Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-09 / 45. szám
Nagybánya, 1902. November 9. — 45. szám. XXVIII. évfoly&h. NAGYBANYA ES VIDÉKÉ TÁRŐAPALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENTIK: IvLUSTIDIEIIbT Előfizetési árak : Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. Szatmárnémeti és Nagybánya hazánk ezer éves történetében gyakran találkoztak. Magyar- ország viharos, háborúkkal túlterhelt múltja, hol szembe, hol egymás mellé állította a két várost. Zsigmond király 1411-ben szövetségre lépett Lázárevics István szerb vajdával s Szatmárt, Nagybányát, Felsőbányát neki ajándékozta. Együtt szenvedett tehát a három város szerb uraság alatt. Annak se nagyon örvendtek a nagybányaiak, mikor 12 esztendőn keresztül (1673—1685.) állandóan két kezest kellett Szatmáron tartaniok, hogy Karaffa biztos legyen a nagybányaiak felséghűségéről. Minden hónapban kicserélték ujjal a nagybányai két embert s a ki oda ment Szatmárra, az végrendeletet is csinált mindjárt, mert kitudja látja-e még valaha Asszonypataka erdő- Koszoruzta bérczeit. Rudolf király meg azt követte el, hogy Szatmár helyett Nagybányát adta oda a lengyelnek zálogba. Talán azért, mert Szatmár már akkor is többet ért s volt a királynak esze, hogy az értékesebbet tartotta meg magának. Készséggel elismerjük, hogy Szatmár városa régi idők óta központj t Szatmárvármegyének úgy történelmi, mint művelődési, kereskedelmi és egyéb szempontokból. Szatmár város kulturális intézményeivel, számtalan iskolájával, lapjaival, egyesületeivel, nagyszámú értelmiségével vezető szerepre hivatott ma is, sőt talán még inkább, mint valaha. Épp e tudatban őszinte örömmel üdvözöljük a szatmári Kölcsey kör és a Dalegyesület képviselőit városunkban. A mi központunknak két ily hatalmas és előkelő közmivelődési egyesülete, a két város közötti barátságos viszonynál fogva is, mindig számot tarthat arra, hogy szívesen látott vendég lesz körünkben. Miként a klasszikus korban a szent lüzet vitték egyik helyről a másikra, jól vigyázva, hogy az kin e aludjék, gy viszik, hozzák ők is a hazafiasságnak, a ma ;yar műveltségnek szent tüzét s igyekeznek lán cra gyújtani másoknak oltárain is. Nagybánya ünnepnapjai közzé számítja azt, hogy azokat, kik a köz.nivelődésnek hoznak áldozatot, falai között ■■ endégül üdvözölheti s őszintén óhajtja, hogy erezzék jól magukat körünkben s találják fel szerény városunkban második otthonukat! Üdv a szatmáriaknak! A nagybányai múzeumról. ii. Nagybánya sz. kir. város szabályrendelete a városi muzeum szervezetéről és igazgatásáról. 1. §. Nagybánya sz, kir. város az 1899. évi jun. 10-én 3679—53. sz. a. kelt közgyűlési határozat értelmében városi múzeumot alapit, melynek tárgyai a város közönségének tulajdonát képezik. 2. §. A nagybányai muzeum : a) A Nagybánya -zi-ú. kir. ’’áros- ás vidékének múltjára, területi viszonyai és műveltségi állapota megismerésére szolgáló tárgyak és irodalmi emlékek ; b) a tudományos ismeretek és az általános műveltség terjesztésére alkalmas történelmi, régészeti, művészeti, néprajzi, iparművészeti és természettudományi tárgyak és irodalmi emlékek gyűjtését és kiállítását tűzi ki feladatául. 3. §. A muzeum a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumnak, illetőleg a törvényhatósági, községi, felekezeti és egyesületi múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségének felügyelete alatt áll. 4. §. A muzeum igazgatását Nagybánya város közönsége a nagybányai muzeum-egyesület választmánya utján gyakorolja, melyben a tanács magát 4 kiküldött tag által képviselteti. 5. §. A nagybányai muzeum-egyesület ebből kifolyólag választmányának névsorát évenkint január havában tartandó közgyűléséből tartozik a városi képviselő-testületnek tudomás vétel végett bejelenteni. 6. §. A muzeum négy osztályból áll; a következők . a) A régészeti, történelmi és numismatikai gyűjtemény ; b) a művészeti, iparművészeti éÁ néprajzi gyűjtemény ; \ "”-•—■ c) a természetrajzi gyűjtemény; v _ d) a könyvtár és okirat gyűjtemény. 7. §. A muzeum gyűjteményei egy vagy több őr gondozására bízatnak, kiket Nagybánya sz. kir. város polgármestere elnöklete alatt a városi képviselő-testület és a nagybányai muzeum-egyesület közgyűlésének 3—3 kiküldöttéből alakított vegyes bizottság titkos szavazás utján élethossziglan választ meg. Megjegyzendő, hogy mivel a városi levéltári tárgyakért a teljes felelősséget csak városi tisztviselő viselheti, ezen okból ez egyik múzeumi őrnek mindig a város levéltára felügyelésével megbízott városi hivatalnoknak kell lenni. 8. §. A múzeumi örök teendőit a nagybányai muzeum-egyesület által saját hatáskörében megállapítandó ügyrend határozza meg, melynek erre vonatkozó intézkedései megerősítés végett a városi képviselő- testület közgyűlése elé terjesztendők. 9. §. A múzeumi őrök akadályoztatása esetén helyettesítésükről a nagybányai muzeum-egyesület elnöksége intézkedik, ez intézkedés azonban jóváhagyás végett bejelentendő a városi hatóságnak. A helyettesítés 3 hónapnál tovább nem tarthat; annak lejárta után az állás rendes választás utján töltendő be. 10. §. A múzeumi őrök és helyetteseik, mint városi közvagyon kezelői a rájuk bízott tárgyakért teljes erkölcsi és vagyoni felelősséggel tartoznak. 11. §. A muzeum tárgyai addig, mig önálló elhelyezésükről végleges intézkedés nem történik, a városi levéltárban őriztetnek; a nagybányai muzeum- egyesület azonban ez idő alatt saját hatáskörében is intézkedhetik a tagjai által összegyűjtött tárgyak ideiglenes elhelyezéséről. 12. §. Mindaddig, a mig a muzeum megfelelő helyiségben nincs felállítva, a gyűjtemények a nagy közönség elől elzárva maradnak, a nagybányai muzeum- egyesület tagjai azonban az egyes tárgyakat a múzeumi őrök közbenjöttével bármikor megtekinthetik. 13. §. A muzeum gyűjteményeinek a nyilvánosság előtt megnyitását és az egyes osztályok anyaga használatának módjait a nagybányai muzeum-egyesület saját hatáskörében fogja annak idejében megállapítani; ez irányban hozott, határozatait azonban foganatosítás előtt tartozik megerősítés végett a város hatósága elé terjeszteni. 14. §. A muzeum tárgyai kiállításokra csak a város hatóságának beleegyezésével küldhetők. 15. §. A muzeum mint városi közvagyon kezelésének ellenőrzését a város a képviselő-testület közgyűlése utján gyakorolja, mely elé a nagybányai muzeum-egyesület, rendes évi közgyűléséből, működéséről A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tárnája. Kun Albertné. üjsdg otthonról. Kun Albertné kis kertjében a rózsa, Hervadásnak indult harmadnap óta. Ontözgeti, babusgatja, hiába I Búsan borul Kun Albertné karjába. Édes szülém! benéztem még egy szóra, Hogy indulnék arra a hosszú útra. Fodor Agnes az én szivem szerinti. . . Beste lelke ki a nevét említi. Azért dajkáltalak én két kezemmel, Neveltelek tulajdon szűz tejemmel, Hogy egy koldus-lányt vezess a portámra. .. Jaj! lássalak inkább válni halálra. Éd es szülém! köszönöm jó ’karatod. A miért fölnevelted bús magzatod, Ne hoztál volna inkább e világba, Mint döntöttél ily nagy szomorúságba. Édes szülém! szólj hozzám még utolsót, Aztán mehetsz, hozhatod a koporsót. Add ki előbb a halotti gúnyámot: Szegény fiad soha többé nem látod . .. Szomorún süt le a hold a Zagyvára, Egy menyasszony egy vőlegény sírjára Harmadnapra kifogják a molnárok: Kun Albertné sírva borul reájok. Szabó István. Tengerről, holtakról, temetőkről. (Tragikum — Komiszkum.) Fiume, 1902. november hó 1-én E lap, mely a legnagyobb összeköitetést képezi számomra szülővárosommal, a mennyiben minden héten pontosan kezemhez érkezik és hozza nekem a régen elhagyott szülőföld jóleső emlékéül az ottan történteknek hírét, annyi sok örvendetes ily hir között fájdalom ! bizony gyakran és különösen újabban igen gyakran szomorú, gyászhireket is hoz tudtul. Részvétemet küldöm ezúttal a lapnak, abból az alkalomból, hogy saját kiadótulajdonosának halálhírét volt kénytelen közölni. Bizony fájó volt azt az arczot ott a lapon most már gyászkeretben látni, a melyet, még nem is olyan régen, itt Fiúméban sokkal vidámabb körülmények között örömtől sugározni láttam, mikor ugyanis egy szintén jeles polgártársának, városunk mostani derék polgármesterének társaságában a világlátás örömét élvezhette s itt velük volt szerencsém pár órát együtt tölteni. Ezen szomorú haláleset alkalmából és most épen halottak napja körül is lévén, hadd mondjak el egy más megható gyásztörténetet. A napokban Lovránába vitt hivatalos utam, a melyre a Száva nevű parti gőzössel mentem. E gőzös szállította Lovránába, utolsó nyughelyére egy ottani születésű tengerész-kapitány holttestét. A parton csaknem az egész lakosság várta a koporsót, — különös ünnepi fehérben, fátyolosán, tizenkét deli hajadon, sorakozott gyertyákkal a koporsó két oldalára és kanyargón e menet a kikötőnél fel a lejtős, sziklás utón, hogy odább a tengerpart más részén, a tengerbe nyúló sziklák által övezett földnyulvánvon levő temetőbe kisirje a halottat. Oh! mert halott volt az, nagyon is halott! Saját maga igyekezett azzá lenni és fátuma az volt, hogy a tengeren, melyen kenyerét kereste, a mely tehát neki az életföltételt nyújtotta, kellett halálát keresnie. A siratott ifjú, mert mindössze is alig volt több 30 évesnél, korán kapitányságig vitte pályáján és parancsnoka lett egy nagy Oczeánjáró gőzösnek. Képzelhetni mily megelégedettséget, mily örömet, mily büszkeséget érezhetett, hogy ő a sors kiváló kegyeltje lett, mert bizony manapság a tegerészetnél is nagy verseny van s.annyiak között időbe kerül boldogulni, előrejutni. Még inkább elképzelhető aztán, mily lélek- állapotba juthat az, ki ily helyzetből a sors szeszélye folytán egyszerre a szerencsétlenség martalékává is Üdv a szatmáriaknak.
