Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-30 / 48. szám

(2) 1902. november 30.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

48. szám.

és 1874. évi február !4-én mindenkor az egyházmegyei hatóság megkeresése folytán választott lelkészt a gör. szert. kath. . egyház részére eredménye.* módon, amennyiben a kegyur által választott lelkészek az egyházmegyei hatóság részéről invesliturával minden alkalommal elláttat1 ak.

Ez eredményes választások minden kétséget kizárólag dokumentálják Nagybánya sz. kir. r. t. városnak a gör. kath. egyház fölött gyakorolt s eddig kétségbe sem vont kegyúri jogát.

Részünkről talán felesleges munka is volt, hogy ily részletesen feltártuk a város kegyúri jogának eredetét, mert hiszen elég lett volna a kegyúri jognak ember emlékezetet, meghaladó időn át gyakorlására hivatkozással a tridenti zsinat (Sessio XXV. de refor- matione C. IX) határozatára utalnunk, de tettük ezt azért, hogy kimutassuk, hogy a város kegyuraságának a quasi possesió mellett történeti és jogi alapjai vannak, melyek semmi abszurd egyházjogi okoskodással meg nem dönthetők.

A nagyméltóságu püspök felterjesztésében hivatok s az egyházközség által a kegyúri jog tisztázása czéljából benyújtott kérvényben a kérvényezők azon álláspontra helyezkednek, hogy: Patronum fttciunt dós, aedificatió, fundus. S mivel Nagybánya város e hármas kötelezettséget együttesen nem teljesiti s csupán a dotácziót adja, nincs is joga a jus patronalus gyakorlására. Hát ez az állítás egy nagy egyházjogi eltévelyedés s eklatáns bizonyítéka annak, hogy kérvényezők legkevésbbé sem ismerik vagy nincsenek tisztában saját egyházuk törvényeivel s legilletékesebb egyházi tényezőiknek határozataival.

A patronatusi jog megszerzéséhez a szigorúan vett egyházjog értelmében sem szükséges az, hogy mind a három cselekmény : a dós. aedificatió, fundus együttesen gyakoroltassék. Teljesen elég a kegyúri jog megszerzéséhez, ha a kegyur akár egyik, akár a másik cselekvényt teljes1 ti. így Nagybánya is az egyházmegyei főhatóság beleegyezésével, sőt felajánlására a m. kir. udvari kamara jóváhagyása mellett csupán a dotáczió utján szerezte meg a patronatusi jogot.

Erre vonatkozólag utalunk a leghíresebb egyházjogi Írók. Phillips, Schulte munkáira, kiket támogat a legtöbb régi és ujabbkori egyházjogi tudósok egész hosszú sora abban a felfogásban, hogy a patronatusi jog megszerzéséhez elegendő akár a dús, akár az aedificatió, akár a fundus teljesítése

De ha az egyházjog tudósok munkái a nagyméltóságu püspök ur vagy a kérvényező hivek előtt kellő sulylyal nem bírnának, hivatkozunk IX. Gergely pápa decretumának III 48 részére, mely az általunk kifejtett szellemben intézkedik.

De hivatkozunk a tridenti zsinatnak (Sessió XXV. de reformatione G. IX.) következő határozatára:

»Ut igitur debita in omnibus ratio observetur. decernit sancta Synodus ut titulus juris patronatus sit ex fundatione vei dotations, qui ex authentico do- cumentó et aliis jure requisitis ostendatur; sive etiam ex multiplicatis praesehtátionibus per antiquissimum temporis cursum, qui hominum memóriám excedat, aliasve secundum juris dispositionem. In iis verő per- sonis seu Communilatibus vei Universilatibus in qui- bus id jus plenümque ex usurpatione potius quae- situm praesumi sólet, plenior et exactior probatio ad docendum verum titulum requiratur: nec imtne- morabilis tempori probatio aliter eis suffragolur, quam si praeter reliqua ad eam necessaria praesentationes etiam contiunatae, non minori saltern quam quin- quaginta annorum spatio, quae omnes effectum sortitae sint, authenticis scripturis probentur.«

A szent Synodusnak e határozata mig egyrészt megerősíti amaz állításunkat, hogy a kegyúri jog megszerzéséhez akár a dós, akár az aedificatió, akár a fundus teljesítése elégséges (decernit sancta Synodus ut titulus juris patronatus sit ex fundatione vei do- tatione slb); másrészt pedig a kegyúri jog érvényes megállapításához a szent Synodus teljesen elégségesnek tartja, ha a községek, városok bizonyítani lud-ják, hogy legalább ötven éven ál az egymás után eszközölt praesentaciók (választások) eredményesek voltak.

Nem mérnök hinni, hogy akár a nagyméltóságu püspök ur, akár a gör. kath. hivek az egyház által megkövetelt engedelmességgel meg ne hajolnának a szent Synodus határozata előtt, épen ez okból hisszük azt, hogy a városnak a nagybányai gör. szert. kath. egyházra vonatkozó kegyúri joga az előterjesztettek után senki előtt sem lesz kétséges

1) mert a város kegyúri jogát ezelőtt majdnem egy évszázaddal eredeti módon dotatió által szerezte meg s gyakorolja azt ma is, tehát a kegyúri jognak történeti és egyházjogi alapjai vannak;

2) mert feliéve. de megjiem engedve, ha a város nem is szerezte volna meg törvényes utón a kegyúri jogot, hanem csak bitorolta volna is azt, még akkor is a szent Synodus előbb idézett határozata értelmében ötven éven át eredményesen eszközölvén az egymásutáni praesentácziókat (választásokat) a kegyúri jog pusztán már ez ötven évi gyakorlattal meg szereztetett.

Tekintetes Közigazgatási Bizottság !

Miután az előadottakkal a város kegyúri joga minden kétséget kizárólag beigazoltatott, legyen most

szabad áttérnünk e kegyúri jog mikénti gyakorlatának megvilágítására.

Nem lévén k difikéit egyházjogűnk, minden kegy- urasági joggal biró városban napirenden vannak az egyházi s világi hatóságok közötti összeütközések a kegyúri jognak miként leendő gyakorlása fölött.

Az egyházi hatóságok azt vitatják, hogy a kegyur 1) kötve van az egyházmegyei hatóság illetőleg a megyés püspök hármas kandidácziójához ; 2) hogy a kegy- urasággal biró községek és városok képviselőtestületeinek csak kath. vallásu tagjai vehetnek részt a kath. pap választásában.

Mindkét állítás nagy egyházjogi tévedés s az erre vonatkozó rendelkezések félremagyarázásán vagy nem ismerésén alapul.

Ismételten hangsúlyozzuk azt, hogy kodifikált kanonjogunk nincs s igy a kegyúri jog mikénti gyakorlásának módjára nézve az erre vonatkozólag kiadott rendeletek s a szokásjog az irányadó.

Hogy a kegyurasággul biró községek és kir. városok, továbbá a szab. kir. városok kegyúri jogaikat miként gyakorolják, arra nézve határozottan intézkedik a helytart ') tanácsnak 1800 évi augusztus hó 22-én kiadott 18.836 sz. s ide P. alatt eredetben csatolt, rendeleté, mely rendeli, hogy a kegyúri joggal biró királyi városok és községek a lelkészválasztásnál a kegyúri jogot úgy gyakorolják, hogy az egyházmegye főpász tora állal a folyamodók soraiból kijelölt (kandidált) három egyén közül választanak lelkészt, mig ellenben ugyanezen rendelet a szabad királyi városokra nézve a következőket rendeli : »Liherae item ac Regiae Cimitates e propositis per Ordinarius tribus Indioiduis unum eligere hand debeanf, verum ipsis selectus e reliquis etiam beneíneritis concurrenlibus praes riptae Tabellae inserendis in salvo relinquatur, caeteroquin autem usus quoad concursum huiusque vigens ultroquoque obsertur »Datum et«.

A helytartó tanács rendeletének ezen passzusa minden kétséget kizárólag szabályozza a kegyurasági joggal biró szabad királyi városok lelkész választásának mikénti gyakorlatát, világosan és félremagyarázást, nem tilröleg kijelentvén, hogy a szabad kir. városok az egyházmegye föpásztorának hármas kijelöléséhez (kandidácziójához) ragaszkodni nem tartoznak, hanem az összes arra érdemes pályázók közül szabadon választhatnak lelkészt; miből következik, hogy az így megválasztott lelkészt a föpásztor investiturával ellátni, köteles is, hacsak a megválasztott lelkész ellen kanonikus kifogásai nincsenek ; mert ellenkező esetben — kérdezzük — mi értelme is volna a kegyúri joggal biró sz. kir. városok szabad lelkészválasztási jogának?

Hogy a jelen esetben a megválasztott Hozás Já nos lelkész ellen Szamosujvár nagyméltóságu püspökének kanonikus kifogásai nem lehetnek, bizonyítja ama tény, hogy nevezett pályázó kérvényét ő nagyméltósága elfogadia, már pedig ismerve a hierarchiai szervezetet, feltételezhető-e. hogy egy egyházfejedelem kanonikus vétség alatt álló lelkésztől pályázó kérvényt fogadna el ?

Hogy a város az első választást 1822. év Julius 13-án nem a helytartó tanács fentidézett 18.836. sz. rendeletének utasítása szerint ejtette meg, annak oka az lehel, hogy vagy nem bírtak tudomással a rendeletről vagy pedig, hogy a püspök által kandidált lelkészek olyanok voltak, kik tetszését bírták a választott esküdt közönségnek s a hármas kandidátio ellen jegyzőkönyvi kifogást emelni elmulasztották.

De már a második választás alkalmával 1839.

I évi márczius hó 2-án felvett s az iratokhoz K. ala't csatolt jegyzőkönyvben a közgyűlés erősen hangsúlyozza, hogy »ámbár ezúttal a választás a mél.t. püspök ur által kijelöltek egyikére esett, a V. E. község mindazonáltal ezen pártfogása alá tartozó lelkipásztori hivatal betöltési módjára nézve az 1800. évi augusztus hó 12-én 18.836. sz. alatt kelt kegyelmes királyi rendeletben adott jogához továbbá is ragaszkodik« s kéri a püspököt, hogy hasonló esetben választás végett az összes folyamodók kérvényét tegye át.

Az 1874 évi február 14-én megejtett választásról felvett s ide N. alatt csatolt jegyzőkönyvi kivonatban szintén benlfoglaltatik« « város mint fatronntus ezen jogából folyó ama gyakorlathoz, hogy a kijelölés félret ét elvvel iiz összes folyamodók közül választhat, most is szigorúan ragaszkodván stb.

Ismételten hangsúlyozzuk, hogy e jegyzőkönyvi kivonatok az egyházmegyei főhatóságnak mindenkor megküldettek, de azok ellen kifogással vagy tiltakozással soha senki sem élt.

A kegyúri jog gyakorlata a lelkészválasztásnál teljesen egyforma lévén úgy a gör. kath mint a róm. katholikus egyházra vonatkozólag, Q. alatt csatoljuk az 1841. évi junius 26-án megejtett róm. kath. papválasztásról szóló jegyzőkönyvi kivonatot, mely főleg azért kiváló fontosságú, hogy abban Hám János néh szatmári püspök elismeri a közgyűlés azon jogát, hogy a papválasztást az 1800. évi augusztus hó 12-én 18.836 sz. rendelet értelmében ejtheti meg s kijelenti, ha nem is a jelöltekre esnék a választás meg van győződve, hogy a pályázók akármelyiké szent hivatásának s a nemes tanács és hivek várakozásának megfelelend.

R alatt hiteles másolatban csatoljuk az 1848. évi márczius hó 15-én megejtett róm. kath- lelkész választásról szójó jegyzőkönyvet, melyben a közgyűlés az 1800. évi 18.836 sz. rendeletre való hivatkozással a püspök hármas kandidátiöjának félretételével egy nem kandidált lelkészt: Smoczer Ignáczot választotta meg nagybányai róm. kath. plébánosnak s e választást Szál már szent életű és nagy egyházjogtudós püspöke : Hám János jóváhagyta s ellene nem tiltakozott.

Még számos lelkészválaszlásról szóló jegyzőkönyvi kivonattal igazolhatnánk a kegyúri jognak az 1800. évi augusztus 12 én kibocsátott 18.836. sz. helytartó- tanácsi rendelet értelmében történt gyakorlatát, d; feleslegesnek tartjuk, mert mig egyrészt a csatolt jegyzőkönyvek feltétlen hitelességgel teljesen megvilágítják a kérdést; másrészt pedig ama körülmény, hogy némely választásnál esetleg a sokat hivatott 18.836. sz. rendelet intézkedései figyelembe nem vétettek, eme körülmény e jogérvényes rendelet, mely hatályon kívül sohasem helyeztetett, érvényét és hatályát nem érinti.

A kik nem tudnak felemelkedni a nagy egyház- jogtudós és szent életű püspök : néh. Hám János által elfoglalt magas álláspontra és sehogysem tudnak bele törődni a kegyúri jognak a helytartótanács hivatolt rendelete értelmében történendő gyakorlatába, megkísérlik a város jogát azon tarthatatlan jogi érveléssel is gyengileni, hogy igenis-joga volt a városnak a lelkész választást a helytartótanács 18.836. sz. rendelete értelmében megejteni, vagyis a püspök hármas kandidá- tiójának félretételével az összes pályázók közül választani, de csak az ideig, mig a város önálló törvényhatósági joggal hirt, de mintán az 1876. évi XX t. czikk 1 §-a Nagybánya sz. kir. várost a törvényhatósági joggal felruházott városok sorából kivette, a város e jogát elvesztette.

Plauzibilisnek tetszhetik ez érvelés az avatatlanok előtt, de azok előtt, kik a szab. kir. városok történetét s a kegyurijogok adományozását s gyakorlatát ismerik, az első pillanatban teljes nagyságában előtűnik ez okoskodás abszurditása.

Az 1876. évi XX t. czikk 1 §-a megszüntette ugyan Nagybánya sz. kir. város önálló törvényhatóságát de épségben fenntartotta sz. kir. jellegét. Már pedig Nagybánya sz. kir. város a lelkész választásnál ama kiváltságot, hogy a püspök hármas kandidációjá- nak félretételével az összes pályázók közül választhat, az 1800. évi 18.836. sz. helytartótanácsi rendelet értelmében épen mint szao. kir. város és nem mint önálló törvényhatóság élvezte és élvezi. 1800 évben mikor e kiváltságban a sokat hivatott helytartó tanácsi rendelet a szab. kir. városokat részesítette, önálló törvény- hatóságok nem is voltak.

Lehet-e már most csak elképzelni is azt az eshetőséget, hogy azt a jogot, melyet a város 1800-ban mint szab. kir. város nyert, 1876-ban elvesztette volna azért, mert megszűnt önálló törvényhatóság lenni, jóllehet, hogy szab kir. jellege megmaradt s ma is megvan.

Végül ama kifogásra, hogy a róm. kath. és gör. katholikus lelkészek választását a közgyűlés egyeteme eszközli valláskülönbség nélkül, legyen szabad hivatkoznunk a mai nap is érvényben levő 1851. évi augusztus hó 18-án kiadott magas rendeletek 55 §-nak 4 pontjára, mely rendeli: »a községet illető egyházi pár tfog óság régibb gyakorlat szerint is a községi választmány tanácskozása és elhatározása által eszközöltetik« vagyis azon választmány által, mely a község ügyeit is intézi.

A város ügyeit intézni minden téren a képviselő- testület hivatott az 1886. XXII t. czikk értelmében, igy tehát a képviselőtestület egyeteme valláskülönbség nélkül hivatott a róm. kath. és gör. kath. lelkészek megválasztására is.

Nagyon sajnáljuk, hogy ő nagyméltósága fePer- jesztésébeu jogai védelmére csupán általánosságban hivatkozik a »felsőbb rendelefekre« és »a százados jog- gyakorlatra«, de e felsőbb rendeletek közül egyetlen egyet sem nevez meg. Nem habozunk kijelenteni, hogy mi e »felsőbb fendeletek« közül, melyek a város kegyurasági joga vagy annak gyakorlata ellen szólanának, egyetlen egyet sem ismerünk, valamint nem ismerjük a hivatolt «százados joggyakorlatot« sem; de igenis ismerjük e jelentésünkben felsorolt törvényeket és rendeleteket, nemkülönben a város százados gyakorlata áltál megállapított jogszokást, melyek kötelező erejűek úgy az egyházi hatóságra, mint a kegyúri városra nézve.

Mindezek alapján, tisztázva lévén Nagybánya sz. kir r. t. város kegyúri joga, a kegyúri jog gyakorlási módja, mély tisztelettel kérjük a tekintetes Közigazgatási Bizottságot, hogy Szamosujvár nagyméltóságu püspöke felebbezésének elutasításával az 1902. évi junius 25-én tartott közgyűlésben megejtett lelkész választást jóváhagyni méltóztassék.

Nagybányán, 1902. november 22.

A város tanácsa.

Torday Imre Égly Mihály

h. polgármester. főjegyző.

| Valódi orosz sárczipök férfiak, nők és gyermekek részére [ nagy választékban vannak raktáryo: Ratio Andor czipő- és = =----: férfi-divat üzletében Nagybányán, Főtér. ---- ——'

Ma

gyar királyi szabadalmazott osztálysorsjegyek elárusitási helye. .. -