Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-05-10 / 19. szám
(2) 1903. május 10. 19. szám. (kisebb mennyiség nem kapható 5 kg-os csomag 6 K) annak körülbelül a felét betettem 25 liter vízbe s hozzá adtam 1/i kg. oltott meszet és a folyadékot alaposan fölkavartattam. Ekkor permetezni tudó napszámossal létráról megpermeteztettem a veszélyeztetett szilvafákat, mintegy 10 darabot, éppen úgy, mint a hogy a szőlőt permetezzük, közönséges szőlő-permetező géppel. Az eredmény mesés. A legkifejlettebb példányú hernyók is száz számra lepték el a földet, a füvet, aléitan, megdögölve, kinyujtózva hullottak alá, részint pár perez múlva, részint 1 óra alatt. A melyik evett a thanatonos levélből, vagy ivott annak cseppjeiből, az feltétlenül halált szedett be magába. Gyors és nagyszerű eredményű ez az eljárás, most már miután kipróbáltam, mindenkinek nyugodt lélekkel ajánlhatom, persze nem szabad feledni, hogy a thanaton méreg s azért vigyázva kell vele bánni. A permetezett fákon hernyó mutatónak sem maradt. Jó dolgot vélek cselekedni, mikor ezt a czik- ket a Szamosból egész terjedelmében átveszem : »Minden esztendőben több-kevesebb időt szoktam oda haza Szatmáron tölteni s úgy tapasztalom, hogy. ha sok tekintetben bámulatos, gyönyörűséges haladást tüntet is fel az én kedves szülővárosom, — az okszerű gyümölcsészet terén sajnálatosan el van maradva. Ez a körülmény annyival feltünőb előttem, mert ide s tova két évtized óta lakom hazánk egyik legnagyobb gyülmölcslermelő városában Nagykőrösön, a hol még mindig módomban van észlelni azokat a piaktikus kezelési fogásokat, melyeket — a gyümölcs- termés fokozása, a termés biztosítása szempontjából már a legegyszerűbb ember is alkalmaz — meglepően szép sikerrel. így érthető az, hogy mé.; oly közepes gyümölcs termelés mellett is, minő az 1901-ik év volt, innen -— a helybeli jelentékeny fogyasztás mellett — a hiteles, hivatalos adatok tanúbizonysága szerint — 66504 métermázsa gyümölcsöt, (ebben 5133 mázsa körösi spanyol meggyet, 8992 mm. baraczkot 42.527 mm. uborkát, 25.419 mm dinnyét, 12.352 mm. salátát s 13.161 mm. szőlőt szállítottak el Pestre, Bécsbe, Prágába, Lembergbe, Krakkóba stb. a helybeli s a külföldről ide érkező, egész nyáron át itt tanyázó gyümölcskereskedők. Ha már Szatmár — a Pesttől való távolsága s export piaczainak hiánya miatt ily nagy kivitelre, sőt egyáltalán kivitelre nem termel is, (bár ezt nem jól teszi) a magánfogyasztásra való termelés szempontjából sem árt azt tudni, hogy a par excellence gyümölcstermelő lakosság miként jár el a gyümölcs- termés biztosítása szempontjából, mint bánik el a legtöbb gyümölcsfa veszedelmes ellenségével: a hernyóval. Teljességgel nem nagyitok, a mikor azt állítom, hogy itt — a várost környező 2776 hold területű szőlős és gyümölcsös kertekben alig-alig lát az ember hernyót; pilangót. se látok egész éven át annyit, a mennyit gyerekkorunkban lepkéző hálóval egy kis nyári eső után az utcza sarában egy-két csapással összefogdostunk. Ennek az oka egyszerűen az, hogy itt ma már rendszeresen, okszerűen védekezik a hernyó ellen mindenki. De nem ám az ó korban divatos hernyó szedők segítségével, (hiszen ez elvégre is tökéletlen munka, a megbizhallan napszámos csak hagyogat hernyót a fákon) hanem igenis védekeznek a thanaton vagy dohány lugviz kivonata által. Ismertetem ennek használati módját s ajánlom kedves szülővárosom minden gyümölcstermelőjének, hogy alkalmazza a védekezés e módját. Évek óta tapasztalom, hogy e módszer föltétlenül biztos sikerű. Az eredményről kezeskedem s nyugodt vagyok a felől, hogy a következmények kétségtelenül igazolni fogják, hogy való igaz, a mit e közlemény cziméül írtam, mert nem lesz többé hernyó Szatmáron sem. A thanaton sürü, nehezen folyó, barnás-fekete anyag, mely körülbelül 14 százalék nikotint tartalmaz. Erősen mérges szer lévén, óvatos vele való bánást igényel, de éppen ezért a kártékony rovarok, hernyók, levéltetvek ellen a leghathatósabb irtó szer. Eddigelé csak Budapesten a magyar dohány-kereskedelmi részvénytársaságnál lehetett kapni s csakis hatósági igazolvány mellett, ma azonban, hogy mindenki könnyen hozzáférhessen, minden dohány nagy- tőzsdében megrendelhető — egy és féliteres bádog- dobozokban. Hűvös helyen (pld. pinezében, veremben) kell tartani, mert melegben erjedésnek indul s még a dobozt is szétveri. Ha egy doboz tartalmát nem hasz- juk fel egészen, a megmaradt szert a gondosan bezárt dobozban tegyük hűvös helyre, szükség esetén felhasználjuk. A használati módja abban áll, hogy 50 liter vízbe egy kilogramm thanatont szorgos keveréssel tökéletesen, egyenletesen feloldunk. Az ekként praepa- rált hig oldatot alkalmatos permetező készülékkel széthintjük a hernyótól megtámadott és megvédendő gyümölcsfákra, növényekre. Itt e czélra azt a permetezőt (Vermorel-félét) használják, melylyel a szőlősgazdák a peronoszpora ellen védekeznek. Csakhogy, a permetezőre ekkor hosszú, egy nyílású csövet illesztenek. A permetezés szélcsendes, napos időben eszköz- lendő, mert az eső (sőt a szél is) épugy koczkáztatja itt is a a sikert, mint a permetezésnél. Virágzás alatt semmi szin alatt nem szabad permetezni. Mikor a hernyó már kikéi, bugójából elindul, hogy puszlilsa a gyenge leveleket: elég egy alapos NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE permetezés, egy-két óra alatt a nyüzsgő mozgó falánk hernyóraj összezsugorodva, megfeketedve hull le a fáról. Lehull valamennyié megmérgezve, mert belekóstolt a thanaton által megmérgezett levélbe s ez rögtön vesztét okozza. Gyilkos hatású ugyan maga a szer is, ha a hernyót éri, de feltétlen bizonyossággal úgy pusztul el, ha eszik a mérgezett, levélből. Ha esetleg későbben kelő uj hernyó generatió lépne fel: a permetezést ismételni kell, (a mi azonban erre nagy ritkaság.) De a thanatonnal való permetezés nem praeventiv szer, mint a szőlőnél a peronoszpora elleni permetezés. Ha baj van, ha hernyó mutatkozik; akkor kell a thanatont használni! Igaz, hogy főleg magas fákra nem oly kényelmes a permetezés, mint ahogy a szőlőpermetezésnél történik, ügy de a permetező gépre alkalmazandó hosszú cső a legmagasabb fa koronájára is fellő vei i a thanatont s ahova ennek harmatcsepjei elérnek : ott irgalmatlanul pusztít. Éppen ezért ajánlom a szer használatát. A dohány nagytőzsde bérlője, úgy hiszem, előzékenyen*) eszközli a megrendeléseket; egyébként én is szívesen állok e tekintetben hazámfiai rendelkezésére, közvetítem örömest a megrendelést.« Dr. Joó Imre. A kisiparosok bajai. Altalanos a panasz, hogy a kisiparosok helyzete nyomott, kedvezőtlen s hogy a fejlődő gyáriparral szemben a kisiparosok háttérbe szorulnak éppen úgy, a mint a fuvarost látszólag elnyomja a vasút. A tárgy mindig érdemes arra, hogy gondolkozzunk róla, most a mikor városunkban az ipartestület működését hivatalosan is megkezdte, talán kétszeresen az. Tagadhatatlan, hogy az iparos-osztálynak a helyzetében bizonyos hanyatlás érzik. Azonban ez nálunk és mindenütt igy van az összes kenyérkereső ágaknál. Ipari, kereskedelmi, gazdasági, társadalmi, sőt politikai téren is bizonyos irányú esést tapasztalhatunk egy idő óta. A veszteség tehát nem egy társadalmi osztályé, hanem az egészé, az összesé. A mennyiben azonban az iparos osztálynak speczialis irányú e vesztesége, hát érdemes foglalkozni vele. Azt mondják, hogy a gyáripar árt a kis iparnak. Ez a panasz bizonyos mértékig igaz s jogosult. Való, hogy a mit nagyban, tehát gyárilag állítanak elő, olcsóbb, mert az előállítás kevesebbe kerül. Másfelől az is igaz, hogy a mi gyári, többféle anyagnál és több esetben hitelét vesztette már a vásárlók előtt. Szinte alkalmazni lehet rá azt a mondást, a mit a kereskedelmi miniszter nem rég mondott az újságok szerint arra a gépre, mely 5 perez alatt készít el egy pár czipőt, hogy akkor az enyémet, a mely 5 perczig tartott ez a gép készíthette. Akár mondta ezt, akár irta valaki, jellemző és talpra esett ötlet. Ezzel egyszersmind az is meg van mondva, hogy a mi gyorsan készül, felületes s mint ilyen nem is elég jó. A gyáripar termékei között több iránt meg van s napról-napra erősödik a közönség ilyen véleménye, mert gyakorlatilag bebizonyítható az igazsága. Nézetem szerint a kisiparosnak nem is éppen ez a baja. Más okok is előidézik azt, mint pl. a vásárló feleknek nyújtott kényszerüségi hitel, a munka olcsó előállítására törekvés, az iparágnak felületes kezelése s az iparos-tanulók képzésének kezdetlegessége. Vannak ugyan még más okok is, egyelőre azonban elég lesz foglalkozni ezekkel. Nem rég olvastam, hogy az iparosnak üzleti boldogulásához mennyire szükséges az, hogy mennél nagyobb hitelképessége legyen. Gondolom, hogy ebben az irányban már az ipari hitelszövetkezet is tett valamit. Mint gazdasági szövetkezet csak elősegítheti ezt. Azonban én ezzel a kérdésnek csak egyoldalú megoldását látom. A másik oldalról úgy kell segíteni az iparoson, hogy a készített munka áráért ne legyen kénytelen 1—2 évig várni. Tegyük fel azt a következő esetet, hogy egy nagyobb hivatalnok családnak kontója pl. czipésznél évente kétszer félévenként lesz lefizetve s mondjuk, hogy 100 koronát tesz összesen. Félév alatt az 50 korona az iparos kezében, ha azonnal megkapja, megfordul legalább háromszor, a mi tisztán nyereség, még akkor is, ha a várakozásért megfelelő %-ot számit. Ebben a részben az iparos-osztály többször kényszer helyzetben van, mert a munkadijért várnia kell. És ezen kényszerűségből eredő hitelezés az iparosnak az anyag beszerzésnél nyújtott hitel mellett is olyan veszteség, a melyet az utóbbival sem tud pótolni. Olyan társadalmi kérdés ez az azornali fizetés, melyet ha meg lehetne valósítani, nagyban átalakítaná igen sok dolgunkat. A mennyire csak módunkban áll, hassunk oda, hogy az ipari munkáért azonnal fizessünk. Ezzel igen sokban vihetjük előbbre az iparosoknak az ügyét s a kisiparosok felkarolását. Az iparosoknak egyik nagy baja s az ipari czik- kek jósága és megbízhatóságának akadálya az, hogy egyesek agy akarnak nagy haszonhoz jutni, hogy a megrendelt vagy a vásári munkát olcsón igyekeznek előállítani. Az olcsó előállításnak egyik módja a hamisítás. Példával lehet bizonyítani leginkább. A csizmadia, hogy a piaczra szánt csizma kevésbe kerüljön, a sarkat keménypapírból készíti s másképen is hamisít. No, ha már az ember ilyesmit látott, arra gondol, hogy egy egy ilyen hamisított munkával egy árban miképen adhatja el egy másik azt a munkát, melynek készítése és anyaga is jó? Az ilyen vagy más módon furfang*) Miniszteri rendelet értelmében minden nagytőzsdében tartani kell! hoz folyamodó mesteremberek az egésznek a megbízhatóságát és becsületét rontják s ezzel a kisiparnak hitelét csökkentik. Az ugyan igaz, hogy a mint általában minden emberben az egyént kell kiismerni s egyénisége szerint becsülni, ez áll az iparosok megbízhatóságára és munkaképességére nézve is, mert ezzel vívhat ki magának mindenik elismerést és ezzel nyerheti meg a munkadókat is, de az is igaz, hogy a rósz iparos az egésznek tisztességét általánosságban ronlja s rontja a felületesen itélők szemében különösen. Nos hát mint minden munkakörben, úgy az iparosok között is van gyenge, olyan, akinek a munkája bizony csak felületes. Az a hitem, hogy a ezéhrendszer fennállása idején a gyengébb iparosok képzettebkek voltak a mai gyengéknél, mert akkor a remekművek készítésével a szakmájukban való gyakorlati ügyességnek elég bizonyítékát adták a mesterlegény-jelöltek, különben pedig fel nem szabadulhattak. Az iparos osztály haladásának akadálya az is, hogy a mesterség gyakorlati fogásai mellett a közismereteknek elemeiben sincsenek tájékozva igen sokan a fiatalok. Azok a kik az inasiskolák munkáját szemlélhetik és vezetik e részben teljesen igazat adnak nekem. Ebben az irányban is tehet az ipartestület valamit. Helyesen teszi, ha kimondja, hogy inasnak felvenni csak olyat enged meg, aki a törvényben megszabott életkoron kívül a népiskolának legalább 3 alsó osztályát elvégezte és Írni olvasni jól tud. Ilyen előkészülettel aztán, ha rendesen járhat iskolába, bizonyára többet tanulhat, mint ma, mert az osztályok beosztása is más lehet akkor. És mondja ki azt, hogy a jelenlegi inasok közül senkit fel nem szabadit addig, mig legalább írni, olvasni meg nem tanul. Ezeket ügyszeretetből mondtam el s azért, mert a derék, becsületes képzett megbízható iparost a társadalom hasznos tagjának tartom s mert tudom, hogy az iparosok haladásának érdekében az iparlestülel sokat tehet. . . . Székely Árpád. Heti krónika. Az ország szeme a vármegyén, mit fog csinálni ez a kuruez had a czivillistával ? Bizonyosan úttörő lesz s rettenetes példát ád az összes vármegyéknek. Talán még ő felsége is tudja, hogy Nagykárolyban ma Luby Béla indítványt tesz s nagy kavarodás fog támadni a nyomában. Kis vasutunk olyan udvarias lévén, hogy évről- évre korábban indul, 4 órakor keltem föl s fél óra múlva már az állomáson voltam. Egy kedves jó barátom azonban már 4 órakor kint várakozott s teljes csendesség lévén ijjedten sápadt el, azt hívén, hogy már elröppent a kis kávédaráló. Nem, ő csak 5 óra 15 perczkor indul, de még mindig elé; korán arra, hogy a megye-gvülést regényessé tegye. Ha 8 órakor indulhatnánk s 10 órakor Nagykárolyban volnánk, ez semmi készülődést nem igényelne, de igy már előtte vató nap találkát adunk valahol: — Te kivel mégy? — Ki fogat be ? Ki, mikor fog felkölteni ? Mint valami rozsályi kirándulásra, úgy kell hangulatosan megindulni erre a nagy vármegyei útra. Közben, a kora reggeli órákban a vasúti kocsiban jól esik egy kis snapsz, tarokk, kaláber. no meg a friss pletyka, is, szinte gyors nekünk ez a vonat, Szatmárig nem lehet csak 1 frt 20 krt nyerni. Nincs olyan vármegye több, mint ez a mi megyénk, milyen hatalmas birtokos osztály, mennyi gazdagság és pénz van itt felhalmozva. Ha megmozdulna ez a nagy test a maga ősiségével, még ma is agyon nyomna egy-két gyerek vármegyét, de alszik csendesen, az alvó oroszlánt, hiába költögetik, nem akar haragudni. Csendes, nyájas és kedélye«. De a frappáns indítvány mégis nagy riadalmat kelt, jó torkok kelnek versenyre, ki tud nagyobbat kiáltani s kiki a maga igaza mellett tüzel és ezt aztán hamisítatlan lelkesedéssel teszi. Az elnöki csengettyű jó nagy ugyan, de a lárma még nagyobb. Mikor aztán győzött a nagyobb párt, szép csendesen jövünk haza együtt, beszélgetünk, tré- fálgatunk és nem esszük meg egymást. — Milyen a termés, milyen a búza, hát arra jár-é az eső, nem vakult-e meg a szőlő? Eféle kérdésekkel olyan szépen visszatérünk a rendes kerékvágásba, hogy az a félórai zugó, riasztó lárma, abban az ősi képekkel s megtépett zászlókkal díszített teremben csak olyan álomképnek tűnik fel. Egy ízben Bányamegyét akartunk létesíteni 170 ezer emberrel, Nagybánya központtal. Nem volt igazunk. Mégis csak jobb nekünk bejárni oda, a poros sáros alföldi városba magyaros virtust tanulni s szívni egy kis kuruezos lelkesedést magunkba, különben szinte elfelednők ezen a messze végvidéken, hogy mi is magyarok vagyunk. A hét története ez a derék megyegyülés s ha volt még egyéb, azt előre megírta a múlt héten ■ krónikás. Különfélék. Kérjük az előfizetések és a hátralékok szives beküldését a kiadóhivatalhoz, — felsőbányái utcza 20. sz. a. — czimezve. Uj törzsorvos. Dr. Kosztka Emil ezredorvost, Ö felsége a király törzsorvossá nevezte ki.
