Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-12-13 / 50. szám
Nagybánya, 1903. Deczombor 13. 50. szám. XXIX. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEQTELE1TIK O^EXlTEÜECfcT Előfizetési áralf. E^ész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20Í111. Szerkesztőség és Iciadóliivatal Felsőbányal-utcza 20. az Városi közgyűlés. — 1903, decz. hó 9-én. — Talán még nem utolsó közgyűlés ebben az esztendőben, de közel az év vége s közel a képviselő tagok választása, igy nem lehetetlen, hogy mégis csak hattyú dala volt ez a jelenlegi képv. testületnek. Érdekes gyűlés, nem nagy érdeklődéssel. Mikor egy majdnem 800000 ko- nonE&s'^zükséglettel s ugyanannyi fedezettel kiadott előirányzatot kell letárgyalni, akkor leg- fellebb 30 városatya jön össze s 12 órától kezdve ezek közül is alig marad 5-6 a tanácsteremben! A jövő év munkaprogrammja ke- vésbbé érdekli a város közönségét, mint egy bármily csekély jelentőségű választás. Alkotmányos magyar érzületre vall ez, meg talán arra is, hogy a pótadó behozatalától még mindig nem félnek. Az első két tárgy száraz, hivatalos hideg- séggel morzsolódott le. Iskolaszéki tagot Vida helyére csak a jövő gyűlésen választanak, nem sietős, hisz Stoll Gábor elnök viszi úgyis bűz- gósággal az ügyeket, hátramaradást nem szenved semmi. Elnököt az iskolaszék majd csak akkor fog saját kebeléből választani, ha teljes lesz az egész szakválasztmány, egyébiránt választhatna most is, mert körülbelül azt a közvéleményt konstatálhatjuk, hogy a 3 éves czik- lus végéig, a mennyiben Stoll Gábor alelnök semmi szin alatt nem hajlandó az elnöki állást elfoglalni, Gellért Endre polgármestert fogják megválasztani, hogy miként néh. Gellért László idejében volt, egy kézben legyen a város és az iskolák vezetése. Nem bizonyos ez még, mert egy választás esélyeit kiszámítani sohasem lehet, de igen valószínű. Sok vitára adott okot a fürészmalom bérbeadása, Többen és többször szólották a tárgyhoz. Megsemmisiteni az árverés eredményét nem lehetett, mivel a kikiáltási árnál többet ígértek, elfogadni az' utóajánlatot nem szokta a közgyűlés, mert igy veszedelmesen tönkre tenné az ezután következő összes árveréseket és árlejtéseket. A régebben megállapított feltételekhez azonban még legalább egyet hozzácsatoltak s ez az, hogy az uj bérlő köteles legyen a várostól nem csak tölgyfát, de bükkfát is vásárolni Most az árverező természetesen visszaléphet, mert uj feltétel előtt áll, de ha az uj feltételt elfogadja, akkor be van fejezve minden. A közmunkánál Stoll Béla a Szent János völgyi utat kívánta fölvétetni az előirányzott munkák közzé, azonban az erdőtanácsos erre nézve megnyugtatta, hogy az másutt talál fedezetet, sőt már munkában is van. Leglényegesebb volt mindenesetre a költségelőirányzat tárgyalása. Itt sok komoly és sok derült mozzanat fordult elő. A nyomtatott előirányzat több sajtóhibával került ki a nyomdából, de a számvevő az eredeti példányt hibát - lanntk mondotta, igy egy valóságos összeolvasást kellett rendezni a gyűlésen. A bevétel 16 pont alatt 1200 K helyett 12000 kell, 53 pont alatt 6001T93 f helyett csak 6014 93. 20. t. a. 1700 helyett 17000 maradt, a kiadásnál 63. t. a. 1060 K 94 f helyett 10060 94 f kell hogy szerepeljen stb. Lakatos O.tó már-már azt indítványozta, hogy halasszuk el az egész előirányzatot és csinálják meg újra, azonban mégis le lehetett tárgyalni, a különben is nagyon, sürgetés dolgot, oly módon, hogy a számvevő és Soltész Elemér kimentek összeadni és kivonni s az alatt az® egyes- pontokat azért tárgyalta a képviselet. Végre sikerült a sok sajtóhibát legyőzni, 12 óra tájban nagy diadallal hozta be Marosfy és Soltész a helyreigazított tervezetet. A laposerdö vételára . egy részletének fel- használásához Égly Mihály s később különösen Fábián Lajos szólották hozzá, Fábián az-erdészet jövedelmét kicsinyeké, Bá1 int azonban kimutatta, hogy a bérezés erdő 3°/o-ot jövedelmez. Révész János az 5 százalékos iskolai pótadó behozatalával szemben kifejtette, hogy a közgyűlésnek czélja ezzel főleg az volt, hogy a tandijat eltörölje s a gyermeknevelés költségeihez ne csak azok járuljanak hozzá, a kik családos apák, hanem a családtalan birtokosok is. Csodálkozik rajta, hogy az előirányzatban úgy a tandíj, mint a pótadó szerepel Hosszas eszmecserére adott ez alkalmat, inig végre a tandíjat feltételesen benne hagyták az előirányzatban, de csak addig mig az iskolai pótadó jóváhagyása leérkezik. Szabó Adolf arra figyelmeztetett, hogy most még nem 270 ezer, hanem 340 ezer készlet van az erdövágás árából, igy az előirányzatban nem az előbbi, hanem az utóbbi összegnek kamatát kell beilleszteni. 2800 koronával tette ez előnyösebbé a költségvetést. Stoll^éla a Thorma »Aradi vértanuk« ez. képre szép*^beszéd kíséretében 200 korona megszavazását indítványozza, el is fogadták egyhan- guiag. Virág Lajos a tűzoltók mellett tör lándzsát s 8000 korona helyett '8600 koronát kér, hogy egészen korrektül berendezkedhessék a tűzvédelem, miután azphban megnyugtatták, hogy a 8000 koronából az összes tűzoltói szükséglet ki fog telni, megmaradt a tétel változatlanul. Révész János hangsúlyozza, hogy az iskolai dologi kiadásokra, mindig csekély összeget vesz fel a város, 13 tanító mellett nem lehet 100 frtból azokat az aprólékos szükségleteket fedezni, a mik elő fordulnak minden egyes iskolánál, nincsenek czélszerü fogasok, rosszak a kályhák, nincsen függő csatorna az épületen, nincsenek taneszközök, a múltkor egy ásványgyüjteményt kapott az iskola ajándékba s nem volt miből a portót fizetni stb. stb. arra kéri a tanácsot, hogy legalább 500 koronát vegyenek föl aprólékos szükségletre. A polgár- mester erre vonatkozólag Ígéretet tett, hogy más tanügyi rovatoknál leendő megtakarításokból gondoskodni fog az aprólékos dologi kiadások fedezéséről. A felsőbányái vasútra megszavazott évi 1000 koronát, mivel az még nem volt beillesztve az előirányzatba, most fölvették a 80. tétel alatt. Szóba került a 70000 koronás épitések ügye is, hogy mik azok, a mik ez összegen létesülnek? erre nézve a polgármester a pénzügyi bizottságot össze fogja hívni. A költségvetés rovatai a lehető legegyszerűbb keretbe vannak foglalva. E téren az idén nagy haladást kell konstatálnunk s ha még egy pár magyartalan kifejezést törölni lehetne pl. »mellék haszonélvezetek« vagy »különféle téritmé- nyekból« stb. akkor teljesen meg volnánk elégedve a mai előterjesztés alakjával, mert az úgy szólván mindössze 2 lapon, tiszta világos képet tár elénk. A „NAGYBANYA és VIDÉKE" tárczája. Katona történetek. i. Botond hadnagy ur fogadása. Irta: HAMVAI SÁNDOR. Ott masírozott az egész ezred Sokcsevics ezredes vezénylete alatt. Taliján ország poros országúban Brescia városához közel. Tikkasztó meleg volt, elannyira, hogy nemcsak czitromok és narancsok, de még a kucséberek is hullottak a fákról. A legénység a hosszú marstól végkép kimerülve, tá- molygott a vezénylő Botond hadnagy ur után, ki délezegen, felemelt fővel ment a csapat előtt. Nem is volt az gyerekjáték. Tiz napja tartott már a folytonos menetelés teljes marschadjustirung- ban, a nehéz csákóval és dióverő hosszú puskával. Ennek fele se volt tréfa. Egyszer csak kiáll egy legény a sorból. — Hadnagy ur, alásan jelentem, én nem mehetek tovább. — Miért ? — Csupa daganat és kelés a lábam. — Ne tedd csúffá a regementet! Muszáj menned ! rivalt rá a hadnagy. — Nem megyek uram, ha agyonlőnek sem, — felelt a gyalogos vakmerőén. Botond hadnagy mély gondolkozásba esett s egyszer csak megszólalt: — Jól van ! Egy fogadást teszek itt a század előtt. Ein is, te is lehúzzuk csizmáinkat s megmutatjuk lábainkat a század legénysége előtt. Ha a te lábod lesz dagadtabb, mint az enyém, akkor hátra maradhatsz, de ha nem, úgy kapsz ötven botot. Jól van? — Jól van hadnagy ur ! Erre a hadnagy odaintett egy legényt a sorból s lehuzatta egyik csizmáját, most először tiz nap óta. Iszonyú fájdalma lehetett, de egy vonás se mozdult meg arczán. Ugyanezt tette a közlegény is. Mikor ez megtörtént, a hadnagy leült a földre s felmutatta a fél lábát. így a legény is. Ez utóbbi lába megvolt ugyan "dagadva a fáradságos ut után, de a hadnagyé, aki délezeg tartással haladt százada előtt, a szó teljes értelmében vérrel bontott eleven hús volt. — Kinek a lába fájhat jobban fiuk? kérdé ekkor harsányan a hadnagy. — A hadnagy űré 1 A hadnagy űré ! — zúgott egyhangúlag a század. A hadnagy ur erre nyugodtan húzta fel csizmáját s újból a század élére állt. Mondanunk se kell talán, hogy a közlegény Bresciában kikapta a fogadás diját, az ötven botot, II. Erneszt fcherczeg és a magyar baka. 1845-ben történt. A mostani József ezred akkor a Máriásy nevet viselte s Lemberg mellett táborozott több idegen ezreddel együtt. Szép, csendes nyári éj terült el az óriási tábor felett, melynek csillagtalan sötétjét a sűrűn felcsillámló tábortüzek enyhítették. A tábor éppen vacsorához készült, midőn egy ismeretlen lovas vágtatott tova a táborozó ezredek közt nyitva hagvott utón, itt-ott feltartóztatva az őrök »wer da?« kiáltásai által. A bő köpenybe burkolt, kiséret nélküli lovag megállóit a Martini lengyel ezred egyik tábortüze előtt s odakiáltott a víg hadfiaknak lengyelül: — Fiuk! Ki ad tüzet a pipámba ?! Azok készséggel ugráltak fel s egyik másik apró fácskákat szedett elő s teljes buzgósággal iparkodtak a tüzes parazsakból egvgyel kedveskedni az ismeretlen lovagnak. De biz az nehezen ment. Hol jobbra, hol balra csúszott a parazsat tartó fácska s a parazs mindannyiszor leesett. Egyik már megtette a fél utat a mindenesetre magas rangú lovasig, de itt a szén />félholtan< földre pottyant. A lovag jóizüt kaczagva, sarkantyúba vette lovát s tovább vágtatott. Ugyanez a jelenet ismétlődött egy cseh, egy német s horvát nemzetiségű ezrednél is. No, mert a parázs meleg egy kicsikét s köny- nyen lecsúszik a panganétról, fácskáról egyaránt, a mit úgy hirtelenében kezeügyében talál az ember. Végre a Máriássy ezredhez jutott a lovag, ki úgy látszék, mulatságot talált abban, hogy kipróbálja a katonák szolgálatkészségét. Legkivált, mivel már mindenki sejtette, hogy az nem más, mint a joviális főherczeg: Erneszt. Megállt a Máriásy ezrednél is és oda kiáltott a tűz körül guggoló magyar bakáknak tiszta magyar szóval:
