Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-19 / 25. szám
Nagybánya, 1904. Junius 19. — 25. szám. [ újO-> “' A XXX. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK "VA.&Á.TUSTA.F Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsöbányai-utcza 20-ik szám alatt. Az alakulásnak, a készülődésnek és a szorgalmas gyűjtésnek öt esztendei szakadatlan munkája után végre felvirrad Nagybányára az örömnap, hogy városi múzeumát megnyithatja. Jun. 19-én, d. e. 11 órakor lesz ugyanis az egyesület rendkívüli közgyűlése a városháza tanácstermében, hol dr. Schönherr Gy. elnöki megnyitót tart. Lakatos Ottó felolvassa a múzeum történetét s Gellért Endre polgármester a város nevében beszédet fog mondani. Ez ünnepélyes gyűlés után a díszes társaság a múzeumhoz vonul, azt az őr: Myskovszky Ernő felnyitja s a vendégeket bevezetve nekik magyarázatot tart. Ezzel a ténynyel megnyílik a múzeum a nagyközönség számára is. Akinek csak tetszik 20-án, 21-én és 22-én, díjtalanul tekintheti meg a múzeumot d. e. 9 —12 óráig. Budapestről Fraknói Vilmos a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője, dr. Schön- herr Gyula elnök ma, (szombaton) este érkéz - nek városunkba. Szalay Imre legnagyobb sajnálatára, kénytelen elmaradni, dr. Semayer Vilibald és Krenner pedig vasárnap d. e. .10 órakor jönnek. M.-Szigetről Báthory József a vármegyei muzeum egyesület képviselője, György Aladár, dr. Gergely György jönnek. Szatmár-vármegyét Nagy László alispán képviseli. A Kölcsey egyesület képviseletében Szat- márról Bakcsy Gergely dr. jön. A rendezőség az elszállásolásról, valamint arról is gondoskodik, hogy kedves vendégeink kellemesen tölthessék az időt Nagybányán. A múzeum kétségkívül szép, igen szép. Van benne régiségtár, vannak őskori, római, egyiptomi emlékek. Gazdag pénzgylijtemény. Oklevéltár Nagybánya múltjából. Igen érdekesek a nagybányai bányászat és pénzverés emlékei. Van szépművészeti gyűjtemény, vannak festmények, iparművészeti emlékek, néprajzi tárgyak. Szóval hála a lelkesedésnek és a széleskörű érdeklődésnek, a helyiség már is szűk, nagyon szűk. Sok ezer forintra lehet becsülni azt a kincset,, gmi abban a három teremben össze váró halmozva. ElfoguTfság’ nélkül, őszintén és nyíltan mondhatjuk, hogy Nagybánya egy igen értékes kulturális intézménynyel gazdagabb lett a mai napon és pedig oly intézménynyel, amely minden valószínűség szerint rohamosan fejlődni fog. Nagyon hamarv eljő az ideje, sőt már is itt van, hogy a múzeum számára külön épületről kell gondoskodnunk és pedig nem olyanról, amely a jelennek megfelel, hanem számítással legyen a jövendőre is. Ezt a kérdést azonban a város önerejéből meg nem oldhatja. Hisszük, hogy az állam, mint eddig, úgy ezután is segéd kezet fog nyújtani a jövő bő programjának keresztül vitelében. Ma azonban maradjunk csupán a jelen öröménél, ünnepeljünk egyetértéssel, az ügyhöz méltó lelkesedéssel és őszinte szeretettel. Udvözüljük tudós vendégeinket, kik nem kiméivé fáradságot, hozzánk jöttek a tudomány szent nevében, mint lánglelkü apostolok. Nagyrabecsüljük áldozatukat, nemes jó indulatukat, és ha a múzeumban, ha ünneplésünk módjában van talán valami fogyatékosság, arra kérjük, hogy tapasztalt szemeikkel lássák meg lelkűnkben a jó indulatot, az ügyhöz való vonzalmat, lássák meg a magyar közművelődésért, a magyar hazáért hevülö őszinte lelkesedésünket. Ott hol a haza oltárán magasan lobogó lánggal ég a szeretet, ott nem fogják félteni ennek az uj intézménynek jövőjét, s velünk együtt bizodalommal és hazafias reménynyel ülik meg ezt az emlékezetes napot. Isten hozta körünkbe nagy nevű vendégeinket, legyen itt időzésük kedves, emlékezetes! A czéhek életéből. Egy becses okirat fekszik előttem. Szövegét legnagyobb részben pergamen papíron szerkesztették, magát az okiratot piros bársonyba kötötték, magyar nemzeti szinü bekötő szalagokkal látták el. Vastag sodrott zsinege meg van aranyozva; aranyos tokba helyezett császári pecséttel le van zárva. (A pecséten a magyar korona a középen, a társországok czimerei a koronái körül vannak elhelyezve. Szinte gyönyörűség nézni a kétfejű madár védő szárnyai között lévő czimereket). Ha az okiratban lapozgatunk, egy vékonyabb zsineget is észrevehetünk, a mely két színből van, de ezen ne csodálkozunk, hiszen az azon időbeli okmányainkat, a melyből a szóbanforgó Írás származik, nem igen varrták össze háromszinü zsineggel. Az okmány maga nem régi; 1825-ben szerkesztették s ahogy észrevehető 1827-ben állították ki. Tartalma az 1872. évi VIII. törvénynyel eltörölt iparos- céhrendszer világából nyújt gazdag adatot a történetírónak, mig a szerkesztés művészetét, a kiállítás díszét az aquarell festmények és az azon időbeli remek szép irás a szemlélőre nézve is igen érdekessé teszik. A czimlapon, csillagos szalaggal köritett és összekötött bőségszarvakból kiemelkedő fehér és piros rózsák, nefelejcsek, buzakalászok stb. koszorújának tetején a felhőkön ülő trombitás angyal kezében a munkás czéh szabadalmi okiratát tartja. A koszorú által képzett óválban a következő czimirat olvasható: »Kegyelmes Királyi Privilégiuma Szabad Királyi Privile- giált Bánya, Felső-Bánya városában lakozó Kováts Késtsináló, Lakatos, Asztalos, Kerék- és Kötélgyártó Mester Polgárok Egyesült Czéhének. Melly is Ezen Városbeli Tettes Nemzetes és Vitézlő Tisztviselő Urak u. m : Fő Biró Rézler György. Senatorok: Rettegi János, Füstös István, Csausz Albert, Gomb György, Puskás Tódor és Bartók Ferencz ; Fő Nótárius : említett Puskás Tódor; V. Nótárius: Boythor Efráim Ferentz; Fiscalis : Gronai Ignátz és végre a választott község Tribunussa: Pelládi Márton elöljáróságok, különösen pedig Czéh Comissariussa: nevezett senator Füstös István ur felvigyázása alatt, Fő Czéh Mester Sanyo András Kováts, A1 Czéh Mester : Kerekes József késcsin. Czéh Jegyzője : Lévai Ferentz Lakatos és a több túl megnevezett Mester Embereknek közmunkálkodásokkal 1825-ik esztendőben nyeretvén, 1826- ban kegyelmesen kiadatott.« A diszitmény alsó részén fel van jegyezve hogy ; »Fest. Szász Józsefi, N.-Enyedi Jog. Déák és idevaló Cívis. 1827.« A második oldalon : »Azoknak a Betsületes Mester Embereknek Neveik« fordul elő, »á kik ezen Királyi Privilegiált Czéhnek kieszközlői és felállitói voltak.« Itt 12 kovács, 6 késcsináló, 4 lakatos, 6 asztalos, 2 kerék- és 1 kötélgyártó mester van megnevezve. A harmadik lapon igen díszes hermelin alapon az egyesült iparos czéh köriratu pecsétje fordul elő, melyen az egyes iparágak jelvényei között, a bányászatot kifejező két kalapács mellett F. B., a város két kezdőbetűje látható. Ezen pecsét színes rózsako- szoruval van övezve és öt országczimerrel körülvéve, melyek közül Magyarország czimere elsöhelyen áll. A pecsétet övező, — valamint az alsó diszitmény különféle szinü apró rózsái itt még szebbek, mint a czimlapon. Valóban díszére válik a kiállítás Szász József enyedi diáknak. A következő oldalok I. Ferencz őfelségének, a ki a Nagy Lajos által már az 1376-ban szabályozott Könyvemről. — Irta: Révai Károly. — Az »Erzsidalok« szállnak szerteszét, Egy kis időre lesz megint beszéd ; Magasztalás és sújtó vélemény írók jutalma. Ez hát az enyém ! A dicséret nem szédít semmiképpen, A sújtó szót is nyugodtan megértem ; Egy pár ócsárló hangos szó miatt Dalos kedélyem még el nem riad. Mikor a lelkem búval van teli, Aranyos Erzsi megengeszteli. Az »Erzsidalok« szállnak szerteszét, Viszik magukkal a költő szivét; Hadd lássák, hogy a kérges szív alatt Lánykámért mennyi szeretet fakad! Oh ez az érzés nagy, kimondhatatlan, És ott van benne minden gondolatban : A kikelet csak Erzsiért pompázik, A napnak arcza érette sugárzik ; A hold s a csillag Erzsiért ragyog! S én mindezeknek részese vagyok. A fülemile dalt zeng a bokorban, Az erdő fái megcsendülnek sorban, Egész éjjen át csattog a zene, Es hull az áldás a kis Erzsire. S én? nem nézek művészi alkotásra, Egy dal, — szivemnek minden dobbanása ! Dalokba öntöm lelkem sóhaját, S nem kérdezem, hogy mit mond a világ ! Az »Erzsidalok« lassan szerteszálltak, Sok meleg szívben jó helyre találtak ; Egy ifjú nő forgatta lapjait, S remegő ajka súgott valamit. Sápadt arczával ráborult a könyvre, S csak hullt, csak hullt alá a könnye . . . A boldogok álma. Temetési beszéd, Özv. Simkóné Humzer Kornélia felett, junius 15-én mondta Révész János ev. lelkész. Ki reánk bocsátód az álmot felséges Isten, ki életet és halált rendeltél e földön, jöjj, vigasztalj mennyei erőddel, taníts megnyugodni a te változhatatlan végzéseden. Ámen ! 127. Zsoltár 2-ik vers. Az Isten az ő szerelmesinek enged álmot. Gyászoló Gyülekezet! Az édennek eme dús kertjébe, a cziprusok és fenyők, czitromfák és rózsák közé belopódzott lángpallosával a halálnak angyala. Az árnyas lombok alatt koporsó s a koporsóban mély álomba merült leányzó nyugoszik. Minő ellentét: e viruló élet körülöttünk és a rideg halál e gyászos koporsóban. Minő ellentét! Árvákká lettenek itt a szülök, az atya a kesergő Jeremiással zokogva felkiált: Jaj nékem mostan, mert az Ur egyik bánatomra más bánatot adott, elfáradtam az én fohászkodásomban és nyugodalmat nem találtam4 Az édes anya, miként egykor Bákhel nem akar megvigasztaltatni, siratván gyermekét; az ö beszéde csak sirás és keserves jajgatás !2 És midőn a kiállás Barnában is meghallatott,3. 1. Jerem. XLV. 3. — 2. Jerem. XXXI. 15. — 3 Máté II. 18. megjelenik itt a vérző szivek legjobb orvosa: az Ur Jézus és igy szól hozzátok ; -»Ne sírjatok, nem holt meg a leányzó, hanem csak aluszik,*i 4 Az Isten az ö szeretteinek enged álmot. Kiméne Jákob egy helyre, holott meghála, mivel a nap lement vala. És álmot láta: Imé, egy lajtorja áll a földön, melynek magassága az eget éri és íme az Istennek angyalai fölmennek és alájönnek azon. És ime az Ur maga a lajtorján könyöklőit és ezt mondta vala: Én vagyok az Ur, Ábrahámnak. a te atyádnak Istene és Izsáknak Istenei I. A ti boldogult kedves leányotoknak élete is egy ilyen szép, angyali álom volt. Gyöngéd nevelésben részesült, szeretet vette körül állandóan, a nélkülözést talán még híréből sem ismerte, gondos kezek igazgatták lépteit, hogy az élet göröngyös utjain lábait valamiképpen meg ne üsse a köbei Nagyatyja a helybeli ev. egyháznak volt magas miveltségü lelkésze. Szülei innen Nyirbéltekre költöztek s ott született a boldogult. A nyírbátori ősrégi díszes templomban keresztelték. Kis korában elszármazott onnan s a szülőföld virányai, Szabolcs vármegye legremekebb templomának merész boltivei és százados pillérei csak mint álomkép vonultak el olykor lelki szemei előtt. Rövid életének álomszerű történetében ott találjuk a mesebeli herczegnöt is, a ki sokat nélkülözött, és szenvedett, mig a tagadás szelleme űzte és küzdött vele, de győzött az ö igazsága s a szenvedések tüzé4. Máté IX. 24. — 5 I. Móz. XXVIII. 10—13. — 6. Máté IV. 6. IRól^a, IE5. E=á,l táneztanár j-ulitas 1-én érlsezilc. Üdvözlés. j»
