Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-06-14 / 24. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 24. szám. így a fernezelyi kohónál az 1899. évben 3657 q, az 1900. évben 2426 q. 1901. évben 2874 q vagyis összesen a 3 év alatt 8957 q ólomhiány lett ott kimutatva, ahol ezen 3 év alatt, ólom és mázagban a termelés összesen 10735 q-t, tehát a termelés a hiánynak nem is kétszeresét tette ki, mig a selmeczi kohónál az 1899., 1900. és 1901. években termelt 30249 q ólom és mázag mellett csak 6180 q ólomhiány, tehát alig 75-de állott elő. így a szabályszerű fémfogyatékok levonásán kivül Fernezelyen minden kitermelt ólomra átlag 53 5'70, mig Selmeczen 20-4'■/„ ólom- hiány jutott. Miután ezen ólomhiány különösen a fernezelyi kohónál a központi száhópor-csatornarendszer daczára, ugyszólva évről-évre állandóan felmerül s már mintegy állandósítva látszik lenni, azon kétséget támaszthatja a szemlélőben, hogy vájjon mily körülmény működik itt közre, amely ezen ólomhiányt, előidézte, avagy növelheti. ügy a selmeczi, mint a fernezelyi feldolgozási rendszer egy és ugyanaz; a pest-szerkezetnél csakis a tovalapátoló, mint az üzőhődökben van némi különbség, amennyiben Fernezelyen a 3 drb tovalapátoló pest közül kettő kisebb és két elkülönített félből áll, mig a 4 drb űzőhőd közül háromnak a dolgozó felülete valamivel kisebb. Valószínű, hogy ezen pestkülönbség is már valami kis befolyással lehet az ólomhiányok előidézésére, de kizártnak tekinthető, hogy e réven állhatna elő legalább is észrevehető különbség. A hányóra dobott salak ólomtartalma mondhatnám még Fernezelyen, kisebb, mint azt az elemzések s a napi próbák mutatják, igy tehát Selmeczhez viszonyítva a salakba átment ólom a hiány előidézésében itt számottevő tényezőként nem szerepelhet. Továbbá úgy a beváltmányok próbálása, mint kiegyenlítése mindkét kerületben egy kaptafa szerint végeztetik, tehát már ezen körülmény, mint máskülönben hogy maga a beváltmányok összetételében sincs lényeges különbség, kizártnak tekinthető, hogy a hiányok előidézésére ezek itt befolyással volnának. Részemről legnagyobb valószínűséggel azon körülménynek tulajdonítom Fernezelyen a nagy ólomhiányoknak létrejöttét, hogy Fernezelyen a feldolgozás alá kerülő elegy ólomban dusabb, mint Selmeczen. Nézzük csak egy kissé, mennyiben felelne meg ezen állítás. Amint tudjuk, az ólom már 334° C-nál olvad meg s az ennél nagyobb hőben gőzállapotba megy át. Ezen gőzállapotu ólom a hőmérsék csökkenésével természetesen sűrűsödik annyira, mig ismét fémalakban megszilárdul. Figyeljük csak meg elsőbben a selmeczi kohónál, hogy az ottani pestekben, mint az ezekhez csatolt szállóporcsatorna-rendszerekben uralkodó hőmérsék és körülmény olyan-e, hogy az esetleg gőzállapotba került ólom ismét teljes mennyiségében condenzálható ? A tovalapátoló pestekben a feldolgozás alá kerülő elegy ólommennyisége akkor van az elillósitás- nak főleg kitéve, amikor még nem lépett más elem vagy vegyülettel szorosabb érintkezésbe, amikor még nem oxidálódott, illetőleg nem salakult el. Itt ezen periódusban a hőfok 700'1 C-ig felmehet, tehát az ólom olvadási pontján jóval felül. S miután a szükségelt czél szerint az anyag ezen hőfoknak több órán át van kitéve, az ólomnak egy része itt, mely az elegy ólomtartalmához mérten több-kevesebb, természetesen gőzállapotba kerül, amely az uralkodó légáram irányával a csatornákba kerül. A csatornákba lépésnél a hőfok mintegy 250° C. tehát az olvadási ponton ugyan alól van, de az ólomgőzöknek az uralkodó légáram folytán ideje itt alig van a condenzálásra, úgy hogy az itt nyert szállőporban csak 6 8—9 2'yn ólom találtatott, vagyis körülbelül annyi, í mint a mennyi az eredeti elegyben volt. (2) 1903. május 14. ___________________ _ To vább is a csatornában mig a hó 100o C-on felül áll, csak lassan történik e condenzaczió : 12 9—- 13-8—18‘9—20'6o/o. A 100o C-on alóli hőfoknál már 48’Oo|o, mig a kémény alatt vagyis a szállóporok képződési helyétől mintegy 420 méter távolságra, ahol a hőmérsék 60o C. 49’8°|0 ólom található az ott leülepedett. szállóporban. Ezen adatokból kivehető, hogy az egyszer gőzállapotba került ólom a csatornarendszerekben uralkodó körülmények hatása alatt bizony nagyon lassan és nehezen s különösen csak a 100« C-on alóli hőben kezd erősebben condenzálódni. Hogy a hőcsökkenés ily befolyással legyen, azt az olvasztókhoz kapcsolt szállőporcsatornákban található szállóporok ólomtartalmai is igazolják. Az olvasztókhoz közvetlen kapcsolt csatornában a hőfok 31—40o C., tehát jóval alacsonyabb mint a csatorna végén a nagy kémény alatt, ahol 60o C. s ennek megfelelőieg itt a condenzatió ólomban már észrevehetőig előnyösebb is, amennyiben a szállóporban 65 8—64-3—61'3ou ólom találtatott. Érdekes, hogy már ott, ahol ezen csatornának hőfoka egy más üzemhelytől jövő forróbb füst által mintegy 1006 C-ra emeltetik, leszáll az ólomtartalom is 48"|n-ra, vagyis mondhatjuk, hogy az ólomconden- záczió a csatornákban egyenes arányban áll a hőfok kisebbedésével. S valószínű, hogy ha a selmeczi csatornarendszernél sikerülne vagy a csatorna meghosszabbítása, vagy esetleg kiszélesítése által a füstnek hőfokát a szabadba való lépés előtt 26—30o C-ra leszorítani, akkor bizanyára a 20'4°|(, kimutatott ólomhiány eliminálható volna azon körülményre való tekintettel is, hogy a csatorna végén, tehát a füstnek a szabadba való lépése előtt, jelenben még elég sók szállópor s e mellett elég magas ólomtartalom található. Tehát távolról s'em mondható, hogy a selmeczi csatornarendszer a pestekben gőzzé vált ólmot teljes mennyiségében képes volna visszatartani. Nézzük csak most a fernezelyi szállópor-csatorna rendszert, vájjon megfelelhet-e ez egyáltalában czél- jának vagy legalább is képes-e azon eredményeket, adni, a melyet a selmeczi csatorna rendszer biztosíthat ? A mint már említve volt Fernezelyen. a feldolgozási rendszer teljesen ugyanaz, mint Selmeczen, vagyis az ólom elillósitására nézve az egyes munkahelyeknél úgyszólván ugyanazon hőmérsék fentarlása szükségeltetik, mint akár a selmeczi kohónál. Miután pedig Fernezelyen a feldolgozás alá kerülő elegy ólomban dusabb — Selmeczen az 1901. évben az összes feldolgozott bánya-, kohó- és pótanyagok ólomtartalma a szabályszerű fém fogyaték levonása után 15'3°/o volt, mig ugyanezen évben Fernezelyen ez 17-2°/0-ot tett ki, igy nagyon is természetes, hogy akár a tovalapátoló, akár az olvasztóból kikerülő, illetőleg az innen szállópor-csatornába átlépő füst mindenkor dusabb kell hogy legyen ólomban, mint Selmeczen. S nagyon természetednek találom, hogyha mi legalább is ugyanazon eredményekre kívánunk itt, Fernezelyen reflektálni, melyet Selmeczen elérnek, akkor itt nekünk vagy hosszabb, vagy hidegebb, de leg; lább is olyan kiterjedetfségü füstcsatornával kellene rendelkeznünk, illetőleg beállítanunk, mint Selmeczen van. Nézzük csak az »Adatok« stb. műben mit találunk ennek ellenében. A selmeczi kohónál a szállópor-csatorna rendszer 2182 m. hosszú, 5570 m3 ürtartalmu s 12,007 m- súrlódási felülettel, mig a fernezelyi kohónál lévő: 1007 m. hosszú, 3995 m: ürtartalmu és 9514 m2 súrlódási felülettel bir. Tehát a fernezelyi csatorna rendszer 1175 méterrel vagyis felényivel rövidebb, 1575 m3 űrtartalom és 2493 m2 súrlódási felüleltel kisebb mint a selmeczi kohónál lévő. Hogy e réven az eredménynek rosszabbszembe vélem s a szemembe vágta: én bee.űletes asszony vagyok. Oh — fejezé be Aladár a pikánsnak Ígérkezett elbeszélést —- gyűlölöm a becsületes asz- szonyokat. — Az igazat megvallva — vette föl a fonalai Kováfs Zoltán a második aljegyző — én is megpróbálkoztam már a szép Ilonkánál; de mondhatom nektek, örültem, hogy ép bőrrel menekültem meg. Angyali kis kezét majdnem ismerettségbe hozta arczom- mai s a végén »becsületességét« nekem is szemembe vágta. Pedig hát tudjátok, én nem is 'olyas valamit cselekedtem mint Aladár; minden bűnöm abból állott, hogy a múlt télen fölcsatoltam korcsolyáját a jég pályán s talán kissé melegebben szorítottam tenyerembe a kis lábacskáit. , Kerecsényi Pali bus mélázással ingatta szürkülő fejét s önmagában halkan mormolta : —- Bizony becsületes asszony 1 Szó nélkül, szelíd mosolygó arczczal hallgatta a fiatal járásorvos, Dr. Szentgály Pista a pajtások panaszkodásait. Néha-néha gyönge nőies pir futotta be szelíd halvány arczát, majd ismét ideges rángatőd- zással tépte kis szőke bajuszkáját, mely szabályos ajkai fölött, csak mint egy lehellet ringott. Hideg, szenvedélytelen embernek ismerte őt mindenki ; tudták felőle, hogy soha még szerelmes nem volt. A lányos házaknál kivetett hálókból óvatosan kimenekült mindig. Sőt még kalandot sem tudtak róla ezideig kisütni. Egyedül csak orvosi föladatának élt. Ifo- szantották is eleget. Kovács Zoltán ráfogta, hogy fogadalmat tett a barátoknál, sőt egyszer gyónni is látta. Szántói Ferkó, a főpénztárnok becsületszavára állította, hogy egyszer, midőn a kávéházi kasszírnő a Pista vállára könyökölt tévedésből, úgy elpirult a fiatal doktor s oly zavarba jött, hogy az egész kávéház hangos kaczajra fakadt. Ilyen ember volt a fiatal járásorvos ur. Azért okozott aztán általános föltünést, midőn egyszer Ko- váts Zoltánnak — ki ismét a szép alispánná becsületessége ellen fakadt ki — nyugodt szenvedélytelen hangon azt mondta: — Komisz a gondolkodásod Zoltán. Lett erre nagy riadalom. Az arany ifjúság egyszerre talpra ugrott. Kovács Zoltán azt hitte álmodik. Csodálkozó arczczal fordult a doktorhoz s kérdezé : — Ismételd csak még egyszer Pista előbbi mondásodat. A doktor meg se mozdult helyéből, nyugodtan emelte föl fejét s szép szelíd kék szemével egy pillantást vetve Zoltánra, hidegen felelte: — Komisz a gondolkodásod Zoltán. E pillanatban Kovács Zoltán fölemelte kezét s teljes erővel arczul ütötte a doktort. Az elszörnvedés moraja hangzott! minden oldalról. Kerecsényi Pali és Szántói Ferkó a doktor mellé ugrottak; de Szentgály Pista az insultust nem viszonozta; bíborvöröst arczczal kelt föl, megnevezte segédeiül Kerecsényit és Szántóit s aztán velők együtt gyorsan eltávozott. Párbaj! Óh szerencsétlen mániája te a mai társadalomnak ! Befurakodni a legjobb barátok közé, piszlolyeső elé állítod az ártatlant s néha kegyetlen kiszámítással épen azt teríted a porba, ki meg nem érdemli. nak, vagyis'az ólomhiánynak Fernezelyen nagyobbnak kell lennie s nagyobb is a selmeczinél, az ezen fennebbi adatokból is önként, érthető s bővebb magyarázatra nem szorul. Hiszen Fernezelyen a csatornákban az ólomnak condenzácziója alig megy végbe, ez ugyszólva a kémény előtt, már közel a szabadba való kilépésnél kezdődhetik. Erre mutat a csatornákban található, aránylag csekély szállópor s ennek aránylag kis ólom- tartalma. S miután Fernezelyen az évi beváltás s igy a feldolgozás is, bár mérsékelten, de folytonosan emelkedik, el lehetünk még készülve, hogy ennek megfelelőiem a mostani viszonyokat véve fel,, az ólomhiány nem hogy csökkeni, de feltétlen növekedni fog. Hogy ennek elejét kell venni s ezt évről-évre elodázni már nemzet-gazdasági szempontból sem szabad, de másrészt azt a kohó létalapja, mint a kémény körül elterülő növényzet fentartása s végül a kohászat mai állása is megköveteli — magyarázgatnom feleslegesnek találom. Hiszen a mellett, hogy kárt csinál a kéményen kivonuló ólom a környezetben, a kohónak évente — leszámítva az elragadt más értékes fémek értékét is — mintegy 70—100,000 korona veszteséget okoz ólomhiányban. Fernezelyen a feilépő ólomhiányok csökkentésére nézve tehát első sorban kívánatos volna, hogy a már sajnos, meglévő füst-csatorna rendszer vagy megna- gyobbittassék vagy pedig, a mi különösen költségkímélés szempontjából előnyösebb is volna — a mostani berendezés fentartása mellett más, a gyakorlatban bevált füst-lecsapó készülékkel vagy berendezéssel fel szereltessék. Az e réven felmerülő költség, azt hiszem, busásan megtérülne a visszatartott fémek értékéből, de meg elejét vehetnék azon panaszoknak is, a melyek e miatt már kártérítéssel fenyegetik a kohót. A füst-vezető csatornánk kiegészítése mellett másrészt igyekeznünk kellene, hogy a mostani feldolgozási műfolyamat tálán egyes részeit beható kísérletek alapján olyatén módosítsuk, hogy lehetőleg mentül kevesebb ólmot jutassunk a füst-vezető csatornába s igy többé-kevésbbé a szabadba, mi ha sikerülhet, ugyancsak lényegesen hozzájárulna az ólomhiányok apasztásához. Ezen czél elérése, gondolom lesz az a része a kohászatnak, a melyen mozognunk, haladnunk kell s lehetne a nélkül is, hogy a mostani feldolgozási rendszert nagyon megbolygatnunk kellene. Heti krónika. A héten nem krónikát, hanem »rém-regényt« kellene Írni, olyan szörnyű dolgokat értünk meg. Volt verekedés az utczán, a szobában egyaránt, amelynek hire azonban kiment mégis a városból, másfelé is. Sőt volt ismét öngyilkosság, egy ifjú, bizonyosan önfeledt, sötét pillanatában elvágta élete fonalát, mondják, hogy nem is volt rá semmi oka. Meglehet, de annál szomorúbb ha megtette, mert ez az idők jele. Olcsó ma az emberélet ! Mindent fölülmúl azonban szörnyűségben Belgrád, a forrongó Szerbia. Ott úgy játszanak a tőrrel és puskagolyóval, mint mikor pl. mi kimegyünk tenni- szezni. Egy királyt vagy egy miniszterelnököt semmivel sem becsülnek többre, mint egy hízott szerb sertést, melyet alkalmatos időben le kell szúrni. Tegnap hozták a pesti lapok a hajmeresztő király-tragédiának hírét s persze most csak erről folyik a beszéd, puskaporos a levegő s a mozgósítás minden valószinüség szerint küszöbön áll. Egy rapszodikus gondolkodású ur igy kiáltott fel: — Szégyellem, hogy ember vagyok, állat szeretnék lenni, kutya, mert abban is több nemes érzés van, mint azokban a bizonyos belgrádi emberekben. Az uj király, véres hullákon át, vérben gázol, Tehát párbaj életre-halálra! A sértés nagy volt, az elégtételnek is olyannak kell lenni. Szentgály Pista lakására sietett; megbízta segédeit, hogy járjanak el ügyében. Élet vagy halál ! Kibékülésről szó sincs. Egyiküknek a porondon kell maradnia. Aztán midőn magára maradt, nyugodtan ült le dolgozó asztalához. Egy súlyos betegje is volt a városban, annak részére megírta a további utasításokat: majd később illatos levélpapírt vett elő s levelet irt, egy arczképet is mellékelt hozzá. Lepecsételte, fölczi- mezte s inasának adta azon utasítással, hogy másnap reggel kézbesítse a czimzettnek. Senkinek se másnak, egyedül annak kezébe. Nyugodtan megvacsorázott, még bort is ivott, pedig egyáltalában nem volt borivó. Este kilencz óra tájban beállított Kerecsényi Pali és Szántói Ferkó s tudatták vele, hogy minden rendben van. Másnap reggel lesz a párbaj a bükkös erdőben ; háromszori golyóváltás 25 lépésről 5—5 avanszszal ; vértelen lefolyás esetén folytatás karddal. — Köszönöm nektek! — mondta a doktor, — s most hagyjatok pihenni! A segédek eltávoztak. Kerecsény Pali egy szót sem értett az egészből, pedig jelen volt az összetűzésnél. Kiért? miért történik mindez? Igaz, hogy a »becsületes asszony«-ról folyt a szó, de hát érette csak nem áll ki a doktor? Mi köze is lenne hozzá? Az alispán ur is megtudta a készülő párbajt; de azt már nem tudta, hogy az ő Ilonkája is szerepel abban. Ki is mondta volna meg neki ? Az effélét a férj tudja meg utoljára s akkor sem a tiszta valóságot ?
