Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-02-15 / 7. szám
(2) 1903 február 15. 7. szám. megindult. Mire még a fogatlan emberek is ellenál- hatlan kaczajban törtek ki. A farsang eddigi jellemzését egy szép asszony következőleg állapította meg: Az ifjúsági bálon lehetett tánczolni, a lutheránus bálon nyerni, a dalestélyen kaczagni, a mai kálvinista bálon enni. A jellemzés egyoldalú az igaz, de gondolat van benne. Én mosem kezeimet, nem én eszeltem ki. Egész vásár volt ez a mulatság, hol az ember legfellebb egyszer találkozott az ismerősével, aztán kereshette a nyüzsgő forgatagban. Végre elértük tehát, hogy a dalárda is népszerű ! Másik eseménye a hétnek az uj lap. Vidám lakomára gyűltünk össze csütürtökön. Az agg krónikás, aki 2 kapitulácziót kiszolgált, mondotta az első lósz- tot. Nagy derültség között hangoztatta, hogy a fővárosban a lapok kövérek és a szerkesztők soványak, vidéken pedig a szerkesztők kövérek, és a lapok soványak, de Égly Mihály még ebben is kivétel, mert az ő lapja, épp úgy mint önmaga elismerésre méltóan kövér. Az uj szerkesztő, (aki azért szintén kiszolgált vagy 2 kapitulácziót) szívélyesen felelt az üdvözlésre, aztán a polgármester és mások nyájaskodtak, csupa csókolódás volt ez a keresztelői lakoma. A mi szerkesztőnk barátságosan fogadja az uj lapot, hiszen a sorsa csak egy betűt változott. Eddig ö'volt -ta szerkesztő«, most pedig ő is »szerkesztő« egy betűért pedig sohasem szokott valami nagy lármát csapni a krónikás. Különfélék. Személyi hir. Tóth Kálmán a debreczeni ipar- testületi elnöke, Tóth Kálmán jegyző kíséretében 12-én este városunkba érkezett az ipartestületi alakulás ügyében. A testület az elnököt pénteken 10 órakor készült ünnepélyesen fogadni, az elnök azonban úgy kerülte ki az ünuepeltetést, hogy egy vonattal előbb érkezett meg városunkba. A polgári körben tegnap este társas vacsora volt a vendégek tiszteletére, kik a ma reggeli vonattal utaztak el. Eljegyzés. Nikodém jJános volt aradi ev. lelkész és az 1 aradi takarékpénztár igazgatójának fia : Nikodém János, a kit városunk előkelő köreiben is általánosan ismernek február 8-án tartotta eljegyzéséi Vannay Gusztáv lippai kir. közjegyző leányával : Jankával. Nagybánya a czime a több hét óta hirdetett uj heti lapnak, mely Morvay és Undy kiadásában e hó 12-én köszöntött be. Csütörtökön fog megjelenni s a tekintetben igazán hézag pótló, mert mi nagybányaiak egy csütörtöki lap kiadását már régen terveztük. A gazdag tartalmú lapot Égly Mihály városunk arany- tollú főjegyzője szerkeszti s valóban lekötelező finomsággal üdvözölte az első számban ezt a mi öreg lapunkat, melynek XXIX. évfolyam áll a háta megett. Mi szívélyesen viszonozzuk a köszöntést s Ígérjük, hogy nem a személyeskedés és Ízléstelen czivódásban fogjuk keresni a hirlapirói feladatot ezután sem, mint azt sok helyütt teszik, hanem a nemes versenyben, hogy mennél hivebben szolgáljuk a közjót, az édes magyar hazát s terjeszszük e félreeső végvidéken a közművelődést. Üdvözöljük mégegyszer uj laptársunkat s e bányavidék szokása szerint kívánunk neki : »Jó Szerencsét!« Miniszteri köszönet. A vallás közokt. miniszter Hullán Jánosnénak, — ki a Kapnikbánya alsó telepi állami iskolánál fáradozása és anyagi áldozat készsége által 114 szegény tanulót teljes téli ruházattal látott el — legmagasabb köszönet! t nyilvánította. Az uj biró. Dr. Komjáthy Gyula távozásával a helybeli kir. járásbíróságnál megüresedett egy bírói a nyelvész, mind ez alapon állt egész a legújabb időkig. A köztünk megjelenő Traján nevű ismerősök, a római Traján-szoborhoz elzarándokló román küldöttségek ez irány szülöttei. A román nép késő renaissance-a valóban a XIX. század, irói sok tekintetben humanisták. Miben állt tehát ez az elmélet? Kr. u. 105-ben Traján császár, a dák Decebált levervén meghódítja a Temes vidéket, Erdélyt, sőt a mai oláhország alkalmas helyeit is, Dácia név alatt. Az Aldunán épített hatalmns hid kapcsolja oda a római birodalomhoz, lakosságát a kiszolgált katonákon kivül a birodalom minden zugából csábítják oda hires aranybányái és nagyszerű fürdői, ügy, hogy 275-ig, mikor a barbár gótok áradata áttöri a Kárpátokat, itt egy viruló, boldog római tartomány volt. Egy kissé egyházias a felfogás ezentúl. Mint Ádám és Éva a paradicsomban, úgy élt a római nép itt, de megromlott, bűnbe esett, az Isten tehát kiverte tüzes lángostorral onnan. Megkezdődött az a kor, midőn véres verítékkel keresi kenyerét. A román nép is megkezdte mártír útját, mig el nem jött a Messiás, azaz a román népnek a megváltói t. i. az irók költők. Nem ítélem el őket, mert hiszen a XIX. század demokrata irói, az arisztokrata, sőt abszolutisztikus régi kort lenézték; a franczia forradalom irói az egész törnénelmi fejlődést elvetik; a legnagyobb magyar is azt mondta : a magyar ném volt, hanem lesz. A román nép íróinak a múlttal még nagyobb bajuk volt. Stefán csel Maren, Vitéz Mihályon, egy két vajdán kivül Traján óta a román történelem csak elnyomásról beszél. Nyelvét a szláv-görög, politikai létét a magyar, majd a török, lengyel és tatár yfenegették. De NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE állás, melyre, mint a hivatalos lapban olvassuk, ő felsége, a király Szentpéteri Ferencz beszterczei törvény- széki jegyzőt nevezte ki. Bányászati osztály-gyűlés. Vettük a következő meghívót: Az orsz. magy. bányászati és kohászati egyesület, Nagybánya vidéki osztálya, folyó 1903. évi február hó 21-én délután 4 órakor Nagybányán, a kir. bányaigaz ;atósági tanácsteremben osztálygyülést tart, melyre a tagtársak tisztelettel meghivatnak. Tárgyak : 1. Elnöki bejelentések. 2. Titkári évi jelentés. 3. Pénztárnok jelentése és az 1903. évi előirányzat. 4. Indítványok, 5. Előadás: A fernezelyi kohófüst ártalmas voltáról. Tartja: György Gusztáv m. kir. kohómérnök. Gyűlés után társas összejövetel a nagyszálloda kistermében. Neubauer Ferencz, elnök. Szellemy Geyza, titkár Az ág. ev. egyház tombola estélye alkalmából özv. Nikodém Jánosné Aradról 30 K. Balika Sándor 2 K. Szellemy László 10 K. Géresy János, Konczvald András 2—2 koronát adományozott az oltári fölszerelésekre. Pokol Elek pedig nem mint a múlt számban tévedésből jeleztük 3 koronát, hanem 4 koronát volt szives jegy megváltás czimén küldeni. Ezek szerint a tiszta jövedelem jelenleg 532 K 40 f. Az újabb szives adományokért hálás köszönetét mond az egyház nevében : Révész János lelkész. Farsang uto'só napján lesz a jótékonyczélu nő egylet bálja, melynek különös jelleget fog kölcsönözni az, hogy a hölgyek »reform« ruhában fognak megjelenni. Ez a báli reform nálunk még annyira újdonság, hogy már ezért is elmegyünk a mulatságra, ha pedig a jótékonyczélt tekintjük, akkor érezzük a sokszoros kötelességet, melylyel az áldásos munkát kifejtő intézmény iránt tartozunk s még biztosabban elmegyünk. Farsang végén még egyszer felcsap a jó kedv, ez az utolsó estély s a befejezés bizonyára csattanó lesz. Csendélet Misztótfaluban. Rövid idő alatt a hetedik marhát lopták el ebben a tágas faluban. A tyuk, liba, tojás lopás már nem is számit, egész regényes rarblóvilág kezdődik Tudjuk, hogy a nép szegény, rossz esztendő volt az elmúlt, de a sok kihágást mé; sem indokolja. Ideje volna csendőrőrst állítani a községben. A napokban tehén rablók keresése közben ércz-tolvajo- 1 kát fogtak, úgy látszik ezek is arra felé húzzák meg magukat. Szabad lyczeum. Az állami főgymnasium kísérleti hallgató termében, vasárnap f. hó 8-án a szokott időben, Halmai József főgymn. r. tanár tartott szemléltetéssel egybekapcsolt szabad előadást és pedig ily czimen: »A virágok szerepe a növényvilágban.« Az előadás rövidre foglalt eszmemenete a következő : Előadó bevezetőleg a virágok általános jelentőségét és azt a szerepet emelte ki, melyet azok a természet háztartásában, az emberi élet minden mozzanatában, a családi kör örömében vagy gyászában betöltenek; majd a virágok változatos alakú szerveinek rövid ismertetése után áttért azok legfőbb élethivatását t. i. fajuk fentartását eszközlő beporozás folyamatának vázolására. Fejtegette a beporzás lényegét, föltételeit és fölsorolta a növényre nézve, hátrányos magábeporzást gátló okokat s azokat a növényeket, melyek a szél utján porzódnak be. Ezek után kifejtette, hogy a legtöbb növény virágának beporzását illetőleg megtermé- kenyülését a virágról virágra szálló szorgalmas méhek, pillangók és egyéb rovarok közvetítik s igy — bár korántsem önzetlenül — hozzájárulnak gyümölcs szőlő és gabonatermésünk sikeréhez, kertjeink, mezőink illatárjának, szimpompájának emeléséhez. Rámutatott azokra a módokra és eszközökre (virágpor, nektár, szinillat stb.) melyekkel a virágok a rovarokat magukra csalogatják sőt nem ritkán a beporzás bizto sitására egyideig fogva tartják. Mily fontos nemzetgazdasági szempontból a bundás dongó vagy pöszméhek viráglátogatása s mily vonatkozásban vannak azok valamely nép jólétével gazdagságával és műveltségével: Darvin mutatta ki. Szerinte azok okozói Anglia még Vitéz Mihályról is kénytelenek megvallani, hogy »rumun« alatt rabszolgát értett s maga is vásárolta a rumunokat. Demokrata, erős faji szellem az, ami a román történelmet áthatja, ezért, lesz náluk Hóra nemzeti hőssé, amit mi a jóval különb Dózsával sem teszünk meg, ezért lettek a 48 iki városduló fölkelők tisztelt szabadsághősökké. Ezért lesz a magyar elnyomóvá, zsarnokká, ki elfeledte Esküi lőnél tett esküjét. Mi tudjuk azt, hogy Esküi lő a régi magyarban fecskefalut jelentett, amint a szászok Schwalbendorfnak hívták; azt is tudjuk, hogy a 1200, esetleg 1270 körül élő névtelen a saját kora viszonyai alapján képzeli el a honfoglalást, ami egészen természetes, hiszen a román nép ma is ugyanezt teszi; azt is tudjuk, hogy a román nép, mint oláh pásztor pár ezer főnyi tömegben 1200 körül tűnik fél hazánkban, nagyobb számmal a tatárjárás, majd a XIV. századtól kezdve a török elő! jön hozzánk. A mi sebet ütöttek a dúló hadak a Duna mentén, azt a természet a könnyen mozgó pásztor oláhval hegesztette be leghamarabb ; ennek a sebnek a sajgása érzik máig a nemzetiségi kérdésben A többi vádat, ami ez alapon érte a magyart, hogy t. i. 1437-ben az erdélyi 3 nemzet uniójával az. oláhságot leigázta, hogy a protestáns Erdély vallását üldözte, hogy Hórát nemzeti hőssé lehet tenni, hogy 48-ban a magyar álláspontja volt-e helytelen vagy a románoké stb. most nem vitatom, azzal a történetírás bőven foglalkozik. Én a Traján-féle fényes elméletről csak annyit jegyzek meg. hogy ezt a felfogást bebizonyítani nem tudják immár 100 év óta, tehát fel kell hagyni vele annál is inkább, mert nem tudós és helytelen román népe világszereplésének; az ezt bizonyító érdekes tétel, melynek közlésével az előadás befejezést nyert a következő: »Minél több valahol a poszméh, annál bujábban tenyészik ott a vörös lóhere, mely a szarvas- marhának Angliában kiváltképen való takarmánya; a pöszméheket azonban legerősebben tizedelik a mezei egerek; ezeknek száma pedig a macskákétól függ.« Tovább fűzi Vogt e csattanós eszmelánczolatot. ékké- pen: Sok macska, kevés egér, sok poszméh, sok lóhere, sok marhahús; az ezzel táplált nép közt kevés betegség, sok ideg és agy képződés, sok gondolat, sok müvei ség, sok szabadság.« A legközelebbi felolvasás idejét jövő számunkban fogjuk jelezni. A dalegyesület febr. 7-iki estélye rendkívül népes volt. A tréfás, kaczagtató mutatványok kilátása nagy közönséget vonzott össze, annyira, hogy tánczolni majdnem lehetetlenség volt, de azért 80 pár merész elhatározással lejtette az első négyest, a csárdásokat valószínűleg még több. A vig bohóczok már derültséget keltő ruhájukkal is hatottak, a robbanó füzértáncz- jelvények csak úgy öntötték a sokféle virágot, sapkái, szalagot, fökötőt. A dalkar két Ízben működött. Az állat négyesben, midőn macskáknak, tyúkoknak, kutyáknak és disznóknak öltözve igazi állat hangversenyt mutattak be, harsogó kaczaj mellett. És a Léni Béniben, melyet egy-egy nagy orral megtoldva énekelt a férfi kar. Ez zeneileg értékesebb, amaz látványosabb de mind a kettő annyira tetszett, hogy meg kellett ismételniük. Mennyire sikerült ez a vidám estély azt legjobban bizonyítja a lapunk más helyén közölt .pénztári kimutatás. A „Szatmárnémeti LorántfFy Zsuzsánna Egyesület“ február ho 22-én Szatmáron, a »Pannónia« termeiben hangversenynyel egybekötött zártkörű tánczestélyt rendez, melyre t. czimet és csalódjál tisztelettel meghívja az egyesület nevében: Domahidv István egyl. elnök. Thurman Olivérné elnök. Biki Károly alelnök. Dr. Komáromy Zoltán egyl. jegyző. Osváth Elemér pénztárnok. Dr. Hadady Lajos, ellenőr. Műsor: 1. Férfikar. Előadja a dalegylet. 2. Hegedű-verseny. Gh. Beriot 9. Előadja Schönherr Sándor, zon ;orán kiséri Benkő Miksa. 3. Beethoven »Sonata apassionata,« zongorán előadja Németh Jenőmé. 4. Solo ének Előadja Markő Kálmánné. zongorán kiséri Benkő Miksa. 5. Dialog. Előadják Madán Tériké és dr. Koller János 6. Duett. Előadják Halmos Ilona és Demidor Ignácz, zongorán kiséri Veres Lajos. 7. Mozart vonós négyes. Előadják Lukácsy L. Mátyás, Ferencz Gusztáv, Saja Viktor, Veres Lajos. 8. Magyar népdalok. Zongorán előadja Boer Endre. Műsor kezdete 8 órakor. Személy-jegy 2 korona. Család-jegy 5 korona. Jegyek előre válthatók s erkély-ülések előjegyezhetek Osválh Elemér pénztárnoknál (az ev. ref. gimnázium.) Felülfizetések a jóté- konyczél érdekében köszönettel fogadtatnak is hirlapilag nyugtázhatnak. A polgári olvasókör február 8- iki gyűlése élénk érdeklődés mellett ment végbe. Mint előre jeleztük Almer Lajost választották alelnökké általános lelkesedéssel, a ki kijelentette, hogy igyekezni fog megfelelni a közbizalomnak s a kör hagyományos hazafias szellemét híven ápolandja, beszéde végén a polgárság azon részéről emlékezett meg, kik nem tagjai a körnek s azon reményének adott kifejezést, hogy azok is minnél tömegesebben lépjenek be a közművelődést szolgáló polgári körbe. Előzőleg Szerencsy Józsefet tiszteletbeli elnökké választották közfelkiáltással s mindkét elnököt barátságos lakomával ünnepelték este a jelen volt tagok. Választás alatt Torday Imre elnök felfüggesztette az ülést s a szavazást Lerch Ignácz elnöklése, Kelemen és Smaregla J j'egyzősége mellett ejtették meg. A felsőbányái iparosok február 22-én a »Korona vendéglő« termében az árva gyermekek fölsegélyezésére báli rendeznek. A muzeum-egyesület ma d. u. választmányi ülést tartott s az idei költségelőirányzatot állapította meg. magyar szempontból egyiránt. Nem 'tudós azért, mely i tökéletes ellentéte a fejlődés tanának. Az egész világon mindenütt fejlődés van, csak a román nép múltjában nimes. Nem kétségbeejtő az a felfogás, amert: a románban egy degenerált rómait lát, mely városi polgárból a hegyormok pásztora lett ? Akiről hazánkban 1000 évig hirt sem hallani, azután is vagy 300 évig mint kóbor tolvaj-népről szólnak törvényeink, a melynek* még a papjait sem lehet letelepíteni ? Persze a mi korunkban még senki sem büszke a paraszt származására. Mátyást Bonfini Gorvus római vezérig viszi vissza, Báthory Istvánt Bato hajdani pannonjai kelta királyig, Eszterházy nádornak elég, ha. a Szt, István korabeli Estoras lovagtól származtatják: vagy ma hányán megelégesznek azzal a tudattal, hogy az ő apjuk is nemes volt. A ki paraszt, az eltitkoljál szüleit. A büszke magyarnak nem kell a halzsbros atyafiság, a román letépi magáról, amit szláv, magyar őseitől örökölt, mert szebb dolog az isteni Traján császártól származni, aki alatt 3 világrészben, hangzott a büszke jelszó: »Római polgár vagyok!« Végül jó magyar hazafi sem lehet az a román;, ki ez elméletet hiszi és vallja, mert elnyomásuk, tudatlanságuk okaiul éppen a magyarokat kell tartani.. Mikor Traján Dácziájáért száll síkra, a legszelídebb lélekkel is harezosa a dáko-román eszmének s meghamisítja a magyar történelmet, melynek legszebb vonását éppen szabadságharczaink teszik. Aki ismeri azt a sok ferde okoskodást a román történetíróknál — rovásunkra — hiszen módjával minden népnél, nálunk is előlordul, annak önkéntelenül Alessandri román költő mondása juthat eszébe t. í.: »A román született költő!« Németh
