Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-30 / 44. szám
Nagybánya, 1904. Október 30. — 44. szám. XXX. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDEKR TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK UMmNTDEIxr VASÁRNAP Előfizetési árak; Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Emberies szempontok. Nem vagyok jogász, nem értem az ipartörvényt, bár az 1884. XVII. törvénvczikket én is átlapozgattam, de nem is akarok jogi szempontokból felszólalni, hanem tisztán az emberies gondolkozás (humanizmus) adja kezembe a tollat. Sok a nyomorúság, nehéz az. élet s maga az államhatalom mindent elkövet, hogy a lakosokat kenyérkeresethez juttassa, gyárakat, ipartelepeket épit, gépeket, segélyeket ad stb Ily körülménvek között igen óvatosan kell J kJ O eljárni a kenyérkereset megakadályozásában. Vannak családok, akiknél nem csupán a családfőnek — talán az el is halt vagy elvándorolt messze ismeretlen helyre — hanem a családtagoknak is erősen cíolgozniok kell, hogy megélhessenek. A nők szintén ki veszd# részüket a munkából, kenyérpályákat keresnek, mert reá szorulnak. Az, aki gyermekeket tanit, ki nyelvmesternő, vagy zongoratanitónő, bizonyára szívesebben menne »tennist« játszani, kocsi- kázni vagy kirándulásokat, utazásokat tenni, de lenyűgözi a szükség, nehéz munkára kényszeríti a helyzet. Legsajnálatraméltóbbak a varrónők. Ezek igazi páriái korunknak, öltést öltéshez csatolnak ők, görnyednek 10 —12 órát naponta, sürgős a munka aztán tnes télen rövid is a nap, tehát este, éjjel is kell dol- gozniok lámpa világ mellett és ez igy megy napról-napra pihenés nélkül. Csakis igy tudják megkeresni nagynehezen élelmüket és segélyezni esetleg odahaza a tehetetlen szülét vagy az éhező, siró gyermeket. Részemről mindig elszomorodva hallom, mikor az ilyen megélhetéssel küzdőket engedélyek váltására szorítják, megadóztatják stb. Nem beszélek pusztán a mi viszonyainkról, nem is a törvényről, és megengedem, hogy ez lehet törvényes dolog, vitatkozzanak rajta a hozzá értő jogászok, de általában az életről szólok és szeretném, ha szavamat mesz- szebb is meghallanák. LEVÉL. — Irta: Ftévay Károly. — Aranyos tintába mártom be a tollat, Levelet kell Írnom az én galambomnak; Az ón galambomnak, a jónak, a szépnek, Drága Erzsikémnek! Repülj kis levélkém szép aranyos szárnyon, Mondd meg Erzsikének, szeretettel várjon; Élőmbe szaladjon, csókra-csókot adjonl Soha el ne hagyjon ! Mondd meg, hogy apának minden gondolatja, Szerető szivében Erzsikét ringatja; Forró imádsága, vágyó sóhajtása Az, hogy mindig lássa! Sötétkék szemében a mamáját látom, Fiatal koromat, — aranyos hajában ; Mindkettőnknek lelkét, — arcza derűjében, Jóságos szivében; Repülj kis levélkém s ha elérsz odáig, Minden k/s betücskéd csókzáporrá válljék! S hintsd el a kis lányom liliom arczára. Rózsás ajakára. Mégis várj egy kissé. Mit ér a levélke, Hogy ha nem tehetem lelkemet beléje ? Repülök hát magam, drága kis leányom, Édes menyországom. Levelek a föld túlsó oldaláról. Santa Barbara, California. 1904. szept. 25. II. Kedves T. Bácsi! Gyönyörű fekvése van (már t. i. síkon) Allahabad városának. Valóságos erdőváros. Esik minden A XX-ik század humanizmusa feltalálhatná már azt, hogy a kenyérért küzdő ilyen egyének vállaira ne rakjon még nagyobb terhet, hiszen eléggé görnyednek, senyvednek ők amúgy is alatta. Még sokaknak munkát akarnak adni jó- indulatulag, ne akadályozzák azt másrészről, aki két keze fáradozásával nem keres egyebet, mint szerény megélhetést. Napszámosok ők, sokszor szerencsétlenebbek, mint aki kapál vagy kaszál, részesüljenek hát a napszámosoknak nyújtott kedvezményekben. Es ha a törvény nem ilyen szellemű, uj törvényt kellene alkotni. Városi közgyűlés — 1904. okt. 26-dn. — Huszonkilencz tárgy volt a napirenden, az u. n. fogas kérdések közé egyik sem tartozott, ám azért mégis nem egynél széleskörű viták indultak. A motoros kocsik elvben ott száguldoztak a tanácsteremben és mi legkevésbbé sem csodáljuk, ha mindenki izgatottan sürgeti azok behozatalát, El vagyunk maradva közlekedési tekintetben is az ország egyéb városaihoz viszonyítva, mig 60 kilométer sebességgel rohanó vonalok szelik át az országot, addig mi különösen igy őszszel 4 éráig is döczögünk„.Szatmárra, két éjszakánkat kell elrontanunk azért, hogy Szatmárnál ne kapjunk csak egyetlenegy közvetlen csatlakozást, visszafelé pedig ne jöhessünk haza vacsorára, hanem Sikárlón együnk lágytojást vagy szalvaládét a »Ne busulj« csárda tulajdonosának nem kis örömére. Kin és vezeklés a mai nagybányai utazás Szatmár-felé, azért nem is csodálnám, ha mindenkinek teljesen elmenne a kedve egyáltalában attól, hogy kimozduljon barátságos városunkból. Éppen okt. 25-én, az esti vonattal, 4 óra alatt érkeztünk haza Szatmárról, mig némely polgártársaim ugyanazon idő alatt Budapestről Bécsbe kocsikáztak. Vájjon mifele törvényben van az megírva, hogy csak a főváros és környéke bolházra, minden ház körül legalább 4 —5 hatalmas örökzöld fa, pálmák, ^ókuszpálma, datolya-pálma, banánpálma stb. életfák, meg a többi óriási terebélyes fák. Gyönyörű látvány és télen gyönyörű lehet ott élni, épugy mint nekem volt Calcuttában. 4 hónapnál tovább felhőtlen, veröfényes, nem túlságos meleg ég alatt. De márczius elejétől foga bezzeg forró volt és ugyancsak ideje volt 26-án elizgódnom, mert ápr. máj. jun. első fele — Isten mentsen meg tőle minden fehér keresztényt. Júniusban aztán beáll a monszun (esős évszak) és türhetöbb, de azt hiszem, egeszségtelenebb is. Legterhesebb aztán az őszi meleg szept. okt. közvetlen az esős évszak megszűnte után. De télen paradicsomi kiima és Calcuttának is megadtam a jellemző nevét; »Calcutta a téli éden.« Hagytam ott is annyi sok jó ösmerőst, sőt barátot, hogy öröm lenne oda bármely nap visszacsöppenni. A háziaim itt is, mint Simlában, nehéz szívvel váltak meg tőlem, de még inkább én tőlük. Mind a két helyen gyönyörű szép fiatal a háziasszony és oly kedvesek, mint a galambok, oly édesek, mint a violaméz. Volt sok zene, cnek, dalolás, tömérdek vendégjárás, fökép a simlai házban, a melyben egész csapat misszionárius nép, urak, hölgyek, családok, vakáczióztak India minden forró vidékéről seregelve a hegyi városokba, a melyek közt első Simla, nagyság és állás dolgában, a kormány nyári székhelye, mint tetszik tudni. Hej mégis hunczut a német, akarom mondani az ánglius ! Nyáron Simlában, télen Calcuttában, a „milliós czigány faluvég“-ben. Hanem vannak ám ott olyan városrészek is, hogy Londonban sincs párjuk. Van ott egy olyan mezős park is, hogy a gulyák télen-nyáron óriás facsoportok, óriás lovasszobrok és ülő, álló szobrok körül legelésznek, közbe számtalan tennisz társaság, 3—4 féle más angol mezős játék doguljon, s mi mint megvetett, [lenézett páriák ne élvezzük a modern korszak nagyszerű közlekedésének előnyeit. A motoros közlekedéstől várunk több és jobb vonatot, azért egészen helyén való, hogy a gyűlés a Szénatérre nézve addig nem akar határozni, mig motoros kocsik nem fütyülnek rajta. Más..táígyról szólván, a tek. tanács meg ne üfödjél; N^va, ha a legelő bérnek 50%- kal fv^lö, föI^Mgéte nem találkozott valami lelkes üdvözlő hinigilattal, mert minden újabb teher bizony igen meggondolandó mai napság. Aztán nem is méltányos dolog az, hogy mikor a marhatartó gazdák évek óta nem láttak oly súlyos esztendőt, mint ez a mostani, akkor a keserves teleltetés után 50% legelőbér emeléssel fogadják őket. Nem is lehetett ennek többséget szerezni, 16-an álltak fel mellette, 19-en pedig ülve maradtak, ennek daczára az elnök, aki csak az állókat olvastatta meg: az ellenpróbát nem akarta eszközölni, mivel — úgymond — ó a határozatot már kimondta. A dolog különben felebbezés tárgyát fogja képezni s erős a reménységünk, hogy a legelőbér emelésből nem lesz semmi. Nem is lehet olyan határozattal, mert ha ez szokásba jönne, akkor az elnök akarata és nem a közgyűlés többsége érvényesülne, amikor aztán nincs szükség gyűlésre, elég az elnök egymagán. Nagy vitát keltett Drágos Teofil felebbe- zése is, ki jogtalannak találta a tanács intézkedését, miszerint a törzslakókat fölmenti a tandíj fizetése alól, a többi nagybányai lakosokat nem, azonban tanügyről lévén szó, a képviselet szükségesnek találta e tárgyban az iskolaszék meghallgatását is és igy döntésre nem került a sor ebben a kérdésben. Mint érdekes mozzanatot említjük fel, hogy a város több egyéntől megtagadta a nagybányai illetőséget, igy Kneuzel Herdlicska Adolftól is, kinek pedig atyja Nagybányán született, nagyatyja itt volt sótárnok, s apja testvére 1888- ban K. H. Arnold Ferencz testőrkapitány ő felségétől nagybányai előnévvel magyar nemességet kapott. A jogászok azt állítják, hogy a §-ok társaságai póló, kriket stb. gyalog és lóháton játszva, meg aztán katonai táborok stb. stb. Ennek a csodaszép és terjedelmes mezőparknak a neve Majdán. (Majdnem Madán, a mely név Indiában nagyon gyakori.) Van ott sok magyar hangzású név : Pataki, Panna, Anna, Balia, most nem jut eszembe mind; egy utc:ának meg „Darumtolla“ a neve. Persze a jelentésük egészen más ám ott, az ő nyelvükön. Csak a hangzásuk az magyaros. No még annyi czi- gányt se látott T. bácsi egy csomóban, mint Calcuttában van. Az indiakat czigányoknak szoktam magamban nevezgetni. Pld. káromkodásokban: a czigány mivoltodat stb. No aztán azokról a vékonytermetü czigányleá- nyokról ne is tessék szólni a többieknek otthonn. A férfiak többnyire tiszta meztelen járnak, kivéve az illemsér- tést. A nők azonban mindig lepelben, legfölebb a karjaik és hátuk van csupaszon. Ördög tudja, hogy képesek azt a pókháló leplet úgy csavargatni, hogy elöl be vannak takarva, hátul meg mez nélkül le egész derékig. A himalayak ellenben bokáig érő rendes nad- rágbugyogót viselnek, a leplet csakis a felső testükön. Nagy a birodalom, akkora mint egész Europa (Oroszországot leszámítva) és igy sokféle a szokás is, mint a nyelv és faj. A Himalayában a férfiak mind turbánt csavarnak a fejükre, nagyot, de könyüt, néha meg egy kis csepp vászonsapkát, miden perem nélkül. Ellenben Bengalban, ahol sokkal forróbb a Kiima hajadon főbb járnak többnyire. Azt mondják, hogy e föld népének sokkal vastagabb a koponyacsontja a mienknél, azért bírják ki a napot, amely nyáron épen egyenest a fejük fölött süt le. De azért van ám nap • szúrás is elég. Eljövetelem előtt is egy fiatal ember ismerősöm .IMIai számunk © oldal.
