Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-05-10 / 19. szám
TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE meqtelewik: ivd:iisrjDE]2>T Előfizetési árak:: Egész évre 8 Kor. Fél évre i Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal Felsőbányai-utcza 20 sz. A vármegye. Szatmár vármegyének május 7-én tartott rendes közgyűlése iránt nemcsak a kebelbeli községek, de a szomszédos vármegyék, sőt bátran mondhatjuk az egész ország élénk érdeklődéssel viseltetett. Az a nevezetes dolog történt ugyanis, hogy a mi vármegyénk volt az első, a mely a civillista felemelését tárgyalásra tűzte ki. Luby Béla orsz.-gy. képviselő, bizottságilag tette meg az indítványt az iránt, hogy Írjon fel Szatmár- vármegye a király évi járandóságának fölemelése ellen az országgyűléshez. A tárgy nagyon tetszetős, kinek volna kedve emelni a terheket, s évről-évre fizetni, népszerű dolog tehát az ilyen indítvány. Kétségtelen, hogy a gyűlésre kitűzött 206 tárgy közül ez vonzott mindenkit legjobban s össze is gyűltek a bizottsági tagok oly nagy számmal, a mint csak választások alkalmával láthatjuk őket. A főispán, Hugonnay Béla gróf lendületes szavakkal emlékezett meg a kormány azon jóindulatáról, miszerint több ínséges segélyt slb. küldött a vármegyének a múlt rendes gyűlés lefolyása óta s a gyűlést megnyitotta. Az alispán jelentését hamarosan tudomásul vették, s aztán közmegegyezéssel kitűzték a 19. és 18. pontokat elsőnek és másodiknak l. i. a civillista kérdését és Hevesmegye átiratát önnálló magyar hadsereg létesítése iránt. Ezután megindult a szónoklatok árja, Luby Béla hosszabb beszédben okolta meg indítványát, melyre az állandó választmány előzőleg azt javasolta, hogy vétessék le napirendről. Luby részletes történelmi fejtegetésekbe bocsátkozott s ajánlotLa elfogadásra az ő indítványát. Vele szemben Böszörményi Sándor fejtette ki a többség azon álláspontját, hogy szép ugyan a vármegyének azon joga miszerint foglalkozha- tik a nevezetesebb politikai kérdésekkel, de ez nem jelenti azt, hogy minden politikai kérdésA „NAGYBANYA ES YIDEKE” tárczája. mwur :nciJrrxinrc3ro3iSKPO^^ Egy sor piros kalárisért. Irta: Révai Károly. — Második közlemény. — — Megválik! vágott vissza Csabainé s azzal kényesen hintáivá karcsú derekát tovább ment. Csorba Laczi teljesen megnéroult. Háborgó lelkét megragadta a szenvedély, némán nézte a távozó asszonyt, mig az, az ulczaszegleten bekanyarodott. A piros kaláris földülta lelkét, ügy állott, mintha álmodozott volna; Csűrös Sándornak kelle őt felébresztenie. — Ne aludj hé! Elröpült, már a madár! Laczi felriadt s mintegy önmagának mormolva mondta: — Nagyon, nagyon szép! Több szó nem esett köztük Elváltak. Laczinak terhére volt a társaság. Ott hagyta őket s csöndes léptekkel indult el azon utón, merre Csabainé távozott. A többiek mosolyogva néztek utánna s egyik elég hangosan azt a megjegyzést tette : — Nem lu az asszony! Lehajtott fejjel, földre szegzett szemekkel haladt az utczán; itt-ott ismerősök köszöntötték, gyermekek megsüvegelték, de ő nem látott senkit. Lelkét a vágyak dajkálták ringó karjaikon. Olykor gyorsabb lépésben neki indult, mintha utói akarná érni a piros kalárist, aztán megint meg- lassitá lépteit. — Ej ! — gondolta magában — hát megbolondultam? Hát egy szép asszony szeme, rogyásig tud megverni engem ? Ki csak az elébb is azzal dicsekedtem, hogy nincs a világnak asszonya — ha még olyan is, — ki engem leszedjen lábamról! — sei foglalkozzunk s hogy belemenjünk olyan indítvány tárgyalásába s esetleg elfogadásába, melynek éle egyenesen a király személye ellen irányul. Ö ajánlja az állandó választmány javaslatát elfogadásra. Történelmi hűség kedvéért megjegyezzük, hogy a közgyűlés egész egyeteme többször megragadta az alkalmat, hogy a király személye iránt való szeretetének és hódolatának viharos éljenekben adjon kifejezést. Dienes Lajosnak külön indítványa volt. 0 ugyanis azon kezdte, hogy szívesen megadja a fölemelt civillistát, de azzal a kikötéssel, hogy a király 6 hónapig Budapesten lakjék s a nemzet által adott pénzt itt költse el. Körülbelül ez volt a lényege Dienes javaslatának, melylyel láthatólag sokan rokonszenveztek. Szólották még számosán a kérdéshez, többek között maga az alispán is, úgy hogy 12 óra volt, mire -a főispán a legnagyobb zaj s perczekig tartó éljenzések és ellennyilatkozatok között végre szavazás alá bocsátotta a kérdést. Kétségkívül országszerte nagy föl tűnést keltő dolog lett volna, ha Szatmármegye elsőnek tagadja meg a civillistát a királytól, még ha ezt az általános nyomasztó anyagi helyzetre való lekintetből teszi is: ez azonban nem történt meg. A szavazás eredménye, hogy 167 szóval 100 ellen az állandó választmány javaslatát fogadta el a vármegyei közönség, vagyis az indítványt levette a napirendről. A vihar lecsendesült s ezzel a kérdés, melyet ma alkalomszerűnek éppen nem mondhatunk, Szatmármegye részéről végleges befejezést nyert. Hevesvármegye átiratát az önnálló magyar hadsereg létesítése érdekében egyhangúlag elfogadták. Ezután választások következtek, kiegészítették a központi bizottmányt, az állandó választmányt. Megválasztották Rába Lászlót árvaszéki ülMegállott, vissza akart fordulni. Miért megyen ő épen azon az utón? Igen! visszatér, hadd lássák Csürösék, hogy neki .helyt van a szive meg az esze! Rajta ne nevessen senki, belőle gúnyt ne űzzön senki mert ő azt el nem tűri! Azért is vissza fordul, csak épen az utcza sarokig megy, hogy lássa még egyszer azt a hires asszonyt! Aztán tulajdonképen nem is olyan szép, mint a hogyan hiresztelték! Csak is a nyaka, meg a válla! Azok bizony átkozottul szépek, no meg az a piros kaláris teszi olyan csodálatra méltóvá! Kezdte magával elhitetni, hogy nem is Ágnes után megy most; csak azért megy. hogy épen járjon egy kissé; a feje nagyon megfájdult; a forró nap igen nagyon elbágyasztotta s most épen kapóra jött egy kis hüvösabb szellő, mely csöndes suttogással indult meg a Tisza felől. Még ment vagy három lépést, s egyszerre megállóit; mint egy bálvány. Az ut porában, ott hevert előtte a szép piros kaláris. Eleinte azt hitte álmodik, vagy a képzelet űzi játékát vele. De aztán egyszerre forró bizsergő vér szökött agyára, hirtelen lehajolt, fölvette a kalárist s zsebébe rejté. Egy szempillantás volt az egész. Széjjel nézett, ha látta-e valaki? Abban a perezben ott állott mellette Bagotai Jóska. Kigyult arczán, lángoló szemén látni lehetett a lappangó indulatot. — A kalárisért jöttem ! — — Keresd meg! — — Ágnes küldött utána! — — Nem bánom ! — — Add ide! — Nem adom! —■ — Elveszem Laczi! — — Ember kell ahoz Jóska! — — Ne hozz indulatba! — —- Térj ki előlem, mig jó dolgod van! — Nem akarod adni ? — nőknek néh. Thoma László helyére Kozma Gergely 60 szavazatával szemben 160 szavazattal. Jeszenszky Bélát szolgabirónak egyhangúlag, Péchy Pétert Nagysom kútra főszolgabírónak szintén egyhangúlag, akik az esküt, a távollevő Jeszenszky kivételével nyomban le is tették s a csütörtöki nap azzal végződött, hog István javaslatára a közgyűlés az illetékes minisztereknek s a főispánnak, ínséges segélyek kieszközléseért köszönetét szavazott. Itt is előfordult ugyan egy kis összecsapás Ináncsy Pap Kálmán és Domahidy közt, ameny- nyiben az első kijelentette, hogy az illetékes tényezők csak kötelességeiket teljesitik, mikor a nép érdekében tesznek valamit s igy szükségtelen a köszöngetés, a megye azonban mégis Domahidynek adott igazat s javaslatát elfogadta. Pénteken a napirend tárgyait gyorsan és gépiesen intézték el egymás után, mivel a első nap izgalmai után a bizottmányi tagok túlnyomó része este hazautazott. Érdekes és izgalmas látványt nyújtott az a nyüzsgő, sokszor szenvedélyes, zugó, riadó kavarodás, mely csütörtök délelőtt a székház teremben lezajlott, de az eredmény mégis azt mutatja, hogy a többség megőrizte higgadtságát s nem jött ki sodrából az ellenzék túlbuzgóságának láttára sem. És igy Szatmármegye nem fog soroztatni a »non coronal« második fokozatába. Nincs többé hernyó. »Szamos« nevű, szatmári derék laptársunkban igen jó czikket olvastam a hernyó irtásról s miután saját magam is a többi nagybányai gazdákkal együtt fizettem eleget a hernyó szedésért és mégis tapasztalnom kellett, hogy teljesen leszedni a hernyó fészkeket lehetetlenség, mert vagy nem férkőzhetik hozzá az ember jól, vagy nem is veszi észre, nem láthatja meg, elhatároztam magamban, hogy a szatmári utasítás alkalmazását megkísértem. Harácsek Vilmos utódai főtözsdéjében vettem 1 kg. 300 grammos dobozban thanatont 2 koronáért, — Nem ! — Összenéztek. Két villám a fellhős égből. Reszketett mindkettő az indulattól. Hatalmas, fenséges párbaj lesz ebből! Isteneknek való látvány; midőn a népből kát daliás alak egymásra ront, hogy egymást elemészszék. Orrlyukaik kitágulva gőzölögtek, mint a vadállatoké. Bagotai pár perczig tétovázott, de egyszerre földre vágta darutollas kalapját, kitárta izmos két karját s állati hangon ordítva Csorba Laczira rohant, hogy átkapja annak derekát; de abban a pillanatban Laczi botjával oly szerencsétlenül sújtott feléje, hogy annak halántékát találva, az egy jajszó nélkül végig terült a földön. Úgy meghalt Bagotai Jóska, hogy az utolsó ítéletkor még Gábor arkangyal trombitája sem fogja fölébreszteni. Csorba Laczi nem is tudta, hogy mit cselekedett. Csak nézte-nézte a sárguló arezot, melyről az élet pírja oly hirtelen elröppeni. Lehajolt ellenfeléhez, talpra akarta állítani, azt hitte csak elszédült. Mikor aztán a hidegülő testet érinté kezével, — irtóztató megdöbbenés vett erőt rajta. Akaratlanul benyúlt zsebébe, elővette a piros kalárist, s oda helyezte a halott keblére __ Az tán fölállott, arcza halálsápadt volt, szakasztott mint a Bagotai Jóskáé. Ez alatt már kiváncsi emberek gyülekeztek körülötte; jajveszéklő asszony népek, csak alkalomra várnak, hogy könyeiket kiönthessék. Csűrös Sándor épen akkor kanyarodott be az utcza sarkon s gyors léptekkel közeledett feléje. Laczi nem látott senkit, csak a halottat. Egyszer aztán révedező szeme meglátta a közeledő szép asszonyt ; a piros kaláris hiányzott nyakáról. Büszkén vetette föl fejét s az oda érkező Csabainénak csak annyit mondott: — No ugye, nem vagyok álmos legény ? —
