Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-07-19 / 29. szám

1903. Julius 19. 29. szám (3) NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. kiküszöbölhetik azt a rósz, veszélyes betegséget ter­jesztő szokást, hogy a kis gyermekeket szájukból etetik és igy észrevétlenül ültetik át a betegségek csiráit a kis gyermekekbe. A villa ára 5 korona s kapható a feltalálónál. Hús eledeleknél igen fontos szerepe van e villának, amennyiben, azok rostjait lehet ezzel teljesen szétzúzni, a mit sem a késsel való elapritás, de még a teljes jó fogazattal biró egyének sem érhetnek el rágás által, mert a fogakról egyes meg nem rágott darabok lecsúsznak s az egyik falat megrágása után a szájba vitt újabb falat közül, min­dig keveredik egy-egy megrágatlan rész, a már meg­rágott és lenyelt ételek közé, a melyek azután idézik elő a gyomorzavarokat A tányérra kivett husdarabból hosszúkás szeletet vágunk le, arra a villa kiélesilett fogait erősen rányomjuk s erősen jobbra, balra for­gatjuk, mi állal egy pillanat alatt teljesen szétzúz­zuk azt. csupa nagybányaiak szerepelnek, úgy hisszük 'ez nagy vonzó erő lesz arra nézve, hogy városunkból mennél számosabban keressék fel a testvér város estélyét. A lengyel nemzetre nagy jelentőségű s mély kegveletszerü intézkedés történt folyó hó 15-én Krakó- ban. A mi nekünk Budavára — Vajdahunyad és az aradi Golgotha, az a lengyelnek »Wawel« az őskorba visszanyúló királyi várpalota, melynek székes egyháza miként a Mátyás templom sírboltja zárja magába a lengyel nagy királyok hamvait. Többek között Báthory Istvánéit is, ott nyugszik a nagy Kosciusko szintén. | A mit a tűz- és harczi rombo'ás megkímélt, azt a j katonaság foglalta el kaszárnya, fogház stb katonai czélokra, mig végre most a hazafias eszmény emlékéül császári palota czimen, de tényleg — lengyel királyi — palotául helyre állitatni elhatároztatott és az erre vonatkozó okmányok aláírattak. A katonaságnak 3.300 000 korona kárpótlással építenek uj kaszárnyákat Ritka szép példány vadat ejtett el Tóth József bányász, a mogyorósi vadásztársaság egyik vadásza, ki 17-én d. e. 2 órakor a mogyorósi határban 4 éves, szépen fejlett, vadkant lőtt lesből. A disznók nagyon pusztítják a kukuriczást arra felé s igy kilátás van még több vadra is. A lövés az állat lágyékán hatolt be s keresztül lőtte a májat, tüdőt, szivet Az állatot pénteken reggel nagy érdeklődés közt hozták a vá­rosba, Ketney M. Lipót bányai művezetőhöz s a vadász- társaság a héten bizonyosan vaddisznót eszik. Pályázati hirdetmény. Budapest székes főváros közönsége által József fóherczeg ur O cs. és kir. Fen­sége honvédföparancsnokságának 25-ik évfordulója al­kalmából s annak emlékére a m. kir. honvédség árvái részére az illetőségre való tekintet nélkül létesített a'a- pitványi helyek közül f évi szeptember hó 1 -töl a József fiárvaházban két hely kerül betöltés alá, melyek­nek betöltése czéljából ezennel pályázat hirdetted!-:. A felvétel kellékeikép igazolandó: a) az, hogy a felvé­tetni kéjt gyermek tényleg a m. kir. honvédség köte­lékébe tartozott, vagy tartozó apának törvényes leszár- mazója. b) A vagyontalanság. c) félárváknál (akik t. i. apátlanok vagy anyátlanok) az életben lévő szülő vagyontalansága, d) hogy az árva 6-ik életévét már betöltötte és hogy a 1 Ó ik életévét még túl nem ha­ladta. e) hogy ép testű és elméjű, a himlőn átesett vagy ellene sikerrel oltatott. Az árva kora és a szülök elhalálozása hiteles anyakönyvi kivonattal, a testi és elmebeli állapot a himlőoltás és a vagyontalansag köz- hatóságilag hitelesített orvosi és helyhatósági bizonyit- ványnyal igazolandó, A kellően felszerelt bélyegtelen kérvények, melyekben a szülő vagy a gyám neve, állása és lakhelye (város, vagy utolsó posta) is felem­lítendő folyó évi augusztus hó 1-ig a m. kir. honvédelmi miniszterhez nyújtandók be, ahonnan Budapest székes főváros hatóságához fognak küldetni és a kijelölési jog gyakorlása végett József főherczeg ' O cs. és kir. fen­ségéhez fognak felterjesztetni. Az alapítványi helyek az 1903/1904. tanév kezdetén lesznek betöltendők s a felvételről vagy fel nem vételről az árvák hozzátarto­zói Budapest székes főváros tanácsa által hatósági utón fognak értesittetni. A szilágy-csehi tanuló ifjúság julius hó 26-án. a községháza dísztermében, a szegény tanulók segé­lyezésére, műsorral egybekötött zártkörű diák-estélyt rendez. Belépő-dij: I. hely 1 korona 60 fillér, II. hely 1 korona 20 fillér, földszinti állóhely 1 korona, diák­jegy 60 fillér. Kezdete este 8 órakor. Jegyek előre válthatók Kary Kristóf divatáru üzletében. Ételekről és italokról gondoskodva van. Felülfizetéseket a nemes czél érdekében köszönettel fogadunk és hirlapilag nyugtázunk. Műsor: I. a) Polonyi »C.price.« b) Chován »Magyar zene-képek.« Zongorán előadja: Abrahátn Mariska, li. Szavalat. Előadja: Harausz Gyula. III. Huber »Kunok Ábránd.« Előadják: Homola László és Szabó István; zongorán kiséri: Abrahám Mariska. IV. Szavalat. Előadja : Székely Dezső. V. Duett. Hegedűn előadják : Homola László és Szabó István. Műsor után táncz. Érdekes reánk nézve, hogy a hangversenyen és 8.000.000 koronát áldoznak a Wawel restaurálására. Értesítés. Az eperjesi jogakadémián 1903—1904. tanévre a beiratások f. évi szeptember 1-től 12-éig eszközlendők; az előadások pedig 16-án veszik kez­detüket. Utólagos felvételnek szept. 13—IS. napjain dékáni-, azután pedig tanár-kari engedélylyel lehet helye. Azok az egyéves önkéntesek, akik tényleges katonai szolgálatukul f. évi szeptember hó végén fejezik be, október 1—8. napjain iratkozhatnak be. A vizsgálatok határideje szeptember 1-étől 15-éig terjed. A jogakadémiai hallgatók általában részesülhetnek a Collegium keblében fennálló tápintézet kedvez­ményeiben (az erre nézve megállapított dijak a következők: ebéd és vacsoráért az I. félévben — szept. t — decz. végéig - 50 K. a II. félévben — jan. 1. — junius végéig — 74 K; csak ebédért az I. félévben 33 K., a II félévben 46 K) Az erre érdemesek igényt tarthatnak a Collegium által éven- kint kiosztani szokott ösztöndíjakra; valamint a sze- génysorsuak tandíjmentességre, tápintézeti-dij elenge­désre s a jelentékeny alaptőkével rendezlkező «Jogász segély-egylet« támogatására számíthatnak A jogaka­démiai ifjúsági-, valamint a collegiumi nagy könyv­tár a hallgatóság rendelkezésére fog állani Minden­nemű felvilágosításokkal szívesen szolgál Eperjesen. 1903. május havában. A jogakadémia igazgatósága. A szatmári állami iskola értesítője 96 lapon di­cséretes rövidséggel számol be 36 tanerő évi mukás- ságáról. 2475 gyermeket tanítottak a lefolyt évben. Rohamosan javulnak a viszonyok a múlthoz képest. De kell is, mert Popán László 129. Kovács József 90. Szeit Ida 86. Farkas Márton 93 Pap János 90. gyer­meket tanítottak; a többieknél 35—80 között válta­kozik a tanulók száma. A jövő évben, az állami iskola második tanévében, a tulzsufoltssg teljesen meg fog szűnni, mert 6 tanerővel növelik a létszámot és 42 állami tanító fogja Szál már közművelődési igényét szolgálni. Az ev. ref. egyház át irt két hittanitói állás kell szervezéséért, mert a Szatmár részi 3 iskolatelep 28 osztályában heti 56 órát adni egy hittanitó nem képes. íme az állami iskola a vallás oktatásról is intensiven gondoskodni törekszik és mi is hisszük; hogy a m. kir. közoktatás minister, az egyház tanító testület és gondnokság eme méltányos kérelmét nem tagadja meg. Az iskola százados története dióhéjban tömören és vonzóan Íratott meg. A tanuló neve után nincs vallási felosztás, nincs részletes osztályzat, hanem igen helyesen és bölcsen paedagógiai tapintattal csak »átmegy« »marad« »kimarad« szavak használtatnak, ezt jobban megérti a gyermek, mint az értéktelen és sok gyermeket és szülőt szégyenitő elégtelen osztály­zást. de a hiúságot sem növelik a kitűnőkkel, jelesek­kel és jókkal. Az iskolai járványok nem normál viszo­nyokat teremtettek az előhaladás terén, igy nem csoda, hí 29.026 mulasztásról szá'mol be az iskola. »Halász Ferencz« segély alap alkotása és más jótékony egye­sületek nagy arányú működése Mihályi Ferencz igaz- gató-taniló kiváló buzgalmát és igazgatóságra ráter­mettségét igazolja. mette. Az ilyen szegény asszony temetéséhez nem kell sok czeremónia, Harmadnapra Varga Imre összerakta a ládába kis holmiját s visszament Veszprémbe a szemináriumba. A vakáczió végét sem várta be. Nem volt itt már semmi dolga. Nem maradt itt egyebe, csak egy sir- domb, meg az a kis zsellér házikó. Abba majd beültet a földes ur valami más lakót. A sirdombot nem vehetik el tőle, az még megmaiad. — Hát Isten áldjon meg fiam, — mondta az öreg pap. Csak úgy gyalogszerrel indult el a fiatal ember. Nem akadt szekér, nagy munkaidő volt épen akkor, de a jövő héten majd beviszik utána a ládáját. Hát amint ballag az utón, az erdőn át, még nem volt messze a falutól, lódobogást hall a háta mögött. Nem láthatta, ki lovagol ott, mert a fák, bokrok eltakarták, de remegő szive egyszerre meg­sejtette. Aki ott közelgett száguldó paripáján, csak Nádudvary Bella lehet. De ilyen korán? Ilyenkor még nem szoktak föl­kelni a kastélyban. Micsoda különös szeszély ez az el- kényesztetett kisasszonytól ? Vagy még egyszer lát­tatni akarja magát? De miért? Édes Istenem, miért? Hiszen nincs semmi mondani valójuk egymásnak. Nem sok ideje maradt ezen töprengeni, mert a vágtató paripa dobogása már egészen közel hallat­szott. Varga Imre félrehuzódott az ut szélére, hogy helyet engedjen a lovagló hölgynek. Mikor az oda ért, a fiatal ember levette kalap­ját s néma tisztelettel köszöntötte. Arcza nyugodt volt, de belül érezte, hogy a szive háborog. A hölgy megállította paripáját. — Elmegy? — kérdezte fojtott hangon, — Visszatérek helyemre, — szólt az ifjú. — A szemináriumba ? — Oda, Úgy látszott, még mondani akart valamit a leány. Egy perczig lehajtotta fejét. Habozott. Aztán ismét büszkén fölemelte lehajtott fejét s rávágott lovagló vesszejével paripájára. Elvágtatott. A lovászlegény alig birt nyomában ha’adni. Varga Imre is útnak indult megint, lassan ban­dukolva, el-elgondolkozva. Nehéz volt a szive. Az a másik találkozás jutott az eszébe négy év előtt. Ak­kor is itt jöttek össze az erdőben, de mennyire más volt az a találkozás! Varázsfénye mintha átvilágitna még most is- annyi időn át. Mintha mindaz, amit itt lát maga kö­röl, lomb, pázsit, napsugár, visszalüktöződnék valahol a távolban, de sokkal ragyogóbban. A meseország az, a tündérek birodalma. De oda vissza nincs már ut. Az eltűnt a gyermekévekkel. Hát igazán eltűnt? — tűnődött magában az ifjú. Úgy rémlett neki, mintha gyermekkorának álmai egy pillanatra újólag megelevenednének. A vitézek, akik sárkányokkal viaskodnak, óriásokat győznek le, vár­falakat megmásznak s haza viszik mátkául a király­leányt. Hátha csak bátorság kell és erős akarat, hogy minden akadályon áttörjön az ember ? Ny ilvános számadás. A nagybányai dalegyesület által f. évi julius hó 11-én rendezett dal- és zenehang­versenyen befolyt személy és családjegyekböl 209 ko­rona 2'i fillér. F'elülfizetésekböl 17 korona, összes be­vétel volt 226 korona 20 fillér. Felülfizettek B. Rácz Anna F20 Révész János 2 korona, Ivunay Ede F60, ifj. M. Gyirászin János 1.20, Hitter Vilmos, Szűcs Ká­roly (kereskedő) Sztupár Károly, Szapanyos Jenő 1 — 1 koronát. Dr. Winkler Jenő, N. N. ifj. Köhler János, N. N. Cyüngyösi Gyula, S«ász József, Steinfeld Béla, Benedek Ferencz 60 — 80 fillért és Jancsovits József 60 fillért. Fogadják a felülfizetők és a résztvett nagy kö­zönség a nemes czél érdekében az egyesület hálás köszönetét. Nagybányán, 1903. julius 14. Beregszászy Kálmán d. e. pénztáros. Népköltési adatgyűjtés Szatmármegvében. Szat­mármegye népköltése még nincs kiaknázva, bár itt a magyar fajnak legtisztább és legjellegzetesebb típusa lakik. Sem torz, sem rikító szokások nem éktelenitik a ncpéletet nálunk, a mi népünk intelligens és mégis egyszerű; természetes észjárású, őszinte jellemű, nemes vérmérsékletű. S meg van a maga megye-jelleme, ami a szatmári nevet országszerte a tüzes, erős, igaz magyar elem nevévé emelte. Örömmel és lelkesedés­sel vállalkoztam arra, hogy a Kisfaludy Társaság szá­mára népköltési adatokat gyűjtsék a nyáron, szülő­földemen, a Tiszaháton és az egész megyében. De egy ilyen gyűjtemény annál értékesebb, minél több em­ber munkájából állott elő. És én a Kisfaludi Társa­ság ajánló leveleinek szavaival, tisztelettel felkérem »mindazokat, kik a népköltési gytijfésnek irodalmi és nemzeti szempontból oly fontos ügye iránt érdeklőd­nek, hogy e munkásságban támogatni szíveskedjenek.« A népköltési gyűjtés abban áll, hogy Írásba tesszük mindazt, ami a nép élőszó irodalmában él. A legna­gyobb részt a dalok, nóták képezik és azután a me­sék; az alkalmi vagy ünnepi szokások állandó szöve­gei; a gyermekjáték-versek és az elmondásra szánt költemények. De én nekem e mostani gyűjtéssel kü­lön czélom is van. Az, hogy föképen olyan adatokat keresek, amelyek a magyar nép humorát jellemzik. Tehát az összes tréfás szavak, elnevezések, gúnynevek személyekre, tárgyakra és fogalmakra; szójátékok és tréfás moudások ; találós mesék; Csípős, gúnyos, keserű és bohókás da'ok, szóval minden, amiben a jókedv, öt­letesség, élez, humor nyilatkozik, prózában és versben, mindez ide tartozik. És most hadd mondjam el, mi a kérésem: Bizonyosan vannak sokan, kiknek már is van efféle gyűjteményük és vannak még többen, akik nagyon érdeklődnek iránta s értenek a gyűjtéshez Szíveskedjenek meglevő adataikat nekem feldolgozásra átengedni és saját környékükön, falujokban körülte­kinteni, milyen ott a nép élete ez irányban? milyen daltermö vidék a vidékük ? (Mert nem messze is, Sza­bolcsban, vannak tájak hol már nem divat a dalolás,) És legyenek oly jóakaratuak, hogy tapasztalataikról levélben mielőbb értesítsenek engem. Szatmármegye egész közönségének szives jóakaratát kérem, hogy olyan gyűjteményt állíthassunk össze, mely méltó le­gyen Szatmár vármegye nagy nevéhez. Milota, 1903. julius hó. Móricz Zsigmond (u. p. Tiszabecs, nt. Sipos József lelkész ur leveleivel.) Elhaltak. 200. jul. 10. Pap Juliánná özv. Hraboczki Mihályné, gör. kath. 78 éves nagybányai bányásznö, aggkór, — 201. Jul. 11. Inájkut Mária özv. Dulovics Ferenczné, rám. kath. 79 éves, nyugb. kohó ács mes- terné, aggkór. — 202. Jul. 11. Terleczki Párászkéna, gör. kath. 9 éves, szolgáló, tüdögümő. A nöegyle tombolája. A városunkban időző ide­genek mulattatására a helybeli Nőegylet elhatározta, hogy f. hó 21-én d. u. 5 órakor a ligeti vendéglőben tombolát rendez, miként az minden nyaraló helyen szokásban van. A Nöegylet tombolatárgyakért a kö­zönséget megadóztatni kéregetés utján nem akarja; de ha valaki bármivel hozzájárul a tombolához, hálá­san megköszönjük s kérjük a tombolatárgyakat vagy az elnök vagy a titkár lakására, vagy pedig a ligeti munkaházba küldeni. Egy tombola-jegy 30 f. Az elnökség. Úgy állt ott fejét fölemelve s megsuhogtatva ke­zében a vándorbotot. Szeme végig futott az erdőn, a merre a lovagló tündér távozott. Vissza kell jönnie. Megvárhatná itt. De minek ? Az ö útja másfelé vezet. Az oczeán, a vadak szigetei, a rengeteg, a sivatag. Ott várják öt ismeretlen népek, kiknek az evangéliumot fogja prédikálni. Hirtelen befordult egy gyalogösvényre. Ismerte erre mindenfelé a járást. Sokat kószált itt mint gyer­mek, mikor még minden bokorból tündérek kandikál­tak ki. Most néma, csöndes volt az őszi erdő. Valahol egy nyúl ugrott föl a harasztból. Az is menekül sze­gény, mint ö. Kissé hallgatózott. A kocsiút felöl újra hallotta a lódobogást. A kevély kisasszony arra jön visszafelé. De találkozni már nem fognak. Ha Isten úgy akarja, többé soha sem. Szekeresek, kik a következő héten behozták a ládáját, újságolták Varga Imrének, hogy férjhez megy a kisasszony. A báró (hiszen tetszett tán látni a nyá­ron) megkérette. Azt beszélik a kastélybeli cselédek, hogy szent Mihály-nap előtt való vasárnap lesz a kéz­fogójuk. Hizlalják már a libákat is s a jobbágyságra ki van vetve, ki mennyi tojást hozzon. Biz’ úgy a’, báróné lesz a kisasszony ... De nene, mi baja a tisz­telendő urnák ? — Semmi, semmi, — szólt Varga Imre. Mi baja volna ?

Next

/
Thumbnails
Contents