Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-01 / 22. szám
(2) 1902. junius 1. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 22. szám. Istenítélet Martinik szigetén 1900. május 8-án. Hideg borzongás futkosott végig rajtam, midőn át meg át olvastam a »Nagybánya és Vidéke* előző számának érdekes tárczáját a Vezuvról; de hiába, olyan az emberi természet, a vészt, vihart, égibábo- rut remegve szemléli s önkénytelenül eszébe jut: be fölséges tünemény, aztán közel sem oly veszedelmes, mint azok, melyeket a tűzhányók idéznek elő évenként itt is, ott is a föld különböző vidékein, talán még nálunk is. Mert hát örökös bizonytalanságban élünk ugyan mindenütt a föld hátán s nem csak a tengerész útja bizonytalan, de a mienk is, szárazföldi patkányoké, tűz, viz, ragály, véletlen baleset, villámsujtás, soha sem tudjuk, hol és mikor ér utói bennünket; de a földrengés és tüzhányóhegy pusztítása mindezek fölött áll rettentőségében és rombolásában, ha valahol kitör, mint ez idén már annyiszor s oly sok helyen jelentkezett irtóztatos rombolásaival. Aztán minden veszélyből úgy a hogy csak lehet menekülni, de a földrengésből, tűzhányó torkából nincs menekülés, a kiket ott ér ez a sodomai veszedelem, azok számára ütött a végóra, mert pár perez alatt vége mindennek, a romok, vagy a kitóduló mérges gőzök, gázok, a tűz és köeső, a lávafolyó, (tüzeskása) a forró hamu, ösz- szetör, megfojt, eléget, elpusztít mindent, a mit maga körül talál, ember, állat, város, erdőség, mezőség, pár pillánat alatt oda van mindenestül, csak rom halmaz, pusztaság tengerei mutatják a jövő nemzedéknek hol állott Sodorna, Pompeji, Karakasz, Semacha, Martinik virágzó városok. Hogy mi okozza a földrengést, mi támasztja a tűzhányót, a fölött egyre vitáznak a tudósok, de a helyes okot még nem tudták megállapítani. Egyik tábor azt vitatja, a földben levő tűz, a másik azt mondja, nagy üregek, barlangok vannak a föld mélyében, ezek bedülnek s a lezuhanó kőtömeg (pár millió mázsa) okoz oly nagy rázkódást maga körül; a harmadik tudós sereg azt mondja: egyiköknek sincs igaza, mert a föld, ez a nagy sárgombócz lassan szárad, aszik, húzódik össze, mint a töpörödő alma, szilva, s ilyenkor nagy ránezok, tiiremlések támadnak, i't o't feszülnek a rétegek, sziklák iszonyúan s egyszer csak megvetődik, meghasad a föld. mint a száradó bútor, nagyot pattan, meghasad, mint a Balaton jege nagy hidegben, mikor a rianás támad rajta, s ez a pattanás, azaz hogy itt durranás, rázkódás, ez a földrengés; s a sziklák repedése, rombolása lesz a földrengés iszonytató pusztulása a repedés körül. Már most a 3 nézet közül melyik az igazi oka a földrengésnek, tüzhányásnak ? Úgy látszik mind a három, a maga helyén s a maga idején. Régi állítás és úgy látszik igaz állítás, hogy a föld olyan még most is, mint egy friss tojás, kemény a héja, alig-alig lehet törni, fúrni, (tudják azt jól a bányászok, meg az ártézi kútfúrók) de bellebb, mélyebben is olyan, mint a nyers tojás, csupa hig folyékony, tüzes, olvadt anyag mind, melyben kő, vas, arany, ezüst, platin. mész és minden-minden féle föld, anyag egy tüzes totyogó folyadékot kepez, mint a tojás belsejében látjuk kicsiben s érezzük is néha, mikor megrázzuk, ha t. i. záptojást rázogatunk. Csakhogy a tojás héja alig egy miliméter vastag, a föld tojáshéja sem lehet vastagabb mint 70—100 kim., mit ha viszonyítunk a föld nagyságához, sugarához, 100: 6150; 1 : 61. Biz ez is csak vékony kis tojáshéj, a melyen mi gondatlan, elbizakodott emberkék élünk, feszelgünk annyira, mintha ez a kis tojáshéj a világ legbiztosabb alkotása, épülete volna. De hát igaz lehet ez? kérdé valamelyik tamás- kodó felebarátunk, vagy csak Verne-i szép mese? Hát biz ez akár hisszük, akár megmosolyogjuk rideg valóság akár hogy forgatjuk, vizsgáljuk a dolgot. Hát ugy-e vizet melegíteni, forralni csak melegnél, tűznél lehet, másképen nem. Hát már most mi melegíti, forralja folyvást azt a sok ezer és ezer meleg forrást, mely a föld mélyéből kibugyog folyton-folyvást a föld minden országában? Budapesten 10—15 forró viz ömlik ki ősidők óta a Gellért hegy körül, több mint egy millió akó forró viz 24 óránként szakadatlanul, változatlanul, 40—60c. forróságu viz. Mitől lesz ez oly meleg oda lenn, talán magától ? Hát a pöstyé- ni, topuskói, váradi, mehádiai forró vizeket mi forralja folyton, ha nincs tűz oda lenn ? S a külföldi, izlandi, ázsiai, afrikai, amerikai sok ezer meleg forrás hogy támad s hogy képes dönteni a sok forró vizet folyton-folyvást, szakadatlanul. S milyen jó meleg vizek ! Pld.: a Siklósi forrás 30c, budai cs.-fürdő 50—60c, mehádiai 30—60c, margitszigeti, nagyváradi 43c, városligeti art. (bpst) 73c, (970 m. mély, 10 évig fúrták) karlsbadi 70—75c, haman-maszkati (Algirb.) 95c, uri- nói-japánb. 100c, izlandi gaizer 110—115c meleg folyton. Ha a vizet 100 fokon, vagy e fölött melegítjük, kezd gőzzé válni egy része, később mind azzá lesz, ha nagy a melegség. Ha pár akó viz gőzzé lesz, ez a kis gőz milyen feszelgést, nyomást, erőt, rombolást bir megcsinálni, látjuk a vonatnál, hogy röpíti azt a 10—20 nehéz kocsit, hogy veti szét azt az aczél kazánt, ha kedvére nem szabadulhat, de szabadulnia kell a nagy melegség miatt. Hát ott lenn alattunk, mi történik abban a nagy kazánban, a föld bel-sejében, mikor pár ezer. vagy százezer akó viz gőzzé válik? Hogy feszeleg, hogy lökdösődik ez le, föl, jobbra-bulra : utat! helyet! mert baj lesz! S hogy rohan ki az első repedésen, nyíláson, melyet talál s hogy rázza az egész vidékei a merre rohanhat szerte szét, vagy hogyan veti szét maga körül a földrétegeket, ha már nagyon melege van, ha már több kettőnél . . . íme nyájas olvasó, a földrengés, ime a földrengés pusztításai, melyeket érezünk, melyekről olvasunk a lapokban, gyakran, hogy itt rombolt, ott pusztított várost, vidéket, egész vármegyét. De még nagyobb a veszedelem, még nagyobb a rombolás, istenítélet, ha a gőznek, gáznak nyomában rohan ki a tojás higrésze is — a láva, a tüzes folyadék, mely aztán a merre vonul, mint a Lápos, mint a Szamos oly szélességben, eléget, elolvaszt mindent a mit talál, mert hisz 2 ezer f. cels. meleg, ez pedig már az aranynak is elég, hogy folyjon mint a méz. Pedig ez sem költői ömlengés, ez is rideg való, mert a föld minden országában van egy-egy ilyen nyílás, repedés, nagy luk a föld hátán, a hol ömlik ki ez a tüzes kása, vagy mindig, vagy csak néha-néha; ezek az olvasztó kemenezék — a tűzhányó hegyek, melyek közül 2—3 száz füstöl, tüzet, vizet szór folyvást, 2—3 száz pedig pihen, (mint a siró gyermek) hogy aztán újra kezdje. Ott van Erdélyben a gőzölgő Büdöshegy meg a Pokolsár vulkán. Ott van a Stromboli, Vezúv, Etna Itáliában ; a Santorin Göröghonban ; a Hekla és számos társa é. Európában; déli és kel. Ázsia tűzhányói veszettül dolgoznak ’ éjjel nappal; hát Amerikáé miket tesznek, mutatja a martiniki istenítélet, hol most áldozó csütörtökön délután 1—2 óra közt, a mi időnk szerint ott épen fél 8 óra volt reggel, a Pelé tűzhányó Szt-Pier (Szt-Péter) városát összetörte, tüzes kő és hamu esővel, lávával elpusztította, 20—30 ezer emberét megfojtotta mérges gázaival pár perez alatt. Úgy találják százával a halottakat, hogy meredek tenyerük az orrukat, szájukat szorítja be, tehát fuladtak, látszik s pedig pár perez alatt megfuladtak, mert ha kapá- lództak volna, nem igy feküdnének. Milyen jó, hogy nálunk nem történik ilyes, sóhajt fel egyik-másik jámbor atyánkfia, még is csak jobb itt szép Magyarországon, már csak azért sem megyek ki Amerikába, hogy úgy ne járjak. Hát biz ott, ilyesféle gyakori eset; épülnek, pusztulnak a gyönyörű nagy városok, birtokok a földrengés és tűzhányók miatt évrő-évre. Hanem azért ne bízzuk el magunkat mi se itt szép Magyarországon, mert bizony »Eppour si muóve,« bizony itt is mozog a föld egyre másra, néha gyengén, néha erősen s néha igen erősen. Vannak pontok szép hazánkban, hol igen gyakori a földrengés, ilyen Várkomárom, melyet minden 50 — 100 évben megrombol úgy annyira, hogy pl. II. József császár alatt már ott akarták hagyni a romba dőlt várost, hogy odább építsék újra, ha már annyiszor összedül. Ily--n Zágráb talpa alatt is az alvilág, csak ezelőtt 15 évvel is rázta őket 2 héten át s okozott 1 millió forint kárt a város körül. Ilyen Temesvár környéke s hogy ne untassam a szives olvasót, ilyen Szatmár, N igybáaya vidéke is, hol szintén meg-meg reszket alattunk a biztos talaj. Csak én jegyeztem föl már 20 földrengést Nagybányán, 13 év alatt s régibb adatokkal többet 25-nél. íme mutatóba : »1662 ápr. 26-án reggeli 7 óra tájban erős földrengés remegteté meg Nagybánya varos lakosságát. Az ingas oly erős volt, hogy mint a város jegyzője Írja — az álló ember eldőlni láttatott, melyből noha semmi jót nem várhatunk, mindazon által oltalmazzon meg az Isten bennünket minden ránk függő romlástól.« (Városi jegyzőkönyv.) A legrégibb hiteles tudósítás ily borzasztó pusztulásról a bibliában olvasható, midőn Ábrahám idejében (ezelőtt 3900 évvel) bocsáta az Ur Sodomára és Gomorára kénköves tüzet — és elsülyeszté a városokat és mind az egész lapáczot és mind az városoknak lakosait, a földnek füvét is. (Mózes 1. k.) Krisztus után 70-ben a Vezúv ép úgy pusztította el Herkulanum, Pompeji, Stabei városokat, egész vidékükkel egyetemben, mint most a Pelé Szt-Piér vidékét. 1755-ben reggeli 9 órakor Lisabont, Portugália fővárosát tette tönkre egy borzasztó földreugés, ép midőn a Mindenszentek ünnepét ülte nagy fénnyel a vallásos népség. 24 ezer ember került a romok alá. 1794-ben Anitó városát (Dél Amer.) egészen ösz- szetörte egy földrengés, 40 ezer ember lelte sírját a romok között. Ép igy jártak már több Ízben Messina1 a létnek Azt képzelem, hogy egy oly hajó fedélzetén állok, a melyet a vihar megfosztott kormányától és irány, czél nélkül bolyong a bizonytalansá g, végtelen hosszú víztükrén, mig a sors véletlen szélrohama oda nem csapja arra a szirtre, melynek megsemmisülés a neve... Miért nem fogjuk fel a jelenségek végokát ? Az örökké változó élet számtalan rejtvényei miért maradnak megfejthetetlenek előttünk? És az a sokszor említett folyvást fenyegető vég, a halál, a mely az élet szinjátékának borzalmas fináléja, miért burkolja el magát az ijesztő sötétség köntösébe? A vagy azt a nagy ismeretlent elfedi előttünk a tudomány hatalma, soha sem lesz képes szétszakítani ? Sok komoly és kínos bizonytalanság vesz körül... Kétségtől gyötörve menekülni szeretnék e zavaros helyzetből, de bár merre is keresem a kivezető utat csak tapogatózom ... Pedig a hires tudomány a modern felvilágosodottság szédítő magas csúcsára már fölkapaszkodott és onnan bizonyos henczegő frázisokkal szaval. Ez a dicső tudomány már kimondta, hogy a lélek és az élet ugyanegy fogalom, mely mindenféle földönfutó ábrándot kizár és hogy a babonás dogmák által hirdetett tulvilági élet nem más mint egy nevetséges tragicomédia, a melyet a szerző fantáziája szült. Ez az öntelt tudomány meg is magyarázta, hogy a babonás felfogás honnan ered és hogy miért oly tartós életű. Kimondta, hogy a dölyfős ember, a ki a teremtés központjának szeretné magát feltüntetni alapjában véve egy nagyon tétovázó alak, a ki fél, fázik az enyészettől, a teljes megsemmisülés puszta gondolatától és ezért hogy gyáva lelkét, telhetetlen élet, vágyát megnyugtassa nem elégedett meg a földi élettel, hanem képzelő erejének élénk színével egy másvilági képet festett önmagának, a mely képet mindannyiszor előránt, a mikor a halál félelem erőt vesz rajta .. . Porszemek vagyunk és mégis azt képzeljük, hogy az ugynevezet modern felvilágosodottság szédítő magas csúcsán állunk, a mely feljogosít bennünket a teremtés megfoghatatlan czéljait kutatgatni. Tudjuk, hogy szellemünket — a melyre oly büszkék vagyunk — a fiatalság tapasztalatlansága vagy az öregség kimerültsége korlátolja és im mégis eget ostromló ideáktól hevülünk ... Vájjon micsoda erő késztet bennünket erre? Tudjuk, hogy nagyon is rövid lejáratú határidőhöz van kötve életünk és mi mégis úgy tervezgetünk, úgy rendezük be életünket mintha soha sem halnánk meg. Általában pedig miért izgat bennünket az a kioltha- tatlan tudvágy ? Miért akarunk mi gyarló emberek mindent megismerni? Hisz eddig csak egy bizonyos axiómát voltunk képesek kisütni és az is nagyon szomorú eredménynyel lepett meg bennünket a mennyiben rá jöttünk arra, hogy tulajdonképpen alaposan semmit sem tudunk!!! Életünk mezeje tele van szabályos útvonalakkal és mi a gőgös emberek, kik oly kimond atatlanul büszkék vagyunk alkotásainkra, de különösen akaraterőnkre miért nem követjük azt a kijelölt utat, a mely hitünk szerint a boldogsághoz vezet ? És ha követni próbáljuk, úgy miért lankadnak el oly hamar? Vájjon mi lohasztja le erőnket? Hitünk illúzióit mi szakítja szét? Ön magunk előtt miért tününk fel oly nagynak, hatalmasnak és ha a nagy mindenséggel szembe állunk úgy miért érezzük oly leverőleg törpe voltunkat? Ha pedig már a tudomány mély tárnáiba sikerült hosszú évek keserves tapasztalatai révén bele vájnunk magunkat úgy miért nem vagyunk képesek ott a legmélyebb pontot is föltalálni, a mely minden kérdő szócskánkat megoldaná? Lelket-testet felvidító gyönyörű tavaszi nap van. A nap sugarai szemet kápráztató fényözönt lövelnek a beláthatatlan tájra. Az egész vidéket uralgó magaslaton állok. Lent a mély völgyben terül el a város mindennapi nyüzsgő zajával . . A távolban kicsiny falvak tornyai apró házacskákkal, a vetések zöld táblái és a lombosodó fák éles körvonalakban válnak ki a messzeségben elvesző kék láthatárral... Körülöttem néma csend van. Csak gondolataim raja zsong agyamban mint egy megbolygatott méh kas. Hiába igyekszem elűzni a gyötrő miért szócskát, az szemtelen makacssággal mindég vissza tér. Előttem fekszik az élet gyönyörű panorámája és lelkemet még is az enyészet ismeretlen fogalma bántja. De hát tulajdonképpen mi közünk van a véghez ? A völgyből gyenge szél kerekedik fel, a mely egy kis összegyúrt papír csomót seper lábaimhoz. Kíváncsiságom felveszi a sáros lapot és ime a mint olvasom, mintha bibliai csuda történnék, a kínzó miért szócska elröppen. Vájjon ki irta ? A félig összetépett könyv lapról hiányzik minden adat. Azt hiszem a kétkedők nevében köszönettel kell adóznunk a következő sorokért: »A természetben bízom és hiszem, hogy az meg- nem csal. Hiszem, hogy a természet rendje, a mely oly ügyesen osztja be az életet, a végső felvonást, a halált, a mikor a függöny legördül, élni vágyó szemünk előtt, nem lehet valami esetlen szinköltő, a ki valami ostoba értelmetlenséggel tetőzze be remek müveit.« zipő és kalap különlegességek raktára. nagy oáíaszféfiBan. Jfépfi, Jiu- és leányba szalma = kalapok / Ifn jr\ hnrnnrlnls raktnra Hadó Andor czipő és férfidivatUUI UliUUÍx üzletében (Főtér.) „Ideál44 ezipők egyedüli raktára.
