Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-19 / 25. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 25. szám. (2) 1904. Junius 19. és kötelezett céhrendszert III. Károly, Mária Therézia, majd II. József után az 1804—5. évben reformálta, 13481—1825. számú szabadalmi oklevelét tartalmazzák. Ezen, szintén diszes kiállítású irat: »Privilegium Coehale pro Magistris Fabris Ferrariis, Fabris Serariis, Cultrariis, Arculariis, Rottariis et Restiariis, in privil: Oppido P'első-Bánya degend elargitum« czimmel latin nyelven van szerkesztve; I. Ferencz uralkodó, Koháry Ferencz elnök és Nádasdy Ferencz Comes sajátkezű aláírásával van ellátva. Kelt Pozsonyban, 1825. október 7-én. A czéh-egyesület az okirat mellett fekvő eredeti nyugtatványok tanúsága szerint kamarai illeték czi- mén 110 forintot, expediálási költség fejében 26 foriu- tot, Írásért 8 forint 24 krajczárt, rajzolás és anyagaiért 20 forintot, pecsétdoboz, aranyozás stb. költség fejében 19 forint 24 krajczárt fizetett. Az okiratot Megy- aszay István, mint Láday István felsőbányái lakost levélben értesíti, Bécsböl lehozván, Debreczenben 1826, Szentgyörgykor Ládaynak kézbesítette. Az okirathoz fűzött 49 czikkelyből álló céhrend- szabályzat nyomtatvány lévén, lényegében bizonyára ismeretes a többi czéh privilégiumokból. Minthogy pedig ezen szabályzatnak egyes rendelkezései a felsőbányái viszonyokhoz és az ottani iparosok tömörüléséhez alkalmazkodnak, érdemes abból egyet-mást ismerni. Az inas a czéhbe való beirattatás előtt hat heti próbát tartozott tenni azon mesternél, a kinél tanulni kívánt. A czéhbe való felvételkor l forint 30 krajczárt fizetett. — A czéhbeli kötélgyártóknál két, a többi, a szóbanforgó czéhbeli iparosoknál pedig három évig tartozott inaskodni. Az inas élelmét rendszerint munkájával szolgálta meg; a tanitásbér, ha a mester ilyent kívánt, 20 forintnál többet nem tehetett ki. A tanulásra meghatározott idő letelte után négy héttel, a czéhláda felnyitása mellett az inas 1 forint 30 krajczárt meg nem haladó taksa letétele után felszabadult és a szabaduló levél kiállítása mellett mesterle- gényneic nyilváníttatott. A mesterlegény legalább három esztendeig vándorolni tartozott; ezt a helytartó tanács engedélye nélkül csak betegség vagy haláleset miatt szakíthatta meg, de az ok elmúlta után a vándorlást tovább tartozott folytatni. A munkába állt legénynek »korhely hétfőn (blauer Montag)« vagy más dologtévö napon, a czéhládába fizetendő fél vagy egész hetibér elvesztésének terhe mellett a munkát elhanyagolni nem volt szabad; a mester pedig, ha az ily hanyagságot elhallgatta, a büntetést duplán fizette. Érdekes a 18. czikkely rendelkezése, mely szó- szerint a következő: »Valamint a Mestereknek tilal- maztatik a kézimüvek árrát közértelemmel kénnyek szerént felcsapni, úgy a legényeknek sem szabad a Mesterektől megkívánandó bér erdnt összebeszélleni. — Ilyetén Legények, mint Lázzitók az érdemlett keményebb büntetéseket nem fogják elkerülni.« (Igazán sokszor jó lenne napjainkban is egy ilyen cziic- kely !) Évnegyedenkinti czéhbeli gyülekezetekben egyen- kint 15 krt. adtak össze beteg avagy vándorló legények számára avagy más czélra. Mester csak azon legényből lehetett, a ki a »remeket« hiba nélkül elkészítette. A remek felügyelet alatt volt készítendő. »Napszámfizetések vagy az evésre, ivásra teendő költségeskedések« tilalmaztattak. A mester taksája a czéhládába fizetendő 25 forint volt. Áldomást enni inni, nem vala szabad. A szabályrendelet intézkedik még a mesterek és legények kötelességeiről, a temetésekről, az özvegyekről, a gyűlésekről és a tisztviselők választásáról is, a mely utóbbi rendszerint Gyertyaszentelő boldogasz- szony napján ment végbe. Ezen szakaszold an lévők között is igen helyes rendelkezések vannak. P. o. az isteni tiszteleten való jelenlét elmulasztása vagy az azon való illetlen magatartás birsággal, sőt fenyitő feljelentéssel járt, a munkaócsáriást vagy a vevők el- hóditását érzékeny birság követte, az özvegy, ha a mesterségen kívül ment újra férjhez, a mesterség folytatására való jussát azonnal elvesztette, ha pedig az özvegy meghalt férjének Mesterségén lévő legénynyel lépett házasságra és újabb férje a mesterség elnyerésével összekapcsolt kötelezettségeknek eleget tett, mentői előbb mesternek volt beveendő. Az egész aprólékosan kidolgozott szabályzaton a helytartó tanács atyáskodása vonul végig. De tanúbizonyság az utókornak arra, hogy abban az időben a kötelességek és jogok jobban meg voltak határozva, mint ma. Kell-e szebb, kell-e nemesebb vonás az emberek életéből annál, amit egy kicsiny, de akkor talán a mostaninál virágzóbb bányaváros hat külön álló iparágnak egy ipartestületbe való tömörülése igazol ! ■ Midőn látjuk napjainkban, hogy egy ugyanazon testületben is meghasonlás merül fel, jól esik egy ily királyi oklevélből meggyőződnünk arról, hogy nem is oly nagyon régen, jobban tisztelték, jobban szerették az emberek egymást mint ma. Ezt a valóban szép, úgy a laikusnak, mint a történetírónak egyaránt kedves királyi szabadalmi levelet ajánlom felkeresésre annak, aki akár az ipar történetének, akár Felsőbánya város monográfiájának megírására hivatva van. Mert ha nem is régi, de oly művészi kivitelű az okmány s tartalmilag oly gazdag, hogy megtekintése* feldolgozása és további méltó megőrzése méltán kívánatos. Vajha minden ily okmány illetékes helyre jutna ! Ferencz. HETI KRÓNIKA. Myskovszky barátom jóvoltából sétát tettem a múzeumban és megdöbbentem. Valóban én, aki száz czikket írtam már és hoztam azokról az adományokról, miket a közönség e czimen összehalmozott, magam sem hittem, hogy annyi értékes kincs van az ócska városháza legócskább földszinti termeiben. Nem tudom mit nézzek, az 50,000 esztendős kőkoponyát-é, a mammuth-korszakból, a hagymás- láposi vaskorszakbeli kardot, vagy a tömérdek régi pénzt, mit legnagyobbrészt a részvénytakarékpénztárnak köszönhetünk ? A ref. egyház gazdagon van képviselve, két szép szekrényben, a r. kath. már szegényebb, ezt a gyűjteményt fejleszteni kellene és lehetne, a lutheránust pedig szintén ki kellene rukkoltatni az ő régiségeivel, hisz ez a három ős egyház van Nagybányán s biztosan a harmadiknak is lesznek rejtett kincsei. Pompásak a régi képek, az öreg piaczról, az utczákról; a ref. templomról, pl. egy kép abból a korból, mikor még nem volt a templomnak tornya. Felséges valami egy térkép 1787-ből. melyen a fő-utczák, a Rák-, Zsellér-utcza, de a Kakas-sikátor és Karcsú köz is pompásan látható. A czéh-ládák, czimerek, az ipari termékek, az ujabbkori festmények, néprajzi tárgyak csodálatos vegyüléke és mégis rendszeres tárháza a második terem. Nyilassy művészi képe, egy l3l éves cserép fazék, meg egy hímzett ősrégi kávés abrosz, körülbelül csendes kortársa a fazéknak, szépen megférnek egy gyékényen. A folyosót magát, hol szövőszék, házi ipari tárgyak, régi képek, fegyverek stb. láthatók, ezt érdemes napokig tanulmányozni. Sokáig fogunk mi a múzeumba járni, mig végre ebből az uj alkotásból megtanuljuk becsülni Nagybánya múltját, bámulatos régiségét. Nem is akarok mindent felsorolni, hisz maga a vezetőség sem tudta azt egy 100 oldalra terjedő jegyzékben leírni, hogyan tehetném én nehány sorban! Tessék elfáradni a megnyitásra, nem sajnálni 1—2 órácskát és aki nem lesz megelégedve, annak belépő diját 19—22-ig terjedő napokon visszafizeti a krónikás. ben megpróbáltatok nemes szív, az ö mély szereteté- nek melegével dédelgette, ápolgatta kedvencz kereszt leánykáját, ám a szeretet munkájából részt kívánt a keresztapa, a jó nagybácsi is, ki Kornélkáját, mint saját gyermekét, úgy tekintette. Mindez álom, édes álom volt, mely feledtette vele azt, hogy már zsenge korában elveszítette édes atyját. Az árvának sorsát felkarolta Isten, az ő angyalai tábort jártak körülötte s az atya helyett atyát hoztak, a kinek jósága, nemes lelkülete, mindenre kiterjedő gondoskodása nagy tényezője volt annak, hogy a gyermeknek élete olyan legyen, mint egy zavartalan boldog álom. És azok a rózsás tündéri légvárak, miket a hajadon éltének legszebb tavaszán épit ábrándozva dalról, virágról, szerelemről, a lovagkor leventéiről, nála azok is valóra váltak. Gyöngéden szerető daliás hadfi oldaláa zavartalan boldogságban látott derült mosolygó napokat és esztendőket. Es bár a gyász megirigyelte jó sorsát, az enyészet angyala lefelé fordított fáklyával, rideg arczczal megjelent a ház küszöbén, élte vég napjain a hitvesi, az anyai boldogság képei mégis, mint kedves boldog álom, úgy vonultak el lelki szemei előtt. Az Isten az ő szeretteinek enged álmot. Szép álom volt, hamar tűnt el! II. Szép álom volt élete, de ssép álom halála is. A szülei házban lombos fák, illatos virágok kö- 1 zott hervadó liliom, járt-kelt megadással és ritka keresztyéni türelemmel a beteg leány. Az édes anyai szeretet s az apai gond nappal őrangyalként kisérte, éjjel ott virrasztott ágya felett. Kitalálni még a gondolatját is, örömet okozni a szenvedőnek, letörülni betegsége verítékét, fólmelegi- teni súvét, kezét, ebben versenyeztek a jó szülék egymással. Ily környezetben csoda -e, ha elfeledte a fájdalmat ; a betegség is, mint csendes pihentető álom, úgy hatott lelkére. Látta, tudta, érezte, hogy szüleinek nincs egy gondolatja, mely ne reá irányulna, nincs szivüknek egy mozdulata, mely ne érette dobogna, nincs cselekedete, melynek czélja ne az ő sorsa volna. Ú bizonyára;^boldognak érezhette ö magát ilyen viszonyok között pjég hervadásában is! Csendesen álomra hajtotta fejét s elszenderült észrevétlenül szerető szüleinek ölelő karjai között. Aluszsza mély álmát ! Ne zavarjátok öt, hadd szőjje ábrándképeit. Ne sirassátok, hisz boldog ő, mint volt életében, mert boldogok azok, a kik az Urban alusznak el, megnyugosznah, és cselekedeteik jutalma követi őket.1 Gyülölség, átok nem kiséri sírjába, csak áldás és szeretet. Ne zokogjatok szülék, a leányzó nem holt meg, csak nluszik. Folytatja ifjú álmait az anyaföld lágy ölében, szerető férje oldalán. Legyen siri álma oly zavartalan, oly csendes, a minő csendes boldog álom volt élete! 7. Ján. jel. XIV. 13. Különfélék. .A kiadóhivatal tudatja, hogy tekintettel a fürdői évadra t előfizetőinknek a ' lapot nyári tartózkodásuk helyére bárhova elküldi ha uj czimeiket velünk egy levelező-lapon közlik. Anyakönyvi vizsgálat. Mangu Béla vármegyei aljegyző, mint az alispán kiküldöttje, f. hó 13. és 14- én Nagybányán, f. hó 16-án Felsőbányán a városi anyakönyvi hivatalt megvizsgálta s annak teli jes rendben találása felett megelégedését fejezte ki. Krémer Jenő legújabb értesítése szerint első művész estélyét, valószínűleg a muzeum megnyitása miatt, vasárnap jun. 19-én tartja meg. Lukács Ferencz pénzügyi biztos, lapunk munkatársa tiszteletére ma este a polgári körben többen összegyűltek s barátságos poharazás közben búcsúztak ; el a népszerű Írótól és állami hivatalnoktól. A polgári leányiskola évzáró vizsgálatainak sor- , rendjére vonatkozólag az érdeklődő közönséget értesíti az igazgatóság, hogy a kézimunka-tanfolyam kiállítása 3 napon keresztül, u. m. folyó hó 23-án, 24-én és 29-én a délelőtti órákban lesz megtekinthető. Vármegyei közgyűlés Nagy László alispán következő meghívót bocsátotta ki: Van szerencsém a törvényhatósági bizottság tagjait a folyó hó 20-án délelőtt 11 órakor tartandó rendkívüli közgyűlésre a vármegyei székház kistermébe tisztelettel meghívni. Nagykároly, 1904. junius 10. Hazafias üdvözlettel: Nagy László, alispán. Tárgyak: A székház- építési költségek ideiglenes fedezésére a gyámpénztárból felveendő kölcsön. Fj. — A nagybánya- felsőbányai h. é. vasút engedményeseinek kérvénye a megszavazott segélynek egy összegben leendő folyósítása iránt. Fj. A nagybányai ev. ref. egyházmegyei tani ló-egyesület Felsőbányán, f. évi junius hó 30-án délelőlt 9 órakor, a városi tanácsteremben tartja rendes közgyűlését Sinka Lajos elnöklete mellett. A gyűlés tárgyai : 1. Elnöki megnyitó beszéd és rövid jelentés. 2. »Az uj közoktatási javaslat és a református iskolák.« Előadó: Imre Károly. 3. »Iskola és közgazdaság a magyarság szolgálatában.« Előadó: Fábián István. 4. »Iskola és a családi nevelés.« Előadó : Kajdy Lajos. 5. Egyetemes gyűlésen képviseltelés. 6. Pénztáros jelentése a tagsági dijakról. 7. »Református Tanítók Lapjáénak ügye. Hllnöki előterjesztés. 8. Indítványok, sürgős javaslatok. (írásban.) 9. Tisztviselők lemondása s az uj választás elrendelése. — Gyűlést megelőzőleg 30-án reggel 8 órakor istentisztelet a templomban. Megjegyzem, hogy minden egyházmegyebeli tanító kötelezett tagja az egyesületnek, valamint az önként belépett lelkész urak is és kötelesek a gyűlésen megjelenni. Kérem a tagokat, hogy 29-én a délelőtti vonattal jöjjenek Nagybányára, hogy együtt érkezzünk meg s ott kocsik várnak reánk. A gyűlésre jönni szándékozók postai utón okvetlenül jelentkezzenek e hó 25-ig nagyt. Nagy Lajos felsőbányái lelkész urnái. Csak igy lehet mindenkiről gondoskodni. 29-én d. u. 3 órakor gyülekezés a lelkészlakon, hol a kirándulásokat s egyéb dolgokat is megbeszéljük. Junius 30-án 1 órakor közebéd a Nagy vendéglőben. Sinka Lajos elnök, Gyászhir. Másfél év előtt szomorú karácsonuk volt Robellyéknek, deczember 19-én 1902-ben halt meg Nagybányán vejük : Simkó József tényleges honvédszázados. Most pedig midőn az idő annyira-mennyire behegesztette a sajgó sebeket, másfél év múlva egyetlen leányuk Simkó százados özvegye: Kornélia halt el 13-án déltájban. A fiatal özvegy tüdővészben szenvedett, mihez legutóbb mellhártya gyuladás is járult s ezek a betegségek elgyengítették annyira, hogy a délvidéki olaszországi levegő sem használt, hétfőn csendesen jobblétre szenderült a legszebb korban lévő nő. Temetése szerdán délután ment végbe a város és vidék nagy részvéte mellett. A koporsót számos igen szép koszorú borította. Koszorút helyeztek: kedves leányuknak szülei, Thaisz Péter és neje Demidoff Kornélia herczegnő, a Hunteszhagen család, Bittsánszkyné és Bittsánszky Stefanie, Kuroszky Jenőné, Makray Bé- láné, a nőegyesület tagjai, Ötömösy Gyuláné, Petro- vics Vinczéné, Svaiczer Ilka, Szőke Károly ezredes és neje, Halmay Imréné, Révész Jánosné. A család a következő gyászlapot adta ki : Ahol a mi kincsünk, ott a mi szivünk. Máté VI. 21. — Súlyos fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk az összes rokonság nevében is, a mi kedves, egyetlen gyermekünknek özv, Simkó Józsefné Hesseni Humzer Kornéliának korai elhunytát. Hétfőn, folyó év és hó 13-ik napján d. u. fél egy órakor, rövid szenvedés után vette őt magához a Mindenható. Temetése jun. 15- én, d. u. 4 órakor lesz a Felsöbányai-utcza 48. számú gyászháztól ág. hitv. evangélikus szertartás szerint. Nagybányán, 1904. jun. 13 án. Robelly Lajos atyja. Robelly Lajosné Thaisz Fanny édes anyja. Legyen pihenése csendes, siri álma zavartalan! A temetési beszédet Révész János tartotta s az általános közóhajnak engedve a beszédet lapunk más helyén közöljük is. A korán kiszenvedett nemes lelkű nőt, ki betegsége végső napjaiban is áldozott a szegényeknek s belépett a nőegylet alapitó tagjai közé, férje mellé az evang. temetőbe tették örök nyugalomra A temetést Mladeiovszky Lajos első temetkezési intézete rendezte, a ki ez alkalommal először vonultatta fel a fekete diszmagyarba öltöztetett gyász testi örizőket. Sokan kisérték ki a menetet a temetőbe
