Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-06 / 45. szám
45. szám. (2) 1904. November 6. lenzők, pavaranok, igen finom és bámulni való Japán hímzések; a pill fa beléből készült egy kocsi és egy ház, istenek szobrai, bronz edények, serlegek rézből perzsa váza, virágtartó rézből bronzirozva, remek szőnyegek, szép etnográfiai dolgok Indiából, szép kardok, régi indus fegyverek; Ceylon szigetről szép antik tárgyak, tálcza, serleg túliból, finom véséssel ; harang, régi 'sziámi csengettyűk, rézserlegek, történelmi események levéséssel; a földközi tengerből szép csigák ; indiai gyertyatartók, melyeket a hegytetőkről leboesájtják, bennük ég a gyertya s a magasból a gyertya villágosságánál jól láthatunk le is; arrább egy igen szép selyem párna, mesés szép darab ; egy disz futón a túzok madár a megszólalásig hü utánzat. Legyező, napernyő, párna, a legrégibb tibeti zászlók és templomdiszék, Búdba, Confucius és Bráma vallásból szép ábrázatok, Tibetből szobrok, egy indus kávézó asztal rézből, az alja gyönyörű fa taragvány; egy szép tálcza maga az ötvös munkák remeke. Búdba szobor 25 van, ezek közt van imádkozó, prédikáló, alvó, ülő, alamizsnát kérő- Budha, közepén legérdekesebb egy jólétet jelképező Búdba Isten nagy hassal, hosszan lelógó két nagy füllel, mely bölcsességet jelent és hogy meghall mindent, mozog az ember keze, hogy beleragadjon s jól meg- czibálja. Náluk a főboldogság a bölcseség mellett a jólakás, evés, ivás, alvás és az édes semmittevés, az a bölcseség és tudomány istene. Viaszos vászonra festések, templomi díszítések, a legtöbbje a poklot ábrázolja, amint bent égnek az emberek. Egy végítélet és a pokol vígan, serczegve égő emberekkel A másik teremben Hokusai összegyűjtött rajzai. Ez az ember sohase festett, csak rajzolt. 50 könyvet rajzolt tele, japán írókat illusztrált, itt 10 kötet van. Az állatképek Tokiói művész akadémiai festményei 40 darab van, egy méteres is van, 20 cm. és kicsik is; hímzések gyönyörűek, Európában bajosan lehet ilyeneket produkálni; játékok régi fegyverek, házi szerszámok, ruhák, legyezők, asztalkendők A harmadik szobában házi dísztárgyak, hímzések, igen szép dolgok s olt férfiak csinálják jobbára; székek, szövetek, spanyol falak, evőeszközök, két csinos házi oltár, japán ördög szobor, egy kínai ember viaszból, vászon öltözetben, selyem mozaik hímzések igazán csodálni valók ; ezüst, vas és fémekből öntött állatok, régi bronzharang. Csak annyit mondok végül, hogy Ázsia előhaladt nép-iparát csak bámulni lehet, ha e szép néprajzi kiállítást látta az ember, melyről én csak vázlatos képet nyújtottam. Dunay János. HETI KRÓNIKA. Hulló faleveleket hord a novemberi szellő, megsárgult a vidék és a zizegő avarban kigyultak a gyertyák, halandó emberek múló emlékezései. Ismét elfutott egy év, és oly sokan hiányoznak közülünk, a kik tavaly még velünk együtt emlékeztek. A nők közül, hogy nehány nevet említsünk, Csomós Áronné, (márcz. 23.) Lengyel Endréné, (ápr. 29.) Simkóné Robelly Kornél (jun. 13) Vértessy Margit, (aug. 17.) Buday Károlyné, (aug. 27.) Svai- czer Ilka (okt. 3) A férfiak közül Gulyás Lajos, (febr. 3.) Törökfalvi Pap Zs, (máj., 25.) Kremniczky Fülöp, (jul. 24.) Dienes Dezső, (aug. 1.) dr Harácsek Imre, (aug. 4.) Schick Ignácz (aug 20.) A nemzet halottjai közül Jókai Mór (máj. 6) mindnyájan egy év óta költöztek el s bizonnyára .hiányzanak közzülünk. EltávoNczte a narancsot: messze van ! Pedig be szép piros bélé van ! Körüllesett, látta, alszanak: Ellophatja, mit sem hallanak. Mint a macska, elnyúlt, meglapult, Elkuszott, a meddig szabadult. Ágyából a szomszéd asztalig Kinyújtotta karját, ujjait. Már eléri! mégse! nem lehet! Tört lába megsajdiilt, reszketett, S mint az ijedt csiga, nesztelen Visszahívjt az ágyba hirtelen. Hallgatózva bámult szerteszét: Nem hallá-e léptek lágy neszét? Kik járnak itt? manók? angyalok Ki bántotta lábát? mért sajog? Dorgálás talán ez! ő pedig Nem tett rosszat mégis büntetik. Övé az a narancs, megkapta, Meg is eszi, ha majd akarja. Megígérte néni az este, Hogy meghal a szegény Égettke. Újra párnájára települt, Nyugtalan félelme elrepült, S kezét összetéve, mint szokott, Esti imádságot motyogott. —- »Adjon Isten csöndes jócczakát! Éd’s apámnak meleg nyoszolyát, Éd‘s anyámnak selyem takarót, Bodrinak szép arany kutya-ólt, Magamnak meg« .... Itten elakadt. Kereste az ismert szavakat. Anyja képe jutott eszébe, NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE zott egy pár derék öreg negyvennyolczas honvéd is, kiknek száma nagyon — de nagyon leapadt, és sok-sok szegény egyszerű ember és gyermek, a kiknek ép úgy vannak siratóik, sajnálkozóik, mint a nevezetesebb embereknek. A temetőkben megható egyszerűséggel világítottak az idén, nemes ízléssel, reklám és parádé nélkül Csak az bántó még, hogy némelyek 1-én, mások 2-án világítanak- Magyarországon tehát még a sírok is pártokra ozzlanak, itt egyetértés nem lebet még a halálban sem. Komoly érzések közt jöttem haza a fénytengerben úszó szomorú kertből, bufelejtésül elővettem a lapokat, hadd tereljék azok gondolataimat másfelé. És olvasom mindenfelé, hogy »Isten áldása van Lukács Vilmosnál * * mert az ő osztálysorsjegyei borzasztóan nyernek, ime tehát az Isten nevével is már reklámot űznek és nincs a ki ezért kérdőre vonja a tisztelt bankházat, figyelmeztetve őt a 2-ik parancsolatra. A temetőben bánat lakik, de »Lukácsnál van az Isten áldása.« Jellemzi a kort, hogy az emberek még csak fel sem akadnak rajta. Furcsa világot élünk, már micsoda köze van pl. a szoknyának a hólapdához, pedig van. Sokan azt hihetik, hogy valami téli hógoiyozásról akarok értekezni, dehogy is, ahoz még nem jutottunk, mivel nincs is hó. Egészen másról szól az ének. Valami német czég (ilyen csak némettől telik ki) küld egy elegáns magyar hölgynek egy szelvényt, 1 frt 25 krért, ha ezt kifizette, akkor küld neki 4-et 5 frt utánvéttel, ezt a 4-et a szép hölgynek el kell helyeznie négy más szépségnél 1 frt 25 krajczárjával, kiknek névsorát aztan beküldi a németnek. A négy kisasszony mindegyikének küld már most a czég 4-4 szelvényt 5 frt utánvéttel, ha ezek is mind a négyen kiváltották az 5 fitos küldeményt, akkor az első hölgy kap egy 50 korona értékű elegáns selyem szoknyát, a mi neki 1 frt 25 krjába került. Es ez igy megy tovább. Ez a hólapda és szoknya szomorú históriája. Ez is olyan, hogy bizony közbe kellene lépniök a felettes hatóságoknak, a körmönfont zsarolás eme veszedelmes nemének megakadályozására De ne komolykodjunk, úgy is elég komoly az élet. Ah! vigabb ének kell nekünk. Tehát végre- valahára megnyitják a felsőbányái vasutat, kétszer csütörtököt mondott a határidő, harmadikra elcsattant. Lesz örömünnep, nagy diszebéd, bejárás stb. De lesz-e forgalom ? ez a nagy kérdés. Egy ur azt mondotta nekem, már csak megsúgom, hogy Petruzsánné nem fél a vasúttól, az ő forgalma még nagyobb lesz, mint eddig volt, mert ezután a vasutasok is vele küldik megbízásaikat. Si non e verő,ben trovato. Beszélik azt is, hogy a felsőbányaiaknak, ha Szatmárra utaznak, hamarább kell felkelniük, mint eddig s később érkeznek haza, mint eddig, de az ilyen beszédeket soha sem veszi komolyan a krónikás. Halál. Egy romboló rém, egy szörnyű kísértet Járja szünetlen egyre a földet. Lénye Öröktől fogva való. Hazugság minden: ez egy a való! Szárnya alattomosan repül, ügy állsz vele szembe’ védtelenül. Lehelete sorvaszt, titkosan öl Nyájas arczczal nézett szemébe. S visszamosolyogta ő a mamát, Egészítse ő ki az imát. O oktatta mindig melegen : . . . . Jó az Isten, jót ád, gyermekem ! Fölkeres, ha Sálán tőrbe vitt, Imádság mindenre megsegít . . . Jó az Isten? Jót ád? — gondolá, — S nem várat, mint néni, oly soká? ... . Imádság mindenre megsegít ? . . . S tovább fűzte vígan szavait. — »Édes jó Istenkém, Jézusom, Engedd, hogy Egettke meghaljon, Mert akkor a narancs nekem jut. Ámen.« — Azzal ledőlt s elaludt. * Heggel, mikor ébred, s föltekint A narancsot nézte csak megint. Egettke mór nem volt ágyába, Tisztába is húzták utána. — »Hová lelt Égettke? Baja van?« — — Meghalt, — szólta testvér komoran. Meg sem illetődötl a bajon, Csak nevetett a kis rőt majom. Azt hihette, elbújt előle, Haza vitték zöldbe, mezőre. Nem tudja, mi történt s mi készül, Annyit ért, amit lát, az.egészbül: Nincs itt a kis lázas, tört alak, De a narancs — neki — ott maradt, * Veszve, kit ujja vaktába jelöl. Mert rendszere nincs. Önkénye után, Gyűjt hallgatag sereget maga után, A zsenge rügyet letöri kiaszott, Kiszáradt tar gályák mellől. A satnya, a törpe, a czenk marad ott S a dicső kolossus meginog, eldől. J.gyudörejbel ha vélnéd közel: Úgy lehet éppen ott kerül el S légy vigalomba s a perez, ha lejár : Ajkadon elhal a dal. Megfagy a szó, a kaczaj S kihull a kezedből a könnyű pohár. Nyomorultaknak epedve, kik hívják, Nem nyitja■ meg pihenőre a sírját S kit a szerencse beczézve kegyel: Nyomba azonnal mennie kell. S irgalmasságát hasztalan esded: Elveszi tőled a legbecsesebbet. Könyörtelenül zordon, ridegen, Úgy suhan által a végtelenen. Nincsen előtte se czél, se irány: Nyomában a bánat . . . a jaj ... a sirám . . . Jörgné Draskóczy Ilma. Különfélék. Kinevezés A vallás-és közokt. miniszter Schönn- herr Gyula drt, a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségének előadó litká^át, a múzeumok és könyvtárak országos tanácsának és az intéző bizottságnak tagjává nevezte ki. Svaiczer Ilka emlékére holnap, nov. 6-án, a nőegyesület emlékünnepet tart d. e. 11 órakor a városháza tanásstermében. Az ünnnpély tárgysora: 1. Elnöki megnyitó: Tartja Robelly Thaisz Fanny. 2. Emlékbeszéd: Tartja Szóké Béla titkár, Egy magyar költönö sikerei. Temesvárott okt. 31 dikén kapcsolatban a múzeumok és könyvtárak orsz. szövetségének közgyűlésével, az »Arany János társaság« irodalmi és müvészestélyt rendezett, melynek egyik fénypontja volt Jörgné Draskóczy Ilma szereplése, a ki »Álom« ez. költeményét elragadóan szavalta el. A remek költői müvet szűnni nem akaró óvácziókkal jutalmazta a jelenvolt kiválóan előkelő társaság s mikor Jörgné lelépett az emelvényről, IVlas- sics Gyula volt miniszter v. b. t. t. elsőnek sietett gratulálni a költőnö nagyszerű sikeréhez. Jörgnének mai számunkban halottak estéjére irt alkalmi költeményét hozzuk. Eljegyzés. Bóka P. Pál fővárosi táneztanár eljegyezte Molnár József nagykőrösi ev. ref. fögymn. tanár, iskolaszéki elnök és a Nagykőrösi Hirlap főszerkesztője leányát : Írónkét. Kinevezés A dohányjövedéki központi igazgatóság főnöke, Putyik György dohányjövedéki segédtisztet, tisztté nevezte ki. Megboldogult Erzsébet királynénk névnapján nov. 19 én, mint minden évben, úgy az idén is, a szokásos ünnepély az összes tanintézetekben meg lesz tartva. A közs. el. népiskolában, a fiú-osztályokban : Doroghy Ignácz igazgató, a leány-osztályokban : Bodenlosz Mária h. tanítónő fogja az ünnepi beszédet mondani. Ezüst menyegző, Mendihovszky József városi tisztviselő, az ipartestület jegyzője és neje Szántó Mária ma este ünnepelték házasságuknak 25 éves fordulóját családi körben. A vacsora alatt termesze • tesen számos felköszöntőt mondottak a jubiláns párra. Halálozások, elérkezett a legnyomasztóbb hangulatú idő: a november, halottak napja s azzal együtt a szép természet szomorú haldoklása. Ilyenkor a Óh nem is történt itt más egyéb, Letört a szél egy kis csemetét, Elföldelnek egy szép gyermeket S ábrándos szülői terveket Aztán megszűnt, mint a fájdalom, Elfutott hab zugó folyamon. Jól lakik az, aki örökölt, S forog tovább a vén, lomha föld. Nincs hullatni miért könnyeket, Oda ért, a hová érhetett Teljes volt e kurta élet is. Csak igy halnak meg a vének is. Bebujdosva egész Szaharád Ugyanez a végzet várna rád. Csak hosszabb a kin s a félelem S több gazságot látsz az emberen. Eh! de már ez régi, régi rend! Jobbat semmi panasz nem teremt. A természetnél, mely alkotott, Alkotása miért is volna jobb? Önző minden, ami születeti, Önzés mozgat minden életet. Rajtunk van e titkos anya jegy, Mert élet és önzés ugyanegy. Nincs a természetben rut dolog S én előtte földig borulok. Éljen a magasztos égi rend! S másolata, e szép földi, lent! Éljen az irigység, kapzsiság! Éljenek a véres nagy tusák! S a halál! mely eljön és arat; Amire szükség van. fönmarad: Meghalt gyermek után üres ágy S az a narancs, melyre társa vágy. Zempléni Árpád.
