Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-08-02 / 31. szám

Nagybánya, 1903.

Augusztus 2.

31. szám.

XXIX. évfolyam.

NAGYBÁNYA ES YIDEKE

TARSAPALMI HETILAP

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

./■ Vv. A ;

\

1-V\\

Előfizetési árait: •. Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill.

Szerlcesztőség és Iciadóhivatal Felsőbányai-utcza 20. sz

Üdv. az ev. egyházmegyének!

Aug. 3-án, hétfőn este 10 és fél órakor érkeznek körünkbe a tiszavidéki ág. h. ev. egyházmegye papi és világi képviselői, hogy évi rendes közgyűlésüket ezúttal itt tartsák.

Tizenkét éve annak, hogy az evangélikusok ilyen gyűlést tartottak Nagybányán, 1901. julius hó 28-án. Akkor Nagybánya még a hegyaljai egyházmegyébe volt beosztva, öt év előtt azonban, magasabb szempontokból, sok változtatást kellett tenni a régi területi beosztáson s igy Nagybánya a tis:avidéki egyházmegyébe jutott, mely most Bihar, Hajdú, Szabolcs, Zemplén, Ung, Bereg, Máramaros, Szatmár megyékre s némi részben Erdélyre is kiterjed, elvették belőle a hegyalját s kicserélték a felsözempléni egyházakkal.

Az érdeklődés igen nagy e gyűlés iránt, az egyházmegye minden egyháza és a nyíregyházi főgimnázium is képviselve lesz. Tizenkét év előtt korántsem volt oly népes a nagybányai összejövetel, mint most lesz. Az előkelő névsorban ez elnökségen: Dr, Meskó László és Materny Lajos főesperesen kívül ott látjuk Báró Feilitsch Bertholdot a szabolcsi főispánt, Mdjerszkyt a nyíregyházi polgármestert, Tolnay Kornélia debreczeni államvasuti üzletvezetőt, a ki saját külön szalon kocsijában fog ide utazni, Osterlamm Ármint a nagyváradi kir. erdöigazgatót és sok derék müveit magyar embert, a kik azért jönnek ide, áldozatot hozván a köznek, hogy a vallás iránt hivatalos kötelességüket teljesítsék.

Úgy vesszük észre azonban, hogy sehol nem volt még ennek az uj egyházmegyének oly népes gyűlése, mint az itteni lesz kedden, aug.

4-én, s azt véljük, hogy ennek okát megtaláljuk a Nagybánya iránt való rokonszenvben

Vonzódnak Nagybányához az idegenek, bizonyosan hallottak, olvastak szép vidékéről, müveit társadalmáról s ezért szívesen ragadják meg az alkalmat, hogy fölkeressék.

Fogadjuk őket mi is meleg, magyaros vendégszeretettel, szívtől szívhez száll az érzés, nyújtsunk mi is testvérkezet azoknak, a kik Nagybánya iránt való szeretettel és tisztelettel jönnek ide.

A nagybányai ev. egyháznak nagyon viszontagságos története van, csupa küzdelem.

A „NAGYBÁNYA ÉS VIDEO” tárczája.

A mendikás.

— Irta: ZEMPLÉNI ÁRPÁD. —

Tudjuk is azt Budapesten: mi a diák-élet! Elegáns szalonjainkban ép úgy nem sejtik: melyik tejből lesz túró, mint azt, hogy miből lesz például a kálvinista pap.

Az egész világ föl van már fedezve. A dahomeji viszonyokat az unalomig ösmerjük, Ázsia a kisujjunk- ban van. Ha a Szahara sivatagján valaki egy oroszlánnak a farkára hág s az elbödül, holnap részletes tudósítók számolnak be nekünk róla. Tudjuk, mily távol esik az a pont az egyenlítőtől s mennyi kvarcz- por van ott a helyszínén a puszta homokjában s milyen kaliberű szomjúságnak felelne az meg Czinkotán. Szóval tudunk mindent; nincs semmi uj a nap alatt. Hiába kelnék tehát világkörutra, tapasztalatok és thé- mák gyűjtése végett. Mindenütt jártak, mindenütt megelőztek, mindent megírtak már s a páratlan szorgalmú magyar közönség mind el is olvasta már. így még csak »kisajátításokkal« se merek segíteni magamon.

De mégis! Van még valami fólfedezetlen : Magyarország. Van még valami ösmeretlen: a tokaji bor termőfölde. Van még valami megiratlan: a sárospataki diákélet.

A »>mendikás« olyan speczialitása Sárospatak

szenvedés, gyakran élethal;'! harcz jutott osztályrészéül a múltban, úgy hog's temploma, melynek oltárképét kedden fogják fölszentelni 1547. óta már a hatodik Nagybányán, változatos volt hovatartozandóságának sorsa is. Eleinte erdélyi egyház volt; az 1786-iki újjászületés óta a tiszai kerülethez s a hegyaljai egyházmegyéhez csatolták, 5 év előtt pedig az országos közérdek követelményeinek súlya alatt ismét uj hatóságot kapott a tiszavidéki egyházmegyében.

1891. óta tehát megváltoztak a viszonyok, azok közzül, a kik akkor gyüléseztek itt, csak hatan lesznek most Nagybányán, a többiek mind újak egytöl-egyig. Ám egyben a régiek rnind- anyian, kivétel nélkül, a testvérszeretetben, a hazafias lelkesedésben s igy nem kételkedünk benne, hogy miként 12 év előtt páratlan kedves hangulatban megkötöttük a barátságot, úgy megerősítjük azt ismét rövid együtt létünk ideje alatt, az egymással való érintkezésben.

Üdvözöljük az egyházmegyének érdemes papi és világi tagjait s kívánjuk, hogy legyen itt idézésük kellemes, a közre nézve hasznos s mindnyájunkra nézve emlékezetes!

Rövid kirándulások

Nagybánya környékén.

A hét év előtt megjelent »Nagybánya és Környéke« ez. túri dáknak számt mü bőven ismerteti ugyan városunkat s annak környékét messze . . . 50—60 kilometer távolságra, de sajnos, hiányzik belőle egy czikk, az t. i., mely a nyaralók, utasok, turisták számára felsorolná röviden a helyeket, pontokat, melyek megtekintésre méltók, s megadná az irányt s az időt, melyen megjárható az ut. Hisszük, hogy a mü, már- már-már fogytán leven, a Il-ik bővített kiadásban majd e hiány is pótolva leend.

Addig is mutatóba nem árt felsorolni egy-két kedves helyet, talán a nálunk szép számmal időző nyaralók, turisták, de a helyi természetkedvelők is hasznát vehetik a szép nyári, őszi időszakban.

A liget. Vétkezik, aki meg nem nézi, hacsak fél napig időzik is városunkban. Főbb előnye más ligetek fölött az, hogy közvetlen átmegy igazi, nagy erdőségbe, mely át meg át lévén szeldelve szép erdei utakkal, ösvényekkel, kifogyhatlan élvezetet nyújt az üdülést, csendet és hasznos szórakozást keresőnek. Már a liget szélén feltűnnek a nagy több százéves szelíd gesztenyefák egész telepei, melyeket kelet Magyarországon csak itt találhat az ember, másutt sehol. — A ligetből körös-körül a következő apróbb kirándulások kínálkoznak:

A Virághegy. Elhaladva a ref. temető előtt keletre húzódó dtilőuton, balra fölkanyarodunk a szőlők között s kis fél óra alatt fenn vagyunk e 366 m. magas hegyen, melyről elragadó kilátás nyílik a városra és környékére, kivált a délutáni órákban, amint két folyó : a Lápos és Szamos, meg 13 helység tornya integet föl a szemlélő felé.

A Nagyverem vagy Kereszthegy. 501 m. magasságról ez a szép panoráma csak fokozódik. Felmenet két irányból: a fűrésztől északnak tartva a szent János- pataka mentén, el a kőfejtőnél, a patakparton ballagunk a kis tisztásig, s balra átcsapván a patakon, fél óra allatt, a turista jelek után. fölérünk hűvös erdőben a kereszthez. Vagy a hegy déli, meredekebb oldalának vágunk a zúzó és vizfogó-ház között föl mindaddig, mig a turistajel mutatja — a kereszthez. Ez az ut meredekebb, de rövidebb, csupa gesztenyésben halad. A kereszttől visszatérve, a hegygerinczen, haladjunk egyenesen vagy 200 lépést, úgy rájutunk az ősi Nagyveremre, egy 200 méter mély kráterre, t.

i. az ősi bánya lejáratára, mely kicsinyben olyan, mint a Vezúv krátere, még gőz, füst is csap fel néha- néha belőle, (a bányában müködü gőzgépek gőze, füstje.)

A Fog hagy másfürdö. A ligeti gesztenyesoron haladva a patak balpartján, kis tél óra alatt eljutunk ehhez a »Köszvényesek Mekkájához,« mely úgy hisz- szük rövid idő múlva ismét visszanyeri régi hírnevét, midőn Szatmárról, Szegedről jöttek a nyavalyások, s pár heti fürdőzés után visszatértek — mint ép egészségesek. Fellebb ballagva óra múlva érünk a gyönyörű első vízeséshez, s ettől 5 pereznyi sétával a második széles zuhataghoz. Páratlan két látvány, le is kapja minden amatőr-fényképész. Az egész kirándulás nem tart tovább másfél óránál.

A Kőalja vagy Szent Szüzkő — a ligeti tó mellett ágaskodó 479 méter magas csúcs, déli oldalán a kimagasló szirttel. Lassú emelkedéssel visz az ut a tó mögött a turistajel nyomán a »Szépasszonyok«-rétjére. Itt jobbra a gesztenyésben jó gyalogút a nyeregre, innen jobbra térve a nyergen í/i órai kapaszkodás után czélnál vagyunk, s csodálhatjuk a villám erejét, melyet a csúcs szirtjének szétvágásán kifejtett. Lejö- vet a déli meredek oldalon elhaladunk a már említett kószál mellett, melyen az áhitatos hívek szűz Máriát látják, karján kis fiával; — ezért a szent Szüzkő elnevezés.

Jolvaj Dénes barlangja. A ligetből indulunk föl Vö- rösvizen a 109-ik számú házig, itt balra átlépvén a patakon, a jelző íiyil irányában ballagunk csupa gesztenyésben a meredek hegyoldalon, mindig a jelek után. 3/4 óra alatt ott vagyunk a mesterséges vájás- nál, mely a régi zavaros időkben örállomása volt a bányai vigyázó őrségnek, mely ha valami gyanúsat látott Szatmár vagy Erdély felöl, idején jelezte a városnak a netáni veszedelmet. A nép egy hires haramia nevét fűzi hozzá, ki bandájával innen sanyargatta az urakat és védte a szegénységet ezek erőszakosságai ellen.

A Vascsatorna Nagybánya legrégibb kedves kiránduló helye, már 260 év előtti okmányokban emnak, mint Pozsonynak a patkója, Debreczennek a kolbásza, Kolozsvárnak a szalonnája, selmecznek a pipája, Budapestnek a pora, Pécsnek a bora és Bécsnek a polgármestere.

Egyetlenegy református kollégiumban sincs annyi szegénytanuló, annyi »koldusdiák«, ingyenes, mint Lo- rántffy Zsuzsánna múzsa-hajlékában.

Egy csomó jófölfogásu falusi gyerek minden ösz- s/.el beesődül az egyházkerületből, azzal a praeten- czióval eltelve, hogy őket tanítsák ki ingyen, mert ők — szegények. S az áldott »Alma Mater« nem zavarja őket haza, hogy: ha szegény vagy, ne tánezolj, hanem szánts, vess és kapálj! Dehogy teszi. A szegény jegyzők, tanítók, béresek és özvegyek fiacskái ott maradnak szépen; megélnek és kitanulnak lassacskán olcsón, ingyen, közköltségen. Ha panasz tárgya lehet még mai nap is a kálvinisták uralma a magyar közművelődésben: azért is csak ezt a mendikás-rend- szert tessenek okolni, mely a lappangó paraszt-tehetségekből nevel intelligencziát a felekezetnek. Áldott legyen még a pora is annak, aki ezt a rendszert valaha kitalálta.

A >mendikís'i vagy »dárdás« tulajdonképen a nagy diákok inasa. Csizmát, ruhát takarit, ágyat vet, vizet hord, rendben tartja a lámpást s befűt a kályhába. Ezért kap lakást, (esetleg kosztot is) meg a — itmendicatiót.«

De ez már megint ösm éretlen fogalom, akárcsak a — ,/legatió'i' a »futás« meg az »election No majd s orra magyarázom, ha kötet lesz is ebből a tárczából.

A mendikás vagy dárdás, ki »lencsés«-nek is

neveztetik, a négy alsó gimnázialis osztályból kerül ki s társadalmi czime: »nagyreményű.« A »convlctus«- ban vagy neolog nevén: >>tápintézet«-ben ingyenes, azonfelül tandíjmentes és minden tantárgyból jeles, ha nem — elégséges. Magaviseleté többnyire jó és czi- pészinasos; havazkodás, verekedés, fej-betörés, ablak- beverés nem eshetik meg nélküle. A mendikás vagy »mendur« fürgébb a macskánál, leleményesebb a csirkefogónál s vigabb a humornál.

»Pajkosság! — dárdás a neved.«

Pénzforrásai különbözők. Részint bizonytalanok, részint nincsenek. Ha tilos czigarettázásra vetemedik, csen egy marékkai a diákja pipadohányából, a se- lyempapirt meg a rajzfüzetböl szerzi be hozzá. Kenyeret ritkán eszik, mert a konviktusi s brugó* becses áruezikk, néha tizenöt krajezárra is fölverik árfolyamát a »hustácziak.« Ebből a pénzből vásárolja a dárdás irkáit, czeruzáit, nyakkendőit, korcsolyáját, meg néha csemegének a sült tököt. Kenyér helyett az élelme- sebbje sárgarépát meg gyümölcsöt szerez bizonyos kertekben, ahová neki tilos a bemenet — a kapun.

A három sátoros ünnepen mégis vannak bevételei a dárdásnak. A diákja, mint ünnepi követ (legátus), magával viszi mendikásnak abba a református községbe, ahova ö a főiskolától vendég-szónoknak kiküldetett. A legátus papol a templomban, dárdása pedig egy odavaló iskolás-gyerek kalauzolása mellett bejárja a híveket házról-házra, köszöntő verset mond, boldog ünnepeket kíván; a garast elveszi; ha kalácsot kap, megeszi; ha borral, pálinkával kínálják: szabadkozik. De néha estig mégis becsip.

v