Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-17 / 29. szám

Nagybánya, 1904.

Julius 17. — 29. szám.

XXX. évfolyam.

“#77

NAGYBÁNYA ES YIDEKE

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK NdUlSTIDEKr "V-^S-ÄJFilSr-A.IP

Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4- K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsőbányal-utcza 20-ik szám alatt.

Viz hiány idején.

Tavaly meglehetős nagy szárazság volt. Az ex-lexes esztendő nemcsak politikában, de gondolatokban és csapadékban is nagyon szegénynek bizonyult. A nagybányai vízvezetéki bizottság tehát sok száraz nap után, okt. 1-én kiszállott a Rozsályra s ott megállapította, hogy a Tyestyóránál, a legnagyobb forrásnál, egy körülbelül 100 nr kis medencze van elhanyagolt állapotban, melyben a viz előbb megáll egy darabig s csak aztán folyik ki egy helyen a kis völgyből, ez a Tyestyora adott pedig akkor másodperczenként 1 liter vizet, vagyis 86000 litert naponként.

Sokan rossz néven vették akkoriban, hogy a bizottság éppen vízhiány idején mérte le azt a forrást és még vagy más kettőt, aztán kimondotta, hogy szűrés nélküli forrásvízzel nem oldhatjuk meg a kérdést. Rossz néven vették, mert szerintök ez a szárazság csak napokig tart. íme az idei esztendő ráczáfolt a tavalyira a szárazság nemcsak napokig, de hetekig, sőt hónapokig is tart, ime a szárazság esztendőnkint ismétlődik, egész patakok kiapadnak, a forrásokról nem is szólva, meg némely kutakról, mert ezekre úgy sem fektetünk nagy súlyt.

Tessék csak visszaemlékezni az elmúlt évre, mikor a nagy hőség következtében meggyűlt az ecsedi láp, amikor valóságos forró homokos rbírnám lepte meg e vidéket, bizonyos szokatlan időjárás volt az is, de az idei szárazság még nagyobb ; országos, sőt európai, Parisban, Budapesten éppen úgy vízhiányról panaszkodnak, mint Feroezelyen vagy Misz^ótfaluban.

Tehát ime uraim, önöknek nem volt igazuk, mikor azt mondták, hogy ritka kivétel az 1903-ik esztendő, most ilyen ritka kivétel jön több is. Szárazság volt is, lesz is elég.

Ennélfogva nagyon dicséretre méltóan járt et az a bizottság, a melyik vízhiány idején szállott ki a Rozsályra, és még lölcsebben járna el, ha az idén ismét kiszállana, megmérni ott a helyszínén a szűrésre szánt vizet, ahol fel akarják fogni, számot vetni az erőmüvek vizkövetelmé ■ nyeivel s azzal a mennyiséggel, melyet ilyenkor a legnagyobb vizszüke idején tőlük a vízvezetékkel elveszünk.

Megmérni a vascsatornát, melyről a bizottság oda nyilatkozott, a múlt évben, hogy még akkor is, ha a szűrt vízzel ellátott nagy vízvezeték

létesül, a vases a tornai forrást, közkutnak és a Veresviz ellátásira be kell vezetni.

Nagy a hőség, a szárazság kiöli a füvet, a Czigány, Szenes patak, a Várárok, s némely kisebb források itt a közelben kiapadtak.

Takarmányhiányról panaszkodik az egész ország. Tengeri is alig lesz, legalább a nagy alföldön nem lesz, mindez az állandó esőhiány miatt.

Kiválóan alkalmas ez az idő a vízvezeték további tanulmányozására, mert mi attól a 300 ezer forintos nagy vízműtől méltán várjuk, hogy amikor legnagyobb a vízhiány s mikor legfenyegetőbb a tűzveszély, főképpen akkor segitsen rajtunk. Nagyon okosan teszik tehát azok, kik a rekkenő nyár és a kemény fagy idején tanulmányozzák az ilyen dolgokat s valóban jó néven vennők a mi vízvezetéki bizottságunktól, ha ismét hallatna magáról valamit, ha most újabb kiszállásáról olvashatnánk.

Városi közgyűlés.

— 1904. július hó 13-án. —

Elnök : Gellért Endre polgármester.

Jegyző: Égly Mihály főjegyző.

Hitelesítők : Csüdör Lajos, Smit Sándor,

Thurzó Ferencz.

Hitelesítés ideje jul. 23-án, d. u. 3 órakor.

1. Gellért Endre polgármester d. e. 10 órakor megnyitván a gyűlést, a szokásos alakiságok után fölveszi a tárgysort s jelenti, hogy junius 21-én a városi pénztárnál váratlan oénztárvizsgátatot tartolt, melynek folytán mindent rendben talált.

Tudomásul szolgál.

2. Papp Endre áll. főgimnáziumi vallástanár, a gör. kath. lelkész eddigi helyettese, városi képviselő, felebbezést nyújtott be a képviselethez azon határozat ellen, miszerint Hozás János megválasztott nagybányai gör. kath. plébánosnak fizetését kiutalványozta s az övét egyidejűleg beszüntette. Sérelmesnek tartja Pap Endre a kiutalványozást, mivel Hozás János állását tényleg még nem foglalta el, a helyettesítést pedig felebbező még mindig teljesiti. A közgyűlésen ezen pont tárgyalás alapjául nem szolgált, mivel a felebbezést törvényes időben adták be, azt egyszerűen fölterjesztették a vármegyei köz- igazgatási bizottsághoz.

3 Felolvasta főjegyző a szamosujvári gör. kath. püspök átiratát, melyben tudatja, hogy a belügyminiszter afíon döntése ellen, mely Hozás Jánost törvényesen megválasztott plébánosnak jelentette ki, felirt a jobban értesítendő miniszterhez, a képviselő testületnek a fizetést kiutaló végzést pedig minthogy illetéktelen, a kath. egyház szervezetével, alkotmányával és illetve fegyelmi törvényeivel ellentétes

intézkedéseket tartalmaz, tudomásul nem veheti. A képviselők közül többen szólaltak fel ismét ez ügyben, hangsúlyozva, hogy a város pátrónusi joga tulajdonképpen illuzorius, ha akarata a papválasztásnál nem érvényesülhet. Olyan hangot is hallottunk, hogy inkább szüntesse be a város az egész pátrónusi intézményt. Szóval nem nagy örömet okozott a püspöki átirat, határozatot nem’ is hozhattak rá, hanem mivel úgy is felebbezés alatt áll az ügy, egyszerűen az iratokhoz csatolták.

Bizonyos az, hogy nem valami áldásos dolog ez a folytonos felebbezgetés az egyházra nézve s pro el contra mindenki szívesebben látná, ha már mind a két kath. egyháznak rendes plébánosa volna.

4. A tanács 835 koroaa 20 százalékos községi pótadó leírását hozza javaslatba különböző okokból.

A leírást a közgyűlés egyhangúlag megszavazza.

5. A város tanácsa a Laposerdőn keresztül vonuló Szenespatak szabályozási tervét beterjeszti azzal, hogy a 214 korona költség felerésze a várost fogja illetni, a többit a szomszéd partbirtokosok feA képviselet már csak az erdő határ állandósítása szempontjából is a szabályozást szükségesnek tartja s a tanácsi javaslatot egész terjedelmében elfogadja.

6. Dr. Miskolczy Sáneor tiszti ügyész beterjeszti a nagymalom bérlete fölött Demetrovics Pál deb- reczeni lakossal kötött szerződést.

Mivel a szerződés szigorúan az árverési feltételek alapján készült a közgyűlés azt jóváhagyja.

7. Demetrovics Pál, ki a nagy malmot 3900 korona évi bérért, 6 évi idő tartamra csak az imént vette bérbe, most azzal áll elő, hogy a malmot ő igy nem használhatja, hanem 17 ezer korona újabb berendezést kér a várostól s kifejezi azt is, hogy nemcsak kombinált czilinderek, szíjak és rosták, hanem még egyebek is fel fognak merülni, szóval ez a berendezés olyan végtelen csavar, melylyel akár az egész bérösszeget is föl lehet emészteni. Ha tehát Demetrovics nem a tényleg létező malomért, hanem egy képzeletbeli ümalomért tett Ígéretet, akkor könnyű legmagasai ígérőnek lenni.

A városatyák azonh n nem ijedtek meg az árnyékuktól, Demetrovic: aki Írásban kijelentette, hogy ismeri a malmot, s aki olvasta az árverési feltételeket stb. berendezési kívánalmaival nem áll jogos téren s igy kérelmére nem is nyerhetett más, mint elutasító választ.

Végül Gellért Endre polgármester jelentést tett egyes közdolgokról, melyekben Bay Lajos orsz. képviselővel egyetértve legutóbb eljárt az illetékes minisztériumoknál :

1. A csendőrség alkalmazására nézve a minisztérium a legjobb indulatot tanúsítja s kész minden lehető kedvezményt és engedményt megadni a városnak, csak azt nem helyesli, ha a 12 legényből álló létszámot a város idővel leszállítaná, mivel arra egy 12000 lakosú városban mindig szükség lesz. * * * 4 5

Az elmúlásról.

— Irta : Révai Károly. —

Gondolkodom az elmúlásról.

A végső, fájó búcsuzásról! . . . .

Mély némaságban áll a ravatal,

Sötét az állvány, fekete a fal;

Köröskörül viaszfáklyák lobognak,

És fényök reszket arczán a halottnak. Virág boritja megfagyott szivét.

Hisz’ egykor ott is virág nyílt elég. Kezében könyv, dallal telistele,

A költőnek utolsó éneke.

O szörnyűség ! feküdni mozdulatlan,

És mégis látni, élni gondolatban !

A siratóknak fájó panaszát Hallgatni három hosszú napon át !

És mit se szólni, feküdni halottan,

A végső szónak lehéve! fagyottan.

Majd élénkül a halottas terem:

Gyülöng a népség, ember emberen, Suttogva állják körül a koporsót,

És éneklik a bús dalt, az utolsót,

Melynek végső hullámverése tán Kiséri öt, az örök éjszakán.

Aztán jön a legfájóbb pillanat :

Eltűnik arcza a fedél alatt ;

A kalapács szól, koppan a fedél,

Itt van a mesgye! . . . Csak emléked él!

Volt, nincs! A gyönge porhüvely letűnt; E két szóból áll egész életünk !

S én, a ki holtan látom magamat A koporsónak fedele alatt, — Kétségbeesve küzdők, jajgatok,

S nem hallja senki, mert halott vagyok, S hogy széttekintek néma búcsúzéra, Gyászos ruhácskát lát megtört szemem ; Kis Erzsikéin borul a koporsóra,

Az én egyetlen, drága gyermekem! . . .

Tűzrendészet a múlt század első felében.

Közli: Révész János.

Ne gondoljuk, hogy a tűzoltás az uj kor tudománya, a debreczeni collegiumban ismerték századokkal ezelőtt. A városok mindenütt szervezték a tűzrendészetet s nem kapkodtak ész nélkül a vészben.

Vásárhelyi Gyula jóvoltából egy régi tüzbéli rendtartás fekszik előttem »A gyuladásnak gyors eloltásáról.« 1836-ban adta ki Nagybánya város tanácsa. Ez még a régi Magyarországból, a ezéhek korából való. Lássuk tehát, hogy a »bölcs és körültekintő* tanácsbeliek idejében, hogyan védekeztek a tűz ellen:

1-ször. A’ kútak minden háznál, és a’ Városon minden viz fogó helyek tisztán tartassanak : hogy a’ gyuladáskor a’ tűz eloltására szolgálhassanak, koteles- ségökbe állván erre az utszabeli tűzi biztosoknak felvigyázni.

2-szor. A’ nagyobb házaknál vizzel megtöltött kádak, a’ kissebbeknél pedig jó nagy dézsák készen tartassanak, melyeket, ha tele tartanak e’ vizzel ? minden héten az utsza kapitányok megvisgáljanak, és azokat, kiknek kádjaik’ vagy dézsáikban kapitány víz nem találtatnék : büntetés végett a’ Nemes Tanácsnak adják fel. — Az ilyetén Kapitány-Viz tartó Edények pedig vagy kút mellett, vagy’ a kapuhoz közel tartassanak.

3 szór. Mihelyt a Ttiz valahol ki üt, azonnal a’ Vizi-Puskát és a’ Vizes-Hordókat tartó szekerekbe fogattassék, és velők a’ tűzhöz nagy gyorsasággal menjenek, a’ ki a’ béfogásba első lejénd 4. pengő for. jutalmat fog kapni; — ha pedig Vonó Marhák nem találtatnának, azon esetre a’ szekerek emberek által vonattassanak a’ gyuladás helyére, és azok is elfogják kapni a’ 4. forintot, sőt mindenik ki magát akár ebbe, akár más az oltás körüli foglalatosságban jeles példával és sikerrel megkülömbözteti, ha polgár, a’ Tanács a’ szerint fog jutalmazásáról gondoskodni, a’ nem polgár pedig arra való emeltetését is megnyerhetvén.

4- szer, A’ nagyobb házak fellegyenek készülve tűz oltó eszközökkel, úgy mint: Lajtorjákkal, Horgokkal, és kézi fecskendőkkel’ s viz hordó edényekkel. — A’ kissebb házaknál is legalább egy hosszú Lajtorja, egy horog, vizzel tele dézsa, és két öntöző Rücsö vagy vedér készen tartassanak.

Minden házaknál bádog lámpások is tartassanak az éjjeli gyuladásokra nézve.

5- ször Hogy a’ tűz oltás annál jobb rendel men-