Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-08-23 / 34. szám
(2) 1903. augusztus 23 NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. 34. szám Zsolna város ..................................... 1.000 K A possonyi iparkamara ................... 1.000 K Tr enesén vármegye............................ 500 K Zs olna városnak ezidő szerint csak 5615 lakosa van, a páratlan szépségű Vág balpartján dombon fek- s7Úk. — A dombsikján áll a régi belváros, lejtőjén terjed el a külváros. A kassa-oderbergi vasút épitése óta, a későbbi kelelü magyar államvasut s legújabban a zsolna-rajeczi helyi érdekű vasút, csatolása által a zsolnai állomáson a napi forgalom 90, mondd : ki- lenczven vonat. 1886. aug. 11-én óriási tűzvész pusztította el Zsolna főterét, gyönyörű régi kelelü árkádjait, melyek a négyszögü főteret még most is egészen körülveszik, úgy hogy esős időben alattuk száraz lábbal sétálhatni,— a tűzvész ideje alatt veszített Zsolna régi városi kinézéséből. Baross Gábor hatalmas keze vetette meg Zsolnán a nagyobb ipar alapját, — alatta jött létre: a katonaposztó és a takarógyár, gőztégla, bútor, fournier-gyár, kályha és czément-gyár, stb. Ezek és a vasutak mintegy 8000 embert foglalkoztatnak. Íme nagy vonásokban az erősen fejlődő városka képe, amely mostani vállalkozásával, az ipar-kiál- litással be akarja bizonyítani életrevalóságát. Kívánjunk neki hozzá jó szerencsét! Heti krónika. Régen vágytam a borpataki tündér-palotát megtekinteni. Sokat hallottam róla és nem csalódtam. Ott a buja erdőkkel borított meredek bérezek alatt, csacsogó csermely partján, ragyogó tornyok ércz- fedelén játszik a napsugár s megáll az utas, hogy bámészkodva tekintse meg, honnan került ide ez a szép keramit palota ? Megmondom én, onnan a föld alól, a kőből, a sárból. A munkás-kivájta törmeléket megmosták, felolvasztották, lett belőle arany, egy embernek a javára, a kinek nem hiába kívántak a borpatakiak tiz év óta «jó szerencsét.« Erre ugyan azt mondja János barátom, hogy szerencse nincs csak jó, tehát felesleges oda az a jelző, azonban nincsen igaza, mert Vörösmarty, a ki egy kicsit mégis csak pedzette a magyar nyelvet, ilyen formán énekel a szózatban »és annyi balszerencse közt, oly sok viszály után.« Világos ebből, hogy van balszerencse is, vagyis rossz szerencse, valamint hogy el is mondja egy másik költőnk Fortunáról, hogy" «hol édes jó anyád, hol mostohád.« A dolog le van czáfolva és mi az arany-embernek továbbra is kívánunk »jó« szerencsét. A jó szerencse a tündér-palota előtt három Kossutánynyal hozott össze, mindegyik derék kiváltó embere hazánknak. Kettőről sokat olvastunk már, de a harmadiknak is csakhamar kiderült irodalmisága. A borpataki kastélyban ugyanis magyar könyvekről terjedelmes katalógust találtunk (négy szem közt legyen mondva a falakat tápét alá ragasztották vele) s ime éppen ott olvassuk a K betűben, hogv Kossu- tány J. Alkotmány és jogtört. I. 3 írt. Kossutány L. Gazdasági szeszgyártás 3 frt 50 kr. Szinte megdöbbentünk ezen a véletlenen s alig bírtuk (ijedségünket egy pohár sikárlóival lecsila- pitani. Javíthatatlan tehát mind a három Kossutány, gazdagítja a magyar irodalmat, könyveket ir s igy lesz sajnos tévedés áldozata, mert a magyar valóságos könyv-iszonyban szenved. Ugyan kicsoda költené ma könyvekre a pénzét, «mit csinálok vele, ha kiolvastam?» Ettől rémül meg a magyar >s döbbenet által szivére fagy,« ha egy könyves bolt előtt elmegy, pedig nem sokára be kell oda tennie a lábát minden családos apának, erről azonban hallgassunk most még. Ah lágyabb ének kell nekünk! Zengjünk a tánczról, korunk második dédelgetett gyermekéről. Tehát Róka bácsi letette a vizsgát, bizonyítványt nem akart adni, mert hát, hogy adjon ő pl. a Kreuz polkából 4-est, a négyesből 5-öst, vagy a kállai kettősből 3-ast, a szólóból 2-őst. De felesleges is lett volna minden bizonyítvány, egy ilyen vizsgálaton a tények beszélnek. Ne ütközzék meg nyájas olvasóm, ha erről is irok és beszélek, mert nem valami apró dolog volt ez. 200 ember mulatott együtt a polgári körben s mi öregek is úgy czifráztuk a kék vókot, hogyha a nap bele nem szól az ő hajnal parancs szavával a dologba, talán még most is ott kalamajkáznánk, ha meg nem haltunk volna. A football már nem volt ilyen szerencsés. István király ünnepére tűzték ki, a magyarok öreg szentje azonban haragos volt erre a megzavarodott országra s olyan mérges időt bocsátott a hazára, hogy az eső óraszámra meg nem állott. így a football valóságos matchot mondott. Ma délután próbálják föleleveniteni, ha sikerül Timotheus napján, a ki már derültebb hangulatú időt hozott. Ám ne törődjünk csak a napailal. Emeljük szemeinket éjjel az égre — hiszen a gyakori murizás közben ez nem lehetetlen - és helyezkedjünk figyelő állásba. Fehér, sárga, kék meteorok futnak keresztül a horizonton. Sok ezer mérföldre rohanó rakéták, a földre csendesen hulló bájos szinü napok. Most van a csillaghullás, kiki megsejtheti a szerencséjét, ha a csillagokból tud olvasni. Én üstököst, is látok az égen, ott a gönezöl szekere mellett, mely azt jelenti, hogy nem jól halad az ország talyigája, recseg, ropog az oldala, törik a rudja, ki tudja miért van az égen az a felkiáltó jel? Ki tudja, mit fog megérni még a. krónikás. Különfélék. Személyi hir. Katona Béla korona ügyészhelyettes pár napi tartózkodásra városunkba érkezett. A minorita rend köréből. Csák A. Czirjéket, lapunknak volt szerkesztőjét ismét rendfönökké, Zsuffa E'ausz- tint a szegedi rendházban házfönökké, Dobróczky Alajost a nagybányai rendházban házfőnökké, Laka- ros Ottót időleges kormánytanácsossá, Zsuffa Fausztint örökös kormánytanácsossá választották. Rákóczy ünnepély Nagybányán. Mint végleges megállapodást közölhetjük, hogy a Rákóczi ünnepély sorrendje augusztus 30-án városunkban a következő lesz : Megelőző este a város fellobogózása. Vasárnap d. e. 9 órakor ünnepélyes istentiszteletek. 10 órakor a város díszközgyűlése Oblatek Béia szónoklatával. 11 órakor a nagyoányai ifjak budapesti körének matinéje Schönherr Antalné, Szávay Gyula, Pékár Gyula, Schönherr Sándor, Hoffmann Ottó, Jég Károly, Neubauer Ferencz közreműködésével. Délután népünnepély a ligetben. Este Rákóczi bál, rendezi a nagybányai ifjak budapesti köre. Részletesebb felvilágosítással a falragaszok és meghívók szolgálnak. Eljegyzési hir. Dr. Parády Ferencz, a deési Rudolf kórház igazgatója jegyet váltott dr. Fabinyi Rudolf kolozsvári egyetemi tanár leányával: Lilikével. Az orsz. színművészeti akadémián szeptember 10 — 13 napjain lesznek a felvételi vizsgálatok. Érdeklődők a városi iktató hivatalban nyernek felvilágosítást, vagy az intézet igazgatóságánál: Budapest, Ke- repessi-ut I. III. emelet. Hymen hir. Dr. Székely Ernő fővárosi gyógyszertár-tulajdonos, Ember Elek helybeli gyógyszerész volt segéde a napokban jegyezte el Budapesten Krón Károly földbirtokos leányát: Krón Rózsikéit. Eljegyzési hírek Kapnikbányáról. Lreiber Elek kapniki m. kir. bányamérnök eljegyezte Liptai Elndre fakóvezekényi ev. lelkész leányát: Ilonkát. — Balázsy Cziril szamosujvári áll. fögymn. tanár a napokban jegyezte el Bradofka Frigyes kapnikbányai főnök leányát : Mathildot. Eljegyzés. Gerber Jenő, Gerber Ödön sz.-váraljai gyógyszerész fia, a budapesti országos központi takarékpénztár tisztviselője, ismert zeneszerző, e hó 19-én tartotta eljegyzését Sz.-Váralján Huszár Miczykével, Huszár Vilmosné úrnő kedves leányával. A SZ. Istvánnapi búcsú ez évben igen ünnepélyesen folyt le. A templomi ünnep a sz. István toronyban épült kápolna felszentelésével kezdődött, melyet Pemp Antal apátkanonok fényes segédlet mellett áldott meg. A századok óta fennálló toronyban az első sz. misét Csókás Vidor dr. mondotta. A kápolna szentelést a Deák-téren felállított kereszt megáldása követte, majd sz. beszéd, körmenet s ünnepélyes mise következett. A sz. beszédet Veszprémi Sándor nagysomkuti plébános tartotta. Magas költői szárnyalással fejtegette, hogy a vallásosság és hazaszeretet nem ellenkezik egymással, hanem kiegészítik egymást s csak az szereti igazán hazáját, ki vallását is tiszteli. A szertartás 9^ órától déli 12 óráig tartott. Világvárosok templomaiban sem hallottunk szebb zenés misét, mint minőt a templomi ének és zenekar előadott. Délben fényes ebéd volt a plébánián, melynél gyönyörű felköszöntők hangzottak el. II. RákÓCzy Ferencz nemzeti szabadságharcza 200 éves évfordulójának megünneplésére tartandó ünnepség előkészítése ügyében f. év augusztus hó 26-ik (huszonhatodik) napján d. e. 9 órakor Szatmár-Né- metiben a városháza tanácstermében a vármegyei ün- neprendezö bizottság értekezletet tart. Nlunkásinség Amerikában. A közelmúltban az Északamerikai Egyesült-Államokban számos gyár beszüntette üzemét s igy ezer és ezer, igen tekintélyes részben magyar munkás kereset nélkül maradt. E munkások számát gyarapítja még az is, hogy az Egyesült-Államoknak Chikagóban levő legnagyobb gazdasági gépgyár üzemét beszüntette s telepeiről tízezer munkást — köztük igen sok magyart :— bocsátott el. Ezek a legnagyobb nyomornak vannak kitéve, mert mig évekkel ezelőtt az élelmiszer Chikagóban olcsó volt, addig most az élelmiszer felényivel megdrágult s ezrekre megy ama munkások száma, akik hónapok óta kenyér nélkül vannak. A lakásviszonyok is rosz- szabbodtak, mert a házbéreket 30 százalékkal emelték. A kivándorlási tanács figyelmezteti a munkásnépet, hogy ne adjon hitelt a lelketlen ügynökök csábításainak és óvakodjék az Amerikába, különösen Chikagóba való kivándorlástól. A gyümölcsaszalás állami támogatása. Hogy a gyümölcsaszalás leghelyesebb módjaival, a legalkalmasabb gyümölcsaszalókkal a gyümölcstermelő közöna szivén. Margit szeretettel simogatta a kényben úszó arezot s mint karjaiban egy gyermeket beczézgctte. A leáldozó nap tüzes lehellete perzselte a tájat, a kertben a vadgalambok pajkos, rejtelmes bugása hallatszott, a platánok gyönyörű fürtös virágjai mámoritó illatot terjesztettek. Egy szellő sem mozdult, mintha susogásával sem akarta volna háborgatni a szerencsétlen asszony panaszos hangját. — Nyugodj meg Róza — biztatta Balogné csöndesen — jóra fordul minden, meglásd eltűnik szived- j bői a kétely, férjed megint olyan lesz mint egykor, boldog házasságtok első napjaiban. — Szerencsétlen, nagyon szerencsétlen vagyok! —- Ne csüggedj, még semmi sincs elveszve ! — De ha legalább tudnám, hogy kiért őrjöng a szive ? Ki rabolta el tőlem ? Nem tudok semmit, csak tapogatódzom a vak sötétségben !-— Nem hihetem. hogy férjed hűtlen legyen hozzád kis bogaram! Te bájos kis asszonyka vagy, kit szeretni érdemes. Hízelegsz nekem Margit s vigasztalni akarsz, de én érzem, hogy igazat beszélek! Meglásd, Ákos az örültek házában fogja életét bevégezni! — Ok nélkül izgatod magad. Hát azt hiszed, hogy titokban maradhat a világ előtt férjed hűtlensége ? Nincs-e ezer gyanakvó szem, mely prédára les? — Igazad van ! Némileg megvigasztalsz ! O, hiszen Ákos nem szerethet rajtam kívül senkit e világon! Még csillogott szemében a köny, de már derűs mosoly villant meg a szenvedő arezon. Leikébe — ha nem is a teljes nyugalom, de a vigasz első balzsam- csöppje szállott s midőn hazatért, föltette magában, hogy gyöngédséggel igyekezni fog férjét lassanként lecsilapitani. Balognénak különös gondolatai támadtak. Kor- ponai Ákos szerelmes lenne valakibe ? De hát kibe ? Végig futott képzeletében női ismerősein, kikkel gyakran összejött, s kikkel Korponayék is jó viszonyban állottak. Egyet sem talált, ki Ákosra mélyebb hatást gyakorolhatott volna. Váryné már nem éppen fiatal, különbem is nem olyan rendkívüli szépség, ki őrjöngő szerelmet ébreszthetne maga iránt. Tasoádyné s/ép és fiatal is, de olyan kiállhatatlan természetű, hogy még a férfiak is irtóznak tőle. Kovácsnét az édesanyai örömök annyira lefoglalják, hogy alig gondolhat küny- nyelmü kalandokra. Más nincs! Akármennyit gondolkodik, mást nem képes kombináczióba hozni. Vagy talán leány lenne Ákos szerelmének tárgya ? Őrültség, ilyet még gondolni is! Alig két leány van az ismerősök között, de azok is már boldog menyasszonyok ez idő szerint; azok ugyan nem ébresztettek Ákosban szerelmet! Nem lehet! Róza alaptalanul gyanakszik! Korponay lelkében nem a szerelem férge rág; idegei vannak megtámadva, azt pedig csakis orvosi közbenjárással lehet alaposan gyógyítani. Gondolataiba mélyedve ment föl szobájáha, nem tudott szabadulni azon eszmétől, hogy szegény barátnője férjét egy szörnyű katasztrófa fenyegeti. Akaratlanul állott meg a nagy tükör előtt s belepillantott. Elpirult. Gyönyörűnek látta magát. Magas, hajlékony testalkata, kékesfekete haja, nagy sötét szemei, hosszú árnyas pillái, piros duzzadt ajaka, rózsás arcz- szine vakitóan csillogtak a nagy tükörben. Hóditó volt! S a mint hosszan, némán nézegette magát, kéjes mosoly játszadozott ajkai körül. Mindig tudta magáról, hogy szép, de ezt a mámoritó, delejes szépséget csak ma fódüzte fel magában. S e pillanatban egy gondolat villant meg elméjében. Hátha ?!.... E'urcsa, erre eddig nem is gondolt! Hátha ö maga lenne Korponay Ákos rajongó szerelmének tárgya ? Igaz ugyan, hogy külsőleg soha el nem árulta, de azért nem lehetetlen, sőt valószínű! A tükör szemébe mondja neki! Ez a gondolat hizelgett szivének; pedig Margit őszintén szerette férjét, azt a becsületes, egyenes embert, ki még gondolatait is kitalálni igyekezett, csakhogy kedvére“tegyen mindent. Férjének többi barátjai is tiszteletteljes hódolattal voltak irányában mindig; de azt soha nem tapasztalta, egyik részéről sem, hogy öt meghódítani akarnák. Nem! mert becsülték Balog Dénest s nem akartak neki fájdalmat okozni. Margit sem volt könnyelmű. Hideg természete mellett ifjú lelke tiszta volt, mint a szűzi harmattól belehelt gyümölcs; csábitó gondolatok soha nem zavarták lelkének tiszta álmait. És mégis! Miért villant meg most az a gondolat agyában, hogy Korponai Ákos talán érette őrjöng ! A tükör rossz tanácsadó ! Vissza gondolt kissé a múltba; vájjon Ákos különös magaviseletében nem talál-e olyat, mit erre magyarázhatna? Nem talál semmit! Ha csak nem véli azt az átjáró, szúró tekintetet, melylyel minden alkalommal illeti ötét ! Eh! valóban őrültség ilyet még gondolnia is! Hiszen Róza az ö legjobb barátnője a világon. Azt ugyan megcsalni ö nem fogja soha. No meg Ákos is meglehet elégedve nejével. A gyönge kis nádszál alak, aranyszőke fürtjeivel, búzavirág szemével, baba arczával, eléggé lekötheti egy férj szivét. Van-e csak egy is ismerőse között, ki szebb lenne Rózánál ? ... A tükör megfelelt Balognénak: szebb csak egy van a világon és az te vagy! Behunyta villogó nagy szemeit; szemgolvója befelé fordult, mintha belsejébe akart volna tekinteni. S mit látott saját szivében? Azt, hogy ö egy becsületes asszony! s ha sejtelme talán való lenne, ha Korponai csakugyan érette őrjöngene , kifogja őt gyógyítani e vad szenvedélyből! Mégis furcsán érezte magát. Mintha jól esett volna szivének az a tudat, hogy férjén kívül más is rajong utána! Hiába! Ez női hiúság! De ez a gondolat csak pár pillanatig uralkodott lelkén; becsületes érzése utálattal fordult el ezen eszmétől s szerető férjére gondolt, ki már napok óta hivatalos teendők miatt távol volt a háztól, — Szegény Déneském ! - - ábrándozott magában a szép asszony, — bárcsak haza jönnél már szerető karjaimba!
