Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-06-14 / 24. szám
Nagybánya, 1903. Junius 14 XXIX. évfolyam —- 24. szám. TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE \ *• > zboXiEOí-tie: ziehst ízes: ivxiisrjDZEibT ü?> ft »» x Előfizetési árak: ■. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20(111. Sz«rkesztőség és kiadóhivatal Felsőbányai-utcza 2 Q bz. Városi közgyűlés: — 1903. junius 10-én. — Tizennyolcz tárgy voll, ma napirendre ki- lüzve s Virág Lajos az ő nyílt kérdéseivel (in- lerpelláczió) és indítványával megtoldotta még hárommal. így lett tehát 21. A gyűlésen negyvenen voltak jelen. Napirend előtt Virág Lajos az iránt szólalt föl és tett kérdést mi az oka, hogy az óriási költséggel átépített nagyszállodának a Kossuth- ulc/ában és a Tirnárközön még az ablakai mindig ócskák és fakók. Virág ezt régóta emlegeti, de . mind hiába, a polgármester most megígérte, hogy mielőbb rákerül a sor erre is. Mi pedig nagyon különösnek találjuk a helyzetet, ha már 7 ablakrámáért is közgyűlésen, nyílt kérdést kell intézni. Ugyancsak Virág Lajos interpellált a rendőrség ügyében, fel hozta mindazt, amit az utóbbi időben elpanaszoltunk e tárgyról, lapunk mull számának külön czikkét s erős vonásokkal rajzolta azt a kétséebeejtő helyzetei, melyben ma Nagybánya van e részben is, fejetlenség, parasztság, valóságos anarchia uralkodik itt ma, hogy művelt ember nem mehet végig az utczán. Napirenden a gyilkosságok, véres verekedések, a hatóság, a rend tekintélye, nem tartja vissza a rósz embereket, de nem is tarthatja a rákon czá 11 a n kódás töt, mért nincs kitől félni. Megesik, mint legutóbb is megtörtént, hogy a gyanútlanul haladó polgárt a főutczán, csaknem éppen a városháza kapuja előtt ütik le. Virág kérdésére, Gellért Endre válaszolt, kijelentette, hogy a rendőrség újjászervezésének kérdésével a városi tanács már régebb idő óla foglalkozik s mihelyt javaslatával készen lesz, azonna! a képviselő-testület tárgyalása alá bocsátja. Hát ez nagyon szép, de ezzel mi nem elégszünk meg. 9 éve hogy megkezdték a rendőrség újjászervezésének munkáját, mikor 1894. évben Kossuth halála miatt zendülés volt Nagybányán s azóta folyton tervezik, minket pedig egy szép napon itt, sorra elterveznek s mielőtt a javaslatot helyben hagynák, helyben hagynak egy pár képviselőt. Az állapotok annyira íarthatatlanok, hogy addig is intézk'dni kell, írig a szervezés meg lesz. Felsőbányán a rendőrségnél alig van 1 — 2 ember s mégis telik arra, hogy kettő állandóan az utczákon cirkáljon. Nagybányán 12 bői sem telik, pedig van még egy csomó lámpagyujtó, kocsis, kézhezadó, toronyőr stb. Minek annyi hivatalszolga, hiszen az aktákat nem nagyon kell a tisztviselők után hordozni. Es föltéve, de meg nem engedve, hogy a mai létszámból legalább 2 embert nem lehelne kirendelni• állandó őrszemnek, akkor megköveteljük, hogy idel<//pn,c&(jn kérje föl a város a cséndőrségel, tekintettel a tarthatatlan állapo- tokra, hogy naponként őrjáratokat tartson a városon. Meg vagyunk győződve, hogy ideiglenesen ez elintézhető, csak akarjunk valamit elintézni, de ha magunk nem akarjuk, akkor természetesen nem lesz belőle semmi. Különben a gyűlés lefolyása következő volt. 1. Tudomásul vetlek a pénztár vizsgálati jelentést, mely a pénztárt rendben találta. 2. Szatmárvármegye az 1902. évi árvapénztári számadást jóváhagyta. Tudomásul szolgál. 3. A közmunka-bizottság kijelölte ismét a nyaralók helyéi a ligetben, Km. Pap Sándor láblabiró azoóbob kifogásolta ezt s kijelentette, hogy semini czélra sem óhajt a liget területéből helyet engedni, csináljon a bizotlság újabb javaslatot. Többek felszólalása után elfogadták a Km. Pap Sándor javaslatát s mi is melegen pártoljuk és hozzájárulunk, mert a ligetet lakóhelyhjí tenni, egészségi szempontból sem helyes dolog, akkor más hova fogunk járni a szép természetet és jó levegőt fölkeresni. 4. Az esküdtszéki tagok összeírására Soltész Elemér, SzerenCsy József, Hudoba Gusztáv, Smit Sándor, dr. Harácsek Imre, Dobi i rvin, Virág Lajos, Galló Antal, Szervirth János. Csepey Ferencz, Beregszászy Samu, Bányai József küldettek ki. 5. A gyámpénztár megvizsgálására két tag helyeit a gyűlés 6 tagot küldött ki. 6 Beterjesztették a gyűlésen a vízvezeték használatáról és annak dijairól szóló szabályrendeletet, ezt azonban a képviselet csak a vízvezetéki bizottság véleményének beérkezte után fogja tárgyalni. 7. A téglavető bérbeadásra vonatkozó feltételeket azzal állapították meg, hogy a bérlő a téglát 24 s a cserepet 22 koronánál drágábban nem adhatja. 8 A felső-fernezelyi és zazari malmok eladására nézve névszerinti szavazást rendelt el a polgármester s az eredmény az volt, hogy egyhangúlag megszavazták az eladást. 9. Tűzoltó parancsnokká a közgyűlés egyhangúlag és nagy lelkesedéssel Ember Eleket választotta, ki a tűzoltó téren jártas, avatott szak-ember s a ki szives volt az állást elfogadni, a dolognak annyival inkább örvendünk, mert mi hetekkel ezelőtt már azt hangsúlyoztuk, hogy Ember Eleket kell megnyerni erre az állásra. 10. Lőw Jakab 200 koronát hagyományozott a városi kórházra. Köszönettel tudomásul vették. 11. A felső-ujfalusi legelő haszonbéri szerződéséi, jóváhagyták. 12. A Gyelnicze (miért nincs ennek magyar neve lek. erdőtanácsos ur ?) legelő haszonbéri szerződése szintén ilyen sorsban részesült. 13. A Szilas, Bán, Almásmező és Káposztásrét bérezi legelők bérbeadása iránt tartott árverést jóváhagyta a képviselet. 14 —17. Ezulán Bálint Imre, Nagy János, Szin- csán László, Klein Márton helybeli lakosokat vették föl a községi kötelékbe. Az első kettőt díjmentesen, Szinósánt 50, Kleint 100 koronáért. Mivel okolható meg az 50 és 100 korona? nem tudjuk. Ismét csak a rokonszenv szerint való Ítélet. Végre valahára az állami adó alapján kellene kulcsot csinálni erre nézve. 18. Slézinger Márton a már előbb megállapított, fölvételi dij befizetésére nézve idő haladékot kért, ezt nem adták meg ugyan, de ha Slézinger észbe kap és félévenként még vagy ‘2-szer folyamodik, akkor meg lesz az időhaladék, mert, elutasítják ugyan, de az idő szépen eltelik. Végül Virág Lajos azon indítványát vették tárgyalás alá, hogy ünnepelje meg a város Bákóczy Ferencz szabadságharczának 200 ik fordulóját. Az indítványt a képviselet, lelkes éljenek közt elfogadta s egy bizottságot küldött ki a rendezésre, mely bizottság következő tagokból áll : Neubauer Feren.cz. Szabó Adolf, Km. Pap Sándor, Madán Ferencz, Vida Aladár, Szűcs Károly, Doroghy Ignácz, Stoll Gábor, Oblatek Béla, Torday Imre, Almer Lajos, Szerencsy József, Szőke Béla, Harácsek Vilmos, Jeney Géza, Frits Sámuel, Virág Lajos, Fábián Lajos, Bertalan Miklós, ifj. Neubauer Ferencz, Kupás Mihály. A bizottság jun. 15-ig köteles tervezetét beterjeszteni. A femezelyi kohónál előforduló ólom hiányokról. — Irta: György Gusztáv. — Szembetűnő azon pár numerus, amely az »Adatok a m. kir. kincstári bányászat és azzal rokon ágazatok« müvének fémkohászati részében az üzemi fém- fogyatékoknál főképen az ólomra nézve fel van tüntetve. A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tárcája. fi'i ■» ■PL-"'''• >■ '*-■■■ * - ■' ' ' —■L.m.V LT ,7-7.0 7; ,~mi A becsületes asszony. — irta : Révai Károly. — — Én becsületes asszony vagyok ! Ez volt a szavajárása Horvay Sándornénak, ki ezt naponta legalább is tízszer elmondta otthon, de ! ha kiment, hazulról s összetalálkozott jó és rossz is- j merősokke], akkor bátran még ugyanannyit hozzá le- j bet venni. Elmondta hússzor is! Nem is vette ő ok nélkül ajakára a fentebbi aranymondást; mert tényleg sem lány korában, sem a mióta Horvay Sándor alisj án urat boldogítja, róla egy rossz szó nem esett, hozzá a gyanúnak árnyéka sem férhetett. Pedig Kerecsényi Pali a bus özvegy megyei főszámvevő, eleget szimatolt a szép menyecske nyomában ; hátha valamit ki lehetne sülni felőle. Ha már a többi asszonyról mesél a világ, miért ne meséljen erről is. Mikor ez az asszony a legkülönb mindegyik között. Mint Kondor László főszolgabíró egyetlen leánya, végigtánczolta. ugyan a megyebálokat, udvarolt is neki n megye fiatalsága, de kifogástalan magaviseleté, kedvessége, pikáns szépsége általánosan kedveltté telték Kondor Ilonkát s a keze és szive utáni versenyben Horvay Sándor ur lett a győztes. Pedig hál az alispán ur már túl volt azon a ko- xon, amikor valakiről ábrándozni is lehelne. Negyven és ötven közt ingadoztak évei. daczára hogy mint jól konzervált, ember, alig nézett ki harminc/, s egy néhánynak. Hja de hát Ilonka okos leány volt s apja a főbíró ur még okos ibb. Aki alispánné lehet, az nem lesz aljegyzöné, de még szolgabiróné sem. Aki a kétszer - kel tővel tisztában van, az másként, nem is cse- lekedhetik. Mint húsz éves fiatal s szép leány, az alispánnak adott elsőbbséget, az aljegyzőknek meg holmi gyakornokoknak pedig azt mondta: — Volt szerencsém ! Ez a dolog ezelőtt öt esztendővel történt. Azóta szokta meg a szép alispánné uton-utfélen mondogatni — én becsületes asszony vagyok! Mert tanú reá az egész vármegye, hogy leánykorában sohse hallották tőle azt, hogy én becsületes lány vagyok! De hogy mégis szójárásának eredetét, alapját kutassuk, meg kell vallanunk, hogy az nem volt amolyan légből kapott mondás. Majdnem azt. mondhatnék, hogy jogosan használta. A kis megyeszékhely szép és kevésbé szép asszonyai meglehetős könnyüvérüek voltak. Annyi kaland járt szájról-Szájra, hogy kitelt, volna azokból egy hat kötetes regény. A főispánné, a főjegyzőné, a főis- páni titkárné, a megye pénztámokné, az Írnokok nejei sót még a János hajdú gömbölyű élet párja is kimondhatatlan sok kalandon mentek keresztül, már ameny- nyiben hitelt lehet adni Llorvay Sándornénak. Pedig egy csinos és becsületes asszonynak — mint a milyen ő is volt — vakon lehet hinni. Ez volt tehát a legfőbb indoka a szép alispán- nénak, hogy mindig és mindenült becsületességét hirdesse. Büszke is volt az alispán ur. Ő maga is átvette kedves neje arany mondását s bizony gyakran lehetett tőle hallani ilyenféle megjegyzést:- Hja a feleségem, az egészen más. Az egy nagyon becsületes asszouy. Utóvégre is a becsületességet, oly sűrűn emlegették, hogy egészen mindennapi lett ; a városban már nem is hívták más néven az alispánnét csak úgy: »a becsületes asszony«. Sőt a vidékre is elkerült. A föld- birtokosn k, a jegyzőnék maguk közt már csak igy nevezték. — Láttad a becsületes asszonyt? Hogyan van öltözve a becsületes asszony? Mikor megy fürdőre a becsületes asszony? Ilyes kérdések napirenden voltak. Az arany ifjúságot természetesen bosszantotta Horvay Sándorné becsületessége! Hogy még ilyen is akad a mai világban Erdélyben. A fiatalság ellenállhatlannak képzelte magát, kinek egy szavára, egy sóhajtására a nők bájos serege megindul s kitárt karokkal kiván áldozni a szerelem isteni oltárán. Különösen Darvas Aladár az első aljegyző volt Horvayné becsületességén megbotránkozva. — Hiszen tudjátok — mondogatta Aladár pajtásainak — én már csak értem az asszonyokkal való bánásmódot, minden fegyvert harezba szoktam vinni; a rohamok keresztülvitelében meg éppen példányképül szolgálhatnék a legvitézebb katonatisztnek is. És mégis mondhatom nektek, hogy két évi ostrom után még nem haladtam tovább, mint hogy a tavaszi majálison megcsókoltam hófehér nyakát, illetőleg csak megakartam csókolni, mert a mint az erdő sűrű lombja eltakart bennünket s én lihegő ajkaimmal majd-majd nyakának bársonyát érintém, hideg lenézéssel fordult
