzni, A permetezés hatását előmozdítják azok az el­járások, a melyeket a monilia elleni védekezésnél megemlítettem. Ki kell ezt még egészítenünk a Fesicladiumnál a következőkkel: A beteg fáról, ha csak elkerülhetjük, ne gyünk oltógalyat, különösen ne. olyat, a m -' a fuscladium által okozott var látszik. Figyeljük meg a vidéken levő körte- é.- féleségeket s lehetőleg azokat kultiváljuk, a me a termelési czélnak megfelelve, tapasztalás szerint nagyobb ellenállóságot is tanúsítanak a gombabe­tegségek támadásával szemben. Permetezzünk bordói lével és pedig tavasszal a fakadás előtt 2% oldattal úgy, hogy a fa minden részét bőven érje az oldat; másodszor a virágzás után 1 % oldattal. E permetezésnél különösen ügyel­nünk kell arra, hogy a permetező oldat ne legyen maró hatású, a mit könnyen elérhetünk, ha addig adunk hozzá mésztejet, mig a bemártotí vörös lak- mus-papir meg nem kékül, Harmadszor permetezünk a lomb kifejlése után 2% oldattal, ha nagy esők jártak, esetleg szükséges a negyedik permetezés is. A lomb összegyűjtése és megsemmisítése ter­mészetesen e betegségnél is hathatós védelmi eszköz. A többi gombabetegségek közül feltűnő hatása volt még a permetezésnek a szilvafa levelein vörös foltokat okozó Polystigma rubrum Túl. ellen. Mert, mig a nem permetezett fák lombja borítva volt, addig a permetezetteken vagy egyáltalán nem, vagy csak rendkívül kis mértékben mutatkozott. így a permetezés hatása elvitázhatatlan. Itt is a már fön­tebb említett ovóintézkedések fontosak. Czikkemben említett többi gombabetegségek rendszerint nem lépnek fel olyan nagy mértékben, hogy nagy kárt okoznának s mivel a permetezés hatását czikkem folyamán ezekre is kimutattam, nem tartom szükségesnek bővebben foglalkozni velük. A fentiekben óhajtottam beszámolni a magyar­óvári m. kir. növényélet és kórtani állomás múlt évi kísérleteinek egyikéről, a mely alkalommal sike­rült tisztáznunk néhány olyan dolgot, melyekre nézve nálunk ez ideig nem történtek kísérletek. társaság« második vizitjét nálla tette. (Teljesen jól van ez informálva mindenről!) A maszkosok elképpedve kisurrantak, a sok szenvtelen lárva alól szenvedélyes szitkozódások tör­tek elő, oda kint közre fogtuk tizennyolez ökölbe szorított marokkal a bírósági szolgát, — Ugy-e elmondtad a gazdádnak? Ebszülte! te vagy az oka mindennek! Mivel kijelentettük, hogy menten meglincseljük, ha el nem ismeri, hogy az ő szája járt el, inkább mindjárt be is vallotta, mire mi meghiggadtunk. Mentünk volna bizony több házhoz is, de már az utczán erősen kisérgetett a gyülevész nép s több felől hallottuk a kiábálást: — Nézzétek csak a Kovács, meg Smajda, Ro- zákovics, Perge, a Hüvössy, Sántha, Bezdéd, Pitva- róczky, meg aztán a Bendő és Karakas tekintetes urak hogy járják a bolondját, sokan éljeneztek, má­sok gúnyolódtak, de egy bizonyos, hogy a legnagyobb titoktartás daczára a legkisebb czipész inas is jobban be volt avatva a mi társulati titkainkba, mint, hogy egy aktuális hasonlattal éljek : Tisza Pista a közös ügyekbe. Mit volt mit tennünk, a népszerű ostrom elől beugrottunk hirtelen két bérkocsiba s robogtunk egyenesen a »Vasbunkó«-hoz czimzett korcsmába, hol legzajosabb szemrehányások között feloszlattuk az »első magyar önkéntes maszkos társaságot« — — — — egész a jövő farsangig. így történt biz ez eleitől végig, a hogy itt el­mondtam, nem is tud vidéken titkot tartani más, csak a szerkesztő, például, hogy ezt a farsangi apró­ságot ki irta? azt ugyan nem fogja megtudni soha senki.

Next

/
Thumbnails
Contents