Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-09-06 / 36. szám
Előfizetési ára le. E?ész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal Felsőbányai-utcza 20 sz Tanév kezdetén. Megnyíltak az iskolák az egész vonalon. A gyermek-sereg ismét bevonul a tantermek falai közzé. 1500—1800 kis ember, a kikből majdan nagyok válhatnak. Örvendünk nekik és megsajnáljuk őket. Örvendünk, hogy a lelkiekben gyarapodhatnak és sajnáljuk, hogy a sziik. rossz levegőjű, meg nem felelő termekben fognak- senyvedői, szorongani. Igaza volt Neubauer Ferenc: kerületi bánya - főigazgatónak, ki a legutóbbi iskolaszéki ülésen nyíltan kifogásolta, hogy a város az államosítás örve alatt most már semmit se akar csinálni. »Akár lesz államosítás, akár nem, kötelessége Nagybánya városának gyermekei művelődéséről gondoskodnia « Veresvizen 2000 ember lakik s van egy tanítás iskolája, más európai műveltségű községekben 2000 emberre legalább négy tanítót számítanak Azután még panaszkodnak a Veres - vizen, hogy nincs eredmény! Risum teneatis amici. Kilátásba van helyezve, hogy a III-ik fiú - osztályba 125, a II-ik leányosztályba 100, a Veresvizen 150 gyermek fog jelentkezni. Gon- doskodott-e már a körültekintő tanács, hogy a fölös számuak nevelés nélkül ne maradjanak? Tudjuk az eljárást. Fölveszik a jövő évi költség- vetésbe s 1905-ben talán érvényesítik azt, a mit most sürgősen kellene megtenni. Vagy elég erre nézve 36 korona (!!) tandijat róvni az idegenekre? Gyönyörű terjesztése ez a magyar köz- mivelődésnek az igaz, de a túltömöttség megakadályozására éppen semmit sem ér. Boldog tehát az, a ki bejuthat a névsorba, a ki beiratkozhatik. Boldog és irigyelt! De mégis ne tessenek nagyon irigyelni. Az ember igazán nem tudja, ki a szerencsésebb, az-e, a ki iskolába járhat vagy a ki künn reked. Mert milyen is ez a mi iskola épületünk. Kitűnő volna, elismerjük, ha minden teremben 30—40 növendék tanulna. De a kevés kübtar- talmu tantermekbe bezsúfolnak 60 - 80 gyermeket — tehát kétszer annyit, a mennyi fér. — Fél óra alatt rosszabb a levegő, mint a legbüzösebb grániczai paraszt viskóban, a hol a szellőzést még híréből sem ismerik. Előszobák nincsenek, a gyermekek bent rakják le felöltőiket, azok ott párolognak s szorosan egymás mellett lévén terjesztik a bacillust s a csúszó mászó férgeket egyik háztól a mási- kig. Vagy kint a folyosón vetik le gúnyájukat s akkor hideg télen, hideg kabátba öltözve, meghűlnek és megbeteged.nek. A seprés, tisztogatás ritka madár, hiszen az ócska padokkal nehéz is elbánni, nem lehet lép- ten-nyomon bolygatni őket, az utczáról behordott ganajas és köpettél fertőzött sár porrá leszen, a gyerekek óra közben fölveszik s be is szívják vagy lenyelik az utcza sarát egész élvezettel. Ugyan mit szólna valaki hozzá, ha étel helyett az utcza közepéről sárral tömnénk teli a száját, pedig körülbelül oda megy ki a dolog. Jó ivóvíz nincs. Minden lépten-nyomon nincs is rá szükség, de ha mégis kell, kénytelenek a szülék féltve őrzött kincsei azt a vizet inni, melyre a doktorok rég kimondták, hogy élvezete igen veszedelmes. Ha írni kell, a nagy szorongás miatt kevés a világítás, kényelmetlen az ülés, valóban a rövid-látás és szükmellüség előkészítői ezek az állapotok. A kályhák, divatból kiment ósdi vas-alkotmányok. A ki hozzájuk közel ül az megforrósodik s a ki távol van, az fázik, tehát ezek sem ütik meg egy cseppet sem a közegészségügyi követelmények mértekét. Sokszor elmondtuk már ezeket lapunk hasábjain s nagyon szívese vettük volna, ha a kir. tanfelügyelöségnek már egyszer elszakad a türelem fonala, de úgy látszik, erre nincs kilátás. Marad minden a régiben. Ha valamely községről fogalmat akarsz szerezni, nézd meg pontosan jár-e az órája és milyen a.z iskolája. Nálunk mind a kettőt megnézhetik. Majd másképp lesz, ha az állam átveszi, szokták mondani. Még néhány évtizedig, úgy látszik, ezzel vigasztalhatjuk magunkat. Persze az állam nagy örömmel siet egy olyan iskolát átvenni, mely annyira távol áll a mai követelményektől, mint Makó Jeruzsálemtől. Egészségi szempontból, úgy véljük üdvös dolgot cselekszünk, a midőn czikkünk befejezőjéül dr Juba Adolfnak a iTuberkulózis és iskola« czikkéből hosszabb részletet hozunk, had ismerkedjünk meg közelebbről az ilyen kérdésekkel és ne legyünk olyan túlságos érzékenyek iránta. Mert födolog a közjó és nem az egyesek érzékenykedése. Juba tehát az említett tárgyakról ezeket írja; Az iskolábajárás a gyermekek első nyilvános szereplése, első esete, amikor sok-sok egykorú társával egyforma munkát, egyforma légkörben kell végeznie. Hosszú éveken át kénytelen, mert a törvény parancsolja, hogy az iskola küszöbét átlépje gazdag és szegény egyaránt. És aki tovább akarja magát képezni, az a nyolezéves szorgalmi időn kívül, még sok éveken át kénytelen tanulni. Joggal lehet követelni, hogy az iskola, a melyikbe mindenkinek járnia kell, mindenképp biztositékát adja annak, hogy ott, benne és általa, a tuberkidózis épp oly kevéssé, mint más betegség terjedjen, vagy legalább is biztosítékát adja annak, hogy mindenképp küzd ellenük'. Azt bajos megakadályozni, hogy tüdőbeteg vagy másfele nyitott csont- vagy mirigygümőkórban szenvedő tanuló ne kerüljön az iskolába, még a leggondosabb iskolaorvosi felügyelet mellett is. Nyereségnek az ös.zes többi tanulók érdekében nyereségnek kell mégis tekintenem, ha sikerült ily szegény beteget az iskolától távoltartatni, amelynek levegőjében ö meg nem gyógyul és amelyben társait veszélyezteti. De épp az a szomorú, hogy bár Magyarország volt az első állam, mely iskola orvosokat alkalmazott és eddig még mindig az egyedüli, amely ilyeneket kiképez, az intézmény tovább fejlesztése és kiterjesztése a népiskolákra, sajnos nálunk is elmaradt. Ebben a külföldet fogjuk követni. Ha tehát azzal a ténnyel számolnunk kell, hogy az iskola levegőjébe a tuberkulózis-baktériumok belé juthatnak, viszont az iskola építkezésének és berendezésének olyannak kell lennie, hogy a baktériumok csakhamar elpusztuljanak. Sarkalatos tételek e tekintetben a jó levegő, a nap besiitése és a porképzés megakadályozása, illetőleg a por eltávolítása ártalmatlan módon. Annál nagyobb súlyt kell ezen tételekre fektetnem, mert következetes keresztülvitelük által az iskola nemcsak közvetetleniil véd, hanem közvetve is, az iskola példája folytán lassan, de biztosan terjedni fog ezen elemi föltételek végrehajtása a fölötte konzervatív néptömegben is. A nagy ablakok, a friss, tiszta levegő elöbb-utóbb megnyeri az ö tetszésüket is. Az már más kérdés, hogy az iskolák tényleg meg- felelhetnek-e ezen föladatuknak, megvannak-e bennük a föntemlitett fontos kellékek. Úgy tapasztalom, hogy habár e tekintetben a haladás fölötte nagy, de messze vagyunk a kellő eredménytől. Folyton folyvást látok iskolákat emelni, amelyek egyik-másik irányban hibásak, folyton van alkalmam meggyőződni, hogy az ablakok kinyitásától óraközben félnek és folyton van alkalmam tapasztalni, hogy a por eltávolítása nem történik oksze- rüen. A „NAGYBANYA ES VIDÉKÉ” tárczája. A Rákóczi ereklye kiállítás. ii. — Irta: Robellyné Thaisz Fanni. — A sok érem között láttam a kassai kiállításon a — Szivák — és Darnay termekben — nagybányai veretüt is. I. Rákóczi György aranya 1631. kolozsvári veretű. II. Rákóczi György sarkantyújának ezüst-taréja 1656. nagybányai veretű. II. Rákóczi Ferenc/, aranya 1707. nagybányai veretű. Bethlen Gábor ezüst-garasa 1626. és aranya 1623. nagybányai veretű. Báthory Zsigmond tallérja 1589. és III. Károly aranya 1731-ből, Nagybányai veretű mind. A gróf Zichy Jenő gyűjteményéből van a sok között egy czimer-gyüjtemény kézzel festve és minde- nik alatt a czimer-tulajdonosnaü sajátkezű aláírása (ügy látszik akkor még nem volt divat az olvashatatlan aláírás!) Több mint 30 — 40 drb mind főnemesek és főpapoké a 16 —17 századból. Sőt fejedelmeké is. III. Ferdinánd császáré. I. Lipót császáré. Mihály havas-alföldi vajdáé stb. A temérdek zászló, közzül csak kettőt említek. Sárgaselyemböl, lapján egyfelől az ország czimere, másfelől a kétfejű sas képe 1760-ból. A másik szintén sárgaselyem feketére festett lángokkal díszítve. Lapján egyfelől a német kétfejü-sas, begyében a magyar czi- merrel és jellemző latin feliratokkal, másik lapján a Patrona Hungáriáé és szintén latin felirat. A 17-ik századból. Pártát egyet láttam : aranyozott ezüstös tiirki- szekkel kirakva. Magyar fejkötőt egyet sem. Vagy talán kikerülte a figyelmemet r! . Ha azután az ember a könyv-szekrényekhez ér, akkor látja, hogy — semmit sem látott ; — mert ez j meghaladja egy magam forma átutazó rövid idejét, nemcsak a Ráth György 125 drb Rákóczi korára vonatkozó könyv, hanem számos egykorú nyomtatvány sok fura czimmel különösen a Hitviták idejéből: »Posonból repült huholó bagolynak megtnellyesz- tése« 1662-ből. »A három kérdésre való summás választételnek nagyobb megerősödése és azon feleleteknek megrázo- gatása« 1666-ból. »A három iidvösséges kérdés ellen költ bányászcsákánynak tompítása« 1669-ből. »A más hétfejü és tiz szarvú fene-bestián ülő Babilonnak tüköré« 1671-ből. És igy tovább. A trencséni kegyes rendűek társháza több ereklye tárlatot és benne Szent Donát, János, István, Antal, V. Pius, Peregrini, Loyolai Szent Ignácz, Szent Ferenc/ ereklyéit küldte ide, Cilicium (önsanyargató-öv) hegyes tüskékkel biró vas drótból a 17 — 18-ik századból. Ilyen sanyargató- övet nemcsak a szerzetesek, hanem mások is viseltek abban a korban. Egy történet-iró följegyezte, hogy: j Longueville herczegnö, a kit a karmelita apáczák elen- . gedtek az első báljára, a Louvreba 1635-ben, de csak úgy, hogy ciliciumot kötött a báli ruhája alá. Na de ki tudná mind ezt el számolni, a mit e kiállításon látni lehet ?! Bár innen kifáradva és gondolatokkal eltelve leérünk a lépcsőn, okvetetlenül szembeötlik párhuzamosan egy nagyobbszerü épület és ez: »Kassa város múzeuma.« A ki teheti szakítson idejéből pár napot és ne mulaszsza el ezt is meg nézni, mert hazánkban ennek a gyűjteménynek párját nem lehet találni?! A mennyire dicsérnünk kell magát a gazdagon egybeállitott gyűjteményt, épp annyira kifogásoljuk azt, hogy a kiállítás megközelítése nehéz. Gyalog egy negyed óra a vonattól. Nem sok az igaz, de az utas embernek, a kinek ki van számítva az ideje, ez is elég egy negyed oda, egy negyed vissza, az már egy fél óra veszteség. A kassai lóvonat ritkán jár, talán félóránként, vagy még akkor sem, bérkocsik nem tanyáznak a kiállítás környékén, ez is igen nagy hátrány. Vidéki, erősen vidéki szokás, hogy déli 12 órától 2 óráig a kiállítás zárva van, tehát a megtekintésre legalkalmasabb időben. A ki belemerül a tárgyak nézésébe, annak különben is rosszul esik 12 órakor kijönni s még rosszabbúl ismét fizetni belépő-dijat délután. Ha legalább egy jó vendéglő pótolná ott helyben az idő vesztést, inkább bele tudna nyugodni az ember. A városba bejönni ebédelni és ismét kimenni kellemetlen. Mindezek azonban csakis külső körülmények, j melyek a felséges, vitéz kuruez-korszak ezernyi-ezer bámulatra méltó tárgyainak értékébői semmit sem vonnak le.
