Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-07-19 / 29. szám
Nagybánya, 1903. Julius 19. 29. szám. XXIX. évfolyam TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGIELEKTIK GvíCIISriDEiiT Előfizetési árak:: Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal Felsőbányai-utoza 20. sz. Pur es chomuv uogmuc, A hőmérő higanya árnyékban 29 fokon áll, sőt nem is áll, hanem emelkedik folytonosan feljebb. A közfürdőben 17 — 18 fok R. meleg a viz. A nappalok veröfényesek, az esthajnal tüzes, ragyogó, jelzi a másnapi derült időt. Szóval, Petőfi mondása szerint: »forró nyárközép van.« Ezeknek a végre-valahára elért rekkenó meleg napoknak kísérője a por a fő-utczákon. Ha pár lépést sétálunk s hazajövünk, észrevesz- szük csendes magányunkban, hogy igaza van a halotti beszéd Írójának, bizony »por és hamu vagyunk.« Poros a ruhánk, a kalapunk, czipönk, sőt kezünk, arczunk, ajkunk s talán még a zsebóránk is. Maradi emberek azt szokták erre mondani, hogy igy volt ez apáink idejében is és mindenbe belenyugosznak inkább, csak tenni ne kelljen semmit. Mi már a múltkoriban kimutattuk, hogy nem volt igy apáink idejében, mert mindössze valami 27 éve annak, hogy kavicsolják a főbb utczákat, azelőtt nem töltés, hanem kövezet vonult végig a városon. De másrészről az is igaz, hogyha minden úgy volna jól, amint régen volt, akkor a huszadik században is sátrakban és barlangokban laknánk, fügefalevéllel takaródznánk, nyers húst ennénk és kumiszt innánk. Haladni kell az idővel, mert aki nem halad, az elbukik. Nagybányán oly sok az eső, hogy az igazi kánikulai szárazság igen rövid ideig tart. Nem sok pénzt emésztene fel tehát az, ha a főbb utczákat rendszeresen locsoltatnák, Van erre a városnak két berendezett öntözőgépje, van négy lova, be lehetne úgy is osztani, hogy az öntözés semmibe se kerüljön, de ha a lovak talán egyébképpen vannak már lefoglalva, inkább pénzért kell fogadni fuvart, mintsem megtűrni a mai poros állapotot. Egy éven nem tesz ki 50 napot, amikor a főbb utczákat a szárazság miatt öntözni kell, kerüljön naponta 2 forintba ez a művelet, ioo forint még mindig oly csekély összeg, melyet érdemes kiadni 12 ezer ember egészségéért. Őszinte részvéttel vagyunk azok iránt, akik birkatürelemmel szívják be az állati hulladékok által megfertőzött poros levegőt, akik lenyelik a trágyát s belégzik az utczai trágyalevet és azt hiszik, hogy ez egészségükre válik. Rosszabb veszedelmesebb ez a rósz ivóvíznél, mert kiki oiyan vizet ihatik Bányán, amilyet akar, fél órai fáradság után a legpompásabb kristálytiszta for- rás-vizben lehet része, : őt aki akarja, teheti azt is, hogy sohasem iszik vizet, de az utczai port kénytelen mindenki megélvezni. Szegény, szegény, pótadómentes, 3 millió forintos város, neked még 100 forintod sem telik arra, hogy az ember- és állat-járványnak hatalmas gátat vess. Messze estél az ország szivétől, gyengén lüktetnek ereid! Hiszen édes uraim, felesleges minden ut- czában az öntözés, ott ahol évenként egy kocsi fordul meg s az utcza zeneszóval, üdvözlő beszédekkel fogadja: senki sem kíván ily áldozatot, de a forgalmas vonalakon, ahol száz meg száz állat praeparálja a levegőt, ott bizony elő a okkal az öntöző gépekkel! Ha egy marha elhal lépfenében, zajt ütnek, körül veszik, őriztetik az egész várost és ha száz ember meghal évenként ragályban, azért nem csap lármát senki. No hát mi nem fogunk nyugodni, mert miként a halotti beszéd szerint »terumteve eleve mi ísemucut, Adamut, és odutta vala neki paradisumut hazoá« minket is egy ilyen kies paradicsomba a felséges bányai hegykoszoru közepébe helyezett, s rajtunk áll, hogy a regényes völgyben indiai levegő ne legyen. | Papp István. | Felsőbányának egyik derék, népszerű, jeles papja hunyt el Papp István gör. kath. lelkész-esperes sze- méiyébeu. Azok közül való volt, a kik a papi hivatást helyesen fogják fel s a kor. szeretet hűséges szolgálatában találják életczéÍjukát. Papp István 1843-ban született, Ugocsa megyében Nagy-Gérczén, 1869-ben pappá szentelték s a nagybányai főgimnáziumba jött vallás-tanárnak és a román nyelv tanárának. Itt körülbelül 8 évet töltött s 1879-ben a püspök felsőbányái plébánossá nevezte ki, a hol tehát 24 esztendeig lelkészkedett általános szeretettől és tisztelettől körülvéve. A püspök őt az esperesi tisztségre is méltatta. Szentsztjki ülnök volt, városi képviselő, Szabó v. b. t. t. püspöknek egyik legkedvesebb és legbizalmasabb embere, a ki hazafiság szempontjából is érdemekkel bir ezen a vidéken. A- püspök őt jutalmul a nagybányai gör. kath. lelkészi állásra, tavaly első helyen jelölte. Ez az állás azonban még ma sem került döntés alá. Igen jó családapa halt el ő benne, ki nagy számú gyermekeiről okosan gondoskodott s kitünően nevelte őket. Szerény, jó modorú, jó indulatu ember igazi Jánosi szelíd lelkületű apostol volt, de azért kötelességeiben lelkismeretes, a pedánsságig szigorú. A télen több ízben vért köpött s az orvosok megállapítottak, hogy a tüdeje van megtámadva. Most nem betegeskedett ugyan, de gyenge volt s orvosi kezelés alatt állott. 15-én d. e. 10 óra tájban lett rosszul, azonnal gyógykezelés alá vették s ápolták is, azonban d. u. 2 óláig 3 Ízben érte a tüdőszélhüdés s igy 2 óra tájban a derék férfiú kiszenvedelt. A család a szomorú esetről a következő gyászlapot adta ki: »Alólirottak úgy a maguk, valamint a rokonság nevében is fájdalomtört szívvel tudatják a forrón szeretett férj, apa, nagyapa, testvér és rokonnak Papp István Felsőbánya és Nagybánya kerületek gör. kath. esperesének, szent széki ülnöknek, városi képviselőnek sth. folyó hó 15 én d. u. 2 órakor, életének 60-ik, boldog házasságának 34-ik és buzgó lelkészeiének 34-ik évében hirtelen történi gyászos elhunytát. Boldoguljak hült tetemei folyó hó 17-én d. u. 2 órakor fognak a gör. kath. szertartás szerint a gör. kath. templom melletti sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat pedig folyó hó 21-én fog a helybeli gör. kath. templomban az Egek Urának bemutattatni. Felsőbánya, 1903. évi julius hó 15-én. Béke hamvaira! Leményi Papp Emilia neje. Papp Gizella férj. Husovszky, Papp Lujza férj. Gál, Papp Anna férj. Klimkó, Papp Mária, Papp íren, Papp László gyermekei. Gál János, Husovszky Lajos, Klimkó Sándor vejei, Gál Lujza, Gál Lili unokák. Reményi Papp József após. Papp Sándor, Papp András, Papp Emilia férj. Búd, Papp Kornélia özv. Gózsáné, Papp Mária özv. Gózsáné, Papp Terézia testvérek.« Tegnap, 17-én d. u. volt a temetés a város és vidék általános: részvéte mellett. A végtisztességtételen Nagybányáról is sokan jelentek meg. Tizenkét pap végezte a temetést, köztük 3 római kath. s. lelkész, ott volt az ev. ref., ág. ev. lelkész is, a felsőbányái előkelő közönség, mindenek felett pedig a lelkész népe: a hívek, a kik lelkészüket olyan őszintén megsiratták. Brebán Ábrahám hidegkúti pap pontifikáit s 8 gör. kath. lelkész segédkezett neki. Sírja ott emelkedik immár a felsőbányái templom északi oldalán, a remek szép vidéken. A tevékeny férfiú pihenni tért, virraszszon álmai fölött a soha meg nem szűnő kegyelet ! Heti krónika. Azt hittük, már soha sem kerül a sor a városi fürdő szabaduszodájára s a szabadúszók örökre letűnnek a láthatárról. Julius közepe meghozta ezt az örömet is. A fülkék mind le vannak foglalva s a kis közös fürdő csak úgy hemzseg a sapkás, trikós alakoktól, van itt diák, tanár, szinész, pap, ügyvéd, bankár, kereskedő, iparos, festő, portás és ki tudja hány szak, a mely azonban a vízben mind egyformán öltözködik. Némelyek egész nap bent tartózkodnak a vízben s valóban, ha komolyan meggondoljuk, alig is cseleA „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE" tárczája. Varga Imre. — Irta: VÉRTESI ARNOLD. — Nyúlás nem nagy falu, de arra ugylátszik, mégis elég volt, hogy ha két élő lény nem akar találkozni, kikerülhesse egymást. Ha egy házban laktak volna, akkor is ki tudták volna kerülni egymást. Minden évben kijött nyáron a konziliárius ur családja s vakáczióra hazajött Varga Imre is. De a szegény harangozóné fia s a földesúri család oly távol álltak egymástól, mintha a világ két különböző sarkán éltek volna. Eleinte a konziliárius ur régi szokás szerint meg akarta hívni vasárnaponként ebédre a fiatal növendékpapot; de Bella fitymálva szólt: — Minek az, papa? Úgy hiszem, neki sem mulatság, ha nálunk kell ebédelnie. Nádudvary Domokos belátta, hogy csakugyan minek az ? Az egyházi rendet meg kell ugyan becsülni, mert nagy támasza a kormánynak és az állandóság princzipiumának ebben az eszeveszett ostromban, melyet szeleverdi liberálisok olyan nagy hűhóval folytatnak ellene; de az ilyen kispap tulajdonkép m g nem számit, még ez ki is léphet, s ha meggondolja az ember, hogy közönséges mesterembernek a fia, hát igazán nem való úri társaságba. A templomban néha látták. Ott ült hátul, mintha el akarna bújni, alázatosan lehajtva fejét s nagy buzgó- sággal imádságába merülve. — Szörnyű alamuszi szenteskedő lesz belőle, — jegyezte meg Nádudvary Domokos. Nem szerette, ezt a fajtát. Jobban tetszettek neki a gavallér papok. Teszem azt, az olyan, mint a veszprémi püspök. No, azon aztán meg is látszik, hogy nagyúri nemzettségböl való. Az olyan papokkal aztán tudja az ember, hányadán van. No még az ilyen csöndes öreg is megjárja, mint a nyulasi plébános, aki fur-farag egész nap s galambduczokat csinál meg egérfogókat. De az olyan bigotokról nem lehet tudni, mi lakozik bennök, azok néplázitók is lehetnek. Varga Imre is látta a büszke kisasszonyt, mikor a hintójukból kiszálltak szüleivel a templom előtt, vagy mikor kijövet felültek a hintóba. De csak úgy távolról látta, a nép közé elvegyülve. Olykor hallott is róla. Az öreg plébános elbeszélte, hogy alighanem lakodalom lesz a kastélyban nemsokára. Dózsa méltóságáéit gyakran járnak most át Kadarkáról s az a fiatal báró mindig velők van. De a báró egyedül is átlovagol néha. A jobbágyságnak meg már a télen ki volt adva a rendelet, hogy az asszonyok tollat foszszanak. Csak már legalább itt tartanák a lakodalmat, ne oda fent Budán, óhajtotta az öreg pap. Nem a stóla végett, noha az is ráférne ilyen szegény falusi plébánosra, hanem azért, hogy ö adhassa a házassági áldást Bella kisasszonyra, akit valamikor ö keresztelt meg. Istenem Uram, hogy múlik az idő ! Varga Imre azt hitte, hogy öt már ez a hir is hidegen hagyja s ime mégis érezte, hogy egyszerre hevesen megdobbant a szive s a vér arczába szökött. De a plébános, aki épen egy újfajta egérfogóval vesződött, nem ügyelt oda. Egészen a találmányával volt elfoglalva. — Te, fiam, ide nézz. Ez aztán már valami. Négy egeret lehet vele egyszerre megfogni. Kipusztitom pinczéböl, kamarából a czudar dögöket. Az utódom egyet sem fog itt találni az egész parókhián. Aztán megint visszatért a-Bella kisaszszony lakodalmára. — Csak már jobban szerettem volna, ha valami jóravaló törzsökös magyar úriember veszi el.1 Varga Imre nem felelt. Zajgó érzések hullámzottak benne. Olyanformán volt, mintha valami nagy vizen a habokkal küzdene. Es Akkor csodálatosképen eszébe jutott a földagadt patak, melyből kimentette a félig elalélt leányt. Oly világosan látta, mintha most történnék. A viz egyre dagad. Mindjárt elnyeli mindkettőjüket. S valami afféle pogány gondolata támadt, mely
