Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-09-06 / 36. szám

36. szám (2) 1903. szeptember 6. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. Ezen negativ irányú munka mellett az iskola föladata pozitív irányban is küzdeni. Kétségtelen, hogy a gyönge szervezet hamarább esik tiidövészbe, mint az erős, jól fejlett. A szülői házzal versenyezve, a ta­nulók testi nevelésére mentői nagyobb súlyt kell helyezni. Rég elmúlt az az idő, amidőn az iskola egyedüli föl­adata volt az ismeretek közlése. Azzal, hogy maga nem törődött a testi nevelés kérdésével, lassankint a szülök sem törődtek vele, sőt városokban az alkalom a testi fejlődésre mindinkább veszendőbe ment. A já­tékok teljesen kivesztek, segített ebben a német iskola­torna is. Ez irányban kedvező fordulat állott be. Anglia példáján megindult Németország és ennek nyomán Magyarország. A 90-es évek elején az Országos Köz- egézségi Egyesület kebelében heteken át folytak tanácskozások a játék behozatala tárgyában, Az elő­adók, Dollingcr és Szuppán, az eredményeket egy tar­talmas füzetben tették közzé. Az iskolákban mindenek­előtt a játékot megengedték a torna melett és a leg­utóbbi tanterv-revizió alkalmával sikerült a játék szá­mára hetenkint egy délutánt biztosítani. Ezzel ismét az európai kontinens minden országát megelőztük volna. A középiskolák példáját az elemi iskolák követni fogják. Még akkor is, ha csak a sokak által vadnak szidott labdarúgást játszanak is fiaink, ami tényleg nem áll, még akkor is minden orvosnak a legmelegeb­ben kellene a játék érdekében sikraszálni. Egy de- czemberi napon, 8-án egy középiskolai tanárral egy- gyütt, alig szitáló esőben egy csapat gyermeket láttunk a Boráros-téren rugólabdát játszani, jobb testedző mozgást kívánni sem lehet, jobb tiidötornát sem. Vájjon, —- kérdezőm társamtól, — ezek a gyermekek ezen játéknélkül kijöttek volna-e a friss levegőre egy egész délelőttre ? A játék ügyét nagy baj fenyegeti fejlődésében, ha kellő nagyságú játékterekről nem történik gondos- j kodás. E tekintetben a mulasztás elsősorban a városi hatóságokat terheli, amely a dolgot ésszel föl nem éri. Daczára, hogy saját gyermekei élveznék túlnyomó részben annak előnyeit, irtózatos közönyt lehet ta­pasztalni mindenfelé, elsősorban hazánk fővárosában. Elsöosztályu gimnázistáknak a játék előnyeit fejteget­vén, föláll egy tanuló ezen emlékezetes mondással: »Orvos ur, kérem, hol játszatni otthon nem engedi a mama, az udvaron nem engedi a házmester.« Gondo­latban hozzátettem : »Es a szabadban lehetetlené te­szi a város.« Ami tér volt, beültették úgy, hogy azo­kon iegföljebb sétálni lehet, ha be nem építették. Pedig Budapest városában és közvetlen környékén még most is annyi a tér, hogy minden iskola részére játékteret biztosítani lehetne a hét néhány napjára. Majd be fog következni minálunk is az idő, hogy. mint Angliában, drága pénzen fogunk pázsitos játék­tereket létesíteni és fákkal körülültetni. Nem kell gon­dolni, hogy vidéki városaink jobban állanak. Dicséret a ritka kivételeknek, igy a többiek között Szegednek. Másképpen áll a dolog a népiskola tanulóival, a hová minden gyermek köteles járni. A hasznos isme­retek ezúton sokkal nagyobb körre hatnak, csakhogy mindezeket, még az egészségre és betegségre vonat­kozókat is, csak a tanító van hivatva megadni. Beteg­ségek tárgyalásába a népiskola keretében bebocsátkozni nem lehet, teljesen elégségesnek kell nyilvánítanom, ha az egészséges életmódra és a legkirívóbb ártal­makról, mint a milyen az alkoholizmus, kapnak a gyermekek némi útbaigazítást. Sokat lendíthet e téren a tanító saját jó példája, mert minden gyermek akaratlanul is utánozza a fel­nőttet, a kivel érintkezik és ha több van, azt, a ki neki jobban imponál. Hiába prédikál a tanító a szesz ellen, ha maga is felönt a garatra. Hiába figyelmeztet a kiköpés esetleges ártalmas voltára és irja <*!ö a kéznek a száj elé tartását és a köpöedény használa­tát, ha maga nem cselekszik hasonlóképpen. Szépen beszélhet a jó lakásról, a magas ablakokról, a melyek nyithatók is, ha a saját háza csak olyan, mint a töb­bié, kutjához a szemétdomb, pöczegödor, istálló stb. csak olyan közel van, mint más parasztember házá­ban. Egészségtani ismeretek tanítása népiskolában megfelelő példaadás nélkül keveset ér. A tanítóképző intézetek uj, nemrég megjelent tantervébe, mely az ősztől fogva életbe fog lépni, az egészségtan, mint rendkívüli tantárgy sem szerepel, hanem az első osztályban a testi élet ismertetése van előírva egészségtani és neveléstani vonatkozásokkal. A mit 14—15 éves korában tanult, az elpárolog mire végez. Nagyon kívánatos lett volna, ha a testtanon kívül, mely a neveléstannak első része, a tiszta egész­ségtan a legfelsőbb korosztály számára megmaradt volna. A 17—18 éves ifjaktól több eredmény várható. Midőn röviden jeleztem volna, hogy az iskolában mily módon lehet dolgozni a tüdövész ellen, hangoz­tatni kívánom, hogy a zsenge ifjúkorban, 10—-20 éve­sek között is, van gümökór elég, csak utánna kell járni a dolognak. A gimnáziumban, a hol mint orvos működöm, évente 1 — 2 haláleset főidül elő 1000 ta­nuló között. Hány betegszik meg az iskolában és pusztul el érettségi után ! Valóban úgy ezen kérdés, mint a megelőző kérdések általában, megérdemelnék- hogy egész terjedelemben legapróbb részletekig kidolgoz­tassanak a szükséges intézkedések foganatosítása érde­kében. Egyéb sportok is megérdemlik a fejlesztést, úgy­szintén egyéb intézkedéseket is lehetne tenni (csak az iskolafürdökre emlékeztetek). De én csak nagyjá­ban jelezni akartam a két főirányt, melyekben az iskola dolgozhat: a fertőzés lehetőségének kizárásban és a testi ellenállóképesség fokozásában. Hátramarad azon 1 kérdés érintése, vájjon az iskola nem cselekszik-e helyesen, ha magáról a gümökórról főleg terjedése és leküzdése módjáról fölvilágosítja tanítványait, kik is­mereteiket részint azonnal elviszik a szülői házba, ré­szint későbbi életkorukban fölhasználhatják. Ott, ahol fejlettebb ifjakkai van dolgunk, a kö­zépiskolák magasabb osztályaiban, föltétlenül szüksé­gesnek tartom a fölvilágositást, nemcsupán a gümö- kórt illetőleg, hanem az összes fertőző bajokra vo­natkozólag. Kimondhatlanul fontosnak tartom, hogy azok, akik mint az intelligenczia emberei egykoron polgártársaikat vezetni fogják, azt, hogy hUgymázt meghűlésből, tüdőgümökórt pohárnyi hidegvíz ivástól lehet kapni. A közpiskolákban — a közép kereskedelmi iskolák kivételével — az egészségtan rendkívüli tan­tárgy, Arra kell törekednünk, hogy rendes tan tárgy- gyá nője ki magát. Rákóczi-ünnep Nagybányán Városunk illő módon kivette részét az országszerte uralkodó Rákóczi hangulatból. Az az ünnepi sorrend, melyet múlt számunkban közöltünk, minden izében be volt tartva, semmi sem maradt el az előre jelzett mozzanatokból s igy nem fogunk pontról-pontra ha­ladni tudósításunkban, hanem a főbb eseményeket emeljük ki. .Augusztus 30 án délelőtt 9 órakor voltak az isten­tiszteletek minden templomban. A reformátusoknál éppen bűnbánati hét kezdete volt, ám azért Soltész Elemér beszédében a Rákóczi öröm-ünnep hangsúlyozására fek­tette a súlyt. Az ág. ev. templomban Révész János kiemelte beszédében, hogy a protestánsok Nagybányán úgyis, mint hazafiak, de úgyis, mint protestánsok nagy háhával tartoznak Rákóczinak, a ki elvett templomai­kat 1706-ban visszaadta a nagybányai ref. és evang. híveknek. 10 órakor volt a díszközgyűlés a nagyteremben Torday Imre elnöklete mellett. Jegyző ; Égly Mihály főjegyző. Hitelesítők: Csiidör Lajos, Szabó Adolf, Virág Lajos. A gyűlésen számosán vettek részt nem-képvise­lők is, úgy, hogy az egész nagyterem megtelt díszes közönséggel. Jól esett ott látnunk az összes világi hiva­talok fejeit, de különösen az összes lelkészeket kivétel nélkül. Torday Imre emelkedett hangú megnyitót tartott dicsőítve a szabadságot, testvériséget, egyenlőséget s buzdítva a jelenvoltakat hazaszeretetre. Oblatek Béla emlék-beszéde volt természetszerű­leg fény-pontja a gyűlésnek. Finom, könnyed modorban, lelkesen és világosan tárgyalta ó a kurucz-korszakot s különösen Rákóczit, ezt a csodás minta-magyar em­bert. Unnepies hangulat uralkodott a teremben a szép beszédet tartózkodtak éljejjekkel megzavarni, de végül kitört mégis a lelkesedés a hazafias szivekből s az üdvözlök serege vette körül óvácziókkai a szónokot midőn beszédét befejezte ezen szavakkal: »A szatmári béke, mely Rákóczi akarata, sőt pa- racsa ellenére köttetett meg Károlyi Sándor és a kiályi meghatalmazott horvát bán gr. Pálffy János között -- Rákóczit már nem találta az országban, a ki Lengyelországba ment, hogy Péter orosz czárt a sza- badságharcz már annyiszor megígért támogatására megnyerje. A béke-okmány Rákóczira vonatkozó határozata megállapítja, hogy javait megtarthatja s tetszése sze­rint akár Magyar- akár Lengyelországban élhet ha a hűség-esküt három hét alatt a királynak leteszi. Rákóczi azonban az összes béke-föltételeket a nemzetre lealázóknak tekintette — el nem fogadta — s itt hagyva királyi javait, soha vissza nem tért az országba, hanem mint egy élő tiltakozás, kevés számú hívétől kisérve, Rodostóba bujdosott; itt hagyott min­dent, mi szivének kedves volt: hazáját, gyermekeit s haladt a maga utján, végzete felé. Hiába hívta őt vissza Károlyi Sándor esdeklő szavakkal, elhatározásától nem tágitott; azt feleli Ká­rolyi levelére : »valamint az ügyet nem dicsőségért, gaz­dagításért vettem föl, úgy a nyomorúságok félelmétől azt el nem hagyhatom.« És el nem hagyta soha; ott élt Rodostóban, híveitől környezve, csendes, istenes elmélkedésekben, sorsával kibékülve, ellenségeinek megbocsátva, mig 1735-ben, 59 éves korában dicsőséges vértanú életét befejezte. Szent hamvai ott nyugosznak idegenben Kons­tantinápolyban, a lazarista atyák galatai templomában, az édes haza földje, melynek fölszabadításáért minde­nét föláldozta, nem adhatott itt neki nyugvóhelyet. A szolga lelkű nemzedék a legocsmányabb hálátlansággal még emlékét is meg akarta bélyegezni ama szégyen­letes törvényben, mely Rákóczit felségsértönek, hit- szegőnek és hazaárulónak nyilvánította. De a népek milliói kegyeletes áhítattal zárják szivükbe emlékét; nemes életét, önzetlen hasafiságát, kiváló erényeit pél­daképen említi az utókor s megtisztult szelleme itt lebeg közöttünk, lelkesítve a megpróbáltatások napjai­ban, erőt kölcsönözve a csüggedöknek, támogatva a tétovázókat. Mig ez a szellem közöttünk él, nem fél­tem nemzetem jövőjét, a mig emlékezetét szivünkben ápoljuk, meg nem ronthatnak ellenségeink cselszövényei hazánk ellen intézett miuden merénylet visszapattan ama fényes pajzsról, melyről Rákóczi jel-mondata su­gárzik felénk: »pro libertate.« Áldott és örök legyen emléke közöttünk !« Virág Lajos állott fel ekkor s meleg szavakkal köszönte meg a gyűlés nevében Oblatek Bélának a nagy naphoz méltó emlék-beszédét, indítványozza, hogy úgy Torday Imre, mint Oblatek Béla beszédét jegyző­könyvileg örökítse meg s Oblateknek jegyzőkönyvi köszönetét szavazzon a közgyűlés. Torday Imre h. polgármester ezen határozat ki­mondásával fejezte be az ünnepies képviseleti gyűlést 10 óra 35 perczkor. Délelőtt 11 órakor volt a budapesti-nagybányai ifjak matinéja. Óriási közönség vett részt ezen a kitü­nően sikerült ünnepségen. A dalárda Kölcsey hymnusza után Dienes Dezső Krüzselyi Erzsikének, a szigeti jeles költőnek »Rákóczi- Bercsényi* czimü költeményét szavalta mély érzéssel. Schönherr Antalné és Szaitz Irénke Berlioz «Rá­kóczi indulóját» játszották. A hatalmas bravúros darab elragadta a közönséget. Német Béla Fábián »Rákóczi hadnagyát« szavalta, Szaitz Irénke korrekt zongora kísérete mellett. A szereplő nőknek a figyelmes rendezőség díszes csokrokat nyújtott át. Szávay Gyula egy remek szép Rákóczi költemé­nyét szavalta el, melylyel annak idején a Petöfi-társa- ságban székét efoglalta. A disz-magyarban szavaló dalias alak gyújtó vitézi énekével hazafias lelkesedésbe hozta a közönség minden egyes tagját Szávay engedelmével költeményét mai számunk­hoz mellékelve veszik olvasóink külön füzet alakjában, hogy hazafias ereklyéik közzé eltehessék és megőriz­hessék. Szőke Béla Ábrányi Kornélnak »Tárogató« czimü hosszabb mű-dalát énekelte nagy hatással, Schönherr Antalné mesteri zongora kísérete mellett. Schönherr Sándor és Homola László Császár- Huber: A »Kunok« czimü ábrándját hegedűn adták elő. A mester és tanítványa, nem újak. ismert alakok már hangverseny-termünkben s ezúttal is büszkén val­lottul-: őket magunkének. Befejezésül a dalárda ropogós kurucz-nótákat énekelt Muzsik Jakab szakavatott karmester vezetése mellett s a Rákóczi-indulóval fejezte be a szép ünnep­séget. A budapesti-nagybányai kör eszméje volt a matiné, úgy a kör, mint annak derék elnöke Neubauer Ferenc/, méltó elismerésre tarthat számot annak ügyes és sikeres rendezéséért. Este tánczvigalom volt a díszteremben, melyen nagy és előkelő közönség volt jelen a reggeli órákig. A fellobogózott város még napokig jelezte az erre járó idegennek, hogy itt Rákóczy szelleme él. Vasárnap délután sokan voltak a ligetben, a kedvezőtlen idő azonban csaknem lehetetlenné tette a tervbe vett népünnepélyt. Heti krónika. Azok, akik sok mesét tudnak mondani, gyak­ran emlegetik, hogy egy nagy ur azért nevezte ki a tisztviselőjét jószágigazgatónak, mert a tisztviselő szomszédjának igen szép répája volt­ilyenforma esemény történt a héten is. Becses lapunk, hetekkel ezelőtt (jun. 21-én) hangulatos ve- zérczikket hozott a »magyar védőegyesület megala­kulásáról« s a prímás, az elnök, kinevezett egy má­sik, velünk barátságban élő nagyhatalmat az egylet hivatalos lapjául. Nem vonom kétségbe az érdemeket a világért sem, de vezérczikket egész Szatmármegyében csak mi hoztunk a magyar védőegyesületről erre büsz­kék vagyunk, mert ha nem volnánk büszkék, akkor is csak mi hoztuk volna. Egyébiránt a kellemes utókánikulában fürdő­hiányról panaszkodnak. A kazán elkopott, megre­pedt s mig a jövő évi költségvetést le nem tárgyal­ják addig nem szabad befoldozni. Ily körülmények között nagy kelendősége van a veresvizi iszap-fürdőnek s ha a napnak 48 órája volna korona értékben, még akkor is jutna minden órára 5 — 6 fürdő vendég. A gyümölcsöt szedik erélyesen, azok is, a kik­nek semmi közük hozzá- azért nagy kerepelésekkel őriztetik a hegyen a szilvát, s a madarakat elkergetik ugyan, de a két lábú tollatlan állatokkal nem bir erélyes — nem létező — mezei rendőrségünk. Végül, ha elmondom azt, hogy a héten rém- séges sok tárgygyal elhalmozott közgyűlésünk lesz, melytől a helyettes polgármester annyira retteg, hogy fölteszi miszerint 2 napig fog tartani: akkor körülbelül tájékoztattam a nagy közönséget a hét történetéről s kívánván mindenkinek sok pénzt és jó egességet az iskolai behatásokhoz, befejezem kró­nikámat azzal, hogy kinek-kinek boldog iskolai uj esztendőt óhajt a krónikás. Különfélék. Személyi hírek. Massanek Rezső kir. táblabiró e hó 3-án Misztólfaluból városunkba érkezett. Nagy Károly s. tanfelügyelő e hó 4-én Nagybányán időzött s a délutáni vonattal visszament Szatmárra. Áthelyezés. Moldován Anna fiumei felsőbb leány­iskolái tanítónőt, saját kérelmére, a miniszter Lőcsére helyezte át. Requiem Turmanért. Tizévig volt Turman Olivér Nagybányának buzgó polgármestere, kiről a tisztikar gyászjelentésében igy nyilatkozott: »A közpályán nemes önzetlenséggel, szülővárosa javán és felvirágoztatásán fáradhatlan bozgősággal munkálkodott.« Meghalt 1899. szept. 2-án. Szerdán halála évfordulóján requiem volt a r. kath. templomban s négy év múlva a re- quiemen a tisztikarból senki sem volt jelen, csupán a, család elevenítette fel a derék polgármester emlékét ki annyit fáradozott a közjó érdekében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents