Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-02-15 / 7. szám
Nagybánya, 1903. Február 15. — 7. szám. XXIX. évfolyam. NAGYBANYA ES YIDEKE TARSAPALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEG-TELE^TIZ: ^inSTIDEIsT T7".A.IE3IST Előfizetési árak;: Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá Nyilttér soronként 20 fill. küldendők. A felsőbányái vasút ügye. Oly kevés az, a mi nálunk a haladás érdekében történik, hogy minden lényegesebb mozzanatot meg kell ragadnunk, s keresztül vinnünk az életrevaló eszméket, ha csak lehet. Gondolatokban, tervekben és czikkekben nem vagyunk szegények, ezt reánk nagybányaiakra senki sem foghatja, de hogy sok szép reményünk nem válik valóra, annyi bizonyos. Legújabban a felsőbányái vasútról kelnek szárnyra rémhirek, hogy a szatmár-nagybányai vasút nem akarja s most inkább szerelmes a váralja-bikszádi vonalba, hogy a vármegye akadályozza, a minisztériumban elejtették stb. Lehet, hogy ezek felett Nagybányán sokan örvendeni fognak, akik születésétől fogva féltékenyen s bizonyos elfogultsággal fogadták a felsőbányái vasút ügyét, mi azonban nem igy gondolkozunk, s ha a kérdéses vasút dugába dőlt volna — a mit legenyhébben mondva, kétségbe vonunk — ezt városunkra nézve határozott és nagy veszteségnek tartanók. Mi minden vasúti összeköttetést üdvösnek hiszünk, a mi csak létesíthető s igy a felsőbányáit is. Ne feledjük azonban azt sem, hogy az uj vonattól várjuk forgalmunk gyorsabb és helyesebb lebonyolítását, már pedig az nem mindegy, hogy 2 vonatja lesz-e Nagybányának, vagy négy? gyorsabban jár-e vagy oly maradi lassúsággal, mint ma? Ez okért nem örülnénk neki, ha a tervbe vett s a megvalósuláshoz oly közel állott uj vonalat elfujná a tavaszi szellő, Tudomásunk szerint mindössze az történt, hogy a vármegye puszta alakiságból Felsőbányának hozzájárulását a képviselő testület által megjelölt módon nem fogadta el s kölcsön pénz felvételére utasította a testvér várost. A kereskedelmi minisztériumban, mint irányadó egyének beszélik, ma is változatlan jó indulattal A bálterem . . . A bálterem csapongó, víg zenéje Mosolgra késztet egg-két pillanatra Szivem szorul a nyüzsgő forgatagban, Mig ajkad vár az édes kárhozatra! A külföld messze, idegen honában Családi fészked. Bálba’ vagy ma este S mig férjed arcza lángra gyulád ér tied, Lelked, röptében lelkem megkereste. Átszelve a kékellő tenger-eget, Itt megtalált, mert rám gondolsz tudom ! Oh én is annyi szép virág között Tündérkirályném rólad álmodom! Viharzó lelkem sólyomröpke szárny nyal Merész csapással melletted terem S telkedbe zengi édes Asszonyom : Hozzád halálig hű e szerelem ! Ermy. * A román nép eredete. A magyar és román nép érintkezése épp olyan jellegű, mint a magyar és német népé. Mi a németektől tanultunk legtöbbet, ezeréves múltúnk alatt velük volt legtöbb bajunk, tőlük iparkodtunk legjobban szabadulni. Mégis hozzájuk állunk ma is legközelebb, politikailag közös intézmények, szövetség, művelődési rokonság, nyelvismeret, földrajzi fekvés hozzájuk fűznek legjobban s e viszonyt a közénk olvadó németség nagy tömege csak erősiti. vannak a tervezett vasút iránt s mielőbbi megvalósítása elé nem csak hogy akadályokat nem gördítenek, sőt ellenket.őleg jóakaratulag előmozdítják azt. A két város hatósága s orszgy. képviselőnk bizonyosan napi renden fogják tartani ezt a kérdést, és nem engedik meghalni a jó eszmét, igy kívánja ezt a testvér városok és e vidék jól felfogott érdeke. Gyümölcstermésünk újabb veszedelme. Gyümölcsöseink — sajnos — alig heverték ki az utóbbi évek fagykárát. A közdmult év terméketlensége okozta anyagi kárt gazdáink még most is érzik és ime b folyó évben egy újabb csa )ás fenyeget. Ugyanis a Lapos erdőbe.) a tölgyfákon és a város közelében levő Hidegkút, Ltnárdfalu és Zazar község gyümölcsfáin a gyapjas pilléül (liparis dispar) származó pete-foltok észlelteitek. Ezen hernyó pilléje toj; sát rendszerint a fa derekára, gyakran karóra, oszlopra, falra vagy kőrakásra, ritkábban a fa vastagabb á ,aira rakja, de soha a fa levelére, mert a tojás a levébel a földre hullva okvetlenül elpusztul. A pete-foltok igyagszin sárgásak és kis tűzi tapló darabra emlékezteinek. Ha e csomó fölszinét kissé lehorzsoljuk, kitűnik, hogy az tulajdonképen tojás csomó — a gyapjas pille tojasa. Lombfakadáskor kikéi e csomóból a hernyó, a mely vak mennyi gyümölcsfa levelét pusztíthatja. Azáltal válik veszedelmessé, hogy egyik fáról a másikra vándorol és a fá virágát s ezzel a várható termést is tönkre teszi. E kártevő hernyó elleti úgy kell védekeznünk, hogy a feltűnő alakú cc „Agyságu pete-fészket, melyben néha 400 és több tojás is együtt van — ősz végén és tél folyamán leszedjük és megsemmisitjük. A tojás csomót könnyen le lehet kaparni a fáról és csak arra kell ügyelni, hogy a lekapart lojás szét ne peregjen és rajta ne maradjon a fán. Az összeszedett tojást legjobb azonnal a tlizbe dobni, de egyszerre nem sokat, mert a belőlük fejlődő gáz fölrobbanna, szétvetné a tüzet is és a tojást is Ügyelni kell, hogy a tojást nemcsak a fáról és ágairól szedjük le, hanem a kerítésről, karókról és más eféle helyekről is. Ha a gyapjas pille hernyójájól fertőzőit fára, a faderék elágazása táján egy pár rongyot kötünk, a hernyók alája huzódA román nép Mózese, ki őt a Balkánról kihozta az Ígéret földére, Oláhország rónáira, Moldva gyönyörű ligeteire, Erdély havas bérczei közé, nem volt senki más. mint a magyar. Mikor a honfoglaló magyarság a nyugati kultúra lovagjait elriasztotta keletről, viszont a keleti puszták fiait hosszú harczokban visszaverte, megtörte és ezen a pompás földön rendezett állami életet biztosított: akkor tódul Európa minden részéből, mint Amerikába ma, a földmivelő és iparos nyugati, a harczos keleti és a pásztor balkáni elem. Oláhország 1300, Moldva 1360 vagyis megalakulásuk óta magvar befolyás alatt állnak, nagy ellenség ellen a magyar jó védőjük, viszont mint népnek forró vágya lámád időnként a függetlenségre. Szabad- ságharczaik éppen Magyarország ellen irányulnak, minket gyűlölnek legjobban, ezért a legnagyobb emberük Mihály vajda, a vitéz, mert égy évre sikerült Erdély magyar uralmát megtörni. Ma is a két nép egymásra van utalva, nemcsak királyaik vannak benső viszonyban, hanem fiaik is hirdetik a szövetség szükségét; művelődésük legelső forrása éppen magyar földön fakadt, székely földmivelők, szász iparosok és kereskedők kötötték meg leginkább a pásztor oláh elemet a középkorban, magyar iskolákból Kerültek ki legelső tanítói, irói, sót kerülnek ki ma is. Hát még mennyi magyar vér folyik a románság ereiben akár nálunk, akár Romániában ! Nagy, aránylag óriási területen érintkezik a magyar a román néppel. A vallási, a nemzeti, művelődési ellentétek daczára is nagy tömegekben együtt élünk, iskoláinkban, vásárokon, társadalmi, egyházi sőt családi ünnepeken egymással együtt vagyunk, pillanatra jól is érezzük magunkat, de ha a szükség úgy kívánja, hamar elfordulunk egymástól. Mi ennek az oka? Elsősorban az a sok hamisság, mely tudós férfiak révén forgalomba került s a melytől ma nemcsak ,a nép, hanem a sok szobatudós sem tud szabadulni. nak s onnan könnyű szerrel szedhetők ki és semmi- sithetők meg. A [ ete csomók hernyó-enyvvel való alapos beke- nése, a hernyó foltok alapos szétdörzsölése, nyáron át a vedlési helyül szolgáló hernyófészkedr megsemmisítése is czélra vezet. Végül úgy is irthatjuk, hogy a faderekán lustán veszteglő nőstényeket addig pusztítjuk el a mig tojásukat le nem tojták. Az idén meglehetős sokféle hernyó garázdálkodására lehetünk elkészülve, ha az irtásra gondot nem fordítunk. Ezért, ha gyümölcstermésünket megvédeni akarjuk fontos a tojások és fészkek irtása. A ki az irtást elmulasztja, nemcsak önmagának, de szomszédjának is anyagi kárt okoz, gyümölcsfáit pedig az elpusztulás veszélyének teszi ki. Minden jóra való gazdának — saját jól fölfogott érdekében —■ kötelessége az irtást eszközölni, '■va%f eszközöltetni, ezt a mezőrendőrségről alkotott törvény is rendeli. Ennélfogva fölkéretik az érdekelt gazda-közönség, hogy ültetvényeiket szemügyre véve a mutatkozó pete és hernyó fészkeket mi hamarább irtsa, vagy irtassa s az irtás munkálataiban szomszédját is ellenőrizze, mert a védekezés csak akkor vezet czélra, ha általános; részleges irtás czéltalan. Gazdaság:! Egyesület. Heti krónika. Az volt a pompás jelenet, mikor Muzsik karmester az ő állatnégyesével megjelent a színpadon: A férfinemhez tartozó igen szép példányú házi macskák első tenoristáim. Mint minden tenorista, ők is nagyon önfejűek. A házi tyúkok alkotják a második tenort, xs láncholikusak, szófogadók. Étkezésüket önmaguk keresik. Első bassus : a házi kutyák. A macskákkal a legjobb barátságban élnek, legvidámabbak akkor, ha valami harapni és különösen inni valójuk van. Második basszus: a disznók. Önök is észreve- hették, hogy ezek itt disznók. Sokszor kellett őket jól megmosnom, mig kineveltem, de végre mégis csak sikerült. Az orrukat mindenbe beledugják és telhetetlenek.« így jellemezte a karmester az ő énekeseit. S aztán a röf röf röf »nyau nyau, kukurikú, hau hau, Mindez a sok hamisság pedig éppen a román nép eredetével függ össze, azért óhajtok röviden e tárgyról szólni. Aki a humanista történetírást csak futólag ismeri, azonnal észreveszi a »latin lázat«, a római-görög élet majomszerü utánzását benne. Nyelvük cicerói latinsággal szól, a római Írók szebb gondolatait unalomig ismétlik, nevüket latinra, görögre fordítják, iskoláikban minden deákul megy, országukat, népüket latin néven hívják. így lett a magyar pannon, az erdélyi géta, dák. Mivel a magyar tudta a maga bevándorlását, a szász szinte, igy a humanista Bonfini az erdélyi oláhságban ismerte fel azt az elemet, amely egyenesen Rómától származik, mert azt jól kellett neki akkor tudni, hogy Traján császár Kr. u, 105-ben Erdélyt meghódította s Dácia néven tartománynyá tette. Bonfini ezt egész jó lélekkel állította s ugyanakkor az oláh gélákról úgy emlékezik, mint végtelen barbárokról, kiket magyar uraik a legnagyobb szigorral tudnak csak rendben tartani. A románok eredetét Trajánra visszavinni tehát humanista gondolat, ismétlik ezt sokan a XVI. és XVII. században, többek között Pázmány Péter is. 1741-ben megtalálják Béla király névtelen jegyzőjének hires kéziratát a honfoglalásról, mely szerint, a magyarok Erdélyben Gyéló oláh fejedelmet találták és őt Tuha- tum a meszesi kapun átkelve, leverte, megölte, hívei pedig Esküllőnél hűséget esküdtek neki. íme egy ősi bizonyíték, hogy az oláhok itt voltak a honfoglaláskor. Hogy kerültek ide ? Természetes Traján császár légióival. A XVII. századi történetírás oknyomozása még a nyugati Íróknál is elég primitiv, hát annál a nehány fajáért, hitéért rajongó történetírónál. Sinkait, Majort stb. értem, akik a magyar Horváth István mintájára mindenütt az oláh, illetve a mostani román nép nyomáit találták meg. A néprajzos, a politikus
