Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-24 / 30. szám
2) 1904. Julius 24. 30. szám. torzulását idézheti elő. Az elpusztult levelek a fáról gondosan leszedendök s a korona gyakran ritkítandó. Lisztharmat, Monilia, levélfoltosodás 1. »álmát alatt. Dió. Foltosodás. A leveleken és gyümölcsön számos foltosodási tünet mutatkozik, melyek több gombából eredhetnek. A megbetegedett növényrészek el- égetendök, fiatalabb fáknál a bordói lével való permetezés ajánlható. . gesztenye. Levélfoltosodás. A leveleken gyakran bacria, közepükön világosabb szinü összefolyó foltok láthrftók, melyeken többnyire gombák terméstestei jrjirrt sötét-barna pontok lépnek fel, védekezés ismeretlen. Körte. Korompenéz, 1. »Alma« alatt levél bar- nulás. A vadkörtefák levelein apró, vörös szinü foltok keletkeznek, melyek mindinkább nagyobbodnak, közepükön megkeményednek, összefolynak, s barna szint öltenek, miáltal az egész levél is megbámul s elszárad. A betegség előidézője egy gomba, mely a naszpolyán is felléphet. A levelek összeszedése, elégetése mellett a bordói lével való permetezés ajánlható. Levélfoltosodás. A leveleken apró, kerek, barnán szegélyezett, közepükön száraz és fehéres foltok mutatkoznak, melyek a levelet élénken tarkítják. A kártétel gombától ered, egyedüli védekezési mód a beteg levelek leszedése és megsemmisítése. Levélhólyagosodás. Egy gomba okozza, csekélyebb kártételeinél fogva ellene nem védekezünk. Lisztharmat. A nagyobb leveleken fellépő fehér bevonatok gomba támadásától erednek, mely ellen kénporozással védekezünk. Monilia, Rák-betegség 1. »Alma« alatt Rozsda. A levelek felső lapján előbb vöröses sárga, pontozott, ragadós foltok keletkeznek, ezeket a leveleket alsó felületén (esetleg a gyümölcsön s a fiatal ágakon) megduzzadt, kocsonyás, megvastagodásokból álló kupalaku, fehéres falu kinövések követik, melyek hártyás falai között spóra port tartalmaznak. A betegséget előidéző gomba borókaféléken képződik, tanácsos e bokrokat a gyümölcsös közeléből kiirtani. Varasodás. fusicladium, 1. »Alma« alatt. Mandula. Levélfoltosodás. Rozsda, 1. Baraczk alatt. Meggy. Levél és galyfoltosodás. Lisztharmat, Bo- j szorkányseprő, Gnomonia betegség. Levél és galyfoltosodás lásd »Cseresznye« alatt; Monilia betegség 1. »Alma« alatt. Naszpolya. Levélbarnulás, 1. »Körte« alatt. Levélfoltosodás. A leveleken keletkező, sötét-barnán szegélyezett barna foltok gombától erednek. A beteg részek elégetendök. Lisztharmat. A leveleken egy gomba fehér bevonatokat idéz elő, melyek ellen kénporozással védekezünk. Monilia, lásd »Alma« alatt Szilva. Korompenész, lásd »Alma« alatt. Levélfoltosodás. A leveleken kisebb-nagyobbmegvastagodó foltok lépnek fel, melyek gyakran összefolynak s a levélfelület nagy részét foglalják el. Némely évben alig található szilvafa, mely e foltoktól mentes volna. A betegséget egy gomba idézi elő Ugyancsak a leveleken egyéb foltosodási és levéllyu- kasztási tünetek is észlelhetők, melyre nézve az »Alma« s »Baraczk« alatt mondottak irányadók. A foltos levelek elégetendök; alkalmazható a bordói lével való permetezés is. A betegség későn szokott fellépni, a miért az ellene való külön, megfelelő sikert amúgy sem biztositó védekezés nem indokolt. Lisztharmat, Rozsda 1. »Baraczk«. Monilia, 1. »Alma« alatt. Táska betegség. A virágból sokszor nem fejlődik rendes szilva, hanem sajátságos táskaszerü képződmény, mely bábaszilva, birtyóka vagy szilvatáska név alatt ismeretes. E táskák orsó alakúak, némelykor görbültek s belül üresek, felületük ránczos vagy NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE bibircses s vöröses vagy sárgás, majd fehéres bevonattal van takarva. Ily megtámadott gyümölcs élvezhetetlen s korán le is hull a fáról, amiért a betegség igen nagy károkat okozhat. Előidézője egy gomba, mely a zelnice-meggyen is felléphet. E bokrok gyümölcstermesztő helyeink közelében kiirtandók. A megtámadott gyümölcsöt jó azonnal leszedni s elégetni ; úgyszintén el kell távolítani a kertből a már lehullott táskákat is. Azon ágak, melyeken a bábaszilva képződött, jó mélyen visszavágand ók, hogy a gombaszer- vek továbbterjedését megakadályozzuk: az illető ágrészek már a megtámadott szilva leszedésénél letördel- hetök. Bordói lével való permetezés itt kellő sikert nem biztosit. A mondottakból különösen két jelenség tűnik ki. Látjuk először is, hogy vannak bizonyos határozottan körvonalozható kórképek, melyek az egyes betegségeket jellemzik s a kártevőre következtetni engednek ; másodszor pedig feltűnő, hogy számos betegség ellen egy és ugyanazon módon védekezünk s van elég olyan kártétel is, mely ellen a beteg részek eltávolításán kívül egyéb védelmi eljárást nem ismerünk. E jelenségekből fontos tanulmányok vonhatók le. Tény ugyanis az, hogy az egyes gombák kórképei hol hasonlók, hol különbözők; ezért soha sem szabad a kártételeket csak közös név alá vonni; a védekezést nem a már okozott kártétel, hanem a baj oka, még pedig itt a parazita fejlődésmenete, életmódja szabja meg. Levélbarnulás, galyszáradás. ragya, stb. ezek mind oly kifejezések, melyek egyes jelenségek csoportosításánál, amint ez fentebb is történt, megállják helyüket s alkalmazhatók is, a betegség meghatározásánál ilyforma kérdezősködéseknél egyáltalában a kártétel lényegének kiderítésénél azonban mindig a baj okára is kikeli terjednünk, amiért ily esetekben a meghatározás elengedhetetlen feltétel. A védekezési módok egyformasága pedig arra ösztönöz, miszerint azok czélsze- rübb kivihetősége érdekében olyan munkaprogrammot állítsunk magunknak egybe, mely nemcsak az egyes betegségre van tekintettel, hanem a gyömölcsfák általános védelmét tartják szem előtt, miáltal a növénynek az egész idény alatt az összes fontosabb betegségek ellen kellő védelmet nyújtunk. E téren tehát nemcsak akkor van dolguuk, ha a betegség már fellepett, hanem tavasztól-tavaszig mindig, amiért a védekezés sohasem az illető betegség fellépésétől kell függővé tenni. A felváltva eszközölt permetezés kén- porozás, nyesés, levélszedés stb. itt már rendszeres gyümölcsvédelmi akczióvá válik, melynek szakszerűségétől nem csekély mértékben a terméseredmény is függ. Ily irányú teendőink különösen akkor járnak kellő haszonnal, ha kimutatják az indokokat, melyek rendszeres alkalmazásukat szükségessé teszik; ez a kérdés oly fontos, hogy vele más alkalommal kellő részletezés mellett külön fogunk foglalkozni. Gyümölcskertészből közli: a G. E. HETI KRÓNIKA. Telik-mulik az idő. íme féléve lesz már, hogy Kristóffy Józsefet, vármegyénk főispánját ősi szokás szerint »installáltuk« az ö méltóságába, mikor is »a régi jó táblabirák,« az »úri rendek«, »fecerunt magnum áldomás.« Akkor történt meg a jó öreg Asztalos bátyánkkal, a nagykárolyi ékes szavú veterán kálomista pappal, hogy ö is üdvözölvén egyháza nevében egy díszes küldöttség élén az uj megyei kormányzót; ilyen szavakra fakada : — Üdvözlöm méltóságodat szeretettel, magyaros ! melegséggel, de bátorkodom megjegyezni, hogy méltóságod már a 14-ik főispán, a kit én üdvözlök. Nem hiszem, hogy Kristóffy meg ne ijjedt volna - ezektől az őszinte szavaktól : íme ez az öreg Áron bácsi minden évben egy főispánt früstököl, elvisz ez talán még engem is. Nychephora sóhajt s megigazgatja drága övét, mely a brazíliai topáz felhős napja s a mácedóniai türkisz kék ege vetekedék az opál szivárványával A lány haja is egészen szétbömlott, mig aludt s az ormuszi zafírokkal kirakott arany diadém a földön hever : lehajlik, fölveszi s összefoglalja vele rengeteg szőke hajzatát, aztán feláll. — Tehát — szól ő — a hegumenok itt vég- zendi el éjjeli imáját, nem vehetnék én is részt azon? — Nem, mert a hegumenok megbotránkoznék találván engem egy ifjú nővel magányosan az éj mélyén, — válaszol a szerzetes s arcza ismét elpirul. — E szerint légyszives és távozz amig el nem jön! — Még egy kérésem van — szólt Nychephora — az egyházfira bízott kulcsot szabad haza vinnem, hogy e szent helyet naponta fölkeresném? — Az a kérdés, hogy kivagy te, leány ? — A Pápádoposz herczeg leánya ! A barát szinte megdöbben e név hallatára s mélyen meghajolva szól: — Ah! bocsánat fenség, a kegyur leánya előtt mindég nyitva áll e szent hely. — Köszönöm ! Most már megvagyok győződve, hogy a »Kék-kolostor« szerzetesei közé tartozol, bár nem láttalak eddig Talán nemrég kerültél közéjük ? — Úgy van, herczegnő, csak három hónapja vagyok a »Kék-kolostor«-ban, illetőleg, amióta felszenteltettem. — Máris felszentelt pap vagy, olyan fiatalon ? — Igen, herczegnő, nevem: páter Zophon. Most lép be a hegumenok egy másik agg szerzetessel, s amint Nychephorát meglátja össze csapva kezét felkiált: Nagy ég! Hogy jársz itt, egyedül az éjfél órájában — Elaludtam, szent atyám, a kényelmes széken. — Ah térj haza, lányom, mert otthon a halálig meg lesznek rémülve hosszas kimaradásodért, bár atyád távol van, de a szolga-személyzet hova lesz miattad?! .... Zophon elkísér téged, nem hagyhatlak egyedül menni olyan messze. Menjetek, ah! menjetek, az ég őrködjék felettetek gyermekeim ! — szól az aggastyán s a békejelét rajzolva a fiatalok felé a szentek szentjébe megy. Zophon átadja a fáklyát a másik szerzetesnek, aztán kilép Nychephorával. A keleti éj fénye zudul arczukba S ők mennek, mennek egymás mellett keskeny ösvényeken, apró hegyi patakokon át, illatos földig hajlott lombok alatt, majd szürke köveken, majd meg széles fehér utakon. Hol beszélnek, hol hallgatnak, hol sóhajtanak. A leány egyszerre megáll s a szerzetes felé fordulva élénken mondja: — Nézd, páter Zophon, mily fenséges éj van, a hold megvilágítja az eget, a csillagok fehérek és tiszták; a selyem fű úgy ragyog, olyan harmatos, hajunk is nedves a harmattól. O! hány szerelmespár enveleg most a csodás éjjelen a hold rejtelmes fényénél. Nem voltál szerelmes soha, páter Zophon? — kérdi aztán vontatva s a szerzetesre néz szelíd kék szemeivel. Zophon megrendül s tompán válaszolja : — Nem. — En se voltam eddig — szól Nychephora Telik-mulik az idő, én is az ötödik főispánt üdvözlöm már diszkrónikával. Domahidy, Üjfalussy, Simontsits, Hugonnay, Kristóffy, igy nevezi őket ren d- del a szentirás, mindnyájan y-be végződő nevüek, csak Simontsichnak chlopy szerű végzete zavarja a simmet- riát. Ám azért ő is magyar ember volt, még pedig a javából. Isten kegyelméből csak annyira szeretném vinni, mint nagykárolyi kollegám, hadd üdvözöljek itt én is 14 főispánt. Ha úgy glédába egymás mellé lehetne őket állítani s egyszerre üdvözölni, mily mélyen megható jelenet és mily gyors munka volna az. Legyen a tizennégyből ez az egy hosszú ideig. Kiválló egyéniségének, kiválló tulajdonai kormányzásra praedestinálják őt és én hiszem, hogy mi nagybányaiak, ha megismerkedünk Kristóffy úrral, szeretni fogjuk nemcsak öt, hanem egymást is. A hét Kristóffy jegyében született, ö volt az uralkodó plánéta. Mit tett egyebet Nagybánya, minthogy készülődött a nagy napokra. Pingálják a városházát, seprik a pápai utczát, a ligetet, sürögnek- forognak a diadalkapu körül, az öreg város régi nevéhez méltóan várja az uj főispánt. Mindezt látom én lelki szemeimmel. Jó magam itt ülök ugyan a »Margit« nevű magyar hajón az Adrián. Éppen most törjük magunkat, csekély vízállás mellett, keresztül a Kazán-szoroson, balra piros, jobbra fekete bolya a vízben oda lánczolva a sziklafenékhez. Mind a két szin halált jelez. A piros vért, a fekete koporsót, vagy talán koporsóba se kerülne igy az ember, ha a hajó neki menne a csalóka világoszöld szinü szép Dunának s a kormányos 1 —2 pohár karloviczitől eltévesztené a traktust, jobbra higyván a piros és balra a fekete bólyákat. De ki gondol a veszélyre. Az égbe nyúló sziklapiramisok között rohanó víznek egyik oldalán a mi édes hazánk, másikon a kopár Szerbia, vonul el, mint egy mozgó panoráma. A királygyilkos ország, úgy látszik, gyilkolja maga magát is, mert óriási a különbség a magyar partokon látható eleven kultúra és a szerb oldalon észlelhető elmaradottság és restség között. A hajón angol, német, román és mindenféle nem - zet utazik, de a magyar mégis a legtöbb. Van két valóságos osztrák katonatisztünk s még azok is pompásan törik a zengzetes magyar szót. A kapitáay angol hidegvérrel, de magyar vezényszóval osztja parancsait s óraszámra nincs egy pihenő percze a vészes pontokon. Rágondolok az én kis városomra ott a keleti kárpátok alján, 700 kilométernyire ettől az Istennek gyönyörűségére alkotott természeti csodától. — Ha ezt a nagy folyót én oda vihetném. Ha az ország legformásabb hegyei alatt most egy pánczél hajón köthetne ki a főispán s a fellobogózott parton a podeszta háta megett disz matrózok állanának sorfalat, akkor talán Nagybánya volna a legszebb a világon. »De hová ragadtál, óh fólhevülésnek gyors talyigája.« A Duna hullámai ne ringassanak délibábos illúziókban. Térjünk vissza a Zazarpartra a valóságba, a lobogó erdőben úszó ünneplő bányavárosunkhoz, mert úgy illik, ahol van Nagybánya szive-lelke, ott legyen a krónikás. Különfélék. Kristóffy József főispán Nagybányán. Vármegyénk főispánja f. hó 25-én, hétfőn jön először Nagybányára. A város ez alkalommal nagy ünnepélyességgel óhajtja a népszerű főispánt fogadni. — Az eddigi megállapodások szerint Kristóffy főispán nejével együtt julius 25 én d. e. 9 óra 33 perczkor érkezik Bikszádról a szatmári vonattal Nagybányára. Az állomáson Gellért Endre polgármester hivatalosan fogadja busán — s azt hivém, sohse leszek szerelmes, pedig úgy vágytam lenni és most, hogy az vagyok, szivem olyan szomorú, lelkem olyan rémült. — Oh! Oh! — — — sóhajt Zophon. És neked, pátér Zophon, fogalmad sincs a szerelemről? — Sajnos, most már van, válaszol Zophon komoran. Nychephora arcza fölvidul s ők mennek tovább hallgatva. A távolból elmosódott emberi hangok jönnek. Nychephora megáll újból. — Most már közel a kastély, pátér Zophon, visszatérhetsz. Köszönöm fáradságodat! mondja a lány kezét nyújtva. Kötelességet tettein, válaszol Zophon és hideg ujjait a lány finom forró kezébe teszi: — E szent kezet, — mondja Nychephora — mely áldást és bűnöket old, szabad megcsókolnom ? S mielőtt Zophon megakadályozhatta volna, a herczegnő megcsókolja a szerzetes kezét, aztán dobogó szivére nyomja azt s átható tekintetét az égre emeli miközben szemei megtelnek könyekkel. — Istenem! — sóhajt Zophon — most ne hagyj el engem, most légy velem, Uram, mert megbukom, ha elhagysz Istenem ! . . . * * * Pár hét múlt el azóta, Gyönyörű éj kezdete van. Nychephora könnyű röptű misziri lován száguld a kápolna felé, ahol megállítja sólymát, mely fehér tajtékot rág a csillogó zablán. A lány körül nézve kissé előre hajlik a nyeregben, mely skarlát piros bársonyból van aranynyaí kiverve. A lovat mesés
