Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-26 / 17. szám

Április 26. — 17. szám.

Nagybánya, 1903.

XXI X./ev fol víibi. \

■ ú

TÁRSADALMI HETILAP

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEG-JELEUIK 2v£I2STDE)E]3ST

Előfizetési ára Ve • Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők.

Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők.

N.yilttér soronként 40 fill.

Városi közgyűlés.

— 1903. április 22-én. —

A vízvezeték ügye volt napi renden első sorban. Felolvasták a földmivelési miniszter leiratát, a melyet lapunk 13-ik számában ismertettünk s a melyből körülbelül az világlik ki, hogy a rozsályi források vize nem elegendő. A bakterologiai vizsgálatot a miniszter feleslegesnek tartja, ennek daczára az iratoknál található az ilyen vizsgálatokat teljesítő országos intézet egy szakvéleménye, mely uyyanazon intézetnek ugyanazon aláírással ellátott azon előbbi szak- véleményével szemben, hogy egy liter vízben 8.000000 baezillus van, most ezeket állítja:

A felső forrás grammonként körülbelül 30, a Bukó vize pedig körülbelül 150, az egészségre közömbös bakleiiumot tartalmazott, (tehát literen kint az első 30000, a második 150000 baktériumot tartalmaz.)

A vizsgálat alapján a Felső forrás vizét bakterologiai szempontból nemcsak kifogástalan, hanem Len tiszta víznek kell nyilvánítani, a mely vízvezeték táplálására teljes mértékben alkalmas. A Bukó vizét illetőleg pedig megjegyzendő, hogy ennek nagyobb baktérium tartalma nem akkora, a mely egészségi szempontból kifogás alá eshetnék, ezen nagyobb baktérium tartalom egyszerűen annak következménye, hogy úgy a felső forrás, mint az ezt a Bukóig tápláló mellék források vizébe útközben a talajból természetszerűen könnyen juthatnak baktériumok.

Az általános közvélemény ezek alapján az, hogy a vizet mé-gis csak meg kell szűrni.

Uj dolog annyi történt, hogy 5000 koronát szavazlak meg a források feltárására és általában tanulmányi költségekre.

Nagyobb vita volt a 70000 koronád kölcsön felelt, melyből a város u'akat, parterőditéseket. befásitásokat, kisajátításokat stb óhajtott létesíteni, azonban a belügyminiszter visszaküldle

az iratokat azzal, hogy újabb felvilágosításokat kíván arra nézve, vájjon beruházások-é ezek, vagy csak tatarozások? A tanács felvilágosítás helyett —- melytől mit sem remél — azt az álláspontot foglalta el, hogy a vízvezetéki 34-0 ezer koronából kölcsön kell venni 70000 koronát s ezt a vármegyéhez jóváhagyás végett fölterjeszteni.

Révész János több ízben kifejtette azt az álláspontját, hogy a polgármesternek, vagy Bay Lajos orsz. gy. képviselőnek kellene személyesen felvilágosítania az illetékes minisztériumot, hogy a tervbe vett dolgok, mint újabb alkotások, tehát beruházások, s a vízvezeték pénzét nem kellene megcsonkítani, mert különben is, 15 napig ez a határozat a megyéhez nem terjeszthető fel igy a májusi gyűlésen már nem, csak az Őszi vármegyei gyűlésen tárgyalható, tehát éppen azt nem érjük el a tanács javaslata által a mit akarunk, mert az idén nem lehet az építkezésekbe bele jogúi. Révész János indítványa mellett mindössze 9-en szavaztak s igy gvőzőtt 26 többséggel a tanács javaslata.

Az állatorvosi állást isméi m 'ghirdetik, a közgyűlés ez iránt az alispáni hivatalt megkeresi, mivel oly nagy állatállomány melleti, a milyen Nagybányán van, a külön állatorvos nélkülözhetetlen.

A ligeti nyaralók ügyét a pénzügyi-bizottság kellő részletességgel már előzőleg letárgyalta s igy nagyon rövidesen végeztek ez ügygyei. A közgyűlés megbízza és felhatalmazza a városi takarékpénztárt, hogy 36000 korona erejéig, két családi és három 2—2 szobás nyaraló épületet emelhessen a ligetben, saját kezelésében, ugv hogy a leher is és a jövedelem is a takarék- pénztári illesse. ítészünkről nem hisszük, hogy a nyaralók 2°/0-nál többet jövedelmezzenek s igy nem tartjuk lehetetlennek, hogy a takarék- pénztár az épületek létesítésére nem fog vállalkozni.

Nemzetiségi viszonyok Nagybánya vidékén és a nagybányai magyar helynevek.

— Irta: ifj. Thurzó Ferencz. —

A igazság érdekében jegyzem meg, hogy a nagybányai helynevekről irtain a »Felsőbányái Hirlap* 1.900. XII. 16. és 1901. IV. 7. számába. E czikkek '■HwgtSlata:

Megyénkben a falunevek csaknem mind magyarok, de ez nem elég! Hátra van még a hegy, patak, erdő-rész és dűlő nevek magyarosítása.

1. Táblázat.* Helynevek :

be

>

V<U

>

Foiyti név

N

a

£

o

s

6

m.

0.

Cfl

:0

Láposbányai és fernezelyi völgy közén

31

28

24

28

7

_

59

Fernezelyi és Kisbányai völgy^küzén

10

21

6

21

4

31

Felső hányathat árán

23

t3

21

13

2

—

36

Rozsály — Guttin köze

—

16

—

151

16

Felsőbányától'dél re

5

15

1

14

4

1

z0

L,-bánya s a Szamos közt

18

27

11

26

7

1

4 5

Szamos balpari

6

9

2

7

4

2

15

Szamos-és Bursó közt

14

11

3

10

11

1

25

Bursó, Zazar, Lapos köze

31

75

5

73

26

2

106

Láposfolyó, Tőkés F.Újfalu K.-Monostor közt

25

21

5

20

20

1

106

Összesen

163

236

78

227

85

9

399

Magyar név 19’550/„, oláh 56 89"/n. Magyar falu név 2T30%, oláh falu név 2 26 70. Az egészből magyar név 40 85°/,,, oláh 59 15%

II. Táblázat.**

Ossz.

S

Foiyó !

Hegy

Erdő

N

rn

O. (525

m

0.

m

ol.

n.

m

ol.

m

O

Láposb. és Ferne'.elyi v. k.

24

28

__

8

4

9

23

_

7

1

52

F

ernezelyi és Kisb. v. k.

6

21

—

3

—

3

21

—

—

—

27

Felsőbánya határán

21

13

—

6

2

11

11

—

4

—

34

Rozsát y-Guttin közt

—

!5

—

—

2

—

13

—

—

15

Felsőbányától délre

1

14

—

1

2

—

12

—

—

—

15

Láposb. és a Szamos közt

11

26

4

3

5

22

—

2

—

37

Szamos b Iparion

l

8

1

—

—

8

—

—

—

9

Szamos és Bursó közt

í

10

—

1

—»

7

—

4

2

14

Bdrsó, Zazar, Lapos közt

13

IS

2

1

—

3

/

2

9

11

y<4

Láposfolyó. Tőkés közt 5 F.-Újfalutól délre K.-Mo- nostorig

6

37

2

1

1

,0

3

2

Összesen

87

226

2 26

15

32

L15

2

•

29

16

315

♦»Nagybánya« katonai térkép után.

*! A szláv neveket is az oláhok közé vette na .

A „NAGYBANYA ES VIDÉKÉ” tárczája.

MC.IWBnOHCTltXr:” ■ V .rfT"~ -----A le

gnagyobb hibáról.

Irta és a kaszinó legutóbbi estélyén felolvasta:

— Stukfeldi Glanzer Gyula. —

Tele vagyunk hibákkal. Bármennyire igyekszünk is lelki-testi fogyatkozásainktól szabadulni, gyarlóságunk a legnemesebb és legerősebb szándékainkat is részben vagy egészen — leszereli Megfigyelő képességünk, érzékeink csalékonvak. A látszat orrunknál fogva vezet és a legszánalmasabb tévedésekbe ejt bennünket. Az egyes jelenségeket hézagos ismereteinknél fogva más és más szempontból fogjuk föl

Ugyanaz az érzés különböző természetű egyéneknél a legváltozatosabb hangokat veri ki a lélek titokzatos skáláján. Hajlamaink ingadozását csak a nádszál múlja fölül. És bármennyire szerelnénk is ellene tiltakozni, kénytelenek vagyunk beismerni, hogy nem vagyunk tisztában saját egyéniségünkkel. Van bennünk valami érthetetlen gyengeség, amely lelohaszl ja felbuzdulásunkat és ingataggá teszi elhatározásainkat. Egyes kiváló lelki erővel felruházott egyének ugyan akadnak az élet küzdőterén, akik az emberrel született hibákat lenyűgözni képesek, sőt olyanok is akadnak, kiknek egész életök folyása csakúgy ragyog az erényes máztól; de ezek sem tudják bebizonyítani, hogy jártak már a tökéletesség hegycsúcsán és még kevésbé ludják velünk elhitetni, hogy ahol fény van, ott az árnyék ki volna zárva..

Mindezek daczára bizonyos lázas örömmel, sürgős kész éggel sietünk egymást megszólni. A társaság, a modern megszólás e melegágya szövi a hir szálait. E szálak kétfélék: valódiak és hamisak. Felesleges bizonyítgatni, hogy a hamis szálakból készül többnyire az a rikító szőnyeg, melynek közvélemény a neve...

Hazugság és rosznkaral azon pamutok, amelyekből a szövőszék, a rágalom táplálkozik, a szomszéd, a barát, a rokon, a collega, sőt nem ritkán a vad idegen rovására is. Szinte bámulatos az a képesség, a melylyel a megszólok birnak Mily remek szerkesztő és összekapcsoló tehetséget árulnak el. Mily feszült figyelemmel kisérik mások éleiét! Ahogy a pók örül, ha hálójába zsákmány kerül, úgy örül a megszóló annak a bonezoló tevékenységnek, melyet kifejt, ha egy érdekes esetről van szó.

Közismert tulajdonsága az emberi természetnek, hogy objectiv Ítéleteinek kimondásában két oly leküzdhetetlen érzés, helyesebben ösztön gátolja, amelyek apriori kizárjak még csak puszta lehetőségét is annak, hogy pártatlan szempontból ítéljünk. Ha egyik felebarátunkkal eiőször érintkezve megmagyarázhatatlan benső suggestió folytán őt rokon vagy ellenszenvesnek találjuk, úgy bizonyára első benyomásunk, amelyre esetleg a többi megfigyeléseinket alapítjuk — élelhü nem lehel. Már pedig elvitázhalatlan, hogy életünk utjain e két lerázhatailan társ - a rokon és ellenszenv kisér mindenüvé és makacs következetességgel zavarja különben tiszta lálkörünket. Mindenki tapasztalhatta, hogy igaznak, megdönthetetlennek vélt nagyhangú birálgatásokat később a viszonyok meghazudtoltak. De tovább megyek. Ha egy város társadalma felebarátunk egyéniságe, jelleme felől jót, rosszat közhírré tesz, vajon abból okvetetlenül következik, hogy az a dicshymnusz vagy az elítélő roszakarat a valóságnak csakugyan megfelel? Hiszen azok előtt, akik a lelki élet sajátságait megfigyelni szeretik, ismeretes, hogy a legragyogóbb tények a legocsmányabb önzés eredményei lehetnek, és viszont a legtisztább, a legjobb szándékok a legrosszabb, a legkárosabb tettekké válhatnak.

Persze a megszólok renyhe tábora a puszta tetteket, az emberi törekvések, működések e látható végeredményeit mérlegeli csak és édes-keveset törődik a mellékkörülményekkel. Az emberi törekvések, jó kimenetelű ténykedéseit a világ sikernek nevezi Mi a siker? A siker szerencse. Mi a szerencse ? Kedvező véletlen. Tehát a puszta véletlen volna az a szilárd erkölcsi alap, amelyről a közvélemény, a megszólok e hivatalos csoportja oly félelmesen dörög? De hát akkor mi az alapja a közvélemény tekintélyének ? Az újság, vagy botrányvágy? Tény az, hogy nagyon kiváncsiak vagyunk, valóságos ujságéh- ségben szenvedünk. Különösen a házi szentély kulisszái mögé szeretünk kacsintgatni ... A házasélet az a ked- vencz théma, amelyről az illetéktelen erköicsbirák oly kimerilellen bőséggel prédikálnak. És mert mindent apróra szeretnének tudni, az ujságvágy lulcsigá zott izgalma nem engedi, hogy külső, látszólagos szempontok fölé emelkedjenek és igy a valódi tényállást kihüvelyezni nem is tudják. Innen van az. hogy megszólok a dolgok képeit hol nagyítva, hol kicsinyítve de mindig megváltoztatva látják és tárgyalják.

Mit is törődnének a mindent leszóló emberek avval a hosszú többnyire ismeretlen és igen gyakran tövises úttal, amelyet a gondolat megfut, még tetté érve a nyilvánosság elé lép! Az érzés, a gondolat; a szenvedély, az eszme mily kínos harezokat provokál hat a lélek székhelyén, még valamely formában megnyilatkozik! A tudatlanság, a vérmérséklet, a helytelen vagy hiányos nevelés, beteges lelki vagy testi állapot, fékezhetetlen vágyak, hajlamok, a vér különös játéka, a szeszélyes hangulat mind befolyásolják tetteinket. Lehetnek tehát életünkben okok, kényszerítő hatások elkerülhetetlen körülmények ; leküzdhetetlen akadályok, váratlan csapások; felcsillanó és hirtelen kialvó remények, amelyek ugyszólva űzik a vergődő lelket, bizonyos vég felé .... Ha már most a lelkiismeret e gyötrelmes lelki tusában végül ellágyul és tiltakozó szavát az érdek vagy a szenvedély harsogó