Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-07-19 / 29. szám

(2) 1903.Julius 19. 29. szám kedhetik az ember okosabbat most, mikor reggel 29° melegre ébredünk, hát még délben ! Az idegenek folyton érkeznek, a ligetben bizonyo­san több vendég étkezik, mint Bikszádon s a festő növendékek száma 32-re szaporodott. Ilyenkor egész világváros lesz Nagybányából. A bányaiak meg másfelé veszik útjukat, ők Máramarosban, Erdélyben, Németországban nyaralnak. Igen praktikus dolog volna létesiteni a csere­nyaralást, t. i. a bányi ember pl. felajánlja lakását egy salzburginak s az viszont, ilyen módon féláron lehetne élvezni az idegen forgalom előnyeit. Csak hogy ehez közvetítő intézetre volna szük­ség s attól mi még messze vagyunk. Az idegenek szórakoztatására találta föl a nő­egylet a tombala estélyeket, ezek ezután minden ked­den élénkíteni fogják a Széchenyi ligetet, egy-két. hatosért kedélyesen el lehet mulatni s a nemes szivü, mindig jótékony nőegyletnek is marad egy pár fillérje az ő szegényei számára. Ezután tehát mig a pavillonban a havasi kürtöt vígan fújja a trombitás, az alatt változó szerencsével tombolázhatik a nagy közönség és a krónikás. Különfélék. Személyi hir. Poszvék Nándor a szatmármegyei ; gazd. egyesület titkára e hó 11-én városunkba érkezett, I itt részletesen megtekintette a nőegyleti munkaházat s különös érdeklődéssel a gyékény fonást tanulmá­nyozta. Hir szerint a megye 4 szegény lápközségében az olcsóbb fajta gyékény fonást óhajtaná meghonosí­tani. — Nyitray (Yartin) a Magyar Nemzet belmunka- társa s a Budapesti napló művészeti rovatának veze­tője fiaival együtt városunkban időzik. Kapnikbányán fényes sikerű hangverseny volt, julius 11-én, A konczert műsorát annak idején előre közöltük s igy olvasóink a szereplőkkel tisztában van­nak. Minden egyes pont nagy tetszéssel találkozott s lelkes tapsokat provokált. A rendezésben fáradhatatlan vezető volt Baltai János kir. érdőmester s az estély­nek tánczmulatsági része is pompásan sikerült. A tiszta jövedelem értesülésünk szerint mintegy 300 korona. Sajnáljuk, hogy éppen ezen a napon Nagy­bányán is nagy szabású zene-estély volt (a »tiz évesek» tiszteletére) s igy a remekül sikerült hangversenyen mi bányaiak kevesen vehettünk részt. A kath. legényegyletben e hó 17-én Takács Ká­roly munkácsi rom. kath. segédlelkész tiszteletére barátságos összejövetel volt, mely alkalommal Kon­dor Sándor világi elnök köszöntötte fel, mint az egylet egyik fáradhatlan volt munkását, Takácsot. A kedélyes estély egész az éjféli órákig húzódott. A tehnologiai iparmuzeumban megnyílt kisipari munkagép kiállítást s az aug. 20-án megnyíló ta- noncz és munkakiállitást, 10 főnyi csoportokban az iparosok, segédek és tanonezok féláru vasúti me­netjegygyei tekinthetik meg. Gyászhír. Felsőbányán a napokban halt el Bujtor Endréné 55 éves korában. Kiterjedt rokonság siratja. > Temetése általános részvét mellett ment végbe. A család gyászlapja ez: Alulírottak a maguk s az összes rokonság nevében a szív legmélyebb fájdalmával tudat­ják a szerető testvérnek, a feledhetetlen nevelő-anyá­nak és a jó rokonnak: özv. vöiösmarti Bojtor Endréné szüj. Zazula Etelkának f. hó 15-én a halotti szentségek ájtatos felvétele után, életének 55-ik évében történt elhunytét. Az Istenben boldogult kedves halott földi részei f. hó 18-án d- u. 4 órakor fognak a róna. kath. anyaszentegyház szertartásai szerint az anyaföld ölébe helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat pedig f. hó 16-án d. e. 8 órakor fog az élők és holtak Istené­nek bemutattatni. »Kedves halott, Isten veled! Csen­des legyen nyugvó helyed.- Felsőbányán, 1903. évi jul, hó 15-éu. Iván Gergelyné szül. Zazula Róza, Zazula Sándor, Zazula Béla, Zazula Mária, testvérei. Kovács Imre és Kovács Mária név. gyermekei. Zazula Róza cseppet sem illet egyházi öltözetéhez: talán jobb is ; lett volna úgy. Egészen megzavarodva sietett el. Este felé a plébános kint járt a kukoriczafóldjén s mikor haza jött, látta, hogy a sekrestye ajtajában benn van a kulcs. Ejnye ki jár ott ilyen későn r Vagy az a gon­datlan ember, a sekrestyés, benne hagyta a kulcsot? Még valami csavargó erre vetődik s ellop valamit. Oláh czigá- nyokat láttak a napokban a falu alatt két ponyvás talyigá- val. Nem jó lenne, ha igy nyitva találnák a templomot. Már csak benéz, gondolta a plébános. Bement a sekrestyébe; ott senki sincs. Beljebb megy, hát ott látja a kispapot, az oltár előtt térdepelve. Verte a mellét és imádkozott. Olyan nagyon bele volt merülve a buzgóságba, hogy nem is hallotta a plébános ur csizmáinak kopo­gását. Az öreg pap fejét csóválta: — Ej, ej! Hiszen ö egész életében jámbor szolgája volt az Urnák, de ami sok, hát sok. A jó Isten nem kívánja, hogy az ember egyebet se tegyen, csak mindig verje a mellét: mea culpa, mea culpa. Meg is akarta szólí­tani az öreg ur a fiatal embert: — Elég lesz már, édes öcsém, menjünk. De aztán mégsem merte, Az urnák vannak kivá­lasztottjai, szentéletii férfiak, hátha ez is egy azok kö­zül? Mit tudja az olyan egyszerű ember, akinek egér­fogókon, galambduezokon, meg a kukoriczaföldjén, szölőcskéjén jár az esze, hogy mikor szabad háborgatni j az Ur kiválasztottjait? j NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. gyermekei: Irén, Róza, Jenő és Margit. Zzazula Mária gyermekei: Béla, László, Etelka és Endre. Ligeti térzene lesz kedden azaz '21-én a követ- ! kezö műsorral: 1. Sport induló (Kis Kohn.) szerzé Einódofer. 2. Utazás Chinába (nyitány) szerzé Bazián. 3. Du mein Girl (dalkeringő) szerzé Adói. 4. Nagy egyveleg »Svihákokból« szerzé Ziehrer. 5. Rózsabimbó és a méh angol dal, szerzé Pemm. 6. Magyar dalok összeállította Muzsik. A magyarláposi ev. ref. egyház saját pénztára javára folyó évi julius hó 26-án (vasárnap) a stojkai fürdő dísztermében zártkörű Annabált tart. Személyjegy I 2 korona, családjegy 6 korona. Felülfizetések köszönet- : tel fogadtatnak. Kezdete este 8 órakor. Koszorú a Lendvay szobron. Egy érdekes magyar ember járl erre a napokban Sárváry Samu szilágy- somlyói polgár Mikor a nemzet Kossuth Lajos 100 éves szülelése napját ünnepelte, ő a következő levelet intézte az aradi 48-49-es honvédegyesület elnök­ségéhez : Tekintetes elnök ur! Van szerencsém b. tudomására adni, hojy Kossuth Lajos hazánk nagy fiának születése százéves fordulójára elhatároztam, hogy száz babérkoszorút helyezek el a nem­zet nagyjainak szobrára és sírjára. Ezen koszorúk közzül 30-at szántam Arad városának. A 13 vértanú szobrára tizenhármat teszek. Lenkey János sírjára egyet, a honvédek sírjára egyet, ez összesen Ifi. Tehát kérem méltóztassanak engem értesíteni tizen­négy 1818—49. tisztről, a kik Aradon vannak eltemetve. De olyanokat méltóztassanak lehetőleg megjelölni, a kiknek sírjaira könnyen rátalálhatok, ha Aradra utazom a sirkoszorukat elhelyezni. Szíveskedjék mindenik tisztnek a nevét följegyezni, a kik ezen 1 í koszorúból részesülni fognak. A tek. elnök urnák alázatos szolgája, Sárváry Samu, Szilágysomi yó. 100 koszorúra válalkozott tehát s fogadását meg is tartotta. A héten Nagybánya városán kérésziül utaz­ván, megkoszorúzta id. Lendvy Mártonnak emlékszob­rát örök zöldből készített koszorúval, figyelmeztetvén igy minket is arra, hogy bizony hazánk e kiváltó jelesének szobrát mi is megkoszorúzhatnék néha-néha. Ex-lex patika. A harmadik gyógyszertárt a nagy­bányai közönség igen elmésen »ex-lex patikának« nevezte el, mivel törvényen kívüli állapotban enge­délyezték s mivel a miniszterelnök maga is már 4 nap óta leköszönt, tehát szintén ex-lex volt, mikor aláírta az engedély-okiratot. Felesleges tehát a kígyó­hoz, Aeskuláphoz czimezni, legmegfelelőbb neve lesz : »Gyógyszertár az ex-lexhez.« Az »Edison« tudományos villanyszinház nagy érdeklődés mellett tartja előadásait a kispiaczon fel- épitelt kényelmes színházában. A mozgó fényképek igen érdekesek és tanulságosak, vannak közöttük való­ban szenzácziósok is. Műsora változatos és vagy 500 külömböző eseményt, tudományost és humorisztikust mutat be; valóban igen ajánlható úgy a műpártoió, mint a szórakozni óhajtó közönségnek megtekintés végeit. A hét elején a színház találkozója volt a város előkelő egyéniségeinek. A tulajdonos gondoskodik róla, hogy naponként uj műsorral fokozza az érdeklődést. A tűzoltóság köréből. Tegnap érkezett meg Fábry P. Pál városi tűzoltóságig Őrparancsnok, ki Budapesten 22 évet szolgált mint tűzoltó s ott csővezelő volt, ma átvette szolgálatát s Ember Elek főparancsnok felü­gyelete mellett a vészvonatot kipróbálta. Az egyik géppel 69 méterre lőttek, délután a többi gépeket fogja kipróbálni. A gyakorlatok és tanítások Ember Elek vezetése alatt az uj pesti tűzoltó közbejöttével nagyban folynak s most már van remény, hogy rövid idő alatt betanított tűzoltóságunk lesz. Gyászlap. Wieser Oltó, volt Kapnikbányai kincs­tári tisztviselő, mint budapesti fő fém jelző hivatali főmérnök sok szenvedés után meghalt jul. 13-án. A boldogultat, ki 52 éves volt Uj-bányán temették el. j Béke poraira! Vértessy Arnoldnak a jelenben nálunk időző kiváló magyar írónak legújabb regényéből mai számunk tár- czarovatában mutatváuynyal kedveskedünk olvasóink­nak. A mü 1 forint 20 krajezárért Kovács Gyula könyvkereskedésében kapható. Gyászeset. Gurszky János helybeli bányahatósági tisztviselő nejének édes anyja özv. Dulovits Ferenczné, hosszas betegeskedés után elhalt, a napokban. Teme- j tése a rokonság és ismerősök részvéte mellett 13-án | volt a felsőbányái ulczabeli gyászháztól. A család | gyászlapja ez: Alólirottak fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy a forrón szeretett édes anya, jó nagy­anya és anyós özv. Dulovits Ferenczné szül. Majkuth Mária életének 79-i k, özvegységének 13-ik évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos fel­vétele után, folyó hó 11-én délután 1 órakor jobblétre szenderült. A boldogultnak hült teteme folyó hó 13-án d. u. 5 órakor fog a róm. kath. egyház szertartása szerint ellemetletni; lelki üdvéért pedig az engesztelő szent miseáldozat folyó hó 14-én d e. 9 órakor fog a róm. kath. templomban megtartatni. Nagybánya, 1903. julius hó 11-én. Béke porain, áldás emlékezetén! Gurszky Jánosné szül. Dulovits Mária leánya. Gurszky János veje. özv. Dulovits Istvánná szül. Linkess Jusz­tina menye. Dulovits Miksa, Dulovits Róbert, Gurszky Mária, Gurszky Lujza, ifj. Gurszky János, Gurszky Gabriella unokái. Nyári tánczvigalom. A nagybányai iparos ifjúság önképző egyesülete folyó évi augusztus hó 1-én, a Széchenyi-Ligetben, saját pénztára gyarapítására zárt­körű tánczmulatságot rendez, melyre a meghívókat a napokban küldötte szét a rendezőség. Belépő-dij sze­mélyenként 1 korona 60 fillér. Család-jegy (> személyre) 4 korona. Kezdete este 8 órakor. Jegyek előre váltha­tók : Jancsovits József és Kovács Gyula üzleteiben. Felülfizetéseket köszönettel fogadunk és hirlapilag nyugtázunk. A kik meghívót tévedésből nem kaptak, de arra igényt tartanak, szíveskedjenek az egyesület titkárához Jancsovits Józsefhez fordulni. A mulatság kedvezőtlen idő esetén is meg fog tartatni. A meghívó kívánatra előmutatandó. Búcsú. Papolczy Lajost a helybeli kir. csendór- séglól, őrsparancsnokul a íabiánházai őrsre helyezlek át. Eltávozásából kifolyólag hálás köszönetét fejezi ki azon vidéki, helyi hatóságok és egyes személyek iránt, a kik működésében annyira támogatták, hogy legfőbb elöljárója nyilvánosan megdicsérte s ezenkívül elismerő okiratot is nyert. Személyes köszönetre alkalma nincs s mivel tudja, hogy e lap az érintett vidékre is kijár, azért ezt az utat választotta, hogy búcsút vegyen a hatóságoktól és ismerősöktől. Reform-villa. Szalay Miklós egri kir. aljárásbiró egy uj szerkezetű villát fedezett föl, mely különösen gyenge gyomruakra nézve, rendkívüli előnyökkel ke­csegtet. A villára szabadalmat kapott s azt a Krupp- féle fémgyár készíti alpacca ezüstből, tehát a legtar­tósabb, legszebb gyártmány. Az aljbiró ur különben igy ir hozzánk: Nem vagyok kereskedő, azok között nincsenek összeköttetéseim s igy bizományi üzletbe nem bocsátkozhatom, nincs tehát más ut villáim eiá- rusitására, mint az, hogy azokat, a nálam történt megrendelések által értékesítsem. Ahhoz, hogy reklámot csináljak villámnak, nincs módom, mert ez csak nagy­ban és nagy költséggel fizeti ki magát, minthogy pedig a villákat nekem drága pénzért gyárossal kell készíte­nem s én csak tartós, erős és szép árut akarok vevőimnek juttatni, csak reális alapon kezdhetem és folytathatom villáim elárusitását. Ezen villával való étkezés még a legegészségesebb embernek is, de külö­nösen gyenge gyomruaknak, hiányos fogazatuaknak, lábbadozó betegeknek, ülő foglalkozással biró egyé­neknek, idősebb koruaknak állandó egészségére két­ségtelenül a legjobb eredményt biztosítja. De nagy hasznát veszik annak a szülők és dajkák is, az enni kezdő gyermekek etetésénél és ennek használatával S anélkül, hogy egy szót szólt volna, csöndesen ldsompolygott. Már akkor két éve volt, hogy Varga Imre be­öltözködött a kispapok közé. A faluban is nagy hire volt jámborságának. Istenes vénasszonyok vasárnapon­ként körülvették az özvegy harangozónét: — Jaj milyen szerencse az anyának, akinek ilyen fia van ! Vargáné hálálkodva tette össze a két kezét: bizony nagy szerencse. Áldassék érte a mindenható. De már ö nem hiszi, hogy megérje a fia első miséjét. Most már nagyon elbetegesedett s némelyik vasárnap alig tud vánszorogva elmenni a templomba. A lábai is dagadnak. Fia elhivatta Szentlörincz- röl a doktort, mert Nyúláson nincs, de az sem tudott sok biztatót mondani. Irt valami orvosságot a lábára is, bevenni valót is; de Vargáné úgy vélekedett, hogy nem ér az semmit. Ha az embernek eljött az órája és az Úristen nem akarja tovább megtartani, hát nem tartja meg. Azt nem lehet a doktoroknak elcsürni- csavarni. Bizony már ö nem látja meg azt, - mikor majd a fia plébános lesz, de szentül hiszi, hogy lesz még abból kanonok is, prépost is, nagy aranykeresztet fog hordani a nyakában s üveges hintóbán fog járni. Czifra- sujtásos, mentés, tarsolyos huszár fog ülni hátul a bakon. Mikor már ágyba döntötte a betegség, még ak­kor is arról fantáziáit. Az üveges hintó ... az arany kereszt . . . A fia szótlan halgatta. Az ö képzeletében egé­szen más víziók lebegtek. A déli oczeán szigetlakó vad emberei, vérszomjas malájok, afrikai négerek, mindenféle pogány nép, kik közt ö az Ur igéjét akarja i hirdetni. Pálmaíás rengeteg erdők, tele mindenféle szörnyű fenevaddal, sivatag puszták, hol szomjúságtól elepedve mezítláb fog járni a forró homokba i, mo­csárlepte vidékek, hol gyilkos lázak lappanganak a nádasok közt, Oda készült ő. Képzelete, mely gyermekkora óta tele volt cso­dás, kalandos történetekkel, mesés vágyakkal, most ebbe az irányba ragadta. A hősök helyét elfoglalták a misszionáriusok. Nagy mohósággal olvasta történe­teiket. ö is olyan hittérítő akart lenni, aki szőrcsu­hában jár, tűr éhséget, fáradságot, bántaimakat, vér­tanú halált is a Krisztus nevéért. Álmodozó lelkében most ezek a képek zsibong­tak. A perzselő nap, a hullámzó oczeán, Látja az emberevő kannibálok orditó csoportját, kik bunkóikkal reá rohannak. S ö ott áll bátran, még a halálban is diadalmasan, a szent kereszttel kezében. Ájtatossága összevegyült kalandok után való só­várgásával s avval az erős becsvágygyal, mely nagy tettekre sarkalta s szabadulni késztette a szűk korlá­tok közül, a hová szorította alacsony sorsa. Csapongó képzeletét nem fojtotta el a papne­velő intézet négy fala s mint a himes szárnyú lepkék, úgy rajzottak fejében a csodálatosnál csodálatosába gondolatok. Néha már éjfél is régen elmúlt s lázasan égő agya még akkor sem birt megpihenni. A szegény beteg öreg asszony aközben napról- napra közelebb jutott a sirhoz s egyszer csak kiadta lelkét. A fia megsiratta, a plébános ur szépen elte-

Next

/
Thumbnails
Contents