Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-14 / 33. szám
33. szám. ból is a piaczot felkeresni; amint a tavalyi szilva és almatermés összevásárlására bécsi és berlini kereskedők Nagybányán is személyesen megjelentek. Es miután a nagybányai gyümölcsöt majdnem kivétel nélkül külföldre exportálják : nincs tudomásom, hogy a gyümölcsöt a helyi elnevezés vagy más czégér alatt hozzák forgalomba. Nagyon messze tértem el felszólalásom tulajdonképpeni tárgyától: a gyümölcsértékesítés kérdésének megvitatásától. Nincs szerencsém a nagybányai értékesítési viszonyokat közelebbről ismerni, de azt hiszem, nem tévedek ha feltételezem, hogy ott is, mint több más gyümölcstermő vidéken az eladás ügynökök utján történik, kik a termesztőnél vevőként megjelenvén kevés felpénzzel a termést néha nevetséges ár mellett lekötik, s azután busás provisio mellett a tulajdonképpeni vevőnek átadják anélkül, hogy a csekély felpénznél s fáradságuknál egyebet koczkáztattak volna. De ha az ár véletlenül alább száll: a csekély felpénzt otthagyva a termesztőnek, feléje sem mennek ; viszont ha az ár emelkedett az eladó ehhez igényt nem tarthat. Tehát bármely esetben mindig a termesztő huzza a rövidebbet. Szerintem első sorban és legsürgősebb teendő ( volna a vevőt az eladóval közvetlen összeköttetésbe hozni; de miután Nagybányán sok a kistermelő és ezeknek anyagi boldogulását keli előmozdítani — alig hiszem, hogy a nagyban vásárló kereskedő nehány j mázsa gyümölcsért ily kistermelővel szóba állana Szükséges volna tehát az elérni szándékolt czél érdekében az összes gazdákat egy közös szervezetbe — | szövetkezetbe —- összehozni. Az igy szövetkezett gazdák termését azután fajta és minőség szerint osztályozva egy tömegben értékesíteni a nyersen nem ér- j tőkésíthető gyümölcsöt feldolgozni lehetne Ez volna , az úgynevezett gyümölcsértékesitő szövetkezet, mely a Nagybányán sikerrel működő ipari hitelszövetkezet ke- I retébe könnyen beilleszthető. Részvénytársaság alaki- j tása utján is megoldható a kérdés. Harmadik módja is volna az értékesítésnek, ez nagyobb rizikóval jár, de a termelőkre nézve egyúttal a legjövedelmezőbb is; ugyanis lehetne nagyobb vá- , rosokban boltokat, raktárakat vagy sátrakat igénybe venni és megfelelő reklamirozás mellett egy megbízott gazda, vagy megfelelő óvadékkal rendelkező kereskedő utján értékesíteni az egymásután következő gyümölcs küldeményeket, árával naponkint beszámolni a | központnak. A beregszásziak igy értékesítik szőllö termésüket. A költségek és a veszteségi alapra egy bizonyos °/o levonása után átlag ár szerint fizetnek a tér- ! melöknek. Azt talán felesleges hangsúlyozni, hogy | minden körülmények között kellő sikert csak önzetlen vezetés és a termesztő feltétlen tisztességétől lehet remélleni. Ha tehát a nagybányaiak gyümölcsük jó hírnevére féltékenyek, ezt öregbíteni, annak állandó piaczot teremteni és ezáltal nagyobb jövedelemre szert tenni akarnak, ezt csak a termelés, egységessé tételével és az értékesítés kérdésének végleges kedvező megoldásával érhetik el. Vidéki (2) 1904. augusztus 14. __ ___ __ HET I KRÓNIKA. Hová fokozódhatik még a hőség, talán leesett a nap a földre vagy legalább egy része. 40 C fokot már föl se vettünk s úgy beleedződött az ember a melegbe, bogy szinte jól esett. Napról-napra forrósodott az idő, pénteken érte el a tetőpontot, mikor aztán jött egy hatalmas vihar és a rosztékony szárazNAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE ság után jótékony esővel áztatta meg a szomjas földet. Mondják, hogy ez azért történt, mert Szilágymegye Vicsa nevű községében a nép levette a harangot és betette a kútba. Szomorú ez a szegény Magyarország, ahol még ilyen kiskorú népeknek való vad babonák is képesek felburjánozni. Kellett már az omló zápor, hisz egész felfordulást csinált a szokatlan időjárás. Daczára annak, hogy nincs takarmány, a héten ország- állami- megyei- viczinális- községi- és dülőutakon egyebet se látott az ember, mint széna-szállitást, persze mesés árakon (25—30 frt egy szekér) s igy világlolt ki, hogy mily sok széna van még a bányi határban. A tej ára felszökött, amint hogyi lehetetlen is a teheneknek ily gazdasági viszonyok mellett a sodorból ki nem jönni, többnyire ők is sztrájkolnak, kevesebb tejet adnak s a tehén-sztrájk okozója ennek a drágulásnak. A hús pedig lezökkent, miként azt múlt számunkban jámbor óhajként jeleztük, 10 fillérrel, sőt most már egymásra áriejtenek a mészárosok s van hús 70 fillérért is. A turisták pedig egyre jönnek-mennek, mindennap uj és uj csapat, építik az uj vasutat is s igy még nagyobb a fogyasztás, ezzel együtt természetesen a drágaság is. Ily körülmények között legjobb megszökni, s más szelidebb helyen keresni tanyát. Beállottam hát én is felsőbányái nyaralónak, járom a Gurut alját, Szűcsét, meg a Pujpatakot s élvezem a gutini hideg szellőt, mikor a bányaiak a kétségbeesésig izzadnak. Jövő héten temérdek kirándulásra van kilátásom, a mennyiben 14- én vasárnap. 15- én boldogasszony (felsőbányái búcsú). 18-án király születésnapja. 20- án István király (nagybányai búcsú). 21— én vasárnap. Ezek szerint 8 nap alatt 5 ünnep vár reánk, no már ennyi idő alatt csak kiünnepelheti magát Nagybánya és vidéke, az ünneplés iránt különösen fogékonysággal biró környék s a ki együtt tart a faluval t. i. a krónikás. Különfélék. Személyi hir. Grünwald Béla festőművész a héten Rómából városunkba haza érkezett s őszig itt fog tartózkodni. Hymen. Anderkó Artúr szamosujvári egyházmegyebeli gk. papjelölt eljegyezte Lukács Yeturia kisasszonyt, Lukács László iaczfalusi gör. kath. lelkész leányát. Eljegyzés. Fliesz llénrik sóvái'i kir. bányatiszt, a napokban váltott jegyet Bernhard Vilma állami tanítónővel, Bernhard Arnold marosujvári kir, kohómérnök kedves leányával. Kinevezés. Szmollen Pál ákosfalvi r. k. plébánost az erdélyi r. kath. püspök oláhláposbányai plébánossá nevezte ki. Esküvő. Szappanvos Jenő helybeli kereskedő e hó 6-án vezette oltárhoz Libhauzer Emmát Nagykárolyban. Városi közgyűlés volt szerdán, hol Gellért Endre megemlékezett Dienes Dezső és dr Harácsek Imre elhunyt képviselőkről Helyükre Hoffman A. és Rozsos 1. h. tagokat hívták be. Leglényegesebb tárgya volt a gyűlésnek, hogy a csendőrség költségeihez a 80 % hozzájárulást megszavazták. Az iskolaszék választását 26-ra tűzték ki A megüresedett kiadói állás pályázatának kikirdetés végett megkeresték az al- ispáni hivatalt. A felsőfernezelyi lisztelő malom bérletét jóváhagyták. Két ingatlan vétel nem volt eszközölhető a képviselők csekély száma miatt, ezt 30 nap múlva tartandó gyűlésre ismét kitűzték. Klein Bernát bérleengedési kérvényét elutasították s Németh Mihályt fölvették a községi kötelékbe. A műkedvelői előadás, melyről lapunk múlt számában irtunk s a melyet aug. 20-ra tervezlek, közbejött elhárithatlan akadályok miatt egyelőre elmarad. Sikerült mulatságot rendezett a felsőbányái úri fiatalság e hó 10-én, melyen a város és környék értelmiségéből számosán vettek részt s reggelig pompás kedélylyel mulattak. Az estélyen a nagybányai fiatalság szép számbbn jelent meg. A négyeseket 30 pár tánczolta. Jelenvoltak: Asszonyok: Baumerth Károlyné, özv. Csausz Tivadarné, dr Csausz Ká- rolyné. Farkas Jenőné, Hámory Nándorné, Husovszky Józsefné, Harant Gyuláné, Lassner Gusztávné (Budapest), özv. Mészáros Gyuláné (Nagybánya), Nyisztor Istvánná, Puskás Antalné, Révész Jánosné, Sziics Illésné, Szemere Kálmánná, Stephens Ferenczné (Budapest), Tarján Antalné. Leányok: Ádámcsik Etelka, Baumerth Tériké, Bay Margit, Báthy Juliska, Csausz Tusi (Szatmár), Gerzsó Ilonka (Besztercze- bánya), Hanzulovics Ilonka, Jékly Vilma, Komócsy Mary, Laszner Babi (Budapest), Laszner Irén, Lázár Elvira, Mészáros Mariska, Mészáros Ida, Nyisztor Erzsiké, Nyisztor Amália, Puskás Mariska, Szemere Viola (Hódmezővásárhely), Stephens Magda, Stephens Olga, Szűcs Miczike, Szokol Margit, Turek Anna. Mint értesülünk afenmaradt jövedelmein kohóiak javára adják. Lótenyésztési jutalom dijosztás lesz szept, 8-án Mátészalkán, a földmivelési tárcza terhére. Tenyész- kanczák gazdái közt 260 koronát, kanezfa csikók gazdái közt 140 koronát fognak szétosztani. A pályázók kötelesek 8-án reggel Mátészalkán a hatóságnál lovaikat bejelenteni. Az ipartestületi tagság. A kereskedelmi miniszter 36.158 — 1904. sz. elvi döntésében kimondta, hogy az ipartörvény 124. §-a csak azt mondja ki, hogy az illető község területén képesítéshez kötött mestersé- | get űző iparosok az ipartestületnek feltétlenül tagjai gyanánt tekintetnek. E rendelkezés azonban nem zarja ki azt, hogy az ipartestület alapszabályaiban esetleg oly rendelkezést is felvegyen, hogy az említett iparosok saját elhatározásuk alapján üzletük megszüntetése után is a testület kötelékében maradhatnak. Kapnikbányán István királyi búcsú alkalmával a kálvária kápolna felszentelése fényes ünnepélylyel fog megtörténni. Zenés nagy misét fog Neubauer Ele- j mér kiváló karmester bányász zenekarával elöadatni. Este fényes kivilágítás lesz, a bányász zenekar kuruez- nótákat fog játszani gyönyörű letétben. Különben ez a zenekar a magyar zenedarabokat nagy mérvben kulti- í válja, igy megérdemli a pártolást és van létjogosult- | sága. A honvéd zenekaroknak is rendelet van kiadva már régibb kelettel, hogy a magyar zenét jobban karolják fel és kultiválják. Nem ártana a bányakerület összes zenekarainak a kizárólagos magyar zene kultiválását elrendelni, mert ezt kívánja a nagy közönség ! és a magyar hazaszeretet. A koltói tüzkárosultak részére lapunkhoz újabban a kővetkező adományok érkeztek : K. A. Pécs 2 kor , Sziberth Adolf 1 kor., Sziberth Lajos 1 kor., Lukácsy György 60 f. Múlt Vasárnap a fokhagymáson egy kis társaság 3 koronát adott össze, melyhez éppen csak odáig tudtam jutni, hogy a tanácsosnak nejének és Klárikának bemutatkoztam, Tirpákné úrasszony a kerti lugasban — ahol mint semleges területen az özvegygyei találkozni szoktam — igy szólt hozzám: — Hallom, biró ur, hogy nem sokára megválunk egymástól ? — Hogyan ? — Ne tagadja! Hiszen az egész város tele van, hogy elveszi a miniszteri tanácsos sógorasszonyát! És úgy tetszett nekem, mintha Tirpákné u rasz- szony domború kebelét egy csinos sóhajtás hagyta volna el, amint ezt kimondotta. Mintha csak egy régen kínzó lidércznyomástól szabadult volna meg. Savó szinü szemeit oly szokatlan érdeklődéssel függesztette reám, hogy a legnagyobb önuralomra volt szükségem, hogy magamat el ne áruljam. — Pletyka beszéd; — mondottam és ajánlottam magamat. Kezdett bosszantani a dolog. — Hogyan ? Hát már az agysejtekben, a szivek redöi között is olvasnak az emberek? No ez hallatlan! De nem kerülte el figyelmemet, hogy házi asz- szonyom e pereztöl kezdve még nagyobb gondossággal járt körülöttem. Miután az ebédet külön, kiki szobájában költötte el, a legizletesebb falatokat nekem tálaltatta be s még a gondolatomat is elakarta találni. Nagy nehezen szántam magamat, hogy a taná- csoséknál látogatást tegyek, bárha Klárika tetszett; a leghatározottabban tetszett. Elküldtem hát a frakkomat kivasaltatok a szabóhoz. Tirpákné ezt se hagyhatta szó nélkül. — Nem éppen fiatal leány Klárika kisasszony . . . A felső leányiskolái igazgatónőtől tudom, hogy huszon- nyolczat tölt be most augusztus harmadikán. Éppen illenék a biró úrhoz. Sajátságos, éppen az én születésnapom is arra a napra esik. Én meg harmincz leszek az nap. Bizony, én már vén asszony vagyok! . . Gyerekleány voltam,mikor férjhez mentem az öreg Tirpákhoz. Daczból, nem szerelemből . . . Úgy történt kérem . . . — Kezeit csókolom ; — szakítottam félbe a beszédes asszonyságot. De a fülemben ott zakatolt szüntelen az augusztus harmadiki dátum. Igen, ez lesz a legjobb alkalom! Gálába vágom magamat; elmegyek Klárikáékhoz vizitbe és meggratulálom! Igaz! Egy szép virágcsokrot küldök ugyaneknor, mint látogatásom előhírnökét és benne a névjegyemet: körösvölgyi és gáborlányi Bodor Gábor. Nem rosszul hangzik Aztán azt is sejtik talán, hogy a Czegléden üresedésbe jött törvényszéki bírói állásra én vagyok az első helyen »felterjesztve.« Nyom ez is valamit a latban. Majd később vallomást teszek . . . Kissé drukkolok, mert a leánynak, amint hallom, csinos hozománya van. Üsse a kő a hozományát ! Én tisztán vonzalomból, szere . . . igen, szerelemből házasodom. Tehát augusztus harmadikán! Eljött a nagy nap. A frakkomat a hivatalba indulásom előtt a fau- teuil Karjára akasztottam és a cselédnek meghagytam, hogy ha majd utána küldöm a hivatalszolgát, adja át, Kihúzom magamat, annyi bizonyos ! Péntek nap volt: jól emlékszem. Egy bonyolult, obseurus pörben tárgyaló biró voltam. Már a déli tizenkét óra nagyon közel járt; de két ravasz fiskális került egymással szembe, akik kiaknázva a bouyolult ügynek minden phasisát. úgy elkinoztak szemtelenül furfangos fogásaikkal, hogy a verejték vastag csöppek- ben szakadt rólam. E közben csoszogott oda az öreg hivatalszolga : Mravcsik János. Tót ember volt az istenadta, aki mint igazolványos altiszt került magyar hivatalba. A tót és magyar nyelvet igen sikerültén elegyítette össze. Amig a két fiskális gyilkos szemekkel méregette egymást, Mravcsik János halkan a fülembe súgta : — Ja bolim tám . , . megvoltam ott szip leány van . . . peknye ladi pane . . . ruhát elhoztam . . . tu maju . . , itt van . . . Ezzel a karján hozott frakkot beakasztotta a hivatali szekrénybe . . . Mintha egy ragyogó sugár vetődött volna be a homályos tárgyaló terembe. Kigyult arczczal keltem föl az asztal mellől s Mravcsiknak pénzdarabot csúsztatva kezébe, halkan kérdem : — Hát a csokrot elhozta a kertésztől ? És elvitte a kisasszonynak i — örvendte virágnéknak . . .ja bolim tám . . . megvoltam ott is ... S hamisan vigyorgott. Éppen déli fél egy óra volt, mire a két marakodó fiskálist nagy nehezen kituszkolva, frakkomat sebtén magamra vehettem. Kocsiba vágva magamat, odarobogtam a nyugalmozott miniszteri tanácsosék házához. Együtt találtam az egész családot és még nehány jó ismerőst, Amint a szalonba beléptem, a tanácsos, a fele sége és Klárika fürkésző tekintete valóságos kereszttűzbe vettek. E kereszttűznek czélpontja az én szerencsétlen frakkom volt. Akkor még nem is sejtettem a kutató tekinteteknek, a visszfojtott mosolynak az okát, hát egész férfias nyugalommal foglaltam el a nekem kijelölt helyet a tanácsosné mellett. Klárika valami ürügy alatt gyorsan visszavonult. E közben, mintha derült kaczaj csendült volna meg a másiK szobában Fürkészöleg néztem körül. A születésnap alkalmából küldött csokrot kerestem, de sehol sem láttam. Jó fél óráig makogtam ott valamit, a tanácsosé- kat mulattatva. De Klárika csak a bucsuzásnál jelent meg. Nekem úgy tűnt föl, mintha szép barna szemei ki lettek volna sirva. A lelkem szemei vörösek va- lának. Mikor hazatértem lakásomra, Tirpákné asszony már az utcza-ajtónál várt s a szó teljes értelmében a nyakamba omlott. — Köszönöm, köszönöm ; — mondá meghatottan. — Mit ? — kérdém mogorván.
