Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-04-05 / 14. szám
"V TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEG-JELE1TIK: ŰVCZI^TIDEÍIST T7-^SuévEBISr^.E= Előfizetési árak:: Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. | Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők. N.yilttér soronként 20 fill. Ref. egyházmegyei gyűlés. A nagybányai ref. egyházmegye tavaszi gyűlését minden évben városunkban szokta tartani. Nehány év óta van ez rendszerül elfogadva s csakis azóta illik igazán az egyházmegyére, a »nagybányai« név, mert valamint a a nagykárolyi ref. esperességnek székhelye Nagykároly, a szatmárinak Szatmár, úgy a nagybányai sem tarthatja gyűlését másutt, ha nevéhez következetes akar maradni. Az idei gyűlésnek két mozzanat kölcsönzött nagyobb jelentőséget: Az egyik Papolczy Károly szatmárhegyi ev. ref. lelkész 50 éves szolgálati örömünnepe, a másik a küszöbön levő országos zsinat előkészítése. A ref. egyház szervezete ugyanis zsinat-presbyteri t. L a le i- felsőbb törvényhozó testület a zsinat, a kezdő, legelső hatóság pedig a presbyteriüm. Zsinat ritkán van s így a haladó korral, mindig újabb és újabb intézkedésekre, törvényekre van szükség. A vendégek többnyire másodfkán reggel érkeztek. Délelőtt 10 órakor volt az istentisztelet, hol a »Jövel Szentlélek Ur Isten« eíének- lése után a galambősz, de erőteljes Papolczy K. lépett a szószékre s meghatott hangon mondotta el imáját. 50 év nagy idő egy ember életében s a tisztességben m 'gőszült 79 éves lelkész áhitatos imája valóban nagy határt telt a jelenvoltakra. Magát az imát mai számú ik tárczarovatában veszik olvasóink. Áz- »lm bejöttünk nagy örömmel« kezdetű fennálló ének után Soltész János ombódi lelkész, lanácsbiró tartott Ap. csel. XX. 28. 29., verse alapján tartalmas beszédet, melyben először a lelkészekhez, azután a presbyterekhez, 3-szor az újonnan megválasztott egyházmegyei tisztviselőkhöz szólott, végül Papolczyról a/. 50 éves papról emlékezett meg meleg hangon, Ezután következett az ünnepélynek jubiláns része a Urasztala előtt. IJencs.k István főesperes az ünnepeltuek életrajzát felölelő beszédben üdvözölte őt s átnyújtotta a lelkészek ajándékát, egy diszbibliát, melybe a következő szavak vannak arany b Tűkkel bevésve: »Nagy- tiszteletű Papolczy Károly szatmárhegyi cv. ref. lelkésznek, 50 éves lelkészsége femlékére adja a nagybányai egyházmegy ' lelkészi kara. «Dénesi k István s'zóról-szóra r következőket mon dotla: Mélyen tisztelt ünneptő Gyülekezel! A hála ünnep - ez. Egv 79 éves életpályának Örömei!,- fájdalmait átélt, megélcmed.ett férfin egy félszázad óta az Ur szolgálatába!. álló Wlki pásztor rég múlt idők hervadt virágait, örömkönnyéinek mintegy harmaljával ime 'felfrissítve^ azokból koszorút fűzött s hálája jeléül buzgó imájában letette azt Urának, az örök Istennek trónja elé. É- én egyházmegyéin megbizásából meghatóit lélekkel azért állok itl, hogy annak a férfiúnak, ki 50 év óta buzgósággal, önmegadá:-s.al működik a kétségtelenül szép, de bizony nagyon terhes lelkészi pályán. Tisztelőiem Papolczy Károly szitinárhegyi lelkész urnák átadjam ez egyházmegye egyházi és világi Hígjainak névében igaz tiszteletünk és elismerésünk szerény koszorúját. .lói tudom, hogy a hosszú, a magas ételkor önmagában még nem .érdem, de-ha a hosszú életpályának munkabíró korszaka az emberiség Jávára a köz- boldogsá ; terjesztésére lett szentelve, ha a hosszú pályát futó visszanézve, háta megélt nem sivár pusztaságot, de virulatot s leplein nyomról nyomra áldást lát fakadni, az ilyen pályafuló* megérdemli, hogy még életében elvegye kor- és pályatársaitól, ha egyebet nem, legalább az elismerés s helybenhagyás julaltnál. Egy ilyen hosszú, egv i vén közhasznú pályát futott meg i-ten kedvező keg-}'Ainéból a mi ünnepd- tünk Papolczy Ká oly. lit e.: istentől szépen felék esi tett kies völgyben, e nemes város falai között látta meg először a jótékony nap világát* itt. a mess m néző kereszthegy lábainál szaggatta' boldo; gyermekkorának tavaszvirágait. Itt a madárliget berkeinek árnyai alatt szőtté ifjú korának ábrándjait s tanulmányainak bevégzése .után itt öltötte ifjú vállára a szent jelvényt, azt a p lástot, melyhez egy, hosszú félszázad alatt az erkölcsi tisztá- tálanságnak a salaknak csak egy porszemje sem tapadt. Másfélévi kápláitkodása után vágyainak sólyomszárnya támadt s fent lengő képzeletének tündérké peitöl vonva, elitagyi t szülővárosát s egy szerény falucska pa roch iáján kötötte ki élte hajóját. Ki tudná megmondani mennyi édes remény, mennyi boldogító vágy dagasztotta az ifjú kebelt s a kérdés, amire csalt ő tudna feleletet adni, hogy az élet beváltotta é a remények s vágyak mindenikét. Köztapaszlalat, mélyen tisztelt gyülekezet, hogy az élet szigorú iskolája mindenkit, előbb utóbb kiábrándít, — kétségtelenül kiábrándította az őt is, s meg tanítva arra, hogy a különben szép és magasztos lelkészi pályának Isten helybenhagyásán kívül alig van egyéb jutalma, mint a szív nyugalma, a lélek fönsége és a lelki i-merel helyben hagyása, ki fényre, dicsőségre anyagi javakra számit, az kéiségen kívül csa lódni fog hiszen neki a lelkésznek az önfeláldozás apostolának kell lenni. Szeretet szolgatársam! ki erőben m-'gfogyva, de meg nem lörve mini múlt idők élő oszlopa állsz közöttünk, több mint félszázad óta táplálod — mint jó szánló föld — lelked kalászaival azt a gyülekezetét melynek gondviselésére hivott el Istened Tudom hogy az emberiség boldugitására, közelebb gyülekezeted javára áldoztad lelked minden kincsét, tudod hogy magad számára nem tartottal meg semmit, — és kérdem, önfeláldozásodért mit nyertél? Ne szólj! úgy is tudom elszomorító volna a féléiét, azt mondanád a világtól semmit, olykor félreértetést; elismerésben az élők ritkán részesülnek, de még is van egy jutalmad, melyet semmi rossz akarat tőled el nem vehet, s ez lelkiismeretednek jutalma, - mit az ének iró így fejez ki. »Vagyon egy jó Istened, ez te néked mindened. Van jó lelkiismereted. Elég, ezzel be érheted ♦ De itt vagyunk mi is, szeretett egyházmegyénk világi és egyházi tagjai közül többen, kik mind any- nyian! méltányolni- tudjuk a te hosszú időkön át híven teljesített közhasznú munkálkodásodat s elismerésünk jeléül adjuk neked a könyvek könyvét a/.l a szent könyvet, melyet félszázadon ál oly sokszor forgattál, melyből annyiszor mentettél saját és hallgatóid számára vigasztalást, — Olvasd ezt életednek hátra levő idejében, mert mint Chrysostoraus mondja: az orvosság a beteg tes'et. Isten igéje a beteg lelket gyógyítja. Az eső öntözi a földet, hogy gyümölcsözzék, az Isten beszéde öntözi a lelket, hogy igazságot teremjen. Áldd meg óh Isten, áldd meg a te öreg szolgádat! Amen. Ugyancsak az Urasztala előtt Siltész Elemér helybeli lelkész rövid, de annál magvasabb és valóban szép beszéd kíséretében a nagybányaiak ajándékát nyújtotta át Papolczvnak Az ajándék igen szép veretű ezüstpohár, belül aranyozva, kívül e felirattal: Á „NAGYBÁNYA ÉS YIDÉO” taraja. Oh, ha sírni tudnék. . . . Oh, ha sírni tudnák, De meg siratnálak Sokkal könnyebb lenne Szivemen a bánat. Ah, de nincsen könyüm, Elapadt már régen, S a mi fáj, azóta Százszorosán érzem. B. N. Ima. 50 évis lellcészi jin-Taile-cma-a, alkalmával mondt Papolczy Károly. Nagy Isten! Gondviselő jóságos Atyánk ' Összeseregeliünk itt szent házadban, e nap regge- lén^-hogy megköszönjük jóságodat, melylyel e napra felvirraszto.tlál és kérjük kegyelmedet a további küzdésbe^. Összegyűltünk e szent helyen, hogy mielőtt a te szent egyházadnak dolgaiban forgolódnánk, kérjünk segedeímeí te tőled és világositó szent lelked erejéért esedezzünk hozzad, minden segedelemnek és világoságnak egyedüli ku (forrásához Eljött ime a te öreg szolgád is, hogy hálát adjon neked atyai, gondviselésedért, melylyel egy hosszú élet küzdelmes pályáján keresztül vezérelted és el juttattad e napra, melyen megteljesült szive érzelmeit öntheti ki előtted, azon atyai gondviselésedért, hagy őt lelkipásztori munkálkodásában egv félszázadon keresztül atyai jósággal támogattad! Szívből eredő hálával áldozom neked — jő Atyám, — hogy gondviselésedet e helyről köszönhetem meg, hálát adok, hogy e szent hajókban áldozhatok Felséged előtt, szivein érzelmeivel, — ebben a szent hajlékban, hová elmúlt életemnek soha nem feledhető emlékei szállanak. Ezen szent hajlékban vétettem bé, mint kicsiny csecsemő a te anya szentegyházad kebelébe, — e hajlékban hangzott el gyönge ajkaimról, —- gyermeki ártatlan lélekböl, — hitem őszinte vallomása és azon fogadástéte’em, hogy a le szent fiad tudományához végső lehelletemig hű leszek. Fi szent házban ■ nyújtóin, ki először, benső remegéssel, kezeimet a szent jegyek után, melyek oly sokszor csillapították az élet utain lelki éhségemet és szomjúságomat. E hajlékban emelkedett fel a gyermek, majd az ifjú lelke trónod zsámolyához imádságának szárnyain, és‘e hajlékban kértem atyai gondoskodásodat akkor is, a inidőn az élet rögös utaira. ez erdő koszoruzta bérezek kies völgyéből elindultam. És ime, egy hosszú életen keresztül megadtad atyai jókedvedből azt a gondoskodást, melyet az élet u jára indulva — kértem- Te tőled. Az ifjú hitének beteljesedéséről, a te öreg szolgádnak hálás szive teszen tanúbizonyságot. Mennyi küzdelmen vezetett atal — nagy Isten, a te bolcses.éged, 79 élet évemen keresztül ? Óh! mennyien elhunylak azok közül, a kiket szerelek, s a kik engemet .szereltek ? Óh! mily sokan kezdették meg azok közül az örökkéva'q-ágof, a kik velem együtt emelték az . élet te.rbeit ? Itt. állok elő1 ted Uram! hálát adva jóságodért, de egyúttal könyörögve, mint gyarló, esendő ember, a te irgalmadért! Igen! irgalmadért könyörgök, ha azon 50 évre gondolok, a melyet a te szolgálatodban töltötten), hányszor vett rajtam erői a gyarlóság, — hányszor borilolta lelkemct kételkedés, — hányszor lehettem gyönge- a te szent dolgaidban? Oh! ha ezekre gondolok, Vájjon mehetnék-e fölemelt fővel eléd a nagy számadásra ? De alázatosan esedezem előtted, hogy szent fiad állal megígért atyai irgalmadat ne tagadd meg tőlem. Az ő érdeme, borítsa be az én erőtlenségimet 1 Most pedig, midőn lelkem hálaáldozatát bemutattam előtted, hadd vegyem fel hitem karjaira azokat, akik nékem kedvesek. Oh! küldd áldásodat a te szolgáidra, kik híven forgolódnak szent oltárod körül, küldd áldásodat és segítő kegyelmedet ez egyházmegye tagjaira, hogy szent lelked erejetől indíttatva terjeszthessék a te di- c-őségedet. Áldd meg e gyülekezetnek nagyjait és kicsinyjeit hogy szent hitünkhöz ragaszkodva, házad javával híven élve, munkálhassák örök boldogságukat. Áldd meg e városnak minden rendű lakosait, hogy enneku ezáin a szeretet, jóság, egyesség ölelkezzenek. Ha pedig eltöltött éveimhez, még több napokat toldani, bölcseséged jónak látná, adjad, hogy azokat a te szent fiad és a szentlélek teljességének szolgálatában tölthessen! el, hogy a midőn az ősz Simeonnal »elbocsátod a te szolgádat a te beszéded szerint« meglátván szemeim az Idvezitöt, azon helybenhagyó nyilatkozatodat nyerhessem el: »jól vagyon jő és hiv szolgám, kevesen voltál hiv, többre bizlak ezután, menj bé a te Dradnak örömébe.« Ámen!
