Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-08 / 10. szám

4

kisebb mérvű fagyok mégis csak voltak, a helyenkinti nyári jég verés s őszszel a termésnek féléretten való leszedése, ennek következtében a rossz minőségű must, ismét a mi helytelen metszési rendszerünk gyümölcse volt.

Itt van az 1903-iki gazdasági év, mit látunk már is? Meg metszették az itteni szokás szerint a tőkéket öszszel, kifogytak az időből, nem bírták már betakarni s mi történt? Az, hogy legtöbb szegény szőlőmunkás sírva nézteti munkájának gyümölcsét. Igen! Gazdatársaim a munkája gyümölcsét. Mert lett volna módja mindenkinek kikerülni e roppant csapást, ha csak azt a fáradságot vette volna magának, hogy van itt a kerületben egy állami szak-ember, a kinek tanácsaiból jó lett volna mégis csak valamit megtartani,

Tisztelt Szőlősgazdák! Következményeiben roppant felelősséggel járó ismertetések voltak azok, miket a kerületben tartott előadásaim alkalmával folytonosan hangoztattam a metszésről

Teljes tudatában is voltam a reám háramló ama nagy felelősségnek, mivel a régi metszési rendszer elhagyása s egy újabb, e vidéken még nem ismert alacsony törzsön való metszés elfogadása nem sikerülés esetén járhat. De hát sok gazdának tudom még ez sem volt elég, mert vérünkben van, ha csak lehet ne engedjünk.

A lefolyt szép év alatt csak egy esztendő, az 1901. év volt az, a fenn jelölt három járás szőlőbirtokosaira nézve, midőn örömmel zárhatta le számadásait, a többi három év csak a csapások s a kiadások évei voltak.

Meggyőződésem, hogy nálunk a szőlőművelés mind az ideig csak vajúdni fog, mig be nem fogják látni a szőlősgazdák, hogy minden bajnak kutforrása az itteni metszési rendszer. Mondhatnák az idősebb szőlőbirtokosok, hogy hiszen meg éltünk mi a mi metszési szokásainkkal a régi időkben is s ha jónak láttuk akkor, jónak kell annak mostan is lenni. Csak uj az ember s közmondás az uj söprű is eleinte jobban söpör.

Az öregek tapasztalait s jó tanácsait csak köszönettel vehetjük, de már engedjenek meg, nem volt biz ez a metszési eljárás ezen a vidéken, még a nem oltott tőkék idejében sem jó soha sem.

Sok bajuk volt a jó öregeknek mindig a tőkék