Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-07 / 49. szám

Nagybánya, 1902.

Deczember 7. — 49. szám.

XXVIII. évfolyam;

TÁRSADALMI HETILAP

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

^eo-tei^extxis: MiiriDEisr vasáen-ap

Előfizetési áral< : Egész évre 8 Kor. Fél évre i Kor. Negyedévbe 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, rektamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intéiendők.

Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők.

Nyilttér soronként 20 fill.

főgymn. tanár, nagyszámú intelligens hölgy- és férfi- közönség jelenlétében. A felolvasás tárgya a következő volt: »Igazság és hamisság a történelemben.«

Fölolvasó. Gyulai Pál: »Igazság és hamisság« czimü népmeséjéből kiindulva, különböző példákkal illusztrálja, hogy nincs igazság a földön. De már vannak exakt tudományok s idővel a társadalmi tudományokban is biztos törvényekre tehetünk szert.

A történelemben mintául veszi Magyarországot s ebben Erdélyt. Mai társadalmunkban a Horváth Istvánok és Salamon Ferenczek, sőt a mondák, csinált históriák igazságai, illetve hamisságai együtt vannak még. A névtelen jegyző hamisságait megmagyarázza az Esküllő helynévvel, a székely és román nép bevándorlásának mibenlétével. A székelyek kabar eredetűek, a római származású románok pedig a Balkánról vándoroltak be a XIII. századtól kezdve. A szászokról szóló hamelni patkány mesét is elmondja.

Ugyanígy a világtörténelemben a görög, kómái, a svájczi, sőt minden nép első századai nem igaziak, a mi a személyeket illeti, ilyen a zsidóké is, a melyről az ó-testamentom szól, ilyen nem egy legenda pl a tordai hasadékról szóló.

Az uralkodók isteni származása: meny, nap, stb. fiai, valamint a nagy férfiak istenivé tevése szinte megtéveszt, mint a különböző oklevél hamisítások (Piligrinálizidori, Napóleoni) vagy a törvények, czimek félremagyarázása pl. az »Isten kegyelméből«, a »servus servorum«, az »ur«, stb.

A jó és rossz, az angyal és ördög merev fogalma is árt az igazságnak. Elfogultságunk mindig a magunk dolgait emeli ki inkább, innen a számok hamissága (honfoglaló magyar, tatár, perzsa, török népeké.) Végül egy csomó pletykára czélo.;va Deák Ferencz azon mondásával végzi, hogy a magyar nemzetnek az a hivatása, hogy a vallási, nemzetiségi és társadalmi osztályok között az igazságéit kell harczolnia.

*

Folyó évi deczember hó 14-én, vasárnap délután fél 4 órakor Szabó Miklós ev. ref. segédlelkész tart felolvasást e czimen : »A házasság történelmi és társadalmi szempontból.«

Kérelem

városunk tehetősebb tanttgybarátalhoz, szűkölködő iskolás növendékeink karácson! segélyezése érdekében.

Itt a deczember; az idő már zordabbra fordult; közeleg a gyermekek egyetlen öröme, a karácson szent ünnepe, a Jézuska eljövetele! Ilyenkor vissza- vissza emlékeznek a múlt esztendei karácsonra és aggódva sóhajtanak fel, hogy vájjon eljő-é hozzájuk az idén is a kis Jézus? Buzgón tanulgatják a karácsom énekeket, melyek elzengésével mintegy kedveskedni akarnak az oly epedve várt Jézuskának.

Valóban a karácsom ünnep az egyedüli alkalom a keresztényi szeletet igaz gyakorlására; a karácson ünnep alkalmából lehet legkönnyebben az emberek szivében felkelteni a szegények és árvák iránti könyö- rületet, m >rt hát: kinek nem indítaná meg szivét annak tudata, hogy vannak oly nyomorban élő gyermekek, kik a legnagyobb örömnapot, a karácson ünnep elsejét, fájó érzéssel kénytelen várni, mert hát ők szegények, nyomorultak, — hiszen árvák, kiknek talán se apjuk, se anyjuk nincs, kik róluk e szent napon gondoskodhassanak I

Ezek nevében emeljük fel kérő szavunkat, hogy ezek állapotán könnyithe isünk. A legmélyebb tisztelettel s őszinte bizalommal fordulunk tehát ez alkalommal is városunk tehetősebb polgáraihoz, — az egyes pénzintézetekhez s a jószivü tanügybarátokhoz, hogy szegény sorsban élő növendékeink karácsonfájára, ha csak nehány fillért is — vagy bármely más — tetszés szerinti tárgyat, ez alkalomra küldeni szíveskednének.

Megvagyunk győződve, hogy az iskolás növendékek szülei — mint más években is — s ezek ismerősei, iskolánk barátai s az iskolaszéki tag urak is mindannyian szívesen fognak hozzájárulni e nemes czélhoz s nehány nélkülözhető fillért szívesen fognak áldozni, hogy ez állal megkönnyithessék a rászorultaknak rendes iskolázta thatását.

A legszentebb és legboldogitóbb szeretet nevében kérjük tehát városunk minden rendű ésjrangu tanügy- barátall, hogy a legmagasztosabb keresztényi szeretet közelgő szent ünnepe alkalmából ne feledkezzenek meg szegény sorban élő növendékeinkről sem, hanem karöltve igyekezzünk lehetőleg szeretetünk melegéből folyó áldozatkészségünkkel a közelgő szent karácsoni ünnep alkalmából adományainkkal újabb bizonyságát adván szeretetünknek, — igy a központi — valamint külteleki (veresvizi, kereszthegyi) iskoláinkban található szegény —növendékeink sorsán segíteni s részükre az iskolába járást ez által megkönnyíteni.

Szives adományokat lehetőleg folyó hó 17-ig alulírott községi iskola igazgatójához, ennek iroda- helyiségébe kérem küldeni, ki is a szives adományokat átveszi, azokat alkalmilag e becses lap utján köszönettel és hivatalosan nyugtatványozni fogja.

Karácsoni ünnepélyünket — kör helyiségeink szűk volta miatt csak szerény körben ugyan — deczembar hó 23-án délelőtt 9 órakor fogjuk a központi iskolahelyiségében megtartani, mely alkalomra, szegény növendékeink jóltevőY tisztelettel meghívjuk, hogy ezúttal közvetlen tanuk lehessenek szegényeink örömének és boldogságának, melyet ezeknek, jótékonyságuk gyakorlásával szerezni kegyesek voltak.

Kelt Nagybányán, 1902. deczember hó 4-én.

A.tantestület nevében :

Dorogiiy Ignacz,

a községi tanintézetek igazgatója.

Szabad lyceum.

Megindult tehát az idén is és a téli idény alatt minden két hétben egyszer nyitva lesz a nagy közönség okulására.

A középiskolai tanár-karnak és annak a nehány úri embernek, a ki vállalkozott a nagy és nehéz feladatra, hogy a nagybányai sokat utazott és sokat olvasott közönségnek újat és tanulságosat adjon elő: hálás köszönettel tartozunk.

A kor felvilágosodása terjedőben van, a konvenczionalis tudománynyal mi már nem elégszünk meg, mindig több és több kell. Mennél mélyebben belekóstol valaki a tudomány méz édes, de végtelen tengerébe, annál inkább belátja, mily keveset bir, mily keveset tud még.

Sokan a hírlapokból kezdik meríteni szellemi kincseiket, pedig e kérész életű szellemi termékek sok téves és ferdített dolgot bocsátanak világgá.

Mily jól esik komoly emberek búvárkodása alapján, komoly eredményeket, megdönthetetlen igazságokat hallani s azokon építeni tovább.

Ilyen a szabad lyceum.

Feladata a tiszta, elfogulalan igazság hirdetése s ennek az előadók mindenkor meg is feleltek, azért számíthatnak állandó népszerűségre.

Már is van e^y bizonyos és pedig előkelő intelligens társaság, mely nem tud ellenni ez értékes felolvasások nélkül s nem kap soha absentiát.

És mi hisszük is, hogy a ki egyszer elmegy, az másodszor is vissza fog vágyni. Kár, hogy sokan ezt az első lépést nem teszik meg.

Sok nagyobb város szűkölködik a modern intézmény nélkül, Nagybánya tehát méltán dicsérheti az ő tanár-karát, melynek jó voltából városunk e téren is úttörőként szerepelhet.

Üdvözöljük a művelődés előharczosait.

Koronázza siker és elismerés nemes, önzetlen munkájukat!

*

Múlt vasárnapon, november hó 30-án, az állami főgymnasium physikai hallgató termében igen tanulságos és érdekes fölolvasást tartott Németh József

A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE" tárcája.

Vizi történet.

Mindenekelőtt arra kérem önöket mélyen tisztelt olvasóim, hogy a »Vizi történet« czimet olvasva, ne számítsanak holmi érdekfeszitő és hátborsóztató történetre, amely teszem a Csendes Oczeánon, egy bá- romárboczos vitorlás hajón kezdődik és egy emberevő ezápa rettenetes gyomrában végződik.

De viszont azt se gondolják, hogy valami érzelgős szerelmi históriát vagyok elmondandó, amelyben a hős, a változatosság kedvéért úszó toilette-ben re- begi el imádottjának epedő szerelmét és legalább is a viz fenekén szaval neki mélabús vallomásokat örökké tarló hü szerelemről és »hasonló lyók«-ról!

Nem! E vizi történetben sem czápával egybekötött tengeri drámáról, sem pedig vizalatti szerelemről nincs szó. Utóbbi már csak azért sem volna lehetséges, mert — különös, de.úgy van — nő egyáltalában nem is szerepel a dologban, lévén e történetnek hősei csupa férfiak. Számszerint három. Egy nagyon kövér idegen ur, egy nagyon sovány idegen ur és — ne vegyék kérem szerénytelenségnek ha bevallom — mint főszereplő: enmagam, mint a kivel az alább elmon- dandók megtörténtek, még pedig a Balaton egy kis fürdőhelyén, anno Domoni 1902., egy kánikulás júliusi délután, a fürdőkabinoknak nevezett kutya-ól tábor között. Hyeténképen megadván a kellő bevezetést, leszek olyan bátor rátérni a tulajdonképení történetre.

Mint minden nyáron, úgy most is, a hullámzó Balaton fent említett kis fürdőcskéjét szemeltem ki családomnak nyári üdülő helyül Az asszonyt és a gyerekeket már júniusban leexpediáltam, részint hogy minél előbb élvezzék a »vidék«-et, részint, hogy ne legyen a ki szemrehányásokat tegyen hetenként kétszer, mikor a véletlen úgy akarja, hogy csak hajnalfelé kopoktassak otthon ős budai kirándulásaim után. A vasárnapokat azonban rendszerint lent töltöm famíliám körében.

Most is, egy ilyen egy napos szabadságra röpített le a déli vasút. Pokoli meleg nap vult. Már hajnalban, mikor fölültem a vonatra, azt hittem, hogy menten rántotta lesz belőlem, — hát még délelőtt!

Nem volt nálam barometer, de nem hiszem, hogy csalódom, ha azt mondom, hogy Közép Afrikában sem lehetett nagyobb a meleg. Utitársaimról úgy csurgóit a viz, hogy ha azt egy vízvezetéki ellenőr meglátta volna, biztosan megtette vol a a följelentést ellenök, vízpazarlás czimén. Magam is izzadtam, akárcsak egy érettségiző gymnazista.

Csoda-e hát, ha megérkezésem ulán élső dolgom az volt, hogy elrohantam a Balaton partjára a kis kutya-ólak közzé ?! Az »uszodában« rajtam kívül mindössze még egy élő lényt tudtam csak fölfedezni. Az illető egy nagyon kövér ur volt, akinek ábrázata veszedelmesen hasonlított az állatkerti fókáéhoz. Ezt korántsem gúnyból mondom, hinem csak azért, hogy önök az illetőt annál könnyebben tudják lelki szemeik elé varázsolni.

Amint egy jól sikerült salto mortale-val a vizbe vetettem magam, a kövér idegen felém fordult. Azután pár tempóval mellettem termett.

— Uraságod gyönyörű salto mortalét csinált!'

— Szót se érdemel!

— Oh gyönyörű volt!

(Szünet.)

— Uraságodnak talán reumája van, azért használja a Balatont? — folytatta tovább a kövér idegen a diskurzust. Ránéztem. Akaratlanul is eszembe jutott a fóka s őszintén szólva, még a százlábú rinyát (lásd : Margó álattan) se utálom annyira mint a fókát, pláne mikor bőg. Ennek a nyájas idegennek meg nem csak az arcza, de még a bőgése, akarom mondani a hangja s olyan veszedelmesen hasonlított a fókáéhoz, hogv csak be kellett hunyni a szemet s az ember minden különösebb megerőltetés nélkül a jegestenger partjára képzelte magát.

A nyájas idegen az elmaradt válaszból nyilván azt hihette, hogy nagyot halló vagyok, mert reumás kérdését megismételte. Ezúttal hangosabban.

— A végtagjai fájnak? Bizsereg a keze? Hangyamászást érez a térdeiben ?

— Nem, tüdőgyuladása van a bal vesémnek!! — förmedtem rá dühösen és hét tempóval odább löktem tnagam. Kezdtem bosszankodni a tulbarátságos viselkedésén a kövér idegennek. Ki tudja ki lehet? Talán vala :,i világcsaló, aki még a fürdőben is igyekszik áldozatokat fogni, akiket becsaphat, megpumpol- hat, beugrathat.

Elvégre én pedig nem azért jöttem ide, hogy valaki a hálójába kerítsen. Eleget becsaptak már ebben az életben. Teljesen jóllaktam vele.. Nincs szükségem arra, hogy ismét belegabalyitsanak valamibe. Feltétlen kifogok tartani a mellett, amire nem régiben elhatároztam magim — gondoltam, — hogy t. i. az uj is-