Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-14 / 33. szám
/<.&* a\ Nagybánya, 1904. _____i ^ Augusztus 14. —33. szám. XX X. évfolyam. TÁRSADALM A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK HVCHNT ID ZEHNT NTIKSIKIEinNriKZP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Féi évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Felsőlfínyai-utcza 20-ik szám alatt. A tervezgetések városa. Gyönyörűen tudunk mi nagybányaiak ábrándozni az irigyelt jövőről, kifesteni annak méreteit a legutolsó részletig s eszmékkel megtölteni a haladás szekerét. A közgyűléseken lelkes szónoklatok hangzanak el, a helyi lapokban gondolatokkal ékes czikkek jelennek meg, gazdagok vagyunk eszmékben, irigylésre méltóan gazdagok . Evek óta megterveztük mi az állami iskolát, kaszárnyát a 12-ik honvéd ezred 5-ik zászló- alja számára, a barakkokat, 25 év óta írunk, javasolunk, czivakodunk, ábrándozunk a vízvezetékről, sőt vele együtt kívánjuk létesiteni a csatornázást is, boldogult Nyirö Sándor jeles tollú írónk 10 év előtt irta meg czikkét a nagybánya— felsőbányái közúti vasútról. Ez azonban még mind semmi, akarunk mi hidegvíz-gyógyintézetet, bolondok házát, műtrágyagyárat; kaolingyárat, villámos világítást stb. (Azt hiszem már eleget soroltam elő.) De csak akarunk, mert mi vagyunk a nagy tervezők. A szomszédos feisöbányaiak szerényen járnak le hozzánk az ő egy fogatosaikon s nem lehet rájuk mondani, hogy »fenn az ernyő, nincsen kas« nagyhangú tervekkel nem kaczér- kodnak, nem Írnak, nem beszélnek sokat, de annál többet tesznek. Rohamosan épül a vasutjuk, melylyel ők is beleilleszkednek a világforgalomba, sőt már a vasúti állomáshoz vezető csinos befásitandó uj gyalog ut is munkába van véve. Mindez semmi: »szállítják a vízvezetéki csöveket Felsöre * ez a rémhír terjedt el Nagybányán és igaznak bizonyult. Saját külön tudósitónkat kiküldöttük a helyszínére, hogy győződjék meg a szenzáczióról, vájjon van-e város, ahol a vízvezetéket építik is, nemcsak tervezik ? Hát ime beszámolunk róla. Bánatos szívvel (?) jelentjük, hogy a felsőbányái vízvezeték csakugyan épül, mintegy 50 ember dolgozik rajta s a mű 2 hónap múlva készen is lesz, október közepén megnyitják. Mivel pedig már is hallottunk olyan csufon- dáros szavakat, hogy a vízvezeték 2 literre épül, tehát kissé részletesebben is bemutatjuk az uj alkotást. 400,000 liter vizet vezetnek a feisöbányaiak és pedig a legkitűnőbb, tiszta forrásvizet, melynek szűrésre nincsen szüksége. Kapják pedig ezt az irigylésre méltó nedűt a Hegyeshegy éj- szaki oldalából, első sorban a Czinke nevű forrásból, mely ebben a nagy szárazságban is 804,320 litY^B^dAja^tíkint. ráadásul hozzávették még a Jedenákő "Szilágyi. Frink és Bordics- féle forrásokat, hogy tekintettel legyenek a város haladására is. Közel a yároshoz mintegy 60 méter magasan a piacz felett lesz a víztartó me- dencze, mely 400,000 liter viz befogadására képes, csak akkor veszi magába a vizet, ha a városi fő- és mellékcsövek megtelnek s bizonyos forgó mozgást végez a viz benne állandóan. Az öntött és kátránynyal beégetett vascsövek belső átmérője 10 cm., ezek 1 m. 30 cm.-nyíre vannak a földbe fektetve, hogy a hőmérsék változásoktól (fagytól, fo'rpóságtól) meg legyenek védve s végig fognak vonulni a Fő-utczán 576 méter hosszúságban, ajzonkivül az Iskola-utczán, az Árpád-, a Rend/jr-utczán. Eddig J2 házbirtokos jelentkezett már a bevezetésre. Lesz 7 közkút s minden 120 méternyire egy-egy tűzcsap. A köz- kutak szifonosak t. i. akkor folynak, mikor a rugót megnyomják, aztán önmaguktol bezáródnak, hogy a viz ne pocsékolódjék. A fő-cső az utcza déli oldalán fog haladni, honnan mindenki bevezetheti a vizet házába, a város a mellékcsöveket a tulajdonosok számára, a házhoz egy méter közelségbe hozza. Felvállalta pedig ezt a szép müvet a Knuth Károly budapest' vízvezeték, légfűtés, szivattyú, fürdő-berendezések stb. vállalata, a melyik a fővárosi vízvezeték egy részét is és legújabban az iglói kitűnő vízvezetéket készítette. Fizet Felsőbánya város a modern tehnika minden előnyeivel berendezendő vízműért, melyről Knuth oda nyilatkozott, hogy az »eszményi vízvezeték« lesz: 50000 koronát. A vizhasználati dijak mesés olcsók lesznek. Fizetnek egy szoba után 2 koronát, egy kert után 5 koronát, egy fürdőszoba után 5 koronát. Aki talán nem volna megelégedve az árakkal, annak szabadságában áll viziórát beállítani. Azt hiszszük azonban, hogy ily olcsó árak mellett a viziórára senkinek nem lesz szüksége. Ezekben ismertettük a testvérváros pompás uj alkotását, melylyel egyszerre belépett a modern városok közé s már most a mikor az álA frakk. Irta : Hamvai Sándor. Bodor Gábor törvényszéki bíró, a komor agglegény egy napon szokatlanul jó hangulatban jött legényasztalunkhoz. A hivatalos lapot kézbevéve, megkaptuk a jókedv nyitját. Az öreget táblabiróvá léptették elő. Gratuláltunk nekil Az öreg jóformán meg se köszönte. Hanem azért jól esett neki, mert nemsokára négy üveg pezsgőt bontatott. S mert ez csakhamar elfogyott, intett s a pinczér egyre-másra czipelte a pezsgös üvegeket, amelyektől lassanként felhevültek a kedélyek. Az egyik asztaltárs dikcziót mondott reá. Nyelvbotlásból kedves nejével együtt éltette az öreget, mire az egész társaság hahotára fakadt Velünk nevetett Bodor Gábor is, aki szelíden hunyorítva félszemével, később igy szólott: — Hát hiszen kicsi híján majd én is elkövettem azt a bolondot. Majd megházasodtam. De aztán annyiban maradt, egy ostobaság miatt. Egy frakkon múlt az egész. Addig-addig nógattuk, amig azután elbeszélte nem egészen mélabus történetét félbenmaradt házasságának. * .... Hát megvallom, világéletemben idegenkedtem a házasságtól. Komoly természetű ember voltam mindig, aki nehezen tud felmelegedni: a női társaságoktól minden ok nélkül irtózik s meg van arról győződve, hogy társalgása csak teher lehet az elkényeztetett, bókokhoz és szépelgésekhez szoktatott asszonynépekre. Éppen ezért visszavonultan éltem s legfeljebb dott sok kéz lázasan dolgozik a mü létesítésén, már most kifejezzük elismerésünket és tiszteletünket a város derék polgármestere Farkas Jenő iránt, a kinek első sorban tulajdonítjuk az érdemet ezen a téren. S mit mondjunk magunknak? Hát nekünk mikor fog már a Rozsály vize utczáinkon, házainkban csergedezni? Hívjunk bizottságot és terjesszünk elő indítványt tervezgetéseink huszonöt éves jubileumának mennél fényesebb megünneplésére. Gyümölcsértékesítés. Régi nóta, melyhez mindig visszatérünk. Ehhez az impulzust részben »Nagybánya és Vidéke« előző számában Kecskemét—Nagybánya czimü czikkben meg- szivlelésre méltó találó fejtegetések szolgáltatták. Czik- iróval mindenben egyetértek csak egyben bátorkodom tévedését helyreigazítani, hogy t. i. Nagybányán sok és jó gyümölcs terem magam is elismerem, de hogy ezt »jóformán csak a nagybányaiak és az odavetődött idegenek tudják, hire, neve és ebből folyólag fokozottabb kelendősége tiincs« ezt tévedésnek kell kijelentenem. A nagybányai gyümölcsnek nemcsak helyi, de országos hírneve van, és külföldön is már régen ismerik, amit a tavalyi 1400000 korona értékű kivitel is igazol. Ha nem volna hire, neve és kelendősége hogyan lehetett volna ily nagy értéket képviselő gyümölcsmennyiséget elhelyezni. Azonban ^fájdalom, a nagybányaiak nem eléggé igyekeznek a kecskemétieket az értékesítés szervezése körüli eljárásokban követni. Arra, amit a kecskemétiek az értékesítés körül miveinek, csak kifejlett kereskedelmi érzékkel biró és teljes egyetérrés- ben levő gazdák képesek. A távolból szemlélem az értékesítés kérdésének vajúdását. Érdeklődő figyelemmel kisérem, mint akarja hol egyik gazda, hol a gazd. egyesület ezt a nehéz kérdést megoldani, de a nagybányaiak a megvalósulás stádiumáig még nem jutottak; pedig a sok huz-vona bizony elég nagy erkölcsi és anyagi kárára van az érdekelt gazdáknak. Nézetem szerint az értékesítés Nagybányán azért jár nehézséggel, mert a gazdák nem igyekeznek tömeget, nehány keresettebb gyümölcsfajtából sokat termeszteni ; az üzleti szokásról kevésnek van sejtelme és ami legnagyobb baj; egymás iránt bizalmatlanok. Kecskemétnek cseresznye, meggy és baraczk szállítása az idén majdnem 1000 waggonra rúgott. Hát még almából és szőllöből mily óriási mennyiséget exportálnak. Nagybányának, mert kisebb a határa ily kiterjedt gyümölcsforgalma nem lesz ugyan soha, de azt megközelítheti, ha minden alkalmas területet felhasználnak és gyümölcsfával beültetnek. A kecskemétiek baraczkja azért világhírű, mert ők naponkint 50—70 waggonnal is képesek szállítani, Ily tömegáru vásárlására pedig érdemes távol ország, a collegáim családja körében találkoztam olykor-olykor hölgytársaságokkal. Már öreg albiró voltam, közel a harminezöt esztendőhöz, amikor a törvényszéki elnökék estélyén véletlenül megismerkedtem egy hölgygyei — az első és utolsó növel életemben, aki komolyan érdekelt — akit megpillantva, azt mondtam magamban: — Gábor, ez az igazi! Vagy ezt veszed el, vagy agglegény maradsz örökre. A nő 25—26 éves leány volt. Valami feltűnő szépség nem volt ugyan, de egész lényén olyan kedves egyszerűség, öntudatlan báj ömlött el, ami az én harminezöt esztendős szivemet is rezgésbe hozta. Klárinak hívták. Megtudtam, hogy az akkor városunkban letelepedett miniszteri tanácsos sógornője, hogy leány és igy szabad. Miután a vendéglői életet lelkemből meggyülöl- tem, pár héttel azelőtt egy özvegyen maradt posta- tisztné házánál vettem két szobás lakást, aki koszttal látott el és e mellett ruhatáram, fehérneműim gondviselését is magára vállalta. Az asszony olyan magam- koru és magános hölgy volt, aki özvegyi fátyolát már csak azért sem szándékozott férje fejfájára sötét lobogóul akasztani, mert azután a fátyol után évi négyszázötven forint penzió járt. A derék asszonyság igen élénken érdeklődött minden esemény iránt, ami a városban történt. Családi összeköttetései révén (a polgármester édes testvére volt) bejáratos volt minden úri házhoz. Én igy oly szerencsés helyzetben voltam, hogy a városi ösz- szes friss pletykákat a legelső kézből kaphattam, Pár nap múlva az említett estély után, amelyen Csak te . . . i. Mit a sors szivembe olta, Szenvedélyem eltemet: Egy röpke szó elrabolta Minden áldott perczemet. És ha messze, messze járnék, Hogy tovább ne lássalak : Tiszta képed mint az árnyék Úgy kisérne, szép alak! A mi bennem megszülemlék : Álom, eszme, sirba dűl. Eltemetve minden emlék, Csak te élsz, le egyedül! II. Ki látna téged s nem szeretne: kába, Hiszen szemedből annyi szép ragyog ! Csöndes virányon és bohók zajába’ Ah, érzem, érzem, hogy tiéd vagyok ! Ábránd-virágomat ne tépje széjjel A pusztító idő lehellete ! Ez a szivem imája nappal-éjjel, Bolygó reményem tiszta napja te! Bujdossy Miska.
