Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-19 / 16. szám

Nagybánya, 1903.

Előfizetési árak:: Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők.

Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők.

Nyilttér soronként 40 fill.

Pisztrángászat Nagybányán.

A kéj^iselő-teslület, ha jól emlékezünk, 1901-ben megbizta Bálint Imre erdó'ügyi tanácsost, hogy a haltenyésztést legye lanulmány tárgyává, késziisen tervezetei és javaslatot s azt terjessze a közgyűlés elé, mert Nagybánya város pisztráng tenyésztéssel akar foglalkozni.

Bizonyos az, hogy Nagybányán valamikor nagyban űzték mesterségesen a hallenyésztést. Boldogult Nyíró' Sándortól hallottam sokszor, hogy az egész város körül volt véve halastavakkal, de magam is tudom, hogy a Vascsa- lorna felé, a liget völgyében, sőt Tótfaluban az Omechin-féle — mai minorita — birtokon is mindenütt láthatók még a medenczék, melyekben hajdanta hal és viz volt, ma pedig ka- szálló van.

Hogy pisztrángot lenyésztellek-é, az nincs megírva a krónikákban, de valószínű, hogy közönséges halakkal nem foglalkoztak, mert a szatmármegvei folyókkal bajos leli v Ina ilyenekkel mesterségesen versenyezni. A tenyésztés csak úgy fizethette ki magát, ha a legnemesebb fajokat válogatták ki szaporításra

Pár évtizeddel előbb még a Kőbánya-telepi völgyből gyakran hozlak pisztrángokat eladás végett, ma azonban már nagy ritkaság számba megy, ha valahol nagybányai pisztráng terítékre kerül. Oka a rablógazdálkodás, vagy jobban mondva gazdálkodás hiányában nagy mérvű garázdálkodás. Egyesek üres óráikban repesztő olajjal (dynamit) fogdosták a halakat, mikor aztán a robbanás kicsit-nagyot egyaránt elpusztított, nem csupán a jelen inyenczeínek nyújtott táplálékot, de letarolta a jövőt is. llv kegyetlen, meg nem engedeti eszközökkel sikerült a hires pisztrángot Nagybányán, majdnem teljesen ki- pusztitani.

Ha a városi erdészet nagyobb szabású berendezkedést tervez, a régi gazdag pisztrángászat újjá teremtése érdekében, ezt csak helyeselni tudjuk. Debreczen megmutatja a Hortobágy gazdagságát az idegennek. Nagybánya, úgy kellene, hogy bányászatával, erdészetével, kőiparával, hegyi halászatával stb. álljon elő, azzal t. i. ami ennek a vidéknek megfelel.

4 — 5 év alatt a városnak pár ezer forint ára pisztrángja állhatna rendelkezésére s a lelkes magyaroknak, kik pohár köszöntő és tatár mártás nélkül nem tudnak el lenni se télen, se nyáron, felesleges volna tovább is Németországba küldeni a sok pénzt halért, mikor az országban már mindent kibankellezlek, mert a pisztráng gondos kezelés mellett egy méter hosszúra és 25 kg-ra is megnő s igy a leginyenczebb kedélyeket is kielégíti.

Egy uj gazdasági ág nyílnék meg ez által, a fő csak az, hogy a város ne féljen attól a befektetéstől, a mi első tekintetre nagynak látszik ugyan, de busásan behozza majd a jövedelmét.

A terv nagyjában — úgy értesülünk — készen van, már most ió volna mielőbb napi rendre tűzni. Csak ennyi a kérésünk az ügygyei különben behatóan foglalkozó erdőügyi tanácsos úrhoz.

Nemzetiségi viszonyolt Nagybánya vitiAón és a nagybányai magyar helynevek.

Irta: Ifj. Thurzé Ferencz

A »Nagybánya és Vidéke« 1903. évi évi 13. számában megjelent Bencsik János tanár urnák egy dolgozata a nagybányai helynevekről. E dolgozat kiegészítéséül közlöm a következőket:

Az igen tisztelt tanár ur állításait, sajnos, el kell fogadnunk >Meglompult a nemzeti érzés, meggyengült a kemény magyar szív régi lüktetése, nem birja már a vért kiszöktetni a végső tagokba, részekbe, sőt magát a központot, a várost, is csak gyengén táplálja. Vérszegény lett a hajdan kincses Nagybánya.

Éppen azért helytelennek tartom azt, hogy a nyáron az oláhok gyülekezzenek nálunk. Az oláhsag maradjon fészkében Naszódon, Nagyszebenben, Brassóban s a havasok közt stb. Szatmármegye keleti fele a XVIII. század eleje óta, a magyar-pusztiló ellenrefor- máczió diadalmas előrehaladása óta oláhosodolt el nagy mértékben. Dombroviczán (Sz.-Dombó) 1731 ben, Erdődön 1711 ben, Erdőszádáo 1700. körül, Ilobán 1712. körül, Giródtólfalubun 1713-ben, Magyar-Kékesen s Rózsaparlagon 1700 körül, Szamosteleken 1633.

évben Zazaron 1714-ben szűnt meg a ref. egyház s vele az erősebb magyarság. A katholiczizmus se tudott boldogulni, a református egyházak romjain, mindenütt a g. kath. oláhság győzött. Hiszen Szatmárvár- megyében csak 62503 r. kath. van (1900.) és 118866 ref., 156063 g. kath., 7405 zs., 1049 ág. hitv. ev. 2260 g. kel. stb. Az »Albina«, Nagyszebeni, oláh pénzintézet a napokban már magyar-kékesi oláhot perelt! »Hannibal ante portás !«

A nagybányai határban 1000 hold területen nincs 100 magyar helynév, legfeljebb 50 igy is 36 x 50= 1800 helynév volna.

Bizonyos, hogy a mai ifjúság nem olyan mint a XIX. század első felében élt ifjúság, de azért, ha kell, kiáll a küzdőtérre. Nemcsak a nagytehetségü emberek használhatnak a hazának. Nagy idők nagy embereket szülnek. A hatalom az idősebbek kezében van. Ha az ifjúság nézetét nyilvánítja, beleszól a politikába, az baj! Pedig 2—3 év múlva azok is honpolgárok lesznek.

Legczélszeröbb volna összeállítani az összes nagybányai helyneveket, az egykor használtakat s a mostaniakat. Vagyis meg kellene már egyszer írni Nagybánya és vidéke föld és néprajzát néhai Jankó János kitűnő módszere szerint.

A nagybányai magyarok nem soviniszták. Akármelyik szívesen beszél oláh munkásával oláhul; megtanul az ur a munkás kedvéért oláhul!

A nagybányai járásban*) 190Q-ban volt a két város nélkül 31257 lakos (27951), 4609 magyar (3746), 330 német (109), 26032 oláh (23907), 10 tót (19), 5 ruthén (4), 32 horvát, 8 szetb, 237 egyéb (170), magyarul tud 7161.

Nagybányán 1900-ban volt 11169 lakos (9838), 8850 magyar (7596), 2400 oláh (1941), 148 német (109), 19 tót (52), 50 ruthén (49), 1 horvát, 2 szerb, vend (2), egyéb 20 (89); magyarul tud 9613, Szégyen, hogy Nagybányán 1556 ember nem tud magyarul. Magyar iskolát kérünk Kőbányára, Feketepatakra, Szitásra legalább járna ki a tanító valahonnan.

Felsőbányán 1900-ban volt 4580 lakos (4816), 4205 magyar (4412), 346 oláh (379), 19 német (14), 3 tót (9) 13 egyéb (2); 4451 tud magyarul.

A nagybányai járásban 1900-bin volt 47006 lakos a két várossal együtt (42605), magyar 17664 (15754), oláh 28778 (26227) 497 német (232), tót 32 (76), 55 ruthén (53), 10 szerb, 44 horvát, vend (2), egyéb 270 (261); magyarul tud 21225.

1900-ban a nagybányai járásban a két város nélkül volt 14 74"/0 magyar (13-40), 83-28°/0 oláh

*) A zárjelben lévő adatok 1890-ből valók.

A „NAGYBÁNYA ES YIDEKE” tárczája.

Szabadság, egyenlőség, testvériség.

— írta: Szabó István. — Egyenlőség.

Ez a másik kis história már akkor történt, midőn a nagy idők szele lengedezel!. Midőn úgy viharzott az öröm az egész országban, hogy a vén föld majd leszakadt a boldogság alatt.

'Élt ekkor városunkban egy jómódú szabómester. Jó módjához csak a két lába hiányzott. Két hónaljmankón járt és még hozzá púpos is volt. De a mit a sors ilyeténképpen megtagadott tőle, kipótolta azt a nyelvében. Beszélni jól tudott s kivált a nép nyelvén kitünően értett. És mint ilyen megbecsülhetetlen szolgálatot tett választások idején. Vagyoni állapotánál fogva mindenhová benyalatos volt. Az urak pedig lürték, mert jó kortes volt, hasznát vették.

Midőn a nagy márczius édes heve belengedezte a mi téreinket is midőn a márcziusi ifjak egelverő örömzsivaja elhallatszott hozzánk is: a nép otthagyta műhelyét, abban hagyva napi teendőjét, nagy csapatokban verődött össze a Szent-Háromság laposán (a jász paraszt igy hívja a piaczot, a főtéren majd mindenütt szokásban levő Szent-Háromság szoborról) megtudakolni, hogy hát tulajdonképen mi is történik a nap alatt a nagyvilágban.

Éppen hetivásár van. Nagy a zűrzavar. Emberember hátán. A kocsik egymástól nem mozdulhatnak. Kivált mikor úgy körülfogják, mint Nagybangyi Pista

bácsi kocsiját, aki az éjjel vetődött haza Pestről az Antal görög porlékájával. Most rakják le a bolt elölt. Az tud mindent, az látott 'mindent, ami Pesten történt. De nagyon néha esik ki belőle egy szó, nagyon vékonyan ereszti, mint a Jakab zsidó zsákja

— Mondjon kee mán hékátn valamit még, amit látott, kezdi faggatni Nagybangyi Pistát Szűcs Mihály uram.

— Nem lehet ám azt egy szuszra elmondani Mihály öcsém ! Mióla czipóba tud kee harapni, olyat nem látott kee.

— Osztég igaz lenne az öcskös, hogy a király is ott lett volna? Ereszti meg a kérdést az öreg Tóth János.

— A mint itt állok, olyan szent igaz a bátyám. Beszéltein is vele.

— No már akkor biztos háború lesz. Meri teljes világélelemben mindig hallottam, hogy ha király beszél a szegény emberrel, akkor nagyon kell a katona.

— Ejnye no, az eb a lelke! Jutott eszébe Kis Juhász Jóskának is valami, ne menjünk meszire, hisz Rózsi, a menyem, nem régen jövendölte, hogy háború lesz. Nincs több egy pár hete, mikor a teheneknek ve'ett elébük éjjel, akkor mondja, hogy látott az égen két éles kardot verekedni egymással. Olyan világosság volt, majd megvakult, ügy szaladt be ijjedten. Hászen csak e tisztán mutatja, hogy még pedig nem kis háború lesz.

— No, akkor nagyobb lesz a porczió is, tóditja Eszlrenga Jóska,

— Hát nem emlékszenek ketek arra, mit jövendőit a jezsovita. Nem azt mondta, hogy olyan időt értek, a mikor elviszi a szél a pinzeteket. Hisz itt van már. Osztég nem azt mondta, hogy az ároktul nem tudunk menni. Hát nem úgy van. Osztég nem azt

mondta, hogy lesz idő, mikor felszántjuk még az utakat is, még se lesz kenyerünk.

Mahónap nem megérjük azt is. No, kell még több.

— Szóról-szóra úgy van. Tóth János bátyám uram, a hogy mondja ke. Én is tudom, nekem is meg van az a régi irás. Evan téve a szentek életibe a

i mester-gerendán, még a szegény apósomtól maradt. A ki nem hiszi, megmutathatom neki. De még más is van benne, mást is mondott a jezsovita. Azt is mondta, hogy megéritek azt az időt, mikor az asszony lehajlik egy szál forgácsér, felemeli, aztáng megcsókolja, hogy azt is emberkéz faragta Mind ki vesz az ember, olyan háború lesz.

— No, már igaz Pisla bácsi, hogy sohse hall az ember jót, csóválja a fejét Szűcs Mihály uram.

Azért rebesgették hát a műt hetyi piaczon, hogy felmégy a búza ára nemsoká. — hogy ilyen világot élünk, keresgetelt emlékezetében valamit Esztrenga Jóska uram is.

— Amint igy tanakodnak a világ dolgáról a jámbor parasztok, egvszer csak egy lármás csoport közeledik feléjük. Középen a sánta szabó mester magyarázza, hogy mi történt Pesten s élteti a szabadságot.

Egyszer aztán félmankójára ereszkedve egy akáczfához támaszkodik, a másik mankójával pedig a levegőben hadonázvá kiáltja minden erejéből, ugv hogy a piacz másik végére is elhallatszik, hogy »Éljen az egyenlőség! legyünk egyenlők emberek!«

Erre a csőcselék hahotába tör ki, a parasztok pedig a bajusz alatt jóizüt mosolyogva a pipaszár végéről mondogatják: a fene legyen kenddel egyenlő!

Édes jó hazám, én édes magyar népem ! ilyenforma egyenlőséget akar az osztrák sógor neked is?!

A testvériségről majd máskor mesélek.

NAGYBÁNYA ES YIDEKE