Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-07 / 49. szám
(2) 1902. deczember 7. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 49. szám. A tűzoltás ügye. A tanácshoz Kerekes János kezdeményezésére 61 aláírással kérvényt nyújtottak be az iránt, hogy önkéntes tűzoltó-egyesületet alakíthassanak s a főtéri városháza kapuja alatt fecskendőt és több vizes hordót tarthassanak. A volt börtönőri lakást pedig az őrség részére kérik. Kerekes az eredeti ivet levél kíséretében küldötte be szerkesztőségünkhöz, mely levelet az ügy érdekében helyén valónak látjuk itt közölni: Tekintetes szerkesztő ur! Már régen óhajtottam a tek. szerkesztő urnák figyelmét a jelenlegi tűzoltói állapotokra felhívni. 1896. év nyarán a megboldogult Palmer Andor volt tűzoltó főparancsnok halálával az önkéntes tűzoltóság segély és pártolás hiányában feloszlott, a tisztikar, közte én is lemondásunkat beadtuk. Ekkor jöt,t tervbe a kötelezett tűzoltóság felállítása. Részemről a kötelezett tűzoltóságnak mindig ellene voltam, mert sor hadbeli katona felett a kit besoroznak, be hívnak, és a szolgálat idejére teljes ellátásban részesítenek, e felett lehet rendelkezni, de ingyen össze erőszakolt tömeggel bizony nem sokra lehet menni. A kötelezett tűzoltóság szolgálattevő része olyan egyénekből áll, a kiknek vagy nincs pénzök magukat kiváltani, vagy pedig besoroztatják magukat a szolgálatba, azt gondolva: beíratom magam úgy is mindegy, ha van kedvem elmegyek a gyakorlatra, ha nincs nem megyek, megbüntetni úgysem büntetnek meg a mulasztásért. (Mint a hogy úgy sem büntettek meg ez ideig a mulasztásért egyet sem, daczára annak, hogv 180—200 kötelezett tűzoltó közül, kivéve az őrséget pénzért teljesítő 12—16 embert, alig jelentek meg 10—12-en a gyakorlatokon.) Tüzeseteknél, kivéve a fizetéses tüzőrséget, csak olyanok jelentek meg jó kedvből, akik már önkéntes tűzoltók voltak előzőleg és dolgoztak is, de ezek nem kötelezett tűzoltóknak tartották magukat, hanem mint önkéntesek érzelemben is mint önkéntesek működtek. (Megjegyzem, hogy a 12—16 őrséget teljesítő legény ség mind már kitanult önkéntes tűzoltókból állt.) Ezek érdekből szolgáltak, mert 12 óránként 1 korona díjazásban részesültek az őrségbeli szolgálatokért, ezen egyének többnyire mesterlegények voltak, akik esetleg nappal dolgoztak és este pihenőként mentek az őrségre, az egyik nyugalomra tehette magát, csak veszély idején költötte fel társa. így a nappali az éjjelit felváltva kereset havonta 15—20 koronát. Ezen tüzőrségre, mely a tűzoltói őrtanyán teljesítette szolgálatát, kiadottá város évenként 1000—1400 koronát. A toronyőrségre, mely 24 óránként 2 emberből állott, évenként 780 koronát, tehát 1780—2000 korona körül volt az őrségre a kiadás. Megjegyzem, hogy a toronyőrséget többnyire olyan elaggott szegény sorsú emberek teljesítették, a kiket a nélkül is segítenie kelleti volna a városnak. Ezenkívül kiadás volt még a tűz színhelyén hátra hagyott őrségre és Lakatos János tűzoltó-szolgának fizetése évenkint 600 korona, melyhez járul még részére lakás-világitás és évenkint egy rend ruha s 3 évben 1 téli felső. (De ezt Lakatos János mint bátor és jó tűzoltó megérdemli!) Folyó év októker havában a tek. közgyűlés évenként a tűzoltóságra 4000 koronát szavazott meg az előirányzott összegből, Lakatosnak a ruházata kimaradt, Sipos Géza főparancsnoknkk 300, Molnár Antal szolgálat-vezetőnek 240 korona és 4 fizetéses tűzoltónak egyenként egy évre 480 korona, összesen 3060 korona irányoztatott elő, igy 940 korona marad fűtésre, világításra, szerek beszerzésére és javításra. Tudomásom szerint a 4 fizetéses tűzoltó-szolga és harangozó tartozik úgy a tüzőrtanyai, mint a toronyőrséget teljesíteni. Véleményem szerint ezt nem tartom helyesnek, mert ily nagy szolgálatra szárazság idején nem látom elegendőnek a beosztott legénységet; sokkal czélszerübb volt a 12 óránkénti 1 koronával díjazott őrség, mert esős és télen havas időben meglehetett takarítani azt a kiadást, a melyet száraz és szeles időben a kettőzött őrségnek kell fizetni. Azt pedig, hogy nem helyes a mostani beosztás, beigazolta a kossuth-utczai Frenkel s a lakatos-utczai Steinfeld-féle telkeken lévő tüzeset, a hová a tűzoltóság — mint veszélyes tűz színhelyére — oly későn érkezett meg szereivel, hogy ha a polgárság, látva a veszélyt, a régi tűzoltóság módjára doronggal, léczczel, baltával ketté nem vágják a fedelet, ugyan a polgárság közül egy targonczával és kettő kézi fecskendővel s többen vedrekkel meg nem érkeznek segélyül a veszélyes színhelyre, úgy el harapózott volna a tűz, hogy azt localizálni 200 tűzoltó sem lett volna képes. Ezt látva — mint régi tűzoltó ki 1875. évtől fogva a városnak tűzoltója vagyok (persze ingyen!) — összebeszélve egy nehány polgártársammal, egy önkéntes tűzoltó egyesületet óhajtunk isméi felállítani. Az eredeti összeírás, mely a tek. tanácshoz van czimezve, visszavárólag van szerencsém levelem mellé csatolni. Egyben kérjük, hogy a tek. szerkesztő ur párto- lólag hasson oda, hogy ismét megújuló egyletünk pártfogásban részesüljön Hogy pedig tökéletességre hozhassuk az önkéntes tűzoltóság működését, hogy a város közönségét biztosítsuk tűzesetén, illetve nyugalmát helyreállítsuk a közönségnek, felkérjük a tek. közgyűlést, hogy minden utczára legalább 2 targoncza-fecskendőt rendeljen meg Ezen fecskendők mindég oly háznál lesznek elhelyezve, a hol vagy tűzoltó, vagy pedig a házi gazdán kívül férfi cseléd is van. Egy ily fecskendő beszerzési ára nem több 112—120 koronánál, tömlő és 2 vászon vederrel, mely vedrek mindég a fecskendőn tartandók. A város területére 40 fecskendő elég Az összes fecskendők ára nem több mint 4800, legfeljebb 5000 korona vedrekkel együtt. Három évi törlesztésre bármely gyár szívesen hitelezi. Tudomásom szerint Nagybánya városban 1200—1300 ház van* és igy évenként 1 — 1 ház tulajdonosra a szivattyú törlesztésére nem esik több 1 és fél, esetleg 2 korona. De ház osztály adó alapján is könnyű lenne kivetni, ezen eszmét már több háztulajdonossal megbeszéltük, kik hajlandók a vételár megfizetésére magukat kötelezni. Maradtam Nagybányán, 1902. év november hó 27. Tisztelettel Kerekes János volt m. o. parancsnok. * Van 2000 is, csakhogy a telepekkel együtt. Heti krónika. Az angyalok porolják odafönn a dunnákat. Kinézek az ablakon s úgy látom, mintha minden háznak mákos laskából volna a teteje. Ez tehát az a ezukroskása-hegy, melyet ha keresztül rágunk, benn vagyunk az Eldorádóban. De mégis hiányzik valami: a kolbász kerítések, meg az, hogy »kövér disznók utczán járnak*, mert a kövér disznók ma bizony ritkábbak ama bizonyos fehér hol - lónál. i Sajnálatos, hogy a boldog Dorádóból hiányzik a korcsolyapálya is. Az elmúlt hét nap ki van törölve a korcsolyázás történetéből. Veres fonálként húzódik végig az olvadás a hét történetén s a mit kemény fagyasztó logikával felépített november, azt mind lerombolta a tokány szivü deczember. Ily körülmények között szinte csodálom, hogy nem iratkozik be, minden felnőtt egyén a szabad lyczeum hallgatói közzé. Az olvasási és tanulási vágy elementáris dühyel tör ki az embereken s szinte előre látom, mily bámulni való okos emberek leszünk mi tavaszra. Igazán bölcs a természet, hogy telet is rendez, igy. de csakis igy, visszapótolhatjuk azt télen, a mit elvesztettünk a nyáron. Pártoljuk tehát ne csak a magyar ipart, de á kultúrát is. Színészeink vörös falragaszokon hirdetik, hogy elhagyják hidegülő zilahi hazájukat, s a nagybányai aranymosó vizek mellé költöznek. Negyven tag, saját külön zenekar, egészen uj műsor, több segédapa és segédanya jellemzik az uj társulatot. Fel tehát béreljünk mielőtt elköltenők a pénzünket a karácson kifogyhatatlan ajándékaira. Üdv á színészeknek, de azért Thália papjainak érkezése ne vessen árnyékot a holnapi dalárestélyre, melyre 100 R. fok melegséggel felhívja a figyelmet a krónikás. Különfélék. Áthelyezések. A m. kir. pénzügyminiszter Sztarna György kir. kohómérnököt A.-Fernezelyre, Wolf Ottó tisztjelöltét Budapestről, ugyanoda, György Gusztáv kohómérnököt Fernezelyről Nagybányára a vegyelemző hivatalhoz, Hullán János kohómérnököt Kapnikról A. Fernezelyre, Fischer Károly s. mérnököt Zalatnáról Kapnikra helyezte át. Kinevezés. Kis Zsuzsanna végzett tanítónőt a vallás- és közoktatásügyi miniszter Ugróra Erdélybe rendes tanítónővé nevezte ki. Áthelyezés. Zachár Ádám erdészjelöltet saját kérelmére, a földmivelési miniszter, a m. szigeti erdőigazgatósághoz helyezte át, Szabó Kálmán gyakornokot pedig a helybeli főerdőhivatalhoz nevezte ki. Kinevezés. Láday Kálmán pénzügyi segéd titkárt a pénzügyminiszter, pénzügyi titkárrá nevezte ki, állomás helyének, Nagybecskereknek megtartása mellett. meretségek megkötésében mindig a a legelővigyázatosabb, legóvatosabb leszek. Ahol pedig nincs czélja, ott egyáltalában meg sem kötöm az ismeretséget. Maradjon az illető magának, s én is maradok magamnak. Gyanús pillantásokat löveltem vissza a hátam mögött maradt fókára, akarom mondani fókaarczu emberre, aki egy darabig meglepetve bámulta a közte és köztem váratlanul felmerült távolságot. Azután, mintha egyet gondolt volna, megrázta magát és kimászott a vízből. Egy darahig még benne lubiczkoltam, azután én is jónak láttam a távozás himes mezejére lépni Kikászolódtam a hűs hullámokból s ahogy felmegyek a falépcsőkön, mit gondolnak kit látok magam előtt az egyik kabinból kijönni — tábornoki egyenruhában ! — hát nem a kövér nyájas idegent?!! ügy tett mintha észre sem vett volna, s kardját csörtetve, méltóságteljesen távozott. Azt hitfem a guta rögtön belém üt. De nem ütött belém, csak úgy kerülgetett. A fejem szédült, a világ forgott velem arra a gondolatra, hogy én ezt a nagy- állásu embert — egy tábornokot világcsalónak néztem. Lám-lám, igy van az, ha az ember valakit elitéi, anélkül, hogy ismerné. Pláne ha a vízben tör felette pál- czát, ahol mindnyájan egyenlők vagyunk és senkiről sem lehet tudni, hogy kicsoda és mi lakozik benne ! A nagy izgatottságomban alig tudtam felöltözni. A mellényemet fordítva vettem magamra, a galléromat elfelejtettem feltenni, a bal czipőmet meg a kabinban feledtem, s csak akkor vettem észre hogy nincs a lábamon, mikor már félúton voltam. Ügy kellett visszamenni érte. Egy tábornok ! egy tábornok ! Hogy is lehettem olyan kötözni való ostoba ! így beszélni, ilyen kihívó, hogy ne mondjam szemtelen hangon egy ilyen emberrel, akinek az ismeretségére, barátságára nem csak én, de az egész rokonságom büszke lehetett volna. Rettenetes, borzasztó! Egész nap levert voltam, folyton ez a dolog járt fejemben. Nem is járt, de nyargalt! No, de ez igy még sem járja! —- gondoltam magamban — szakítani fogok biz én az eddigi meggyőződésemmel s előre nem török pálezát ezentúl senki fölött, bármilyen ellenszenves is legyen az illető előttem az első perczekben. Barátságos leszek mindenkihez, aki hozzám is az. Ráérek majd akkor gyanakodni, ha meglesz a kézzelfogható ok rá! Másnap ismét ellátogattam a fürdőbe. Izgatottan néztem szét, de a tábornoknak sajnos, se hire se hamva nem volt már. Amint hallottam, még tegnap este elutazott. Léhetetlen hát jóvá tennem ezt a kolosszális botlást. Kedvetlenül úszkáltam egy darabig a jó langyos vízben. Amikor kifelé tartottam, egyszerre valaki a vállamra üt. — Jó napot kívánok! Hátra fordultam. Egy nagyon sovány ur állt előttem, hasonlóképen uszó-toiletteben. Nagy impozáns szakálla, még nagyobb bajusza volt s roppant barátságosan nézett rám. — Nos, nem ismer már meg? — kérdezte, — tavaly októberben a keleti pályaudvar előtt egy 100 koronását váltottam fel önnek! Tavaly októberben? A keleti pályaudvar előtt! Az lehetetlen, — gondoltam magamban. Hiszen én abban az időben Veszprémben voltam ! Aztán hogy nekem egy 100 koronást váltott volna fel ? De hisz ez még lehetetlenebb! Már csak azért is, mert soha életemben nem váltottam még föl száz koronás bankjegyet egy darabban. Következéskép én ezt az urat nem ismerem, — fűztem tovább morfondirozásom fonalát — és bi- zonnyára ő sem ismer engem. Csupa tévedésből szólíthatott meg, az szent. Mindazonáltal nyájas tekintetét egy még nyájasabbal viszonoztam. Elvégre nem ismerem, az igaz. De ki tudja ki lehet? Talán ez is egy tábornok, mint a tegnapi. Vagy egy gróf, vagy egy minister, vagy talán maga a monacói herczeg inkognitóban. S ha evvel is olyan röviden végzek mint a tegnapi tábornokkal, akkor egy kitömni való zebra vagyok, aki méltán megérdemli, hogy a bakklövését az egész világ nevesse. És méltán! Elszalasztani egy ilyen jó alkalmat, mikor az'ember egy ilyen nagy úrral ilyen könnyen megismerkedhetik. Uraságod, a mint észre veszem, téved! — fordultam végtelen nyájassággal a sovány idegenhez — no de nem tesz semmit, ugyebár meg engedi, hogy bemutassam magam, én Korom Fridolin vagyok. — Gyöngyvirág József! válaszolta egész röviden ő, miközben tenyeremet lucskos kezével megrázta. — Sokáig méltóztatik itt nyaralni ? — Nem, csak két napra jöttem mindössze. Egy kis elintézni valóm van itt, gróf Petárdy ur megbízásából. ... (Gróf! Lám, jól sejtettem. Tudtam, hogy valami előkelő ur lehet. Ha ilyen ismerősei vannak !) A diskurálásba csakhamar belé melegedtünk s egy félóra se tellett belé, már letárgyaltuk a kiegyezést, a rózsabimbót és a méhet, a szerbiai sertésvészt, a kormányozható léghajót s egyéb aktuális és nem aktuális dolgot. Mikor pedig szívélyesen elbúcsúztunk volna egymástól a vízben, (mert hát nekem sürgős elintézni valóim voltak s ő még tovább akart benn maradni) megigértettem vele, hogy más nap okvetet'enül legyen szerencsénk hozzá ebédre és feketére. I Valódi orosz sárczipők férfiak, nők és gyermekek részére | nagy választékban vannak raktáron: Radó Andor czipő- és ~ '' : .:.férfi-divat üzletében Nagybányán, Főtér. ■ ;í Ma gyar királyi szabadalmazott osztálysorsjegyek elárusitási helye. ... — -
