Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-06 / 45. szám

Nagybánya, 1904.

November 6. — 45. szám.

XXX. évfolyam.

NAGYBÁNYA ÉS YIDÉm

TÁRSADALMI HETILAP. Tf4 » 7 J

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET Hm^ALOS KÖZLÖNYE V*-M

MEGJELENIK HVHUnTLXEjNT V^LS-ÁLELlNr^IP

Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Eél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-ik szám alatt.

A mi harmadik vasutunk.

Most már végleges a megállapodás, hogy a nagybánya—felsőbányái vasutat no y. 9-én nyitják meg. Vagyis helyesebben szólva, a mü- tanrendcri bejárás szerdán lesz s a nyilvános forgalom 10-én kezdődik.

Az uj vasútnak megfelelő modern alépítményei vannak, az állomás Felsőbányán, Giród- tótfaluban. a megállóhely a Szénatéren, megannyi csinos, Ízléses épületek A felsőbányái állomás maga több sikerült tetszetős épületből áll. Mintegy 100 méter emelkedéssel teszi meg az utat a vonat a kis távolságon, Nagybányától Felsőbányáig.

Az uj vasút igen rövid viszonyítva eddigi vasutjainkhoz, a szatmári ugyanis 61, a zsibói 58 km. hosszú, mig a felsőbányái csak 9 km. De azért megvan ennek az uj vasútnak is a nagy jelentősége.

Nagybánya kezd csomóponttá válni és mi minden vasúti összeköttetést örömmel üdvözlünk s városunk érdekében valónak tartunk. Az lehetetlen, hogy két város között létesült vonatnak forgalma ne legyen, valamint a zsibói- nak meglátszik hatása, úgy meg fog látszani még jobban a felsőbányáinak is.

Felsőbánya vidékén ki nem használt erdők terülnek el, ezek most a vasút által értékesíthetők lesznek.

Ha Fernezely felé szárnyvonal épül az uj vasutból, létesülhet a kénsavgyár, és megszüntethető a kohófüst járás, a mire úgy egészségi, mint gazdasági szempontból nagyobb szükség van, mint sem gondolnók.

Legfőbb reményünk azonban mit az uj vasúthoz füzünk az, hogy gyorsabb és sürvebb menetelések által fokozni fogja az idegen forgalmat mindkét városban.

Ellátogatnak a megyebeli síkság lakói gyakrabban hozzánk, de eljönnek messzebb vidékekről is. Az uj vasút a nyaralásnak hihetetlen uj korszakát fogja megnyitni ezen a vidéken.

Szóval mi legkevésbbé sem kicsinyeljük a kurta vonalnak komoly jelentőségét, szives örömest látjuk a forgalmat, esetleg a nemes versenyt is a két város között és letesszük az elismerés koszorúját azok elé, a kiknek részük van az uj mű létesítésében.

Neveket miért sorolnánk elő, miért bántanánk egyiknek vagy másiknak érzékenységét, hiszen úgy is köztudomású azok közrehatása, akik e tekintetben tényezők voltak.

Üdvözöljük az uj vasutat, a megnyitás ünnepélye alkalmából hozzánk érkező vendégeket s őszintén kívánjuk, hogy legyen ezen újabb alkotásnak jövője közöttünk áldásos és szerencsés !

Az ünnepélyes megnyitásra a vasúti vállalkozók névre szóló csinos kiállítású meghívókat adtak ki következő szöveggel:

»A nagybánya—felsőbányái h. é. vasút mütan- rendöri bejárása f. évi november hó 9-én fog megtartatni, mely alkalomra valamint a bejárást követő és a felsőbányái Nagyvendéglöben tartandó ebédhez van szerencsénk tisztelettel meghívni.

Indulás Nagybánya állomásról d. e. 9 órakor. Hollós 1. Mandel, Révész és Czinner

engedélyes. vállalkozók.

A vasútvonal átjáróit, átereszeit november 3-án vizsgálta felül a vármegye bizottsága s azokat megfelelőknek és a forgalom számára átadhatónak találta.

A nagybányai állomáson sem az épületek sem a személyzet szaporítása nem vált szükségessé, itt Jano- vics Miklós főnöksége alatt a személyzet mindhárom vonalon teljesiti ezután a szolgálatot s a mérnöke a felsőbányái vonalnak is Kiss Béla lesz.

A Szénatéren megállóhely lesz »Nagybánya—Szénatér« névvel, ahol minden vonat megáll, itt a kezeid Búzás Sándor jegykiadó pályaőr, aki szomszédos forgalmú jegyeket ad ki, a messzebbre szóló jegyet annak, aki a Szénatéren száll fel a vonaton állítják ki. Nem tudjuk intézkedett-e az igazgatóság, de a nagybányaiakra nézve igen előnyös dolog volna, ha a Szat- már felöl érkező utas akár »Nagybánya« akár »Nagybánya—Szénatér« állomáson kiszállhatna jegyével, mert ez utóbbi hely sokakra nézve igen közel esik s akik esetleg állatvásárra jönnek, azok egyenesen a Szénatéren szállhatnának ki.

Giródtótfaluban igen szép, tágas terjedelmes állomás van, a hol mindent lehet feladni cs leadni, csakhogy az elszámolás részint Felsőbányán, részint Nagybányán történik. A szolgálatot egy jegykiadó őr teljesíti.

Felsőbányán az állomáson emeletes főépület, nagy raktár, marha rakodó, fütőház stb. épült Itt a szolgálatot Pfeilmayer József állomás elöljáró vezeti. Kéreg jegyeket ad ki az állomás az egész vonatra s itt a teher feladás és leadás minden irányban teljesíthető.

A jegyek ára, mint már említettük az I. osztályon 40 krajezár, II. oszt. 22 krajezár. III. oszt. 15 krajezár. Az egész vonalra Nagybánya és Felsőbánya közt egységes az ár t. i. akár a szénatérröl Tótfaluba, akár Nagybányáról Felsőre stb. utazunk ugyanazt az árt fizetjük.

Illetékes helyről vett értesülés szerint lesznek u. n. turista-jegyek is, vagyis oda vissza 20 kr.-ért mehet az ember, ha egy nap alatt megteszi az utat.

Egyelőre csak 2 vonat fog járni a motoros közlekedés behozataláig lefelé és 2 felfelé.

Ezek menetrendje következő:

Nagybánya ind.

948

10-56

N." Szénatér

9 54

11-U2

Giródtótfalu

1012

11-20

Felsőbánya

10-27

11-35

Felsőbánya

4-23

2-27

Giródtótfalu

436

2-40

SEatmár

4'51

2-55

Nagybánya

4-56

3-00

r

Ázsia Budapesten.

Több magyar utazó és pedig Balogh Benedek, dr Delmán Emil, Hopp Ferencz, Kertész K. Róbert, Kilián Ernő, Komor Szigfrid, Kuhn Arthur Ázsia több részét beutazván, onnét igen szép tárgyakat hoztak magukkal, melyeket csekély 40 fillér lefizetése után — mely dij valószínűleg a tárgyat őrizőnek fizetésére megy, a muzeum szép épületének három termében lehet megnézni. Kun és Komornak különben Japán több városában, Jokohamma, Honkong, Szanghai, Kobe, Szingapora városokban virágzó üzletük is van. A szép tárgyak Japán, Kína, Ceylon, Tibet, Kelet- India, Jáva és Sziámból valók.

Amint a muzeum előtt Arany János remek szobra áll, az oszlopos elején bemegyünk, mely rendesen zárva van, most nyitva, a diszterem felé igyekszünk, mely régen a főrendiház ülésterme volt, előbb a csarnokban kapjuk Abafi fejedelem igen szép síremlékét, melyet Kolozsvár féltve őrzött, s mert annak idejében a világért sem akart tőle megválni, hü másolatot vettek róla a nemzeti múzeumnak, mely ma oldalt van, a bejáratná! középen, pedig a végre is kiadatott eredeti. Ezt elhagyva lépcsőkön feljutunk a díszterembe a muzeum kupola termébe, itt vannak a kiállított tárgyak s két oldalt a mellette levő két terembe.

Nagyjában a következő szép tárgyakat bámultam meg. Az első szobában remek szép kályha elA narancs.

A gyermek-kórházban este van, Fehér terme hallgat komoran,

Lesüt a nagy gázláng sugára A vas-rácsos ágyak sorára;

Bennök a kis heteg gyermekek Csöndesen pihegve fekszenek. Ágyaiknál picziny asztalon Könyv, orvosság, játék nagy halom; Érezze mind, bárha szenved is: Nemcsak beteg, hanem gyermek is.

Egy szögletben, ahol a Sötét Fölakasztá bársony köntösét,

S szétteríti árnyát szabadon Asztalkákon, falon, ágyakon:

Egy kis égett gyermek nyöszörög, Álmában és vízért könyörög.

Egettke egészen uj beteg,

Nem ismerik még a többiek. Összeégve hozták ide be,

Piczi testén sajgóit száz sebe.

Játszott a lámpával, az ledült S ő az omló lángban összesüll.

Hallva neszét, jön az apácza,

Halkan suhog barna ruhája,

Piros narancs fehér kezébe,

Leteszi Egettke elébe;

Megtapintja lázas homlokát,

Igazgatja gyűrött vánkosát,

Tekintete szánó és szelíd :

•— »Szegény ez sem él tán reggelig !«

Nyájas anyagonddal néz le rá,

S elmélázva őrzi még soká.

Mint szivében s arczán, lelki csend. Körötte is hallgatás mereng.

Figyeli az alvók sóhaját,

Távol utczák, kocsik moraját,

Azt az egész, messzi életet,

Melyet ő már oly rég feledett.

Csönd, lemondás, alkony — élete, Minden beteg az ő gyermeke.

*

Mig Égetlkét nézi csendesen,

Háta mögött hang kél hirtelen.

A szomszédos ágyban egy gyerek Felült párnájára s pityereg Haja vörös, areza halo vány,

Minden csontja látszik, oly sovány, De amit föd még a takaró,

Tört féllábát nézni sem való, összezúzta, vágta a kerék,

S ha fölkel is, örök nyomorék . . .

Megfordul a nővér: — Mi bajod? —

— Néni, narancsot én nem kapok ? —

— Hallgass, aludj, édes gyermekem! —

— Adja a narancsot én nekem —

— Ezt az anyja hozta, nem lehet. —

— Adja nekem, ő már nem beteg. —

— Aludj fiam, majd, ha megvirad, Kapsz tőlem egy szebbet, másikat.

Köti magát, makacs a gyerek.

Neki az kell! most kell! s pityereg. Olyan narancs nincs több, mint az ott Ha nem kapja azt meg, — sírni fog. Égeltke még alszik, álma mély,

De ha felriasztják, nagy veszély.

Fél a testvér, helyét sem leli,

Hol azt nézi, hol ezt kérleli.

— Neked adom, ha már béke lesz, —

— De hát mikor adja? — kérdi ez.

Hozzá hajtja testvér a fejét:

— Ha Égettke meghal, a tiéd. — Meg is bánja ezt a jó lélek :

— Uram bocsá’, mit is beszélek! —

Lefekszik a fiú, béke van Ő meg úgy, amint jött, kisuhan.

*

Nem ártatlanok a gyermekek,

Irigyek és önzők: betegek.

De őszintén szólnak s tesznek ők, Mert csak a felnőttek tettetők.

Nem vet számot azzal a gyerek, Mennyiünké e kis földkerek.

S nem annyi van egynek, ami kell, De ami jut, érd be ennyivel!

Rögtön kéri, amit mególiajt,

Mert fél-soha, kínzás az a »majd!« Kész világnak érzi önmagát.

Követeli élte nagy jogát!

Pazarló- és önző és fukar : Lemondani nem tud, nem akar!

Óh, a nagy már sejti reszkeleg,

Hogy nem kaphat soha eleget, Ehen-szomjan vész el vágya száz, Fele élte remény, fele gyász:

S lettet és csal, küzd és hadba száll, S mások romján ur lesz, kiskirály!

*

Vöröske fel-felült, úgy figyelt,

De nem hallott kintről semmi jelt.